Időzóna: UTC + 1 óra




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 445 hozzászólás ]  Oldal Előző  1 ... 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23 ... 30  Következő
 

Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2008. aug. 07., csütörtök 08:44 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 05., csütörtök 20:20
Hozzászólások: 3994
Kovács András Ferenc

Bolondos ének :)

Lehettem volna tengerész:
ismerne minden óceán,
mesés sziget, hét kontinens,
habverte város – ó, de hány!
Rám várna ringó messzi föld,
hová hajó csak elvihet –
fogadna pálmás partszegély,
napfény és pajkos delfinek…

Lehettem volna csillagász:
fürkészném éjek mély egét,
s ízlelgetném egy-egy bolygó
titokba burkolt szép nevét…
Tudóssá lettem volna bár,
ki sejti már – a föld forog,
s ezért a dibdáb dolgokon
nagynéha bölcsen fintorog.

Lehettem volna bármi más:
színész, karmester… Üsse kő –
esetleg festő, űrhajós,
költő vagy lepke-kergető!
Minden lehettem volna hát,
de én lettem – bolond dolog,
hogy egy tudósra, vagy talán
egy tengerészre gondolok…


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. aug. 11., hétfő 21:57 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 05., csütörtök 20:20
Hozzászólások: 3994
Csukás István: Ülj ide mellém

Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett,
és hol van már az a felelet,
leolvasztotta a Nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem,
de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Lukács ev. 19:10
HozzászólásElküldve: 2008. aug. 17., vasárnap 14:49 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 17:12
Hozzászólások: 2555
Tartózkodási hely: Magyarország
Dsida Jenő:
MENNI KELLENE HÁZRÓL HÁZRA

Nem így kellene hűvös, árnyas
szobából, kényelmes íróasztal
mellől szólani hozzátok, jól
tudom. Menni kellene házról
házra, városról városra, mint
egy izzadt, fáradt, fanatikus
csavargó. Csak két égő szememet,
szakadozott ruhámat, porlepett
bocskoromat hívni bizonyságul
a szeretet nagy igazsága mellé.

És rekedt hangon, félig sírva,
kiabálni minden ablak alatt:
Szakadt lelket foltozni, foltozni!
tört szíveket drótozni, drótozni!


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Virágvasárnap...
HozzászólásElküldve: 2008. aug. 28., csütörtök 13:08 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 17:12
Hozzászólások: 2555
Tartózkodási hely: Magyarország
Pákolitz István: PALMARUM

A város vezetői persze hogy nem fogadták.
Futóbolondnak nézték
a szamaras istenadtát.

Se tűzoltózenekar, se lányok.
De az utca kivonult,
hozsannázott.

Senki se tudta, szomorú tekintete mért mereng a
Koponyák hegyén. Senki se látta, hogy árnyékot vetett rá
a furcsán összeácsolt gerenda.

Az elit-népség firhang mögül leste
a tüntetést és biggyesztett a pálmavirághintő
mezétlábas seregre,

a bohócos utcabálra.
Hát ez a híres - szólt az írástudó -
bélpoklosok, cselédek prófétája!

A lány megkérdezte: igaz, hogy még nőtlen?
A hírharang sógorasszony
valami vereshajúra célzott, elmenőben.

Nem normális - mondta az öreg Lévi.
Veszedelmes szakma - óvakodott a vámos.
A felesége sóhajtott: milyen szépszál férfi,

ez ugyan még a légynek se vét!
Kint nőttön-nőtt a lárma. Bent mélyült a csönd,
s nem ízlett az ebéd.
_______________________________________
(Forrás: Új Aranyhárfa Bp.2001.)


A hozzászólást 3 alkalommal szerkesztették, utoljára szj 2013. márc. 24., vasárnap 19:33-kor.

Vissza a tetejére
 Profil  
 

magvető példázatához
HozzászólásElküldve: 2008. szept. 06., szombat 15:50 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 17:12
Hozzászólások: 2555
Tartózkodási hely: Magyarország
Ozsvald Árpád: BÚZASZEM

Én vagyok az útszélre esett
búzaszem.
Keresem társaimat,
mert egyedül nem lehet
belőlem kenyér,
mit megszegnek nehéz
kezektől zsíros tölgyfa asztalon.

