"Tévedés, hogy az a fontos, hogy halálunkkor mit hagyunk magunk után. Az igazán lényeges az, hogy mi az, amit majd magunkkal viszünk: én már odaátra gyűjtök."

Pataky Attila /Edda/ (internetről - vasarnap hu)

"... ami számomra a legértékesebb: valóságosan áttört az ítélkezés felirattal ellátott falam.
Valóságosan megtapasztaltam Isten jelenlétét ott, ahonnan azelőtt kizártam Őt.
Isten nem fér be egy dobozba, ahogyan százba sem. De az, hogy nem fér bele, nem zárja ki, hogy ne lenne jelen bennük.
Azt hiszem elkezdtem megtapasztalni és megélni, hogy mit jelent Isten mindent átölelő jelenléte..."

Dudás Ágnes (internetről - 777blog)

Interjú Michael L. Brown-nal:

https://www.evangelikalcsoport.hu/2023/ ... a-helyere/

Részlet:
"... Azt is meg kell értenünk, hogy Isten törvényei jók. Minden, amit Isten megtilt, az rossz nekünk, és minden, amire Ő hív minket, az jó. Amikor vétkezünk, akkor mind a Teremtőnk, mind önmagunk ellen vétkezünk... "

"Isten valóságos. Isten szeret. Isten a legjobbat akarja neked.
Higgy ezekben, ahogy én is hiszek!
Tanulj meg imádkozni! Könnyű, és nagyon jót tesz a lelkednek.
Senki nem tökéletes. Az emberek azt fogják mondani, tökéletes vagy, ahogy vagy, de ez nem igaz. Tökéletlen vagy, mindig is az leszel. De van egy hatalmas erő, amely téged megalkotott. És ha kész vagy elfogadni ezt, megtapasztalod a kegyelmet.
A kegyelem ajándék. És mint a szabadság, amelyet ebben az országban élvezünk, a kegyelem is Valakinek a vérébe került. Ezt soha ne felejtsd el! Ne vedd természetesnek."

Chris Pratt, amerikai színész (internetről, 777blog )

KÖZÉPKORI TÖRTÉNET

"A középkori vándor épp egy kőfejtőnél járt, ahol munkások százai törték, zúzták faragták a követ izzadtan, gondterhelten. A vándor meg is kérdezett néhányat: mit csinálsz?
– Követ török, – mondja az egyik -, reggeltől estig, alig adnak ennem, nincs egy csepp megállás.
Kérdi a másikat:
– Te mit csinálsz?
– Én pénzt keresek, – mondja elcsigázottan -, hogy majd eltartsam a családomat. Azért jöttem ide az építkezésre. De nagyon nehéz, a főúr állandóan hajt, növeli a kvótát, és keveset fizet.
A vándor kicsit arrébb ment, ahol egy csillogó szemű kőfaragó pattintotta a követ megállás nélkül. Tőle is megkérdezte:
– És te mit csinálsz? –érdeklődött a harmadiknál. A munkás csillogó szemmel, mosolyogva válaszolt:
– Én katedrálist építek…! "

(internetről)

"... A pap olyan, mint egy csap, ami lehet aranyozott vagy éppen rozsdás, a lényeg az, hogy közvetlen kapcsolatban van a forrással, és lehetővé teszi, hogy a víz átfolyjon rajta. A forrás a mi esetünkben a Szentlélek.
Nekünk az a dolgunk, hogy közvetítsük az emberekhez a Szentlélek erejét és kegyelmét.... "

Kárpáti Kázmér (internetről, magyarkurir hu)

"... Minden érdem a Szentháromságé. Az Atya az, aki elhatározta, hogy megkeresi az eltévedt bárányokat, gyermekeit. E célból megbízta Fiát, hogy vigyen vissza minket a vállán: az evangéliumok elbeszélik nekünk, milyen nehéz, veszélyes és drága volt ez a küldetés!...
Mivé vált volna világunk, ha Jézus Krisztus nem jött volna el?”

Jean-Michel Castaing (internetről, katolikus ma)

Bella Violetta: De szeretsz?
(internetről - megvanirva hu)

https://megvanirva.hu/de-szeretsz/

Megjegyzésem:
Szeretnék-e jó (gyerek) lenni? Ez itt a kérdés!

"Szívszorító látni, hogy rengeteg ember milyen kevés bátorítást és útmutatást kap, és mennyi jó származik abból, amikor egy kicsivel is több jut belőle.”

Jordan B. Peterson (internetről)

...............................................................


"Az a hiedelem, hogy sosem tévedünk, csak a mai politikában és a hiteltelen vezetők tévképeiben tükröződik. Na meg a vágyálmokat mutató kamu instaprofilokon."

Farkas Zolek (internetről - 777blog)

ELVÁRÁSOK...

"... Az élet sorozatos programok ciklusává csökevényesedik, maga mögött hagyva a könnyed és spontán történéseket. Mindennek gépies monotonitása és rendje van, elvárások és feladatok tömkelegével. Boldog ember, ki nem így éli életét!

Cseppet sem csodálkozom, hogy vannak, akik egy ilyen életvitel mellett azt mondják, örülnek, hogy egy kis lélegzetvételnyi időhöz jutnak hétvégén, nemhogy még templomba is menjenek. Annyi program van, minek tetézni? Legalább egy nap legyen, amikor ki lehet kapcsolni az ébresztést. Ugyanakkor sokszor, mint aki ugyanúgy sokszor elfáradt taposója vagyok a mókuskeréknek, megkérdezem magamtól, vajon nem hétköznapi életvitelünk rendszerhibája-e, hogy már templomba sem kívánunk elmenni? Nem hibás szemléletmódunkat tükrözi-e inkább, amikor az Istenhez való kapcsolódás lehetőségét egyházi nyomásként és elvárásként éljük meg?

