És igenis léteznek dolgok, amik attól jók, hogy semmi értelmük, de szépek.
Ilyen például a latin nyelvtan. Sőt, a magyar nyelvtan legnagyobb része is. Van annak értelme? Van köze a mindennapi valósághoz?
Volt, hogy diákom nekem szegezte a kérdést, hogy mi haszna van neki abból, ha megtanulja a Halotti beszéd és könyörgésből a feladott részletet. És én rávágtam, hogy semmi. Pont ez a jó benne. ((És persze nem értette, ezért kénytelen voltam hozzátenni, hogy pl. az is, hogy nem kap egyest, és nem bukik meg, ami nyolcadikban nem hátrány. Deezt már csak zárójelben.))

Kedves Kamilla, azért mert Te nem használod, más számára még lehet értelme

akkor pontosítok: az alatt, hogy semmi értelme, azt értettem, hogy nem tudja beírni majd az önéletrajzába, mikor állást keresni megy, nem lesz tőle se nagyobb kocsija, se szebb barátnője, se semmi ilyesmi.

És általában az ilyen dolgok viszik előre a világot.

Nagyon relatív dolog ez a: minek van értelme, minek nincs.
Én már sok mindennek nem látom értelmét
ahogy a Bibilia is mondja: a tudomány is elmúlik...
hogy is szól ez?

Demennyire igazad van

a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik== mi vagyunk a fontosak, akik itt vagyunk, és nem duma, amit összehordunk.
És ennek keretében jogom van bemásolni egy idézetet, amit épp olvastam, és megfogott, még akkor is, ha semmi értelme.

(Köszi.)

... "A szeretet soha el nem múlik." 1 Kor 13,8

"Mit olvasnék?" címen is nyithatnánk egy topic-ot.

Ma a metróhoz menet megálltam egy könyves standnál, és nézegettem a könyveket. A nekem tetsző, vékonyka, boríték nagyságú könyvek nagyon drágák. Minimum 1500-2000 Ft-ba kerülnek, míg a keményfedelű, többszáz oldalas ilyen-olyan kis bulvár könyvecskék meg jóval ezek alatt vannak árban. Csak tudnám ki támogatja őket?

Balogh Zoltán könyvét nézegettem, no meg egy katolikus pap beszélgetését. Kis vékony füzetecske szerűek, de aranyárban adják őket. Borzasztó, hogy a mi irodalmunknak nincsen pártfogójuk, csak azoknak van akik belefonódnak a meanstream-be.

Másrészt üzleti alapon jól megy a bulvárnak...

Kedves Rosta,

tényleg kár, hogy a jó könyvek sokszor drágák is, de ha annyira nem fontos, hogy megvedd, elolvashatod a könyvtári példányt - van ilyen lehetőség is.

B.

Kedves Boglárka!

Nagy könyvtárba járó vagyok. Azokat a könyveket, amikre kíváncsi vagyok, ugyanakkor nem akarom az ára miatt megvenni, azt onnan kölcsönzöm ki.

Jóba is vagyok a könyvtáros hölgyekkel, de most is jött egy levél, hogy 28 napja nem vittem vissza a könyvet, ami igaz is, és vigyem vissza. Csak 5 könyvet hoztam ki, de nem jutottam a végükre. Olyan nagyon igazán nem nekem szólnak, és ilyenkor örömmel konstatálom, hogy ingyenben megismerhettem ezeket a könyveket. Az igazán fontosakat viszont megveszem.

