.
---Hát... van benne valami... ?
Komolyra véve, igaz ami igaz; az ÖN-zést talán a legnehezebb feladnunk,-
vagyis "halálba adni" Ro 6 szerint.- Minden bajnak, rossznak körülöttünk,
bennünk az: "ÖN" az oka.- Az egész természeti emberünk teljes egészé-
ben ÖN....
--Ha viszont felfedezzük magunkban, (nem könnyű észrevenni!) a lelki
emberünknek mégiscsak az a DOLGA, hogy legyűrjük...legalábbis fel-
vegyük ellene a harcot.- A tudott, de ki nem írtott önzés konkoly módra
viselkedik... minden jót kiírt.-
-A legnehezebb megítélni: hol kezdődik, meddig tart az egészséges és
létfenntartó, és hol a határ, ahol semmiféleképpen nem engedhetünk neki
teret.--- Ez szép eszmefuttatás így... és csak a gyakorlatban, az adott,
egyes helyzetben lehet eldönteni, mennyit engedhetek meg neki.-
-Pld. az a bizonyos: hátfájás... Bizony annak a mértékétől függ, hogy
mennyire fáj.- Lehet, hogy még mozdulni is alig tudok,--- akkor nem önt-
hetem nyakon egy "kegyes" malaszttal... - Ha viszont fáj, de mondhatni,
fájdogál... ami mellett még meg tudom fogni a seprőt, vagy porszívót a
templom-takarításhoz, - akkor egyértelmű, hogy le kell gyűrni és nem
engedni neki.-
-Pál ap. Timóteusnak írt leveleiben számtalanszor használja az "egészsé-
ges", józan kifejezéseket,- érdemes ebből a szempontból átolvasni.-
Pláne,-- amikor azt írja,- "élj egy kevés borral"... gyengélkedő gyomrod-
ra tekintettel ! - Hát nem kedves ? Mint egy jó apa, aki gondoskodó... de
ezzel nem "részegeskedésre" buzdítja...
-Valahogy így gondolom feldolgozni a gyakorlatban.--- Persze, ... amikor
nem győzöm sorolni a hibáimat, - de egyuttal a piedesztálra állítom ma-
gamat,- az az ÖNZÉS teteje.
(Meg amikor "ennyit" beszélek,-
holott rövidebben is el lehetne mondani a lényeget !....
)
L.