({)

Anyák napján

- Ehető virágot kérek- sütit az Aidából vagy gyümölcsöt, rátok bízom,mi lesz- ezt úgy mondom félhangosan gondolkodva, mintha nem én lennék, akit majd megajándékoznak.
Ez nem követelőzés, csak egy ötlet, amivel segíteni szeretnék, hogy elébe menjek minden felesleges gondolkodásnak, - annyira le vannak mostanában terhelve, nehogy már ezen is agyaljanak.

Engedelmesek. Megérkeznek a templomból, ebéd után tálcára rakják a finomabbnál finomabb sütit, s aki a legkevésbé szeret énekelni, ő kezdi: "boldog anyák napját"..
Boldog vagyok. Ahogy rájuk nézek, azért úgy meglepnének a vádló gondolatok- mit kellene másként tennem, hogy jobb legyen- de el is hessentem őket...-hálás vagyok, hogy az anyjuk lehetek...

Jó volt olvasni kedves Erika! Több okból is.

Több okból is? vajon mi lehet az?/egy tippem van:az áfonyás fagyi az Aidában /

Jó volt olvasni több ok miatt. Örülök, hogy látlak.
Az áfonyás fagyitól beindult a nyálképződésem, pedig most ebédeltem.

Kicsit úgy jártam, mint a matek tanárom sztorijában a fúvószenekar a téren, Debrecenben. Az általános iskolai kölykök beültek a zenészekkel szemben a kirakott széksorba és mindegyikük elővett egy fél citromot, amit elkezdtek nyalogatni. Szerencsétlen rezes, meg egyéb fúvósoknak úgy összefutott a nyál a szájukban, hogy majd telepumpálták a hangszereket. Aztán a kölyköket elzavarták.

Jó sztori.

Különösen, hogy az egyik csibész a matektanár volt.

Kb harminc évvel később láttam viszont a tv-ben, egy média tényező tanáraként meghívták valami műsorba. Semmit sem változott, majdnem ugyanolyan fiatalos az öreg, mint volt, a riportert meg csípőből riposztozta. Ugyanúgy vág az agya, mint régen...

Mint fiatal gimnáziumi tanár elmondta nekünk, hogy miért is választotta ezt a foglalkozást. Azt mondta, hogy szerinte ez a legizgalmasabb kor az ember életében, ez a kamaszkor, a felnőtté válás kora. Tanárként az emberi tulajdonságok kialakulása, az emberré válás izgalmas kérdése izgatta.

Engem sokszor zrikált, de alapvetően rendes emberként ismertem meg.

Vele szemben egy másik tanárom a börtönben kötött ki. Sajnos...

Süvöltő szélre ébredek.Hátborzongató... ez ..talán már orkán..vagy az még erősebb?...
Az áram!- csak ki ne essen az áram, mert akkor se víz- se fűtés!...futok is teli engedni pár nagy edényt, ha mégis bekövetkezik a legrosszabb, tudjak ebédet főzni.
Kivételesen be kell mennem a városba korán reggel- mindenki összehúzódva jár, két kézzel markolják a kapucnikat, sapkájukat az emberek, nehogy a szél martalékává váljanak.Ahogy a mondás tartja:a kutyát kár ilyenkor kiengedni- nem is sétáltat most egyet sem senki..

Az autóbuszmegállóban böngészem a menetrendet..mikor is jön a buszom?..

Fél szemmel látom, hogy valaki gőzölgő valamit iszik... van itt automata a közelben?
-Egy neskávét tessék- hát ez meg mi? álom vagy valóság?- egy piroskabátos lány mosolyogva közeledik egy tálcányi kávéval, ...előbb vonakodom, aztán incselkedem egy kicsit, elsütöm a reklámtáblákon olvasható betűcseréből adódó szójátékot:
-Ez most milyen akció? "hlavné mesto/főváros/-hladné mesto /éhes város/" - nagyon jó szokás, ..
Egy morcos öregúr méreget bennünket, azt gondolom, hogy mosolyogni se tud már- bezzeg, amikor a jótündér felé fordul a tálcájával, mégis előcsal egy megelégedett mosolyt a viharvert arcára..
olyan kellemes atmoszféra kerekedik a gőzölgő kávék párája alatt..
amíg szürcsölgetem a kávét, figyelem a megcélozott járókelőket: először meglepődnek, majd pillanat alatt "veszik a lapot", akarom mondani a kávét...s így már nem is tűnik olyan elviselhetetlennek ez a szeles-csípős téli reggel...

Teszt szülőknek

Este tízkor berobban a lányom a szobába:
-Anya, holnap reggel hat tízkor indul a vonat, ha mennék sielni..-
-Dehát...nem volt még elég?- igaz, hogy tavaszi szünet van, de a hétvégén is sieltél már,... ma snowbordoztál- magamban elszörnyűlködöm: ilyen gyerek még? nincs semmi felelősségérzete?
- pár hét múlva írásbeli érettségi, felmérő felmérő hátán, tanulni kellene,-folytatom hangosan-
-Oké, én is így gondolom, csak kíváncsi voltam a véleményedre-és sarkon fordulva elviharzik.

