"2017-ben az amerikaiak 50 százaléka gondolta úgy, hogy az istenhitnek nem feltétele a templomba járás. 4 év elteltével, 2021-ben már a megkérdezettek 63 százaléka gondolta ugyanezt.

A statisztikákból az is kiderül, hogy az emberek, bár az Egyházat elhagyták, a hitet nem.

Mi lehet ennek az oka? A kihívások részben a technológiai és társadalmi változások miatt erősödtek fel, melyek következtében egyre függetlenebbé és individualistábbá válunk, így csökken a közösség iránti vélt igényünk. A problémák ugyanakkor saját egyházi közösségeinkből is forrásoznak.

Íme a három legfőbb ok, amit a megkérdezettek megjelöltek arra vonatkozóan, hogy miért nem vesznek részt templomi szertartásokon:

A vallásos emberek túlságosan ítélkezőek, álszentek.
Nem bíznak (a megkérdezettek) az intézményesített vallásban.
A vallás túlságosan a pénzre összpontosít.

Ezek az indokok arra engednek minket következtetni, hogy közösségeink és egyházaink megszokták, hogy a dolgokat egy bizonyos módon kell csinálni, azonban ezek a módszerek az emberek többségénél már nem működnek..."

(internetről - 777blog)

"... Pásztor Dániel püspök Isten munkáját ahhoz hasonlította, amikor Ausztráliában bozóttüzek zárták körül az állatokat, amelyeket már csak egy módon lehetett kiszabadítani, légi úton. A mentőcsapatok helikopterről kosarakat és ketreceket eresztettek le, amelyek segítségével a magasba emelték őket.
Hozzátette: a mi életünk megmentése és megtartása is így történik. Isten, aki a magasságban és a szentségben lakozik, látja elveszett voltunkat, hogy rohanunk a saját vesztünkbe, de az Úr nem akarja ezt, ezért lenyúl a magasból és felemel bennünket. Megmenekülésünknek ez az egyetlen módja..."

(internetről - reformatus hu)

"... Bár úgy tűnik, egyre kevesebben vagyunk, akik Istenhez ragaszkodunk, hiszem, hogy olyan érték birtokosai és továbbadói vagyunk, (ha úgy szeretünk, ahogy arra Jézuson keresztül tanít bennünket,) ami sokak életében gyógyulást és szabadulást hoz."

Erlitz Anita (internetről - megvanirva hu)

"... Miért pazarolnánk időt a rendszeres teológiára, amikor az embereknek magát az evangéliumot kell hallaniuk?! Épp azért, mert ezeknek az embereknek hallaniuk kell az igaz evangéliumot. Ha hirdetni akarjuk az üzenetet, tudnunk kell, mi maga az üzenet. Egymásnak is, más egyházaknak is és a világnak is tartozunk azzal, hogy világosan megfogalmazzuk és kifejtsük a hitünket. Pál apostol ezt nevezi „az igazság nyílt hirdetésének” (2Kor 4,2)."

Kevin DeYoung (internetről, evangelikalcsoport hu)

"... átlagos vagyok. Mégis, az én kivásárlásomért Valaki már megfizette a legmagasabb árat. Kiváltott, hogy – futball hasonlattal – az Ő csapatában játsszak. Még ha nem is vagyok igazán jó játékos. Nem rúgok gólokat, talán lassú is vagyok, néha megbotlok vagy elesek a labdában. Isten nem a megtérülési értékünk szerint ítél meg bennünket. És ez, ebben az eltúlzott materiális értékrendszerrel bíró világban az egyetlen valódi jó hír."

Márton Gergely (internetről, megvanirva hu)

Bella Violetta: Mit hinnék, ha hinnék?
részlet

"Interjúztam egy olyan látássérült hölggyel, aki amellett, hogy már nem lát, egyébként világutazó. Nagyon érdekelt, hogy mégis hogyan nézte meg Indonéziát, Párizst, Rómát, Szíriát… A hosszú interjúból leszűrhető rövid válasza az, hogy mások által. Egyrészt igyekszik olyan baráttal utazni, aki vállalja, hogy audio-narrálja neki a világot, másrészt amit lehet, azt tapint, szagol, hallgat és érez. Az ország túlcsücskéről származó látássérült barátnőjével kettesben is nekiindulnak időnként várost nézni és várakozókat, arra járókat szólítanak meg: mit látnánk itt, ha látnánk?

Sokszor beszélünk gyülekezeti akadálymentesítésről, de ennél jobb allegória nekem nem kell arra, hogy mi is lenne a misszió tulajdonképpen. Láttatni azzal, aki nem lát, hagyni, hogy rám támaszkodjon, amíg benne belül is megszületik a teljes kép. Megkeresni azokat a szavakat, elmondani azt a hatást, ami minket ért, hogy az valaki más számára is valósággá válhasson annak ellenére, hogy nem ő érzékeli.

Fontos a hitet olyan ember számára megfoghatóvá tenni, aki egyelőre, vagy pont már, vagy legalábbis épp abban a pillanatban nem hisz. Akár annyival, hogy az ember elmondja a saját motivációit...

A látássérült hölgy megemlített hálás hangon egy-két embert, aki „olyan láttatóan beszél”, hogy öröm hallgatni. Tanulnunk kell ezt a láttató beszédet, hihetően hinni. Hogy akinek még nem adatott meg a hit ajándéka, az előtt vonzóvá lehessen. Hogy kérje, mint a látássérült az idegen vezetést:
Itt mit hinnék, ha hinnék?"

