Hát, ez nagyon jó! (Hol olvastad?)

Ez tényleg jó, és milyen egyszerű szabály!

a Csendes percekben az anekdotákban.

Szia Erika!
Ez tényleg nagyon jó!

Ne nézzetek teljesen hülyének, de nem győzök betelni azokkal a jobbnál jobb gondolatokkal, amikkel dogmatika-tanulás közben találkozom.
Íme a legújabb:
Isten személyisége a szeretetben van. Az ember attól személy, hogy viszontszereti Istent, tagja a szeretetközösségnek. Individuum az, aki nem szereti Istent.

Ha nem szeretem Istent, senki és semmi vagyok. Amíg azt hiszem, hogy én önálló individuumként tudok élni, addig nem tudom szeretni Istent.
Vagy vmi ilyesmi.
"Ha szeretet pedig nincs bennem, semmi vagyok"

Igen Anti is ezt mondta ":" ha jól dereng.

A mennyország

Mendegélt az úton egy ember, a lova meg a kutyája.
Egyszer egy hatalmas vihar kerekedett, és mellettük belecsapott egy fába a villám.
Mindhárman meghaltak. De az ember nem vette észre, hogy már elhagyta az élők világát, és tovább bandukolt a két állattal. Néha időbe telik, míg a halottak megszokják új helyzetüket.
Nagyon hosszú volt az út, emelkedőn kellett menniük, a nap is erősen tűzött, csorgott róluk a verejték, és rettentő szomjasok voltak. Az egyik kanyarban végre észrevettek egy hatalmas márványkaput, amely egy arannyal kikövezett térre nyílt.
A tér közepén egy kút állott, amelyből kristálytiszta víz csordogált.
A kapuban egy férfi őrködött. A vándor odament hozzá, és megszólította:
- Jó napot.
- Jó napot - felelte az őr.
- Miféle hely ez, hogy ilyen gyönyörű?
- Ez itt a mennyország.
- Milyen jó, hogy a mennyországba jutottunk! Nagyon szomjasak vagyunk.
- Lépjen be nyugodtan, itt annyit ihat, amennyit csak akar.
Az őr a kútra mutatott
- A lovam és a kiskutyám is szomjasak.
- Nagyon sajnálom - mondta az őr. - Állatok nem léphetnek be ide.
Az ember nagyon elkeseredett, mert rettenetesen kínozta a szomjúság, de nem akart egyedül inni. Megköszönte hát az őrnek, és továbbment.
Megint sokat gyalogoltak fölfelé, és már teljesen ki voltak merülve, amikor megérkeztek egy másik helyre, amelynek egy ócska kapu volt a bejárata.
Mögötte poros földút volt, kétoldalt fákkal. Az egyik fa árnyékában hevert egy férfi, az arcát eltakarta a kalapja, valószínűleg aludt.
- Jó napot - köszöntötte a vándor.
A férfi félretolta a kalapját, és biccentett.
- Nagyon szomjasak vagyunk, én, a lovam és a kiskutyám.
- Van ott egy forrás a kövek között - mondta a férfi, és megmutatta nekik a helyet.
- Igyanak csak kedvükre.
Az ember, a lova meg a kutyája odamentek a forráshoz, és sokáig ittak.
Aztán az ember visszament a férfihoz, hogy köszönetet mondjon neki.
- Jöjjenek csak nyugodtan, bármikor - felelte a férfi.
- Egyébként hogy hívják ezt a helyet?
- Mennyország.
- Mennyország? Az nem lehet! A márványkapu őre azt mondta, hogy az ott a mennyország!
- Az nem a mennyország. Az a pokol.
A vándor megdöbbent.
- Meg kellene tiltaniuk, hogy ők is ugyanezt a nevet használják! Ez a téves információ óriási zűrzavart okozhat!
- Bizonyos szempontból viszont nagy szolgálatot tesznek nekünk. Ugyanis ott maradnak azok, akik képesek elhagyni a legjobb barátaikat ...

) szép.

