NEM ÉRDEKLI?

Egy újságcikkben olvastam, egy keresztény testvérünk tollából:

"... rájövünk a Szentírás üzeneteiből: a Jóisten végtelenül szeret minket. Nem érdeklik Őt a bűneink sem. Az érdekli, hogy szeretetére szeretettel válaszoljunk. Csak ez számít."

Lehet, hogy első hallásra szépen hangzik valakinek.
Bennem viszont fölhozott egy nagy kérdést:
az Áldott Orvost nem érdekelte volna a betegségünk???
Teremtőnket nem érdekelte volna az, ami elválaszt minket Őtőle???

Annyira érdekelte, hogy
"egyszülött Fiát adta", aki
"a mi vétkeink miatt kapott sebeket,
bűneink miatt törték össze Őt.
Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen,
az Ő sebei árán gyógyultunk meg.
Mindnyájan tévelyegtünk, mindenki a maga útját járta.
De az Úr Őt sújtotta mindnyájunk bűnéért."

David Wilkerson utolsó blogbejegyzése:

David Wilkerson - Amikor minden próbálkozásunk kudarcot vall

"Istennek különösen tetszik, ha akkor is hiszünk, amikor minden próbálkozásunk kudarcot vallott. Jézus azt mondta Tamásnak: "Mivel láttál engem, hittél; boldogok (angolban: áldottak), akik nem látnak és hisznek" (János 20,29).

Áldottak azok, akik akkor is hisznek, amikor semmi jele annak, hogy választ kapnának imáikra – akik a reménységen túl is bíznak, amikor minden próbálkozásuk kudarcot vallott.

Valakit utolért a reménytelenség, minden reménye szertefoszlott és eljutott emberi lehetőségei határára. Egy szeretted a halállal szembesül, és az orvosok nem biztatnak gyógyulással. A halál elkerülhetetlennek tűnik. A remény elhagyott. Nem történt meg a csoda, amiért imádkoztál.

Ekkor jönnek a Sátán hordái, hogy megtámadják az elmédet félelemmel, haraggal, és nyomasztó kérdésekkel: "Hol van most a te Istened? Annyit imádkoztál, hogy már nem maradt könnyed. Böjtöltél. Ráálltál az ígéretekre. Bíztál."

Káromló gondolatokat fecskendez az elmédbe: "Hiába imádkoztál. Kudarcot vallott a hited. Nem kell elhagynod Istent – csak ne bízz benne többé. Nem éri meg!"

Még Isten létének a megkérdőjelezését is betölti az elmédbe. Ezeket az eszközöket használja a Sátán évszázadok óta. A valaha élt legistenfélőbb férfiak és nők közül is átéltek néhányan ilyen démoni támadásokat.

Akik a halál árnyékának völgyén mentek át, halljátok meg ezt az üzenetet: a sírás eltart néhány sötét, borzalmas éjen át – ám abban a sötétségben hamar meghallod az Atya suttogását: "Én veled vagyok. Most nem mondhatom el, hogy miért történt mindez, de egy nap majd megérted. Meglátod majd, hogy mindez része volt a tervemnek, és nem a véletlen műve. Ez nem a te hibád volt. Tarts ki! Hadd öleljelek át fájdalmad órájában!"

Kedvesem, Isten mindig is jóságosan és szeretetből cselekszik. Amikor minden próbálkozásunk hiábavalónak tűnik, és elérünk képességeink határára – az Ő szeretete akkor is megmarad. Ragaszkodj erősen a hitedhez!

Állj erősen az Ő Igéjében! Ebben a világban nincs más reménység."

(internetről)

David Wilkerson: Hová lett a gyötrődés?

"Körülnézek a mai idők vallási színpadán, és mást se látok, csak emberi és testies ötleteket és szolgálatokat. Ez többnyire erőtlen. Semmi befolyása a világra. És látom, hogy a világ egyre jobban behatol a Gyülekezetbe, és áthatja, ahelyett, hogy a Gyülekezet hatná át a világot. Látom, ahogy a zene eluralja az Isten Házát. Látom, ahogy szórakoztatás uralja el az Isten Házát. Rögeszmés szórakozást látok Isten Házában, a megigazulás gyűlöletét, a feddés gyűlöletét, melyről senki sem akar többé hallani. Mi történt a gyötrődéssel Isten Házában?

