Charles Pope elmélkedései:

https://zarandok.ma/mi-a-bajunk-mitol-r ... zerzetunk/

https://zarandok.ma/hogyan-irjak-le-az- ... nyatlasat/

https://zarandok.ma/a-civilizaciok-fele ... -szakasza/

Áldott állapot. A Biblia szerint.

https://magazin.ezazanap.hu/mit-jelent- ... nak-lenni/

Meghajlás

https://megvanirva.hu/isten-nem-ilyen-a ... sertete-3/

Határon túl.
Szavakon túl:

https://reformatus.hu/egyhazunk/hirek/s ... rum-zavar/

"A legutolsó névtelen ember tönkrement élete nagyobb veszteség, mintha a milánói dóm és a Föld összes műkincsei mind elpusztulnának".

Salkaházi Sára (internetről - magyarkurir)

"... Az előadó (Timothy Radcliffe) beszélt arról a barátságról is, amelyet azokkal kötünk, akikkel nem értünk egyet. „Ez is szembemegy globális kultúránk áramlatával, amelyben az emberek az azonos gondolkodásúak zárt köreiben keresnek menedéket.
Az evangélium hirdetésének egyik módja az lehet, hogy merünk barátságot kötni olyan emberekkel, akiknek vallási vagy politikai nézetei ellentétesek a mieinkkel
– ez ismét fáradságos feladat, amelynek gyümölcse hosszú idő alatt, a kegyelem munkájaként érlelődik..."

internetről (magyarkurir)

"Az életünket felfoghatjuk, mint egy nemes mester által alkotott hangszert, ami nagyon becses az alkotója számára. De ez a hangszer a külső változásokra érzékeny. Könnyen lehangolódik – de Urunk arra vár, hogy az életünket felfelé hangolja. Ő majd megszólaltat téged úgy, ahogy magadtól nem tudnál szólni sosem."

Takaró Tamás (internteről - parokia)

"A hűség ellentéte nem a hűtlenség, hanem a siker. Sokszor a siker oltárán feláldozzuk az Istenhez való hűséget, mert az tűnik jobb, népszerűbb útnak."

Szalai Zsolt (internetről - parokia)

"... Az erdő önmagában is gyógyít, a hegyek mélyén és az emberi lélekben pedig titkok lapulnak."

Győrffy Ákos (internetről)

"... zavart a túlzott pátosz is, nem szeretem a blöfföt, és kamaszként főként ezt érzékeltem a vallásban.
Az már a felnőtt felelősségvállalásom része, hogy kész vagyok belátni és elfogadni az egyház tökéletlenségét, ahol a pletyka, a másik fúrása ugyanúgy jelen van, de legalább van az emberek előtt egy kitűzött idea, ami szerint élni szeretnének...

... Nemcsak magyar sajátosság, hogy örömmel hibáztatunk másokat a saját életünk kudarcaiért vagy problémáiért, de az élvonalban érzem magunkat.
Az áldozatmentalitást tápláló politika sem a legjobb irányba tereli az embereket: te nem tehetsz semmiről, mindig mások a felelősek...

... A hegyi beszéd a kedvenc igeszakaszom, ami a sikerről, boldogságról a megszokottól egészen eltérő képet fest. Lehet, hogy közhelyes, de ha mindenki naponta egyszer elolvasná, jobb ember lenne. Felemelő, magasztos és…
(Riporter, P.J.: Megugorhatatlan.)
Igen, de erre mondom azt, hogy legalább tűzzem ki a célt. Szerintem eggyel jobb, ha az ember megpróbál így élni, mintha meg se próbálja..."

Kovács M. András, forgatókönyvíró (internetről - parokia)

Luther Mártonnak az 1521-ben, a híres wormsi birodalmi gyűlésen mondott beszéde:

"Hacsak meg nem győznek engem a Szentírás bizonyságaival vagy világos okokkal […], kötve vagyok a Szentírásnak általam idézett igéiben és az Isten igéjébe vetett bizalmamban, és visszavonni sem nem tudok, de nem is akarok semmit, mert sem nem bátorságos, sem nem tanácsos dolog a lelkiismeret ellen cselekedni. Itt állok, másként nem tehetek. Isten engem úgy segéljen. Ámen.”

"... A rutin jól jön bizonyos típusú munkák esetében, más jellegűek esetében pedig katasztrofális hatású lehet. Ez is a dologhoz tartozik, a munkához, hogy ezeket a helyzeteket felismerje az ember..."

"... Amióta írni kezdtem, azóta él bennem az a sejtelem, hogy végeredményben ez az egész valahogy a hallgatás felé tart. Ahhoz szükséges, hogy általa valahogy a hallgatásig tudjak eljutni..."

"... A hagyományban és akár a vallásokban fontos szerepe van az ismétlésnek. A templomban az evangéliumok ugyanazt a történetet mondják el kétezer éve. Mégis újra hallani akarjuk, és mégis érvényes marad, mindig másképp képződik meg a hallgatóban. Mert van benne valami, ami nem hagyja békén az embert, erős irritációs bázis. Természetesen nem szeretném a saját írásaimat az evangéliumok időtlenségéhez mérni, de az írásnak ez a metódusa mégis rokon azzal, ahogy én vagy bármely ember a saját történeteihez újra és újra visszatér. A végére akarunk járni valaminek, aminek nincs, és nem is lehet vége..."

Győrffy Ákos (internetről - kortarsonline)

Kiss Judit Ágnes:
Csak a feltámadást ne!

