Erika írta:
Szia Ennyivolt!
Tudod, hogy többen gondolunk rád imádságban is, nem mondanál valamit, hogy alakulnak a dolgaid?
Szia Erika! ? Kinek szól most ez a kérdésed? A "háztetős"-fahumoromra érkezett, vagy csúsztatás, és a téma eredeti kérdésfelvetőjét igyekszel megszólaltatni?
Most éppen a kezemben van egy könyv - amit még nem olvastam el -, de valószínüleg témába vágó. Dr. Martyn Lloyd-Jones: "Hullámvölgyben" Harmat kiadó 1993-ban adta ki magyarul
(Originally published in English by Marshall Morgan &Scott, now part of HarperCollinsPublishers Ltd under the title SPIRITUAL DEPRESSION 1965)
Ha elolvastam a könyvet, akkor szívesen állást foglalok, hogy a klinikumban szerintem ez mennyire állja meg a helyét.
A magam részéről: szívesen ajánlok olvasásra könyveket, keresztény könyveket is a klienseimnek, ha érdekli őket, csak az a baj, hogy az emberek manapság már - tisztelet a kívételnek - nem tudnak és nem szeretnek olvasni. S a depressziós hangulat nem igazán kedvez az egyébként is meglévő olvasási hiányosság pótlásának!
Magam azt a tanácsot találom a legpraktikusabbnak, amikor valaki "ellehetetlenül", és úgy érzi nem tud megfelelni a követelményeknek (nem hogy még a lelkigondozója kérésére egy könyvet is el kelljen olvasni brrrrr...) hogy a szokványos tevékenységeket osszuk apróbb lépésekre, és adjunk hálát, értékeljük a pici elvégzett mozzanatokat is! (Pl ne az legyen a feladat, hogy "megcsinálom az ebédet", hanem az, hogy "megtisztítom a zöldséget", "elkészítem a levest", "megfőzöm a krumplit", és "elkészítem a rántottát/rántotthúst", "megterítem az asztalt", ebédelünk, "leszedem az asztalt", "elrámolom a maradékot", "elmosogatok", és "rendbe teszem a konyhát"... ugye milyen sok az a "kevés" !!!?) S ha ezt következetesen, és este a napot áttekintve, s az eredményeket Istennek megköszönve tesszük, s felfelé nézünk, az jobb mintha önmagunkban az önmagunkkal való elégedetlenség érzését "tunningoljuk" azzal, hogy ezt se tudtam, az se sikerült, amaz se jött úgy össze ahogy jó lett volna...Szóval ezeket a negatív gondolatokat tudtosan próbáljuk "jókra cserélni" (erről szólna az u.n. kognitív terápia is egyébként), keressük meg a szépet! Ehhez passzol egyébként a Filippi levél 4 rész 8. verse is! Azonkívül pl a Pollyanna-féle "öröm-játék" is jót tesz a rosszhangulatúaknak, biztos olvastátok, azt is a Harmat kiadó adta ki ha jól emlékszem...
De persze van olyan, hogy a gyógyszereknek is vitalizálni(életre kell kelteni) kell egy-egy depressziós embert! Hogy ne szenvedjen! Van olyan, hogy kórházi felvétere is sok kell kerüljön depresszióval! Sőt elérhet olyan "stuporos szintet" - én láttam már ilyet, hogy egész nap mozdulatlanul fekszik, nem csinál semmit, még enni sem tud...Ilyen esetben a tudomány mai állása szerint az elektrosokk
alkalmazására is szükség lehet,
javít tényleg az aktuális helyzeten! A depressziós betegség - lehet alapvetően betegség-fajta is!
(Ez ma a pszichiátriai betegségek tárgykörébe tartozik.) És van - amit korábban úgy neveztek, hogy reaktív depresszió, - amit egy előzetes ok idéz elő, például egy szerencsétlen életesemény stb.
..Meg azért a depresszós tüneteknek egyéb egészségügyi oka is lehet! Pajzsmirigyalulmüködés például! Csak éppen jelenleg ez nem tartozik a kötelező szürővizsgálatok közé! És nagy hangulat-ingadozást okoz egy rosszul beállított cukorszint is, a cukorbetegeknél! Vagy például levertséget okoz a vashiányos vérszegénység! Az erős vérzéssel mentruáló nőknek nem ártana vagy megfelelő diétával, vagy vaskészítménnyel rendszeresen pótolni az elvesztett vér vastartalmát...Szóval a fáradtság, kedvetlenség, unottság, érdeklődésvesztés, lassultság, kedvetlenség, elhanyagoltság, munka-ellátási képtelenség, örömtelenség, önvádlás, és önértékelési probléma - ami jellemző a depresszióra: igen összetett! S így a megoldás is sokféle megközelítési módot igényel - szerintem!
Eleget írtam?
Üdv: sdg111
..