Mi történt a gyötrődéssel a szolgálatban? Ezt a szót nem hallod ebben az elkényeztetett korban. Nem hallod. A gyötrelem rendkívüli fájdalmat és szenvedést jelent. Olyannyira felbolydult érzelmeket, hogy az már fájdalmas. Éles, mélyen érzett belső fájdalmat a veled, a benned és a körülötted levő állapotok miatt. Gyötrődés. Mély fájdalom. Mély bánat. Isten szívének gyötrődése.

Ragaszkodtunk a vallásos szólamainkhoz és az ébredési szövegünkhöz, de olyan passzívvá váltunk! Minden igaz vágyakozás a gyötrelemből születik. Minden Krisztusért érzett igazi vágyakozás a gyötrelembe merítésből származik. Keress a Szentírásban, és azt fogod találni, hogy amikor Isten elhatározta, hogy helyreállít egy lerombolt helyzetet… akkor megosztotta saját gyötrelmét azért, amit látott a Gyülekezetével és a népével történni. És talált egy imádkozó embert, fogta, és szó szerint a gyötrelembe merítette. Nehémiás könyvében találod. Jeruzsálem romokban hever. Hogyan fogja Isten ezt kezelni? Hogyan fogja helyreállítani a romokat? Emberek, figyeljetek csak… Nehémiás nem prédikátor volt, hanem egy királyi hivatalnok. De imádkozó ember volt.

És Isten talált egy embert, akinek nem csupán egy fellobbanó érzése támadt. Nem csupán néhány nagy, hirtelen jött aggodalom-kitörése lett, amit aztán hagyott elhalni. Azt mondta: „Nem. Összetörtem és sírtam és keseregtem és böjtöltem. Aztán imádkozni kezdtem éjjel és nappal.” És a többi ember… miért nem válaszoltak? Miért nem használta őket Isten a helyreállításban? Miért nem volt egy szavuk sem? Mert nem volt jele a gyötrelemnek! A sírásnak! Az imádságnak egy szava sem! Minden csupa rom!

Számít ez neked ma? Számít neked egyáltalán, hogy Isten lelki Jeruzsáleme, a Gyülekezet a világgal házasodott össze? Hogy olyan hűvösség söpör végig a földön? Még közelebbről… Számít-e, mi van a saját szívünk Jeruzsálemével? A romlás jele, amely lassan kiöli a szellemi erőt és vágyakozást. Vakság a langymelegség és felemásság felismerésére, amely finoman belopódzik. Csupán ennyit akar a sátán tenni: kilopni belőled harcképességet, és elpusztítani! Így nem leszel foglalatos többé az imádságban, nem akarsz többé sírni Isten előtt. Leülhetsz tévét nézni, a családod pedig megy a pokolba.

Hadd kérdezzem meg: amit az előbb mondtam, megítél téged egyáltalán? Nagy a különbség a gyötrődés és az aggódás között. Az aggódás olyasmi, amikor valami elkezd érdekelni téged. Megragadhatja az érdeklődésedet egy terv, egy ügy, egy gond vagy egy szükség. Szeretnék elmondani valamit, amit… 50 évnyi prédikálásom egésze során tanultam, hacsak nem gyötrelemben született, hacsak nem a Szentlélektől született, ahol az, amit megláttál és hallottál a romlásról, az térdre kényszerített, a gyötrelembe merített, ahol elkezdtél imádkozni és keresni Istent. Most már tudom. Ó Istenem, már jól tudom! Amíg agóniában leszek. Amíg gyötrődni fogok miatta… És minden tervünk, minden szolgálatunk miatt, minden miatt, amit teszünk... Hol vannak a vasárnapi iskola tanítói, akik sírnak a gyermekek miatt, akikről tudják, hogy nem hallják, és ezért mennek a pokolba?

Látod, az igazi imaélet a gyötrelem helyén kezdődik. Látod, ha szívedet az imádkozásra adod, Isten eljön, és elkezdi megosztani veled az Ő Szívét. A szíved elkezd kiáltani: „Ó Isten, a Te nevedet gyalázzák! A Szentlelket gúnyolják! Az ellenség az ajtó előtt van, megpróbálja szétrombolni az Úr hűségének bizonyságát, és valamit tenni kell!”

