Egyperces:

KÉPZELT RIPORT A TÉKOZLÓ FIÚVAL

Borongós idő volt, mikor rátaláltam; ott gubbasztott a disznóvályú mellett. Mellé guggoltam.

- Elszúrtam; nem kellek senkinek. - motyogta a fel nem tett kérdésemre.
- Szeretnél jó lenni? - kérdeztem tőle, most már hangosan.
Bólintott:
- Igen...

Összekulcsoltuk a kezünket; felhívtuk a mennyei Atyát. Jött a válasz:
- ... Várlak!

Remegő csönd. Aztán sírni kezdett; ezek már örömkönnyek voltak. Megkönnyebbülés.

Kisütött a nap.
Tudtuk: haza fog menni.

KESKENY ÚT

Vereséget azért szenvedünk,
hogy alázatosak, szelídek legyünk.
Utána adhat gyözelmet
az Úr; mert dicsőségéből nem enged.

A rólamjótvagysemmit politikát
nem nagyon értékelik odaát.
Igen, a kereszt két dolgot hirdet:
Isten szeretetét, és bűneinket.

Önsajnálat, önfényezés
győzelemhez édeskevés.
Megtérés, bűnbánat
végül koronát ad.

VAN

"Van véleményem és vannak kérdéseim"
- mondtad, Testvérem. Megértelek.
Nekem se egyik, se másik, csak könnyeim:
Urunk, bocsásd meg bűneinket!

....................

AHITÓFEL

Mindent tud Dávidról, hisz Betsabé-rokon.
Megbocsátani nem tud; nem akar. Rossz szemmel
nézi, mért ülhet még trónon ilyen bűnös ember;
vár az alkalomra. - És jött Absolon...

KI TUDJA

Keresztyénnek lenni akkora bukta:
minden hibánkat látja az Úr.
Mégis szeret. Ezt más ki tudja,
rosszra is a jót válaszul?