Én vagyok a kövek parazsába
esett búzaszem,
kettéfeszít a kő és a fájdalom.

Át kell jutnom az árok
túlsó oldalára.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. szept. 17., szerda 11:05 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 05., csütörtök 20:20
Hozzászólások: 3994
Reményik Sándor
Egy perc

Egy percre ma
Úgy néztem fel a csillagokra én,
Mintha bámuló, nagy gyerekszememmel
Legelőször tekinteném.

Egy percre ma
Gyöngyvirágillat szállt át a szobán.
Csodálkoztam, mint hogy ha legelőször
Csodálkoznék el édes illatán.

Egy percre ma
Minden oly könnyű lett s oly egyszerű,
S az élet a kezemben:
Engedelmes, jól hangolt hegedű.

Egy percre ma
Megindultam - és nem tudtam: mi az.
Messziről, mélyről intett elibém
Egy elsüllyedt tavasz.

Egy percre ma
Mint szegény embert, nem húzott az ág,
Halkan csengetyűzött a föld alatt
Sok eltemetett csengetyűvirág.

Egy percre ma
Megpróbáltam a más lelkébe látni,
Nem ítélve és el nem ítéltetve:
Bocsánatot nyerni és megbocsátni.

Egy percre ma
Ragyogtak reám halvány testvér-arcok,
Amelyek elé köd ereszkedett:
Céltalan hajsza és megutált harcok.

Egy percre ma,
Ó tiszta, bölcs és boldog látomás:
Elváltozott, mint Jézus a hegyen
A mindenség, - s be más lett, ó be más!

Egy percre ma...
Nem lehet ezt a percet kibeszélni.
Hogy is tudna szivárványglóriás
Tündértörékeny teste rímbe férni!

Egy percre ma
Oly boldog voltam s oly boldogtalan,
Tudva: e perc egy percig tart csupán -
És aztán vége van.
És én ki tudja meddig várhatok,
Lesve zug-éltem kis part-szögletéből
Míg újra fölbukkan egy ily vitorla
Az örökkévalóság tengeréből.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. szept. 19., péntek 11:51 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 05., csütörtök 20:20
Hozzászólások: 3994
Petőfi Sándor: A HEGYEK KÖZT

Ott alant, alant, a mélyben,
A kék messzeség ködében,
Ott a város... csak ugy rémlik,
Mint a múlt, amelyet félig
Átadott immár a lélek
A felejtés éjjelének.
Kinn vagyok a természetben,
Fönn magasra nőtt hegyekben;
Magas e hely, itt pihen meg
Koronként a vándor felleg,
S ha itt volnék éjjelenként,
Csillagokkal beszélgetnék.
Lenn a völgyben, lenn a mélyben,
A kék messzeség ködében,
A város távol zajában
Hagytam gondod, hazám s házam!
Ott lenn hagytam minden gondot,
Mely szívem fölött borongott,
Melynek sötét árnyékában
Mint rideg kőszikla álltam.
Ne bántsatok, ne bántsatok,
Ha egy rövid napot lopok
A magam mulatságának,
Hisz eleget élek másnak!...
Minden lenn maradt, ami bánt,
Nem hoztam föl magammal mást,
Csak ami boldogságot ad,
Kedvesemet és lantomat.
Kedvesem, ki egy személyben
Asszony s gyermek, örömében
Jön és megyen, pillangót űz,
Virágot szed, koszorút fűz,
Majd eltűnik, majd előjön;
Ugy lebeg a hegytetőkön,
Mint egy álom tüneménye,
Mint e rengeteg tündére.
Én merengve, oh természet,
Örök szépségidre nézek,
S szemeimnek bámultában
Néma, de szent imádság van.
Mint felém repeső szivek,
Rezgenek a falevelek,
S ábrándos suttogásukban
Mennyi kedves, szép titok van!
Fáktól vagyok körülvéve,
S mint édes fia fejére
Áldó keze az atyának,
Ugy hajolnak rám az ágak.
Istenem, de boldog vagyok!
Majd, hogy sírva nem fakadok.
-


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. szept. 19., péntek 14:24 
Offline

Csatlakozott: 2008. szept. 18., csütörtök 17:55
Hozzászólások: 3
SZÉKELY JÁNOS

Köszönet
........