Azt nem gondoltam volna, hogy 5 perc alatt kiderül rólam,hogy kálvinista vagyok.
Egyedül vagyok a cégben, van egy jópár megválaszolatlan levél, azokkal bajlódom. Csengetnek...majd mégegyszer, de mire lefutok, már sehol senki. Nyitom a kaput-ezt még a figyelmesebbje észreveszi, s visszatér...
Most is így volt, egy szikár, ősz hajú férfi száll ki az autójából, s igyekszik befelé.
-Tulajdonképen nem vásárolni jöttem, inkább kínálnék-könyveket-vagy nincs ideje most megtekinteni a kínálatot?
-Valóban nincs sok időm...meg könyveket sem akarok most vásárolni/bár ez az egyetlen dolog, amire nem sajnálom a pénzt/ olvasni sincs sok időm most-dehát ha már megállt, lássuk csak, mit kínál.
-Gyerekkönyvek, egészséggel foglalkozó könyvek,bibliai történetek..-kezdi kipakolni a portékáját
-az unokám négy éves lesz...alig mondok valamit- s már körül is vagyok rakva könyvekkel, kifestőkkel, amiket nem lehet nem megvenni.
-Nagyszerű DVD sorozatunk is van- azt nem kérem, azt már télen megvettük, interneten keresztül...
Szó szót követ, ajánlok neki pár magyar könyvet, amit érdemes lenne szlovákra lefordítani-
-maga kálvinista-mondja hirtelen
-talált- én is gondolkozom, vajon milyen ő, de egyelőre a semlegesség sáncán nem lelek rést..
-Akkor ezt a négyet számolja össze, meg plusz a kifestőt is kérem-
-adhatok valamit ajándékba? -kérdi
-igen,elfogadom-
Madarat tolláról, embert ajándékáról ismerheted meg-ha nem is így van a közmondás pontosan, most nyomra vezet...adventista a kedves könyvárus...s pár perc múlva nyitott könyv előttem életének egy-két pillanata...

Hamar munka ritkán jó

Alig vártam az indulás napját. Azonban annyi munka összetorlódott addig, estére nagyon elfáradtam, már legszívesebben nem is mentem volna sehová. Ha nem az unokákhoz készültünk volna! Igy némi mélyrepülés után bedobáltam valamit a táskába-rövid időre megyünk, nyár van...egy-kettőre készen lettem.
Az útravaló leegyszerűsített változata a spájzban várta a reggelt-akarom mondani a zöldhajnalt, ugyanis családi jószokásunkhoz híven legkésőbb négykor indulót fúj a férjem.
Haladtunk is az autópályán viharos sebességgel, amikor először jutott eszembe, hogy hoppá, most nem abból az irányból érkezünk, mint a múltkor-...dehát itt a GPS, majd odavezet....
Azért valamelyik benzinkútnál a térképekre tévedt a tekintetem-ha engedelmes lettem volna ennek a szelíd figyelemfelkeltésnek- de nem voltam..minek nekünk térkép, amikor ott a GPS, sec-pec, beírom, hová megyünk, s indulás!
Késő délután már kezdtünk izegni-mozogni-hány kilométerre is vagyunk? nem kellene már ott lennünk?..
Szerencsére a lányunk is felhívott, na hol jártok? ahogy leolvastam a táblát, némi szégyenkezés elöntött-nyilvánvaló volt, hogy nem ott, ahol lennünk kellene.
Kiderült, hogy van hasonló nevű város kettő is, s természetesen a GPS hibájából/meg főleg az enyémből/ nem a megfelelő felé tartunk.
Akkor már lassan bepötyögtettem, hová is akarunk menni,nehogy hiba csússzon a számításba-s bár már mindegy volt, de "a hibákból tanulunk"- emlékeztem vissza egyik öreg tanárom gyakori mondására, az első benzinkútnál vettünk egy térképet, hogy azon melegében fülöncsípjem, hol is tértünk rossz irányba.

Láttam én már rossz térképet is, ne aggódj! Csak mentünk, mentünk, aztán csak a jó öreg kérdezősködés segített ki bennünket a bajból.

Az sem volt rossz, amikor az interneten megterveztettem a programmal az útvonalat és utána sem néztem, hogy vajon jó-e. Szépen kinyomtattam, aztán elvitt a számításnak megfelelő útszakaszra. Ameddig lehetett autópályán mentünk, de utána olyan borzalmas utakra terelt, hogy azt hittem kiesik a kerék. Visszafelé már teljesen másfelé mentem, gyönyörű, széles útszakaszon, sima úttest, forgalom alig. A GPS is valami rázós helyzetbe tud hozni, ahogy írod, mert nincs neki esze, csak algoritmusa...