|
"Mert miképpen aki tejet köpül, vajat csinál; és a ki keményen fújja ki az ő orrát, vért hoz ki: úgy a ki a haragot ingerli, háborúságot szerez."
"A minap egy kisebb családi vitába keveredtünk. Nem vagyunk jobbak a Deákné vásznánál. Nem voltam pontos, és van, aki nagyon nehezen viseli, ha késik, én könnyebben. Ment a kemény szóváltás, miért nem jöttél időben, én is teljesen felhúztam magam, visszaszóltam, dühösen váltunk el egymástól. Kislányom is az autóban volt, és csak annyit mondott hazafelé menet: Anya, én nem akarok olyan lenni, mint te. Kemény mondat egy 8 éves gyerektől. Tükröt tartott elém. Olyan
pontos tükröt, mint egy gyerek, senki nem tud tartani. Aztán elkezdtünk beszélgetni arról, ki miben volt hibás, végül kibékülésünknek is tanúja lehetett. Persze nem jó, ha veszekedünk, de talán jobb, hogy így ezt az egész folyamatot átélte, hogy önmagát is el tudta benne helyezni, hiszen ő nem akar ilyen lenni, látta, hogy kimondjuk azt, ami bennünk van, de meg is tudunk bocsátani.
Sokszor azt gondoljuk, hogy a haragnak nincs helye az életünkben. Pedig kevés szó szerepel annyiszor a Bibliában, mint a harag. Isten is számos helyen haragszik, de az emberek is egymásra, magukra, rengeteg indulat kitörésnek lehetünk tanúi a Szentírás lapjain. Két véglet fenyeget bennünket. Az egyik az, hogy azt hisszük, nem szabad haragudnunk, eldugjuk indulatainkat az életünk valami legmélyebb zugába. A másik az, hogy olyanokká leszünk, mint az állandóan füstölgő vulkán. Azt gondoljuk, megtehetjük a hozzánk közelállókkal, hogy állandóan kiadjuk azt, ami bennünk van.
Pedig ami a vulkánból kitör, az alapvetően a föld mélyébe való. Gyerekeinknek is át kell élniük azt, hogy időnként bennünk is előtör az indulat, mi is emberek vagyunk, és nem robotok, de azt is látniuk kell, hogy képesek vagyunk az önuralomra és a bocsánatra.
A Biblia képében egy fokozást láthatunk. Aki tejet köpül, vajat csinál.
Ez az időről és a mennyiségről szól. Ha állandóan piszkálod a haragot, ne csodálkozz, ha átalakul, és már nem lehet visszafordítani a folyamatot, a tejből vaj lesz. Azokat az embereket festi le ez a kép, akik örökké piszkálódnak, sose törnek ki, de szép lassan haragossá alakítják környezetüket. Nyomkodják belénk a köpülőt. A következő kép már keményebb: aki keményen fújja ki az ő orrát, vért hoz ki. Ez az erőről szól. Nem mindegy milyen hévvel mondom ki azt, ami bennem van. Nem mindegy hogyan adom ki haragomat. Ne csodálkozzak, ha a nagy erő rosszat hoz fel. Ne csodálkozzak, ha az erős stílusom olyan dolgokat enged fel a mélyből, amire nem számítottam. A harmadik kép pedig megadja a megoldást. Aki a haragot ingerli, háborúságot szerez. Van harag mindannyiunk szívében, de nem arra való, hogy ingereljük. Se a magunkét, se másét. A haragot kezelni kell, a haragot fel kell dolgozni, de nem kell előpiszkálni állandóan különféle eszközökkel. Nagyon nehéz az elfogadás. Nem könnyű belátni, harag él bennem, nem könnyű meglátni a másik tükörképében azt, hogy mennyire képtelen vagyok a türelemre, mégis juthatunk előre ezen az úton. Azért, mert Isten szeret bennünket. Akár túl gyakran haragszunk, akár képtelenek vagyunk kiadni azt, ami bennünk van. Adja Isten, hogy ne szerezzünk senkinek háborúságot, hogy megtanuljuk helyesen kezelni haragunkat! Ámen"
|