„Egy apró idegen voltam, akit e világra jöttekor mosolyogva fogadtak, és számtalan örömmel vettek körül. Tudásom isteni volt… Tudatlanságom előnyömre szolgált. Mintha csak az ártatlanság földjére léptem volna. Minden makulátlan volt, tiszta, és dicsfényben úszott, és igen, mindez csak az enyém volt, örömtelin, boldogítón az enyém. Nem tudtam, hogy létezik bűn, panasz vagy törvény. Nem álmodtam szegénységről, harcról vagy kicsapongásról. Tekintetem elől rejtve volt a könny és a veszekedés. Nyugodt, szabad és halhatatlan világban éltem. Semmit sem tudtam a betegségről vagy a halálról, a jövedelemről vagy az uzsoráról, sem a sarcról, sem a kenyérről. Ezek híján Isten teremtményeivel a maguk fenségében és dicsőségében úgy mulattam, mint egy angyal. Az Édenkert békességében láttam mindent: menny és föld valóban Teremtőm dicséretét zengte, és Ádámnak sem énekelhetett volna szebben, mint nekem. Az idő maga volt az örökkévalóság és a véget nem érő vasárnap. Nem különös, hogy a gyermek a világmindenség örököse, és tanúja mindazoknak a titkoknak, amit a tudósok könyvei sosem lepleznek le?”

Thomas Traherne (1636-1674)

Az idézet "A gyermekkor dícsérete” c. nemrég megjelent, gyönyörűen illusztrált kötetből való.

-------------

Ezzel búcsúzom tőletek.
Minden jót!

A hozzászólás jan. 11-én lett módosítva

Mika Waltari:Az ország titka

Marcusról, egy ifjú rómairól szól a könyv, aki tanulmányozza a híres alexandriai könyvtár tekercseit.Megtudja, hogy született valaki, aki a világ
királya lesz.Elindul Jeruzsálembe, hogy megismerje Őt.Mire odaér, Jézust
már keresztre feszítették.Elkésett?? vagy mégsem???

Nagyon dióhéjban erről szól a könyv.Nekem nagyon tetszett.

Köszi Tavasz, gyönyörű idézet!
Ez a búcsú-dolog komoly? Ha igen, vigyázz magadra. Remélem, hallok még rólad (tudod, nem írtam le sehova, és tudom, ide se illik, de ha egyszer itt búcsúztál: piszok jól esett a talin, hogy kíváncsi voltál rám, és megreklamáltad, hogy keveset lehetett megtudni rólam)
Minden jót neked is, és .

Keresztyén lecke öt pontban a kanadai vadlibáktól


Tény: A vadlibák csoportosan, V-alakban szállnak. Repülés közben mozgatják szárnyukat, a levegő felhajtóereje fenntartja a következő libákat. Így lehetséges, hogy 71 százalékkal hosszabb távolságot tudnak megtenni, mint ha csak egyetlen pár repülne együtt.
Lecke: Ha egymást segítve dolgozunk, s közösségi szellemben végezzük a munkát, sokkal gyorsabban és könnyebben érjük el a célt.

Tény: Ha egy vadliba kirepül a sorból és egyedül próbál célhoz érni, azonnal lelassul, mert nem segíti őt többé a levegő emelő hatása, amelyet a többi vadliba szárnycsapásai biztosítanak számára. Így gyorsan visszarepül a sorba, hogy repülése könnyebbé váljon a társai erőfeszítése által.
Lecke: Ha van annyi eszünk, mint egy kanadai vadlibának, akkor együtt dolgozunk a közösséggel, a közös cél érdekében.

Tény: Amikor a vezető vadliba elfárad, egy másik veszi át a helyét az élen.
Lecke: A közösségben el kell fogadnunk egymásrautaltságunkat, s a megfelelő pillanatban átadni vagy átvenni a munkát, épp úgy, mint a vezetést.

Tény: Repülés közben a hátsó vadlibák hangosan gágognak, hogy az elsőket erőfeszítéseikben biztassák.
Lecke: A közösség nem létezhet a szurkolók nélkül, és fontos, hogy a gágogás biztató legyen.

Tény: Ha egy vadliba megbetegszik, két társa leszáll vele, s addig együtt maradnak, amíg meggyógyul vagy elpusztul. A libák ezután visszatérnek a saját közösségükhöz, vagy hármasban, vagy már csak kettesben, olykor egy másik közösséggel repülnek, míg el nem érik a sajátjukat.
Lecke: Ha annyi együttérzés lenne bennünk, mint a vadlibákban, átsegítenénk egymást a nehéz időkön, ahogyan ők teszik.


DeRoth László