"... A Biblia azt állítja, hogy „Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte” (Ef 5,25).
Az Efézusi levél szövegkörnyezete arra utal, hogy Pál az egyetemes egyházra és a helyi gyülekezetre egyaránt gondol – pontosabban, a helyi gyülekezet a történelemben való konkrét manifesztációja az élő Isten egyházának, amely Krisztussal egyesülve ünneplő közösségként gyülekezik össze jelenleg is a mennyei trón előtt.
Ez több olyan bibliai szakaszra is igaz, amely az egyetemes egyház és a helyi gyülekezet közötti porózus határfelületet feltételezi. Például a Mt 16-ban Jézus azt mondja: „ezen a kősziklán építem majd fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta”, míg két fejezettel később arra utasítja a vitában lévő feleket, hogy forduljanak ehhez az egyházhoz (a RÚF „gyülekezetnek” fordítja), amely aligha jelentheti az egyetemes egyházat.
A helyi gyülekezet tehát az új szövetség alatt ennek a hatalmas, vérrel vásárolt gyülekezetnek a történelmi megnyilvánulása. Bizonyos rend és jegyek jellemzik, de mindezek mögött Isten szeretete, a Fiú áldozata, valamint a Lélek életadó és átalakító ereje áll."

D. A. Carson (internetről - evangelikalcsoport hu)

"... Jézus azt tanítja az imádságában, hogy bocsásd meg, engedd el a mi vétkeinket, ahogyan mi is megbocsátunk, elengedünk. Az elengedés a lényeg. Az önpusztítás ellenszere az elengedés. Amíg fogom, fogva tart. Amikor elengedem, akkor nincs többé hatalma felettem."

Soós Szilàrd (internetről - megvanirva hu)

Gary Thomas Megszentelt utak című könyve kilencféle spirituális temperamentumot különböztet meg:

1. Természetkedvelő
2. Hagyománytisztelő (rítuskedvelő)
3. Aszkéta (magány- és egyszerűségkedvelő)
4. Gondoskodó (segítő)
5. Rajongó (misztika és pl. dicsőítés-kedvelő)
6. Szemlélődő
7. Érzékelő
8. Elmélkedő (intellektuális)
9. Aktivista (társadalmi ügyek, evangélizáció érdekli)

(internetről, parokia hu)

"A megbocsátás és a megbékélés azt jelenti, hogy eltépjük azt a lapot, amelyre gonoszul vagy haraggal felírtuk, mivel is tartozik nekünk a felebarátunk."

Henri Caffarel (internetről - katolikus ma)

"... ugyanazt a prédikációt ugyanolyan mélységben és igényesen el lehet mondani a legegyszerűbb szavakkal, és sokkal magasabb szinten is. Bár nekem azt mondta az egyik tanítómesterem, hogy amikor nem tudjuk elmondani a legegyszerűbben, az azért van, mert mi magunk nem értjük."

Balogh Róbert (internetről - parokia hu)

Kevin Vost az alázatosságról ("Alázatos erő")

https://katolikus.ma/az-alazatossag-gon ... adomanyai/

"... Sokszor bölcselkedünk az egyházról, Isten akaratáról, a történésekről. De mindezt úgy szeretjük, hogy kívülről, páholyból nézzük. Nehogy érintsen. Ha egy kis siker van, akkor közelebb megyünk. Ha meg valami sikertelen, nyomorúságos, pusztuló, vagy pusztító, akkor meg úgy csinálunk, hogy mi nem tartozunk oda.
Ez egy teljesen világi hozzáállás. Nem Isten Lelke szerinti. Pedig nem babra megy a játék. Ez az életünkről szól..."

Soós Szilárd (internetről - megvanirva hu)

"Legfőképp alázatosnak és kitartónak kell végig maradni. Mindegy, hogy mi történik, mindegy, hogy ki mit mond..."

Lovrencsics Gergő futballista (internetről - baptist hu)

Greguss Sándor (író) :

"Nem vagyunk képesek úgy cselekedni, ahogy Jézus kérte tőlünk, de nem ez a baj, hanem az, hogy nem is tartjuk fontosnak."

"El kell jutni odáig, hogy mindenki elhiggye, a bűnei meg vannak bocsátva, és mindenki képes legyen megbocsátani."

"Régen... mindenre konkrét választ adtam, nem ismertem fel, hogy van, amihez nem értek. Ma már egyre gyakrabban mondom, hogy nem tudom...

Nehéz felismertetni, amik valójában vagyunk. Ezen az úton magunk számára is ismerőssé tesszük a lényegi magunkat. Amikor szerepeket játszunk – és ebben a férfiak rosszabbak –, akkor többet mutatunk, mint amik vagyunk.
Ha hajlandók vagyunk magunkba tekinteni, észrevesszük, hogy már semmi sem igaz, kell ez a nagy beismerés az igazi megtéréshez.
Szinte mindenki eljut eddig a negatív pontig, hogy semmi sem igaz, héjról héjra levetkőzhetjük a hamis rétegeket. De ebbe bele lehet bolondulni: hogy a rengeteg munka, szándék mind hiábavaló volt, mert nem az vagyok, akinek gondoltam magam. Hogyan jutunk el a bennünk lévő gyermeki lényhez szakállasan, százharminc kilósan, elhanyagoltan vagy öltönyösen? Be kell ismernie az embernek, hogy hamis lény, fel kell fedeznie saját magát. Jézus kiváló partner ebben..."

(internetről - magyarkurir hu)