A mostani időszakomról szívesen írok még...
Tegnap legjobb barátaimmal, testvéreimmel találkoztam egy "ima-duma partyn", mert már 1 hónapja nem tudtunk elmélyülten, és személyesen beszélgetni együtt. Adventre hangolódva ültünk össze, meghitten és bizalmasan, ahogy mindig is szoktunk, hiszen az életünk összenőtt hosszú évek alatt, akkor is ha a csoportban történtek változások. Ezért van az, hogy visszajárok, annak ellenére, hogy Érdre kellett költöznöm. Ők az elsődleges lelki családom.
Mindenki mesélt magáról, és persze tudták, hogy velem most nagy zűrök vannak, hiszen "Kikka körül mindig zajlik az élet" ami jó is és nehéz is
Általában életem minden sorszerű csapását is az Úr arra használja, hogy mások növekedjenek. Néha sok ebből, és kérem Istent, hogy adjon egy kis nyugit /végül is meg kaptam
NYUGI
/
Amikor sorra kerültem, nehezen ment a szívem kiöntése...de ők sokmindent ismernek már...és valóban jó volt sírni előttük, és meghallgatni gondolataikat..
Előtte lelkiapukámmal beszéltem telefonon, aki Isteni, határozott útmutatást adott egy szitura...majd a tesók is ebben erősítettek meg, holott nem mondtam el nekik a "kapott" útmutatást. Minden a Róma 8.-ban írottakra irányult, ami szerda óta "zakatol a szívemben". Sírva osztottam meg velük szívem fájalmát, és keserű harcaimat, amiben Isten megelevenítő erejét kezdem érezni. Majd egy tesó ezt mondta: Kriszta, hidd el, amikor te össze vagy törve, mi akkor is az Úr ragyogását, és erejét látjuk, mert egyszerűen téged így használ Isten. Erre mégjobban bőgtem
Engem az Úr felhasznál? Így is? Darabokra esve, és porba hullva? Mikor könnyeim hullanak, még azokban is felcsillan Isten ragyogása... Nem döbbenet? Miért? Mert az Úr szeretet. Megsebez, de be is kötöz. Eszméletlen mennyire átélem ezt most!
Reggel a buszon ülve egy idézet jutott eszembe: amikor a Isten gyermekét törik a próbák és a nehézségek, akkor olyan, mint az a fűszermag, amit ugyan megtör a mozsár, de méginkább kiontja magából a fűszer-illatot...
És erre született bennem ma egy kis versike is, ami most a jelenlegi állapotomat tükrözi:
Üvegcsoda az életem,
Most darabokra törve élem,
De minden egyes apró szilánkját,
Krisztusom szerelmes fénye ragyogja át.
Megláttam az Úr Jézus arcát, aki sokkal jobban szenvedett, mint én, eddig bármiben is, mégis megmaradt az Atyához hű, és szerelmetes Fiú, aki szereti ezt a világot, halála és feltámadása által.
Mi ehhez képest, az én fájdalmam? Mégis, tudom, az Úr velem együtt sír, de átölel és szeret. És nem hagy el, és minden bűnömet elfedezi, mert oda adtam neki...
Egy kalauzban a buszon, ezt olvastam ma:
"Íme hatalmat adtam nektek...az ellenség minden erején, hogy semmi se árthasson nektek."Luk.10,19. ------az igazi bátorság egy mély, Istenben való maradandó bizalomból ered. ------"
És egy záró "élmény".
Még szombat este hazafelé, ismét erőt vett rajtam a csüggedés, és a fájdalom, a következő történt: potyogtak a könnyeim, mert már képtelen voltam visszatartani, és a busz ablakán bámultam ki leszegett fejjel, hogy senki ne lássa..nem akartam "közönséget". Ahogy megállt a busz a Móriczon, a szemem elé került a karácsony előtt kiállított fa-kereszt /biztos láttátok már Blahán, Örsön, stb.../m és annak az aljára felírt szöveg: VELÜNK AZ ISTEN. HÁt ez kéééészz...erre mégjobban bőgtem
két megállóval késöbb, mikor épp magamban hálát adtam az Úrnak a vígaszért, de kérdeztem, hogy MIÉRT? akkor bekúszott a szemem elé egy kocsi rendszámtáblája, aminek az első 3betűje IGA volt.
Nem akarok semmit sem belemagyarázni, de akkor már örömömben sírtam.
HÁLÁT ADOK AZ ÚRNAK MINDEN JELÉRT, AMIT SZERETETÉRE MUTAT.
háromnegyed 6 után felkelve teljesen rosszul voltam, úgymond ki voltam ütve... mondtam az Úrnak, hogy én ilyen állapotban egy lépést sem vagyok képes tenni, ezért adjon erőt, hogy be tudjak menni a suliba, mert meg kellett írnom 2 zh-t és leadni a házit... és nem sok idő kellett, felfrissültem, átjárt az Úr ereje... konkrét igében is szólt:
