"Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat." /1Móz 2,18 /

Kedves Golgotavirág!
Fontos a felvetésed.
A kérdés az, hogy hol keresi az ember a társát, miként, és vajon akar e adni férjet, feleséget egyáltalán az Úr? Ha Igen, akkor kész vagyok e elfogadni őt minden emberi tulajdonságával, netán bűneivel - mert a házasságban néhány év alatt sokminden kiderül, az is amit még talán a másik fél sem fogott fel előtte.

Mi az emberi vágy és végső soron mi Isten akarata, hogyan kapcsolódik ez egymáshoz?
Vajon helyes az, ha interneten keresi az ember a társát?
Nem jobb kiengedni ezt a kérdést és ráhagyatkozni az Úrra? - Ő biztos nem téved.

Kedves Literaty!

Örülök, hogy elsőként írtál ebben a témába.

Úgy tűnik ezen a fórumon mindenki megtalálta a hozzá illő segítő társát az Úr szerint, és senkinek nincsenek "ilyen gondjai"- akkor ennek nagyon örülök.

Azt gondolom minden szemszögből nagyon nehéz kérdéskörről van szó.
A mai keresztény nők és férfiak számára nehéz lehet párt találni.
(Sajnos manapság kevés olyan "rendezvény" van ahol a keresztény fiatalok vagy egyedülállók találkozhatnának, ismerkedhetnének.)

Ha az Urra figyelünk úgy igazán, teljesen átadva minden uralmat magunk fölött, akkor igaz lehet az ige ránk is, "Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!" /Zsolt 37,4/

A kérdés, hogy szükséges e keresnünk a társunkat?
Ha Istennek ilyen tervei vannak velünk, akkor elég, ha türelmesen várunk, imádkozunk, és "tesszük a dolgunkat" ahogy Rebeka tette /1 Mózes 25:20-28/

"Csendben végezete a maga munkáját úgy mint a többiek. Rebeka mit sem tudott arról, hogy ez az öreg hetek óta imádkozott. Ez az öreg Eliezer volt, Ábrahám megbízható idős szolgája. Akit azért küldött el arra a részre, hogy feleséget keressen a fiának Izsáknak. Istenfélő hívő leányt hozzon az ő távoli rokonai közül, ne pogány népből való legyen. Minden képen az Úrtól való feleség legyen. Ezért imádkozott Ábrahám még otthon, ezért imádkozott az öreg egész úton meg ott egész este. Ezzel az imádsággal figyelte a vízhúzó lányokat. Eközben az imádság közben kapta azt a vezetést Istentől, hogy éppen Rebekától kérjen inni."CS.K

"Isten gyermekeinek az életében nagyon nagy feladat az, hogy megtanuljunk várni. Igen sok hívő ember ott bukik el, hogy nem tud várni, nem tudja kivárni azt az időpontot, amit Isten ígért neki, azt az ajándékot, amit Isten elkészített neki, azokat a feladatokat, amiket Istentől kaphatna. Két bűnt követünk el ezzel kapcsolatban, vagy kapkodunk és megelőzzük Istent és így lemaradunk az igaziról, vagy tétovázunk bizonytalankodunk és nem merjük komolyan venni, hogy most van itt az idő, ez az ajándék, most ütött az óra az Atya órája, és nem ragadjuk meg az alkalmakat, az ajándékokat. Minden hívő embernek meg kell tanulnia egyre érzékenyebben és pontosabban érzékelni azt, hogy mikor minek van itt az ideje Mindennek Istentől elrendelt ideje van."CS.K

(De ez persze sokszor nem ennyire egyszerű!)

Elsődleges az Úr akarata, ahogy az ige is mondja " Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségleteteket." (Fil.4.19)

Fontos hogyan várakozunk, aktívan vagy passzívan?

A passzív várakozó "egyedülállóságának kanapéján henyél, s még mielőtt felrázhatná párnáját, az Elégedetlenség, Elbátortalanodás, Csüggedés és Depresszió pusztító csapata már be is fészkelte magát mellé. Teljesen elnyomják, s közben helyet szorítanak undok rokonaiknak, az Aggódásnak és a Dühnek.Ezek a társak annyira kisajátítják idejét és terét, hogy szinte már nem is marad helye Istennek, vagy annak, hogy másoknak adjon." ahogy Linda Dillow mondja.