Nem lesz megújulás, nem lesz ébredés addig, amíg nem engedjük, hogy Ő újra összetörjön minket. Emberek, kezd későre járni, kezd komollyá válni! Kérlek, ne mondjátok nekem, csak kérlek, ne mondjátok, hogy érdekel, amikor órákat töltötök az internet vagy a televízió előtt. Ugyan már! Uram, vannak néhányan, akiknek ehhez az oltárhoz kell járulniuk, és megvallani: „Nem az vagyok, aki voltam, nem vagyok ott, ahol lennem kellene. Istenem, nem a Tiéd a szívem, és nem hordom a Te terhed. Csak a könnyű életet akartam, csak boldog akartam lenni. De Uram, az igazi öröm a gyötrelemből jön.” Semmi, ami testi, nem fog neked örömet nyújtani. Akármennyi pénz, akármilyen új ház, abszolút semmi fizikai dolog nincs, ami örömet tudna nyújtani neked. Csak amit a Szentlélek végez el, amikor engedelmes vagy Neki, és Őt öltözöd fel.

Építsd a falakat a családod köré! Építsd a falakat a szíved köré! Erőssé és bevehetetlenné tesznek az ellenséggel szemben. Istenem, ez az, amire vágyunk. Ámen."

Részlet a „Hívás a gyötrődésre” című tanításból.

A videót megtekintheted magyar felirattal a „Forrás” linkre kattintva.

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=FWVXnzpkBCs

(internetről)

"... a bűnt a teremtett világ legsúlyosabb kövének tartjuk, s még a legszentebb szívnek is egy életen át kell virrasztania a vele való harcban..."

internetről (magyarkurir hu)

"... Könnyű a világot jókra és gonoszokra osztva ítélkezni világunk szenvedésében, magunkat mindig a jó oldalon gondolva, és önigazultan tenni a jóra fordulásért.
De ez nem vezet sehova, nem eredményezi a világ változását, mert magunkból milliókat kizárunk, akik nem férnek a mi oldalunkra.
A világ csak akkor fog megváltozni, amikor elszaporodnak azok, akik magukhoz tartozónak tartanak mindenkit: a szenvedőket és a szenvedést okozókat és a szenvedéseket látókat egyaránt. Akik szánalommal tudnak együttérezni az egész emberi közösségünkkel. Jóságával és gonoszságával egyaránt.
Hogy szükségünk van a jóságnak olyan megtapasztalására, amely egyedül képes bennünket megmenteni önmagunktól. Az ilyen ember mer bűnös lenni, meri magát bűnösnek tudni a tűrhetetlen állapotokért..."

Háló Gyula (internetről, Igeidők Magazin)

"... Borzalmasan sajnálom ezeket a (bűnelkövető) gyerekeket és fiatalokat, megszakad a szívem értük..."

dr. Sárik Eszter kriminológus és lelkész (evangelikus hu)

*

A bűnelkövetőket is lehet sajnálni. Ők is áldozatok: a Kísértő áldozatai.

"Ha egy embernek utcaseprő a munkája, akkor úgy seperjen utakat, ahogy Michelangelo festett, ahogy Beethoven komponált, vagy ahogy Shakespeare írt verseket. Olyan jól seperje az utakat, hogy a mennynek és a földnek minden lakója megálljon egy percre, s azt mondja, ím, itt élt egy nagyszerű utcaseprő, aki jól végezte a munkáját.”

Martin Luther King (internetről)

Hegedűs Attila: Mindent elfedez

"Pál apostol híres szeretethimnuszában (1Kor 13) van egy rejtélyes fél sor a szeretetről: „Mindent elfedez…”
A sok szép tulajdonság között ez el szokott sikkadni. Pedig fontos! Nem arról szól, hogy a szeretet a szőnyeg alá söpri a problémákat, egészen addig, míg a szőnyeg olyan púpos nem lesz, hogy az ajtót sem lehet kinyitni. Nem a „nézzünk félre!” öncsalásáról van szó. Hanem arról, hogy megvédem a másikat a külvilág villámló tekintetétől. Szeretem a másikat, bár ismerem a hibáit, idegesít is, de ez a mi ügyünk, nem tartozik másra. Maximum akkor, ha segítségre van szükségünk. Orvos előtt ne titkolózzunk, de a haverokra nem tartozik minden. Akit szeretek, annak nemcsak az életét, hanem a nevét, jó hírét is megvédem! ...