"Mert a Karácsonnyal az ember még tud mit kezdeni: megszületik egy kisgyerek, aki aztán felnőttként nagy dolgokat visz véghez: egy újszülött Mozart, Einstein vagy Gandhi. Április 11-én József Attilát ünnepeljük, december 24-én Jézus Krisztust (gyerekkoromban azt hittem, az a vezetékneve).
Nagypéntek is érthető: kivégeznek egy ártatlan embert, egy nagyformátumú, ezért veszélyes figurát: tanítót, filozófust, prófétát – ki minek tekinti – a szokásos koncepciós per, politikusi gyávaság, és a manipulált tömeg áldozataként.
A Húsvéttal azonban baj van. Megszületni és meghalni bárhogyan is, nemcsak hogy emberi, a legemberibb dolog. De föltámadni? Hogy valaki, aki meghalt, és három napig hullaként fekszik, egyszer csak kikel a sírból, még egy követ is elgörget, hogy kijusson, és onnantól kezdve valami különös testben mászkál: bármikor fel- és eltűnik, mint egy normális kísértet, ugyanakkor eszik és iszik, mint egy normális ember? Ez őrültség.
Húsvét vízválasztó. Ha nem hiszem a feltámadást, nincs több okom ünnepelni egy karácsonyi csecsemő születését, mint bárki más nagy emberét, nincs több okom siratni Nagypénteken, mint a mindenkori politika bármely más ártatlan áldozatát, és nincs semmivel több okom bízni a Könyvek Könyvének nevezett szövegben, mint bármely más fikcióban.
De mi van, ha tényleg feltámadt? Ha halottnak nyilvánították (a római hóhérok nyilván értettek hozzá), eltemették, és valami különös átalakulás folytán visszatért az életbe egy szokatlan, nem földi testben, akkor mi van? Jobb abba nem belegondolni, jobb egyáltalán el se hinni, elnézően mosolyogni rajta, vagy meghatódni a jámbor legendán.
Mert ha igaz, hogy Jézus túlélte a halált, akkor nincs oka többé meghalni, tehát él. Ha él, akkor valahol van, létezik. Márpedig ha létezik, ha ott van valahol, akkor meg lehet keresni, sőt, találni; akkor valamilyen módon kapcsolatba lehet vele kerülni, találkozni vele. Ha él; akkor véleménye van a dolgokról. Akkor egyszercsak nem mindegy, mit csinálok. Akkor, sajnos, minden igaz, amit három év alatt magyarázott, nem lehet elnézően mosolyogni, vagy meghatottan bólogatni.
Ha csak meghalt volna mindazért, amit hirdetett, az is elég nagy súlyt helyezne a hitelesség serpenyőjébe. De ha fel is támadt? Akkor hagyján, hogy minden szavát kénytelenek lennénk igaznak tartani, a jó ember, nagy tanító, próféta, filozófus alakja mind semmivé foszlana, kénytelenek volnánk Istennek tartani.
És ha van egy Isten, aki feltámadt és él, akkor nem mehet minden úgy, mint eddig. Mintha nem volna. Mintha nem törődne az emberrel. Akkor hirtelen megnő a felelősség. Mert ha van egy Isten, de nem keresem meg, hogy megtudjam a véleményét bármiről, ha nem vagyok kíváncsi rá, akkor ne csodálkozzak semmin. Akkor rajtam van a felelősség, hogy kapcsolatba lépek-e ezzel a feltámadottal vagy sem. Hogy úgy élek-e, mintha el sem hangzottak volna a mondatai. Mintha meg se született volna.
Jobb nem elhinni ezt a húsvéti történetet. Minden mitológiában van hasonló. Csak kitalálták. A tanítványai, vagy bárkik. Hogy sokan higgyenek benne. Megérte hinni, még párszáz évig mehettek érte az oroszlánok elé. Mégis egyre többen voltak. Mert elhitték. És akkor lehet, hogy mindezt végiggondolva megkeresték és találkoztak vele. És akkor megéri az oroszlánok torkában is. De csak akkor, ha igaz.
Jobb, ha nem igaz. Még a templomba is elmegyek, szép hagyomány, keresztet is vetek, ha kell, le is térdelek, ha kell, mondom, amit illik, csak végiggondolni ne kelljen: mi van, ha tényleg feltámadt? Hogy akkor máshogy fogok élni, mint eddig. Ez ijesztő. Inkább kérek még egy szelet sonkát. Aztán megyünk locsolkodni, végül is ősi pogány termékenységünnep, vagy mi."

internetről - Irodalmi Jelen

Varga László (rk. püspök) gondolatai:

"... Énközpontú kereszténységet gyakorlunk, és Istennek leosztjuk a szerepet. Az a dolga, hogy nekünk jó legyen. Az imádságaink középpontja nem Isten dicsősége és dicsőítése, hanem a mi jobblétünk, jólétünk. Arra irányulnak imádságaink, hogy vigyázzon az egészségünkre, az anyagi biztonságunkra, a családunkra, és természetesen a jövőnkre is. Ezek nagyon fontos dolgok. Ezt is kérni kell, de nagy baj van, ha ez marad az imádságaink középpontjában...

Ki kell gyógyulnunk az énközpontú kereszténységből, mert
a kereszténység lényege nem én vagyok, hanem az Isten, aki meghívott, aki kiválasztott, és aki nekem akarja adni az ő országát és a mennyországot.
Lakomát rendez számomra (Mt 22:1-10), hogy jól érezzem magam a Fia társaságában. De a központ nem a lakodalmas nép, hanem a vőlegény, az Úr Jézus Krisztus. Jó lenne, ha visszakerülne Jézus a keresztények életének a középpontjába..."

(internetről, magyarkurir)