Isten azt kéri tőlünk, emlékezzünk meg a nyugalom napjáról. Vagyis, szánjunk időt testi-lelki töltődésre. Nem annyit mond, pihenj, hanem, emlékezz! Óriási jelentősége van ennek az emlékezésnek, ami nem csupán nosztalgiázás és a régi szép idők siratása, hanem inkább rendszerfrissítés. Mint amikor a számítógépen elindul a lemeztöredezettség mentesítés. Idő kell, hogy mindaz, ami sérült, felfrissüljön, újra a helyére kerüljön. Nem Isten vagy az egyház elvárása, hogy legyen helye az életben az istentiszteletnek, hanem az ember létfontosságú érdeke. Boldog ember, aki ezt felismerte! Mert időt szakít az élettöredezettség mentesítésre. Emlékezés ez az eredeti állapotra, a kezdetre, amikor még béke és harmónia volt az ember világában, hogy az ember Istenhez tartozik. Identitásformáló idő, ami megerősít abban, hogy élni jó, szeretni és szeretve lenni pedig a legjobb, ami csak történhet velünk ezen a világon.

Valaha az ima és a munka ciklikus váltakozása természetes ritmusát képezte az emberéletnek, de lám, mire megyünk, ha kiszorítjuk az imádság emlékét is utódaink jövőjéből?"

Erlitz Anita (internetről, megvanirva hu)

"... ideologikus bezárkózás miatt úgysem tűnik túl reményteljesnek társadalmi vonatkozású témák esetében a közös gondolkodás..."

Fábri György (internetről - evangelikus hu)

"... Nem a bétheli prófétát ölte meg az oroszlán, aki becsapta a másikat, hanem azt, aki hagyta magát becsapni – nekem ezt, ki merem mondani, a Szentlélek tanította meg sok éve ebből, hogy minden felnőtt ember alapvetően önmaga felelős a sorsa tönkremeneteléért, és amióta ezt felvállaltam, szabad ember vagyok, nem haragszom senkire, viszont egyszerűen távoltartom magam a további sérülésektől és okozóiktól, ahogy a normális emberek csinálják ezt.
Hiába őrjöng valaki azon, hogy őt valaki tönkretette, ebből semmi haszon nem származik, és akkor mi van? A gyógyulás ott kezdődik (végződik?), hogy felvállalom, hogy nekem is van egy sorsom, ezt nemcsak én irányítom (ezután sem), ennek pedig ez kitörölhetetlenül része lett, hogy tanulhassak belőle, és levonva a következtetéseket, megyek tovább – új módon. Azért hangsúlyozom a saját felelősséget, mert ez az egyetlen kivezető út."

Ruff Tibor

"... Nem véletlen, hogy a Biblia sokkal több történetet tartalmaz, mint amennyi szabályt! – mert nem a szabályok adják a teljes tanítást, hanem a történetek és azok legapróbb részletei értelmezik helyesen a szabályokat, ettől életszerű, pontosabban: maga az Élet."

Ruff Tibor

............................

"Adni járunk gyülekezetbe főként, és csak másodsorban kapni – így aztán nem érhet csalódás."

Ruff Tibor

"Az irodalomtörténész kérdésére, van-e Iancu Laurának emléke a gyermekkorából, fohász, tanítás, amivel az ember felfelé tekint, segítséget és erőt kér, hogy oldódjon benne az ősi félelem a sötétségtől, a költőnő azt válaszolta: nagyon sokat gondolkozott ezen. Gyerekkorában is sokszor hallotta, és a Bibliában is rengetegszer olvashatjuk az intelmet: „Ne félj!” De nem egészen hiteles ez a tanács, mert aki mondja, az maga is fél, látod rajta, hogy ugyanúgy megretten egy krízisben, mint ahogyan te. A „Ne félj!” üzenet nem ment át. Szépen hangzik, de nem hat.

Iancu Laura nemcsak poéta, de néprajzkutató is, kiemelten foglalkozik a moldvai magyarok vallásosságával. Tapasztalatai szerint a paraszti világban egyszerre van jelen a félelem, a létbizonytalanság, illetve az irigylésre méltó, kételkedés nélküli istenhit. Ez paradoxon, hogy kell ezt érteni? Szerinte a hit szó helyett a bizalmat kellene használnunk. Az a félelem, létbizonytalanság, amit gyermekkorában látott a felnőttek világában, úgy beléégett, hogy nincs az a műszer, amivel ki lehetne kaparni lényéből. Ennek a paradoxonnak az a lényege:
Isten nem (feltétlenül) akkor avatkozik be az ember életébe, amikor a fizikai törvényszerűségek megkívánnák. Beteg vagy, jön az Isten és meggyógyít – ez nem így működik.

A hitet közelíteni kell a bizalomhoz. A bizalom tudja kimondani és elviselni azt, hogy: nem értek semmit, de tudom és bízom Istenben. Isten gondviselése másképp működik, mint ahogyan mi azt elképzeljük. A Biblia egyik legszebb mondata: „Az én útjaim nem a ti útjaitok.” Isten mindent meg fog oldani az életünkben, de nem úgy, nem akkor, ahogy mi azt megterveztük neki. Ezt el kell felejteni. Ezért van jelen a paraszti világban a félelem, a létbizonytalanság, mintegy nyílt sebként, mert az ember egész létezését rábízta arra az Istenre, Aki másképp működik, mint az ember. Ez óriási feszültség..."

forrás: magyarkurir hu

Könyvismertető:

Lesslie Newbigin: Evangélium a pluralista társadalomban

https://reformatus.hu/vilagban/hirek/az ... tyenseget/