Luther a Kis kátéban a nyolcadik parancsolat magyarázatába is beilleszti ezt a gondolatot:
„…felebarátunkat hazugságba ne keverjük, el ne áruljuk, háta mögött meg ne szóljuk, se rossz hírét ne költsük, hanem inkább mentsük, jót mondjunk róla, és mindent javára magyarázzunk.”
Nem véletlenül emeltem ki az utolsó tagmondatot. Ebben bízva élem mindennapjaimat, így tudok emberek közé menni – abban a reményben, hogy emberi gyarlóságomat nem teszik közkinccsé azok, akik körülvesznek. Így lehetek feleségem előtt néha gyenge, így viselem el, hogy gyerekeim észreveszik a hibáimat. És én sem vagyok hajlandó mások előtt feleségem vagy gyermekeim gyengeségeiről beszélni. A szeretetszövetségnek, amely összeköt bennünket, ez az egyik alapja: kifelé védjük egymást.
Valakitől hallottam egyszer:
„Az, hogy tisztelem a szülőmet, nemcsak azt jelenti, hogyan beszélek vele, hanem azt is, hogyan beszélek róla másoknak.”
Csodálatos mondat!...

„Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (I.Kor 16:14)"


internetről - kötőszó blog, részletek egy cikkből

Narnia Krónikája.
Cikk C. S. Lewis-ről:

https://reformatus.hu/egyhazunk/hirek/v ... -istenhez/

"Az, hogy tisztelem a szülőmet, nemcsak azt jelenti, hogyan beszélek vele, hanem azt is, hogyan beszélek róla másoknak.”
- olvastam az interneten. Jó és igaz mondat.

De a fordítottja is igaz.
Az, hogy tisztelem a rokonomat, nemcsak azt jelenti, hogyan beszélek róla másoknak és mit várok el vele szemben másoktól, hanem azt is, hogyan beszélek én vele (otthon).

Erény, erényesség

"A római filozófusok virtusnak, a görögök aretének nevezték.
A latin virtus szó főleg azt hangsúlyozza, hogy az erényes ember erős, bátor, önfegyelemre és önmegtagadásra képes; az erény gyakorlása tehát erőfeszítést, sőt szenvedést igénylő hosszú előkészület gyümölcse.
A görög areté szó ezzel szemben olyasvalamit jelöl, ami kitűnik, kiemelkedik, ami csodálatot vált ki."

(internetről - magyarkurir)

Két aradi vértanú utolsó gondolata:

Knézich Károly:
"Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat."

Láhner György:
"Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon! És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom!"

Kinek van igaza?

Mikola Borbála egyetemi lelkész vallomása:

"Megaláztak. Valamit magában feltételezett rólam és mások előtt hamisnak állított be. Sajgott. Sőt inkább kiabált bennem. Mire a villamoson utaztam, már gyulladt volt a seb. Fogtam a kapaszkodót és közben egyre mélyebbre süllyedve felfelé kapaszkodtam: Fáj! Szólj rá! Vond félre, és beszélj vele. Vond felelősségre!

Eltűnődtem, miközben szavak nélkül szóba elegyedtünk. Vajon mi lenne számomra elégséges feloldás? Mi lenne elégtétel? Mi lenne balzsamos, ami megnyugtatná a lelki seblázat? Hát az, hogy minimum kérjen bocsánatot! Mert igazam van! Kérjen bocsánatot! – és mondogattam Neki, felfelé. Szembesítsd, hogy el kell ismerje, mit tett! Szólj rá, hogy kérjen bocsánatot!

Aztán egy józan hang lépett be a gondolatok közé: De hiszen nem tud. Képtelen rá. Mikor történt ilyen? Sose.

De igazam van! Már pedig kérjen akkor is bocsánatot! – követelőzött a seb belül bennem.

Kinek van igaza? – kérdezte a Lélek.
Hát neki biztos nem!
És neked?

Valószínűtlen csend lett belül, és már nem a seb beszélt, hanem a kérdés kérdezett: és neked igazad van?

Ekkor más perspektívát kapott az esemény. Uram, alaptétel, hogy Te vagy igaz. Neked van igazad. És Te a szeretet is vagy egyben. Ebből az következik, hogy annak van igaza, csakis annak lehet igaza, aki közben nem szűnik meg szeretetteljes lenni. És a kérdés ekkortól így szólt felém: Te tudtál szeretettel jelen lenni?

Kiderült, hogy a seb azért fájhatott ennyire, azért hatolt ilyen mélyre, mert a szeretetteljesség védőpajzsa nem jól funkcionált. Azért vágott meg, mint a papír széle az ujjat, mert hiányzott a szeretetvédettség belőlem.

Hol a helyem? Sok esetben büszke vagyok, hiszen úgy érzem, igazam van. Máskor levert, megsebzett állapotban áldozati mentalitásban tocsogok, saját magamat felmentve. Pedig a helyem az evangéliumba belerejtőzve Jézusban van.

Jézus az erős, Jézus az igaz, nem én. És Jézus a sebzett is, az igaz áldozat, nem én.

