Szerda. Ha tizenévesnek akarnék látszani, úgy írnám, hogy cerda. Tegnap egész jó napom volt. Ami azt jelenti, hogy nem ültem itt annyit a gépnél, és még tanulni is sikerült. Azon kívül vettem magamnak egy nagyon szép hosszábacsíkos nyári nadrágot, amivel kapcsolatban arra az egyre kell figyelni, hogy soha soha ne menjek benne játszótérre. Merthogy képzeljétek el, a játszótéri homoknak van egy olyan tulajdonsága, hogy ha tartós kezelést kap belőle egy ruha, akkor egy idő után nem lehet kimosni.. már két farmernadrágom jutott erre a sorsa. És muszáj volt nadrágot venni már, mert állandóan úgy néztem ki, mint aki most jön a homokozóból. És most alig várom, hogy el kelljen menni valahova a játszótéren kívül, hogy felvehessem az új gatyámat. Ma be kell fejeznem a C++-ból a pointereket, hogy holnaptól nekiugorhassak a hálózatoknak meg a rendszerinformatikus szakirányos tételeknek. És ami nagyon fontos: szállást kell foglalnom magunknak a koleszban a konzultáció idejére (különben nem lesz hol aludnunk). Tündi még alszik. Nyolckor felébresztem, mert különben nem alszik napközben, és leshetem a tanulást.

És péntek. Kibírtam tegnap egy egész napot parókia nélkül. És visszaolvastam, és lehet, hogy nem is akkora baj. Aztán ma beindultak az események .
Volt nálunk egy számomra egész fura ember, akinek segíteni próbáltam (több-kevesebb eredménnyel). Miben? Álláskeresésben. Pont én. Dehát kattingatni tudok, és megígértem, hogy ezentúl figyelem neki a hirdetéseket, úgyis figyelem magamnak is.
Azon kívül is érdekesen alakult a nap: voltunk reggel a doktornéninél, mert Tündin előjöttek a két hete megkapott bárányhimlő-oltás tünetei (remélem, tényleg csak azok). A rendelő falán láttunk egy kiírást, hogy hopp, épp bababörze van két sarokkal odébb, elugrottunk és vettem Tündinek két tündériaranyos fürdőruhát. Az egyik csillámos-pillangós, a másik virágos-pántos. Tündérke lesz benne. Szépséghibája az egésznek, hogy még nem szobatiszta, és lehet, hogy pelenkával nem fognak olyan jól mutatni ezek.
Aztán hol voltam a gyönyörű új nadrágomban? Igen, játszótéren. De eddig semmi katasztrófa.
Még sok minden történt, de mennem kell, mert kezdjük a fürdetést. Ja, még annyi, hogy Tündi tegnap életében először használta külön az alanyi és a tárgyas ragozást a következőképpen: Enni akarok! (majd mikor egyedül akarta elhelyezni a felvágottat a kenyéren:) Én akarom!. Büszke vagyok rá nagyon . És az is aranyos volt (utolsó), amikor megtalálta a szülinapra kapott orvosi táskája fülét, és többször megbeszéltük, hogy igen, ez a füle.. aztán egyszer csak széttárta a kezét, nagyra nyitotta a szemét, és megkérdezte, hogy 'szeme??????'

Itt a vége fuss el véle,
mindenkinek szép hétvége

Összecsaptam ezt tegnap. Sokat gondolkotam a fura emberen.. ezt a furát nem lekicsinylőleg kell érteni, sőt. Az volt fura, hogy az ő fejében lévő képek a világról hogy lehetnek ennyire mások, mint az enyémben lévők. Az a fura, hogy hogy kezelheti valaki ennyire lazán, hogy három nyelven tud folyékonyan az anyanyelvén kívül, meg hogy három hangszeren játszik. Meg egyáltalán... valaki más, mint én, nahát.

Hajjaj. Olyan ez a napló, mint amilyenek a nagy világiroldami művek ifjúsági kiadásai voltak régen. Ráadásul egy ilyen édibédi szósszal leöntve. Azon gondolkodtam, hogy hasznosabb lenne egy füzetbe vezetni olyat, amibe beleírom azokat a dolgokat is, amiket nem akarok megosztani például az anyukámmal, meg itt a fórum közönségével. Így jár, aki ennyire vigyáz az önazonosságra az interneten . De mégis fontos itt vezetni, mert ez enyhíti az internetfüggés nevű kommunikációs mániámat.
A hétvége ijesztően gyors volt. Kiderült, hogy Tündi már szinte folyamatos beszédének a nagy részét csak én értem... bár, az jó volt, és érthető, hogy tegnap 'Szia apa, elmentem!' felkiáltással ment el itthonról. . Nagyon kis okos gyerek. De tényleg. Kivételesen okos ). Szombaton voltunk a bölcsiben nyílt napon, ahol az amúgy szimpiaranyos vezetőnéni másfél órát beszélt az előtérbe összezsúfolt anyukáknak és gyerekeknek... Tündi a végére már két percenként döntött úgy, hogy akkor most mi hazamegyünk. Aztán bemehettünk végre körülnézni, nagyonnagyon tetszett Tündinek a gyerekméretű vécé és mosdó.. vagy ötvenszer kezet mosott, és megállapította, hogy vécén luk van.
Délután nagyot játszótereztünk az elsős családdal. Az elsős családot azért hívják így, mert az elsőn laknak... és összejárkálunk velük, a fiuk két hónappal idősebb, mint Tündi. Kicsit fanyar érzésem lett befele, mert az elsős anyuka februárban már visszament dolgozni, és én attól féltem, hogy a kissrác fog megváltozni a bölcsitől.. hát anyukája nagyobbat változott a munkától. Jólfésültebb lett, összeszedettebb, határozottabb. És egyáltalán. Külvilág-szaga lett. Aztán tegnap a környék legkoszosabb játszóterén találkoztam egy apukával, aki a kertes házból vágyik panelba... ez vicces, mert mások ugyanennyire vágynak panelből kertesbe. Fura lény az ember.