Lewis Wallace : Ben-Hur

Ben-Hur és Eszter még abban az évben áthajóztak Szimonidesz-hez, aki nagyon megöregedett időközben. Néró uralkodásának tizedik évében abbahagyta a kereskedést; Ben-Hur vette át tőle Mallukh segítségével. Egy este, amikor már ott tartózkodott a család, Szimonidesz szokott karosszékében üldögélt a teraszon. Ben-Hur, Eszter és az unokák mellette voltak. Szép évek sorakoztak mögöttük, csak egy szomorúság érte őket néhány éve, amikor Ben-Hur anyja meghalt. Amint lenéztek a teraszról, előttük egy hajó ringott, amely előző napon érkezett és hírt hozott a Néró által megkezdett keresztényüldözésről. A család éppen ezekről az eseményekről beszélt, amikor megjelent Mallukh és egy csomagot nyújtott át Ben-Hurnak.
- Ki küldte ezt? - kérdezte Ben-Hur.
- Egy arab - válaszolta Mallukh -, de nem várt választ.
- A levelet Ilderim fia küldte - szólt Ben-Hur az apósához. - Azt írta, hogy az öreg sejk meghalt és meghagyta, hogy a Pálmaligetet rámhagyja ajándékba, amiért dicsőséget szereztem neki a cirkuszban.
Szimonidesz szeme megpihent a hajón s az arcán látszott, hogy gondolkodik. Rövid idő múlva komolyan így szólt:
- Hur fia, az Űr jó volt hozzád az utóbbi esztendőkben. Sokért tartozol hálával. Nem kellene eldöntenünk, hogy mi legyen azzal a hatalmas vagyonnal, amely a kezedben van és egyre jobban gyarapszik?
- Már régen eldöntöttem - felelte Ben-Hur éppen olyan komolyan. - Az a szándékom, hogy az egész vagyon az adományozó elképzelését szolgálja. Csak azt kérdezem, hogy a szent ügyet miképpen képviselem a leghívebben?... Ebben adj tanácsot, kérlek.
- A nagy összegeknek - felelte Szimonidesz -, amelyeket itt, Antiokhiában az egyháznak adományoztál, magam vagyok a tanúja. Most egyidőben a nemes sejk ajándékával érkeznek a hírek keresztény testvéreink üldözéséről Rómában. Ezzel új terünk nyílik. A világosságnak nem szabad kialudnia a fővárosban.
- Mondd meg, hogyan tarthatom életben?
- Azonnal megmondom. A rómaiak, sőt Néró is két dolgot tartanak szentnek: a holtak hamvait és a temetkezőhelye-ket. Ha nem építhetsz templomokat az Úr imádására a föld felett, akkor építsd mindezt a föld alatt. És hogy megvédd őket a megszentségtelenítéstől, vitesd oda mindazoknak a hamvait, akik a keresztény hitben halnak meg.
Ben-Hur izgatottan felkelt.
- Ez valóban nagy eszme - mondta lelkesülten. - Nem is késlekedem. A hajó, amely testvéreink szenvedéséről hozott híreket, vigyen engem azonnal Rómába. Holnap elindulok.
Mallukhhoz fordult:
- Tartsd készenlétben a hajót és magad is készülj fel, hogy velem jöhess.
- Jól van - mondta Szimonidesz - és az Űr legyen veled.
- És te, Eszter?... - kérdezte Ben-Hur.
Eszter odalépett férjéhez, gyengéden megcsókolta a homlokát és így szólt:
- így szolgálsz legjobban Krisztusnak. Kérlek, hogy ne legyek személyemben akadály és engedd meg, hogy veled mehessek. Segíteni akarlak küldetésedben!

Igy épült meg Szent Kallixtusz katakombája Rómában, amely jóval régebbi, mint Szent Sebestyéné. Erre fordította Ben-Hur fejedelmi vagyonát és ebből az óriási katakombából indult el a kereszténység, hogy legyőzze a cézárokat

LÁTSZAT VAGY VALÓSÁG?

Két autó állt a jelzőlámpánál. A lámpa zöldre váltott, de ezt az autóban ülő férfi vezető nem vette észre. A mögötte levő autóban a női vezető figyelte a környező elhaladó forgalmat. A nő egy idő után megelégelte a várakozást, elkezdett kiabálni a férfira és elkezdte ütni a kocsija kormányát, hogy mozduljon már a férfi. A férfi nem mozdult.
A nő düh rohamot kapott az autójában, összefüggéstelenül kiabálva a férfira, csapkodva és nyálát fröcsögtetve a kocsi kormányára. A lámpa közben sárgára váltott és a nő elkezdte nyomni a dudát, középső ujjával vadul felfele mutogatva, csúnya szavakat és átkokat szórva a férfira.
A férfi felnézett, meglátta a sárga lámpát és gyorsan áthajtott a kereszteződésen még mielőtt a lámpa pirosra váltott volna.
A nő magán kívül van és örjöng a gondolattól, hogy elmulasztotta a lehetőséget átmenni a kereszteződésben.
Félig még mindig magán kivül egyszercsak hallja, hogy kopognak a kocsi ablakán, es amikor oldalra néz, egy pisztoly csövével találja szemben magát, amit egy nagyon komoly kinézetű rendőr tart. A rendőr felszólítja, hogy állitsa le a gépkocsi motorját és közben a kezeit tartsa végig jól látható helyen. A nő engedelmeskedik, szótlanul szemlélve a történéseket.
Miután leállitja a motort, a rendőr utasítja hogy feltartott kezekkel szálljon ki a kocsiból. A nő kiszáll a kocsiból és a rendőr felszólíja, hogy rakja a kezeit a kocsira.
A nő megfordul, rárakja a kezeit a kocsi tetejére, ami után gyorsan megbilincselik es betuszkolják a rendőr autóba. Túlságosan zavarban lévén az esemény sorozattól egy kérdést sem mer feltenni útközben, majd amikor megerkezik a rendőrörsre, ott ujjlenyomatot vesznek tőle, lefotózzák, megmotozzák, felveszik az adatait és berakjak egy cellába.
Nehány órával később egy rendőr megjelenik a cellánál és kinyitja neki az ajtót. Elkíséri az adatfelvevőhöz, ahol az Őt elfogó rendőr fogadja, kezében az elkobzott értékeivel.
Átadja a nőnek a személyes dolgait tartalmazó zacskót és ezt mondja: Elnézést kérek ezért a tévedésért. De tudja, én akkor érkeztem Ön mögé amikor már nyomta a gépkocsi dudáját, a középső ujját mutogatta az Ön előtt lévő vezetőnek, és káromkodásokkal árasztotta el.
Aztán észrevettem a "Válaszd az életet" feliratu rendszámtábla keretet, a "Mit tenne most Jézus" matricát, a "Kövess engem a Vasárnapi Biblia órára" matricát, és a krómból levő keresztény hal emblémát a csomagtartón.
Igy hát csak arra tudtam gondolni, hogy a gépkocsit biztos lopta.

Szeretettel: egy győri testvér

Hát igen amikor a jel-mez nem megfelelő

Az a jó abban, ha az ember beteg, h. több időt tud olvasásra szánni. Nos, az idősebb generációnak nem mondok újat, inkább a fiatalabbak figyelmét hívom fel egy könyvre: Isobel Kuhn Akik engem keresnek.
Ha megérkezik az íródeákom, másolunk belőle részleteket. Nagyon hasznos olvasmánynak tartom.