Hol a helyem? De jó, hogy Jézus, akinek igaza van velem szemben, úgy szembesít, hogy nem megkeményít, nem védekezésre késztet, hanem valahogy, valami módon rávesz, hogy belássam. Hogy lássak. Kisimogatja belőlem, hogy engedni tudjak Neki. Az Ő igazmondása szelíd. Jézus szeretetteljes igazmondásában a büszkeségem vagy a sebzettségem nem igényel védekezést. Tudja, ki vagyok. Erre hívott, hogy kövessem a Lélek által.

És de jó, hogy Jézusban nem kell, hogy megsebzetten bosszúállóvá, gonosszá, elváltozott szívűvé legyek. Hangosan vagy némasággal büntessek. Ellene tegyek vagy megvonjak tőle valami jót. Nem vagyok kényszer alatt, hogy a gonoszra gonosszal, fájdalomra fájdalmat okozva válaszoljak.

Hol a helyem? Az alázat helyén. Mert kevés vagyok ehhez. És mert Isten a gőgösöknek ellenáll, de az alázatosaknak kegyelmét adja.

Könyörülj, Jézus, hogy az igazságaim ne kegyetlenné tegyenek! A másik hibáit látva ne higgyem magam felsőbbrendűnek. Ha Te így tettél volna, milyen esélyem lenne? Te imádkoztál a téged sebzőkért. Békíteni jöttél. Mert minden sebzés ítéletet von maga után, amely vagy Benned ér véget bocsánatra találással vagy igaz bíróként haragodban ama napon. Segíts békesség fiaként a Lélek által Téged követve járni!"


(internetről - parokia)

"... Jézus a hegyi beszédben az akkori kultúrával ellentétes életvitelre hívta a benne hívőket. Ezek után nem meglepő, ha mi magunk is tapasztaljuk a saját bőrünkön, hogy Krisztus követői mindig az árral szemben haladnak. Látszólag nem tartanak lépést a kultúrával, mert az értékrendjük a feje tetejére állt. Köztük a legnagyobb a legkisebb. Inkább odafordítják a másik orcájukat is, mint hogy bosszút álljanak. Jézus követői szeretik ellenségeiket ahelyett, hogy gyűlölnék őket. Arra kaptak elhívást, hogy meghaljanak önmaguknak, lemondjanak akaratukról Isten javára. A hívők nem magasztalják fel magukat, életük nincs kiszolgáltatva érzelmeiknek, nem imádják kultúrájuk bálványait, és nem engedelmeskednek a „just do it” parancsának. A keresztyén élet bomlasztó az elbukott világban, mégis éppen ennek a világnak van kétségbeesett szüksége arra, hogy lássa, milyen az ellenálló képesség..."

Weberné Zsikai Márta: Ellenállók, kegyelemből - részlet
(internetről, reformatus hu)

BÉKE

"... Az Ószövetségben is fontos, hogy a béke nem egy izolált fogalom: összekapcsolódik az igazság kérdésével, a szövetség kérdésével. Az Ószövetség hamis prófétái vissza tudtak élni azzal, hogy csak azt mondogatták: legyen béke. Az igazi próféták azonban azt mondták a népnek, hogy amíg meg nem térnek, addig nem lesz béke. A béke nem hivatott igazságtalanságot elfedni."

"A Rómaiakhoz írt levélben Pál apostol számtalan helyen igyekszik segítséget adni az akkori hívő közösség számára abban, hogy a közöttük feszülő ellentétek ellenére is testvéreknek tekintsék egymást. Pál próbál olyan identitásdarabokat adni nekik, amelyből összeáll, hogy mit jelent együtt közösségben lenni. Az csak a minimum feltétel, hogy „éljetek minden emberrel békességben”, de ezt a keresztyéneknek etikailag mindig felül kell teljesítenie, sohasem alul. Más kérdés, hogy néha még ennek sem tudunk megfelelni."

Pecsuk Ottó gondolatai, részletek

*

"Magyarországon béke van, amiért hálát kell adnunk, de a verbális megnyilatkozások folyamatosan durvulnak, és ennek következtében egyre jobban szaporodnak az erőszakos cselekmények is.
Itt tudatosan kell eljárnunk. Remélem, a keresztyének még tudnak máshogy beszélni, és fel tudják hívni a társadalom figyelmét arra, hogy ez nagyon rossz út, és el fogja rontani azt a békét, amely még részben megvan, és amit mindenképpen Isten ajándékának tekintünk.”

Karasszon István gondolatai, részletek

(internetről - parokia)