Most, amikor már bizonyos, hogy képtelenség hazajutnunk,
Mert valahol, hátunk megett, már rég elágazott az utunk,
Most, amikor már nélküled emészt a lét konok talánya,
Felbuggyan szívemből a nagy, mély és meleg emberi hála.

Köszönöm, édes, hogy velem jöttél, míg jöhettél, az útban.
Köszönöm édességedet, mellyel betelni sose tudtam.
Köszönöm lányom és fiam, s utódaim a végtelenben.
Köszönöm, édes, köszönöm, hogy férfivé avattál engem.

Köszönöm napjaid, mikor aggódtál vagy szenvedtél értem.
Minden picinyke percedet, ha vártál és örültél nékem.
Köszönöm azt, hogy magam is aggódni tudtam és remélni,
S megkaptam, amit kaphatott embertől ember, nőtől férfi.

Köszönöm büszkeségemet, hogy volt nekem egy tiszta társam,
Kivel már szétomolni is csak egyazon sírban kívántam.
Köszönöm izzó szégyenem, hogy megbántottalak nemegyszer,
S a bölcs belátást, hogy soha nem boldogul emberrel ember.

Ami csak voltam és leszek, amit csak kaptam, amit adtam,
Amit örültem-fájtam és örültél-fájtál énmiattam,
Mindent, ami most elvesz, pedig teljesség volt és élet,
Az életed, az életem köszönöm, édesem, tenéked.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. szept. 20., szombat 14:02 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 05., csütörtök 20:20
Hozzászólások: 3994
Szia kedves Agape! :)

Nagyon szép verset hoztál, és ha van kedved hozz még, verset, vagy írást, vagy képet... vagy szólj hozzá bátran bármely topikban.

Isten hozott!

Üdv szeretettel cilla


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. szept. 20., szombat 15:34 
Offline

Csatlakozott: 2008. szept. 18., csütörtök 17:55
Hozzászólások: 3
Isten hozott!


Szia cilla!

Köszönöm a biztatást, és örülök, hogy tetszett a vers, remélem lesz még más is, akinek öremet szerez
Üdv szeretettel agape


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. szept. 20., szombat 17:01 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6093
Szia Agapé!

Nekem is tetszett a vers, hozzál minél többet.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. szept. 21., vasárnap 11:08 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 05., csütörtök 20:20
Hozzászólások: 3994
Füle Lajos OTTHONUNK

Alkonyra jár, lassulnak lépteim,
már otthonába ér a vándor.
Szeretteim közt lehetek megint,
elég volt mára lótásból, futásból.

A feleségem főz és énekel,
vidáman, frissen száll a pára,
mint egy estéli ételáldozat,
mint a szívből a hála.

Ó, mindenütt jó - mondták már sokan -,
de legjobb otthon - mondom én is -,
velem az élet akárhogy rohan,
itt meg tudok pihenni mégis.

Az otthonunk egy szép, külön világ,
jó íze van itt minden kis dolognak.
A Párom arcán nyílik a virág,
Fiam szeméből csillagok ragyognak.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Pardi Anna: Ima
HozzászólásElküldve: 2008. szept. 23., kedd 05:15 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 17:12
Hozzászólások: 2555
Tartózkodási hely: Magyarország
Pardi Anna: IMA

Bármi ér,
Istent egyre jobban és jobban
lehet szeretni.
Drámai béklyóban, kíntelt kibontakozásban,
reális alfát irrealizáló omegában,
békemenetben és halottasszobákban.