"Az aktív várakozó mindegy egyes pillanatban talál célt. A várakozás során irigylésre méltó bizalmat fejleszt ki Isten felé.
A Zsoltárok 37: 3-7 nagyszerűen jellemzi az aktív várakozót:
Bízzál az Úrban és tégy jót [úgy hogy elérsz másokat];
Lakozzál e földön [ Teremts otthont, telepedj le, élj békességgel ott, ahová Isten helyez.]
Gyönyörködj az Úrban [az Úr legyen az egyetlen örömöd ] és megadja szíved kéréseit.
Hagyd az Úrra [ teljes mértékben és fenntartás nélkül] utadat,
Bízzál benne, majd ő munkálkodik...
Csillapodjál le az Úrban és
Várjad őt."Linda Dillow

De a várakozás mellé még fontosabb az imádkozás

"Légy csendben, és várj az Úrra!" /Zsolt. 37.7/
"Csak Istennél csendesül el lelkem"( Zsolt.62:2)
"Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!2 /Zsolt.46,11/

Tudok e valóban"csendben lenni" és várni?
Elcsendesedni Isten előtt, Istennel?
Akarom e valóban tudni az Ő akaratát, és akarom e azt cselekedni amit Ő mond nekem?

Szerintem itt nem az a kérdés helyes e interneten keresni, vagy megtalálni a társat? Azt gondolom ez részlet kérdés.

Hanem mi az Isten akarata, bármi legyen is készen állunk e elfogadni, egyszerűen nyílt szívvel és nyitott kézzel azt, amit Isten dönt?

Teljes bizalommal vagyunk iránta, hogy az Ő döntése jobb saját legjobb döntésünknél is?



szeretettel: Golgotavirág

Kedves Golgotavirág!
Jónak találom amiket írtál.
Szerintem valahol kettő között van az igazság, vagyis nem is teljesen passzív és nem a "mindenáron való keresgélés" persze hívőként úgymond szalonképesen.
Saját tapasztalatom, hogy nekem nem az lett a feleségem akit aktívan kerestem és megtalálni véltem a leendő házastársamul, hanem az aki a krízishelyzetemben (testvérem elvesztése, majd agyműtétemben) elém hozott az Úr.
Természetesen volt ismerkedés, de igazán a lány akihez vonzódtam, abban mutatkozott meg, hogy szeret, és reménytkeltő feleségem lehet aki kitartott mellettem akkor is
amikor talán más nem tette volna. Lesoványodva, csont-bőr, és kopaszon, egy olyan állapotban voltam, hogy egyáltalán nem volt biztos, hogy még van egy évem is, hiszen vérzékenyen agytumorral műtöttek 98-ban, főleg nem voltan így valami vonzó, reményt keltő. Azóta már kűlsőleg azért jobban nézek ki Mégis Ő volt az aki odaadóan szeretett, amikor már én magam sem gondoltam, hogy van értelme a házasságnak. Mindennek ellenére Isten rácáfolt az emberi kilátásoknak, és immár van három szép gyermekünk is. Én ezekben a körülményekben találtam meg Isten vezetését.

Az elmult 12 év pedig megmutatta, hogy ha nem vigyázunk egymásra lelkiképpen is, akkor hiába az első nagy odaadás mégis lehetünk boldogtalanok a kapcsolatban.
Sok házasság még ha keresztyén is lehet egy nagy mázzal bekent egymás mellett élés.
Most erre tanít az Úr, hogy éljük is meg azt amit meg ígértünk Isten előtt egymásnak.

Az érzést ismerem, hiszen 30 éves voltam amikor megházasodtam, előtte átmentem a várakozás, elutasítás minden gyötrelmén. De Istennek tetszett, hogy kellő időben adjon segítőtársat mellém.

Nincsenek receptek, csak az én véleményem szerint nem jó ha állandóan keresgél az ember konferenciákon, netán interneten. Isten szeretne ettől a felesleges tehertől felszabadítani az Őt szeretőket. Kellő időben elhozza a társat, de ha mást is gondol akkor jó ha az aki egyedül van eltudja fogadni hogy Jézus a jegyese.
Sok olyan példa van előttem amikor egy lány "kezdve kifutni az időből", belement olyan házasságba amit már szeretne megnem történté tenni és nem csupán felemás igáról beszélek.

Szóval számomra az internetes társkeresés hívő részéről elég kétségbeesett próbálkozásnak tűnik, de persze ez igaz minden olyan keresgélésre amit már jobban irányít az ösztön mint az Úrra való hagyatkozás, és a felszabadultság.

Ez csak az én véleményem, és tudom, hogy nincs két egyforma út, csak egy ÚR!

(Mi lehet Boglárkával?)

Literaty, köszönet az őszinte sorokért.
Egy kiegészítés, nem cáfolat:


És ezen kívül éljük meg azt, amit az Úr ígért nekünk a házasságunkra nézve, vegyük el Tőle az ígérteit.

Boglárka írt húsvétra, nekem is hiányzik.

Lit jó volt újra "hallani" a történeteteket, és számomra különösen is fontos része, magam számára is, hogy vigyázni kell végig, mert különben a jó kezdet még hozhat rossz befejezést.

