pauler írta:
Mit jelent "keresztyén"?
Krisztust követő, Jézus Krisztus Urának valló élet.
"Nem mindenki, aki azt mondja nekem, Uram, Uram, megyen be a mennyeknek országába, hanem aki cselekszi az én Atyám parancsolatait."
"Az ő parancsolatai nem nehezek": "Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legfőbb: az első parancs. A második hasonló ehhez: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. E két parancson függ az egész törvény és a próféták.”
A hit, ugye, ajándék, amelyet Isten annak ad, akinek akar? Nézzük ehhez az ajándékhoz való viszonyát a megajándékozottaknak egy egyszerű hétköznapi példára lefordítva. A hitet nyert ember örül az ajándéknak, eleinte hálás, mert érzi érdemtelenségét, majd lassan megszokja, hogy neki van hite, és körülnézve azt látja, hogy másoknak nincs. Nyilván azért, mert amilyen megátalkodottak, nem fogadták el Isten ajándékát. De az is lehet, hogy nem! Lehet, hogy Isten nem akart még nekik ajándékot adni, lehet hogy csak majd később. Lehet az is, hogy adja Isten ugyan az ajándékot, de nem merik elfogadni, mert bizonytalanok, mert olyanokon keresztül jut el hozzájuk, akik maguk sem örülnek annyira az ajándéknak, nem hitelesek, vagy mert erőszakkal tukmálják rájuk azt. A kereszténységnek erre egy szava van (amit többször elmond): bűnös, bűnös, bűnös...
Isten ehhez képes szerelmes leveleket ír az emberhez: enyém vagy, azt mondja, neveden szólítottalak, veled vagyok, anyád méhétől kiválasztottalak téged, örök szeretettel szerettelek téged, ne félj, férgecske Jákob.
Isten úgy teremt hitet az emberben, hogy az nem tud annak ellenállni... Fölösleges ostorozni az embert, mert nem kapott ajándékot. Isten úgy szüli újjá az embert, hogy az embernek csak annyi szerepe van benne, amennyi a csecsemőnek a születéskor. Ha nem jön világra, ki kárhoztatja a csecsemőt?
"Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel vele?" És mért kárhoztatod a másikat, amiért ő nem kapott?
Idézet:
A teljes bűnbeesés nem elfogadása nem engedi a teljes Istenre hagyatkozást, a teljes kegyelemből való életet, ami elválaszt Istentől. Hiszem, hogy vannak katolikus testvérek, akik nem így gondolkoznak.
Ehhez képest sokan élnek önfeláldozó, Istennek kedves életet belőle, katolikusok. Remélem, őket azért testvéreidnek tartod.
Idézet:
Nem én mondom Klára, hanem Jézus....
A lecsupaszítom azt jelenti, hogy a mélyben minden ember Isten, ott meg van az ami Jó. Én ebben már csalódtam, nem is keresem magamban az Istent, mert megtaláltam Jézusban!
Ezt is Jézus mondja (Jn.10):
Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.
34. Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?
35. Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lőn (és az írás fel nem bontható),
36. Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!
37. Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem.
Idézet:
Ha valaki nem születik újonnan........, az az először meg kell születnie valakiben a meghalt Istennel való kapcsolatnak és nem az Istennek!
És ha megszületett benne az Istennel való kapcsolat Krisztuson keresztül, akkor egyben bele születik az Egyházba, aminek tagja Mózes, Izsák, Eszter, Dávid, Mária, Pál apostol, Péter apostol, Luther, Kálvin és a ma élő keresztyének.
De kimarad belőle Teréz anya, Albert Schweitzer, Karl Barth, Bonhoeffer, Salkaházy Sára, Martin Luther King - csupa az életét krisztusi módon élő ember, akik nem pont úgy gondolkodtak a kereszténységről, ahogy számodra természetes.
Persze, hogy benne vannak azok az igék a bibliában, amelyeket idézel. Csak nem mindegy, hogy melyik igéket emeled ki belőle és milyen gyakran. Ez pedig attól függ, hogy milyen Isten-képed van. Ez pedig attól függ, hogy mit mondtak neked Róla a gyülekezetben. Ez pedig dogmatika. Szerető Atyád van: szeretni fogod az embert. Haragvó Atyád van: haragudni fogsz az emberekre.
Én haragszom arra a kereszténységre, amely megtanított ítélkezni a világ förtelmességén, de nem tanított meg szeretni az ellenségeimet. Ezzel küszködöm naponta, és ebből próbálok kijönni, Isten Lelke segítségével.