Kamilla megengedsz egy viccet?

Minden gyermek okos, a legtöbb felnőtt buta. Ime, a nevelés eredménye.

:D:D:D

iz
ép, su rhádu jóéxr durcrz%%%%%

:D:D

iggen!! és KÖZKÍVÁNATRA (én vagyok a KÖZ) teddmáfel azt a dokinénis képet!!!!

nahát, pirulok összevissza. Jenny, ez, hogy ismerjük meg egymást, tényleg nem rossz gondolat. Fura, hogy mennyit kerülgettük ott egymást a gyüliteremben, és közben alig beszéltünk. Ez azért volt, mert amikor ti kiszúrtátok a templomtornyot mint legközelebbit, én gyakorlatilag már nem jártam a gyülekezetbe. Nagyon jól esett, amit írtál. És neked is szép napot . Egy puszi megy. (ilyet se csináltunk élőben ...)

És lehet képet kitenni????? Hú. Új távlatok
na, próbálkozom. Ha sikerül, az fog látszani, ahogy Tündi a legjobb haverját vizsgálja hihetetlenül szakszerűen.

Nagyon aranyos kislányod van Kamilla.

Orvos lesz a gyermek akárki meglátja!

Tegnap nem volt jó napom. Nem tudtam visszaaludni, miután Tündit visszaaltattam háromkor, és alvás helyett három órát töltöttem azzal, hogy a közeledő vizsgáktól féltem. Aztán estére meg is lett a gyümölcse ennek a kialvatlanságnak, meg az egész negatívkodásnak, elvesztettem a lábam alól a talajt nagyon. Mint Második José Arcadio és Második Aureliano, akik ikrek voltak, és azzal hülyítették a környezetüket, hogy összecserélték magukat mindig, aztán a végére maguk is elfelejtették, hogy ki kicsoda, és elcserélve maradtak.
A legjobb az, hogy az egyik reggeli igém az volt, hogy "Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, hogy egymást el ne emésszétek". A másik meg, hogy "vajha, ma hallanátok az ő szavát. ne keményítsétek meg a ti szíveteket.". Hm. Tiszta ciki.
Elterveztem pár játszótéri sztorit... aranyos volt, tegnapelőtt is leszólított a Legkésőbbfélhét nevű gyerek, hogy Tessék mondani, mikor lesz dél. Azért neveztem el legkésőbbfélhétnek, mert az első találkozásunk még tavaly nyáron ezzel kezdődött: Tessék mondani, mikor lesz legkésőbb fél hét? Mert nekem legkésőbb fél hétkor kell hazamennem. És olyan aranyos volt, ahogy azt hitte, hogy a legkésőbb fél hét, az máskor van, mint a fél hét, és valószínűleg később, ha egyszer ez a neve, hogy legkésőbb fél hét. Próbáltam neki kíméletesen magyarázni, hogy az igazából azt jelenti, hogy az se baj, ha egy kicsivel fél hét előtt hazamegy. Szóval teganpelőtt is beszélgetést kezdeményezett azzal, hogy "MIkor lesz dél?". Én meg mondtam neki, hogy az a legegyszerűbb, akkor van dél, amikor harangoznak. Erre Tündi elkezdett visítani, hogy nem haza nem haza.. mert neki is meg van tanítva, hogy akkor van a hazaindulás, amikor harangoznak.
Tegnap délelőtt majdnem végig csak miénk volt a játszó, Tündi mostanában azt szereti játszani, hogy helyet foglal a csúszda tetején, és legurítja a labdát, én meg visszadobom neki . Ezt addig lehet játszani, amíg nem akar valaki csúszdázni.

Kamilla, Tünde nagyon aranyos.

Azérta harangszó szerint nem ajánlatos mindig igazodni: a barátnőm mesélte, hogy mindig késett az iskolából, pedig igyekezett az óra szerint igazodni,...az volt a probléma, hogy a nagyi mindig a harangszó szerint kiigazította az órát, merthogy akkor van dél, ha harangoznak...és ha a harangozó egy kicsit elkésett, hát...

Ma van a Gyuri névnapja. És küldtem neki egy képeslapot, azzal a szörnyen fantáziadús szöveggel, hogy "Boldog névnapot kívánok". És most visszaírt, hogy köszöni, és hogy szeret. És.. hát. Belegondoltam. Biztos mástól is kap képeslapot, de ilyet csak nekem ír vissza egyedül. És milyen fura, hogy milyen ritkán érzem át ennek a jelentőségét ahhoz képest, amennyire nagy szó. Tökjó.