nem virágvasárnapi, viszont most találtam meg...
és ez az egyik kedvencem
Idézet:
Pajor Tamás/Ámen : Vége van
A luxus Ladán a slusszkulcs vagány
A nyuszifarokkal a végén.
A szentkép mellett playboy jelvény,
Te meg a téboly szélén.
Törött csat és körömlakk,
Halálos portré a rúzs alatt,
Mint szökött rab, ha az álruha szakad,
A spray-d alól kicsap a hullaszag.
A fotelben a hotelben
Késsel és villával eszed az embert,
Más néz ki már a szemeden át,
Még 17 sem vagy, de már elmúltál 70.
Ölelésed fölemésztett legalább ezer embert.
Az öleb éhes, de öreg és rest, már a libamáj sem kell.
Valaki hamis hegedűn egy valcert húz,
A dagadt üzletember az erszényébe nyúl.
Maradék sültek és pecsétes abrosz,
Üvegek, amiket odavágtak a falhoz,
Patkányok jönnek a bomló húsra,
Ha kezdhetnéd elölrôl, nem tennéd újra.
A randi, amit megdumáltál a McDonald's-nál,
S a Bandi, aki legtovább várt, és csak terád gondol mindig,
De te már rég elmentél a Ferivel,
Csak azért, mert azt mondta "very well".
A lakkcipô alatt utcanô-köröm,
a púder felszakad, az arcon nincs öröm.
Refrén:
De legyen olyan a lelked, mint a megöntözött kertek,
Légy jelt mutató fény, aki eljut a vak éjbe,
Jöjj haza sírva és imádkozva,
Gyűlölve azt, amit a világon van,
Combodat verve és szégyenkezve,
Hangodat zengve, énekelve,
Azt, hogy vége van, vagy vége lesz,
Már tűnik el, már szűnni kezd,
Az éjszaka most fordul át,
Hajnal hasad, fényes világ.
Néhány óra csak, vagy egy pillanat,
Visszajön az Úr, minket elragad.
Az igazi csak most kezdôdik el!
Piszok éjszakáid gyümölcsét megöli benned
Egy fehér köpenyes Tanár Úr,
És te eldobod a juice-t, és felrakod a rúzst,
És hazudozol tovább csalárdul.
De azt sose tudod meg, ki volt az, akit átküldtél a túloldalra.
Pakolod magad, de a pokol ott marad, és hiába mész át a túloldalra,
Hogy elvidd a tested a fiatalokkal a diszkó felé,
Ahol majd gyöngyszemekkel odadobod magad a disznók elé,
Ahol a fények égnek, mégis vaksötét lesz,
És egy kisfiútól veszed el a papáját,
És a szíved helyén elindul egy nagyon lassú halálgyár.
Refrén:
De legyen olyan a lelked, mint a megöntözött kertek,
Légy jelt mutató fény, aki eljut a vak éjbe,
Jöjj haza sírva és imádkozva,
Gyűlölve azt, amit a világon van,
Combodat verve és szégyenkezve,
Hangodat zengve, énekelve,
Azt, hogy vége van, vagy vége lesz,
Már tűnik el, már szűnni kezd,
Az éjszaka most fordul át,
Hajnal hasad, fényes világ.
Néhány óra csak, vagy egy pillanat,
Visszajön az Úr, minket elragad.
Az igazi csak most kezdôdik el!