Ha én kezdeném ezt mondogatni, mondogatnád az én részemet?

mi ezt nem értem pontosan...
tudod, hogy a rajongód vagyok Péter, úgyhogy méginkább nem értem
(mostanában sokat ellenkeztem veled, vagy mi?)

Naszóval....

Ha én mondogatnám, hogy "vigyázz, mert a jó véget rossz követi/követheti, akkor vállalod, hogy te meg a rossz vég után még ellenkezel velem, hogy ezután is jöhet jó?

Tegnap csodálatos Ige magyarázatot hallottam.
Tudod mi a meghasonlás a testben, a gyülekezetben?

mi a meghasonlás?
amúgy sok ige továbbragozta bennem, hogy vajon mennyire gáz egy kis bálványimádás - azt is szívesen boncolgatnám valahol

Amikor a test egyik része azt mondja/gondolja, hogy rá nincs szükség a másik meg azt, hogy a másikra nincs szükség.
1Kor.12.25.

Boncolgathatjuk a bálványimádást, de hol?

Kedves Indu és Pauler!

Megkérhetnélek benneteket hogy a témával kapcsolatban "beszélgessünk" itt?


Köszönettel:

Golgotavirág

NA masodik probalkozas a hozzaszolasra, mert elszallt az elozo.

Szerintem a keresztenyek nagyon alszemermesek tudnak lenni ebben a temaban.

Pl; jajj nem megyek el egyedulalloknak rendezett alkalomra mert azt fogjak hinni hogy mindenkepp tarsat akarok... Hanyszor lhallottam en ezt? A szor felall a hatamon ettol a butasagtol.

Miert ne lehetne keresni a tarsunkat? Vegulis csak nehany evtizedrol van szo amit valakinek az oldalan toltenek. Es ezzel a mondattal vajon kizartam ISten mindenhatosagat? Nem hinnem.

Lehet Rebekahoz hasonlitgatni magunkat, de ne feledjuk el hogy abban a korban a csalad hazasitotta a lanyokat nem maguk valasztottak. Ami felett ISten volt az Ur. Miert ne lehetne a mi keresgelesunkben is ott. Miert ne vezethetne O elenk azt a valakit?

Persze mondhatjuk hogy en ulok otthon es varok engedelmesen mert igy csinal egy jo szemermes kereszteny aztan majd egy napon egy ferfi bekopog es el akar venni felesegul? Megtortenhet? IStennel ugyan akarmi... De vajon ez volna a helyes hozzaallas?

Nem azt mondom hogy most el kell kezdeni mint az orult minden lehetseges alkalomra jarni meg hirdeteseket feladni vagy portalokra regisztralni. De probaljunk nyitottak lenni es igenis nem kizarni az altalunk kevesbe "szentnek" tartott lehetosegeket. HA tudjuk a hatarokat (csakis IStenben bizo kereszteny ember) szerintem ISten vezetni tud ebben bennunket. Nyilvan ha azt latom ISten vezetesenek hogy uljek otthon akkor az legyen a merce, de ebben ne valami alszentseg vezessen)

Egy beteg nemzedek vagyunk, nincs normalis nokepunk ferfikepunk, senki sem tanitotta hogy kell jol viselkedni, hogy kell fogadni valakinek a tetszeset, hogy kell kommunikalni ha valakinek a tarsasagaan jol erzem magam. Hogy kell batoritani egymast (es most nem csak parvalasztasra gondolok) valahogy belefordultunk valami onos gondolkodasba. Jo magas elvarasokkal pl, hogy majd az ahitott ferfi odajon megismerkedni anelkul hogy raneznek mert hat ugye ranezni nem volna illo...

no ennyit elsore

Hú de paprikásra sikeredett!
Ami a képmutatást illeti, abban igazad van.
üdv
ex

nem szantam paprikasra, nem is duhosen irtam. Csak oszinten.
Meg mindig jobban szeretem az elo kommunikaciot az irasbelinel mert irasban nem hallani hogy duhos vagyok vagy nem , csak a szavak allnak ott poren..

Korulnezek es ezt latom egyebkent amirol irtam. Legalabbis magyar korokben. Jelenleg Nagy Britanniaban elek. Az itteni gyulekezetben hangsulyt fektetenek az eletnek erre a teruletere is. Rendeznek szingli csendesnapot, meg kulonbozo kotetlen programokat, batoritanak a kisebb kozossegek formalasara. Na nem mondom hogy itt minden idealis volna, ugyanis ha otthon batortalanok egy kicsit a sracok, itt ahoz kepest meginkabb. Nyuszik Egyik angol baratnom mondta, hogy ha valaki tetszik jobb ha megmondod neki egyenesen , mert a sracok felnek a visszautasitastol ugyhogy inkabb meg se probaljak. Nekem ez azert egy kicsit idegen. A lanyok batrabbak volnanak?

Mindenkinek gazdag aldasokat kivanok!