Nos, sokat gondolkoztam, hogy leírjam-e ezt Nektek, de gondoltam, nem veszíthetek semmit.
Kb 11éves koromban történt valami, ami miatt egyik napról a másikra dadogni kezdtem és eltelt azóta 10 év, és még mindig nem múlt el, pedig előtte folyékonyan beszéltem, és semmilyen beszédhibám sem volt.
Nem akarok panaszkodni, mert nagyon szép életem van, de ez a problémám sok akadályt gördít elém.
Egyetemista vagyok és például így nem tudok szóban vizsgázni sem, kellene csinálnom projektmunkát is, ami úgy néz ki, hogy egy magad által választott tanárnál dolgozol fél évig, "kutattok", különböző méréseket végeztek..stb és a félév végén be kell számolni az eredményekről egy bizottság előtt. Én meg mit csinálok?
Halogatom ezt, félek, rettegek ettől.
És még sok minden mástól is. Egészen sokáig egész jól elvoltunk én és a beszédhibám, de kb háromnegyed éve súlyosbodott a helyzet, annyira hogy már alapvető dolgok problémát jelentenek számomra, és már visszasírom az ezt megelőző állapotot.
Rossz érzés gyengének lenni, rossz érzés mások segítségére szorulni.
Mások gyengeségeit tolerálom, megértem, de valahogy saját magammal szemben nem vagyok már ilyen elnéző. Bezárkózom, és ez nem jó.
Vannak nálam nehezebb helyzetben levők is, jól tudom.
Van egy egyetemi gyüli, ahova szívesen járnék, de nem merek. Sokszor egy átoknak érzem ezt a helyzetemet, pedig valószínűleg csak egy próba, vagy egyszerűen csak ilyen vagyok, nem tudom.
Annyi mindenben szeretnék részt venni, de nem vagyok rá alkalmas, és bizony nagy küzdelem az, hogy el tudjam magamat fogadni így is.
Elmentünk már annyi helyre, orvosi vizsgálatra..stb és mindegyik azt mutatta ki, hogy teljesen egészséges vagyok. Felírtak egy depresszió elleni gyógyszert, háát.. amióta
nem szedem, azóta nem vagyok depressziós.
Úgy szeretném, ha én is megérinthetném Jézus ruháját, mint azt egy asszony is tette és egy szempillantás alatt meggyógyulnék, de ez sajnos nem lehetséges
. Vagy ki tudja?? Sokszor úgy érzem, hogy bennem van a hiba, de azt is tudom, hogy azzal nem lesz jobb nekem, ha magamat vádolom.
Mégis mit tehetnék? Kihez mehetnék még el? Vagy tegyek egyáltalán valamit is, vagy nyugodjak símán bele?
Csak van valami megoldás.. Kell, hogy legyen
Ha mindenhova felvesznek ledolgozhatom a kiesett évet is 