Bármi ér,
Istent egyre jobban és jobban
lehet szeretni.
Rossz arcokért is könnyekben égve,
élet-ellenes, apró, hétköznapi merényletek
szüntelen áldozataként is,
ártalmak helyén a jót remélve.

Bármi ér,
Istent egyre jobban és jobban
lehet szeretni.
Teljes elménkből és teljes szívünkből,
s egész kivetkőzött, megtévedt természetünkből
a kiutat keresve.

Bármi ér,
Istent egyre jobban és jobban
lehet szeretni.
Akkor is, ha egyelőre
nem a hit lett egyetemes,
hanem az emberiség krízise és sérülése.
____________________________________________
(forrás: Új Aranyhárfa, Bp. 2001.)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. szept. 24., szerda 09:26 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 05., csütörtök 20:20
Hozzászólások: 3994
József Attila -HAZÁM

1

Az éjjel hazafelé mentem,
éreztem, bársony nesz inog,
a szellőzködő, lágy melegben
tapsikolnak a jázminok,

nagy, álmos dzsungel volt a lelkem
s háltak az uccán. Rám csapott,
amiből eszméltem, nyelvem
származik s táplálkozni fog,

a közösség, amely e részeg
ölbecsaló anyatermészet
férfitársaként él, komor

munkahelyeken káromkodva,
vagy itt töpreng az éj nagy odva
mélyén: a nemzeti nyomor.

2

Ezernyi fajta népbetegség,
szapora csecsemőhalál,
árvaság, korai öregség,
elmebaj, egyke és sivár

bűn, öngyilkosság, lelki restség,
mely, hitetlen, csodára vár,
nem elegendő, hogy kitessék:
föl kéne szabadulni már!

S a hozzáértő dolgozó
nép gyülekezetében
hányni-vetni meg száz bajunk.

Az erőszak bűvöletében
mint bánja sor törvényhozó,
hogy mint pusztul el szép fajunk!

3

A földesúr, akinek sérvig
emeltek tönköt, gabonát,
csákányosokkal puszta tért nyit,
szétveret falut és tanyát.

S a gondra bátor, okos férfit,
ki védte menthetetlen honát,
mint állatot terelni értik,
hogy válasszon bölcs honatyát.

Cicáznak a szép csendőrtollak,
mosolyognak és szavatolnak,
megírják, ki lesz a követ,

hisz „nyíltan” dönt, ki ezer éve
magával kötve mint a kéve,
sunyít vagy parancsot követ.

4

Sok urunk nem volt rest, se kába,
birtokát óvni ellenünk
s kitántorgott Amerikába
másfél millió emberünk.

Szíve szorult, rezgett a lába,
acsargó habon tovatűnt,
emlékezően és okádva,
mint aki borba fojt be bűnt.

Volt, aki úgy vélte, kolomp szól
s társa, ki tudta, ily bolondtól
pénzt eztán se lát a család.

Múltunk mind össze van torlódva
s mint szorongó kivándorlókra,
ránk is úgy vár az új világ.

5

A munkásnak nem több a bére,
mint amit maga kicsikart,
levesre telik és kenyérre
s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.

Az ország nem kérdi, mivégre
engedik meggyűlni a bajt
s mért nem a munkás védelmére
gyámolítják a gyáripart.

Szövőlány cukros ételekről
álmodik, nem tud kartelekről.
S ha szombaton kezébe nyomják

a pénzt s a büntetést levonják:
kuncog a krajcár: ennyiért
dolgoztál, nem épp semmiért.

6

Retteg a szegénytől a gazdag
s a gazdagtól fél a szegény.
Fortélyos félelem igazgat
minket s nem csalóka remény.

Nem adna jogot a parasztnak,
ki rág a paraszt kenyerén
s a summás sárgul, mint az asztag,
de követelni nem serény.

Ezer esztendő távolából,
hátán kis batyuval, kilábol
a népségből a nép fia.

Hol lehet altiszt, azt kutatja,
holott a sírt, hol nyugszik atyja,
kellene megbotoznia.

7

S mégis, magyarnak számkivetve,
lelkem sikoltva megriad -
édes Hazám, fogadj szívedbe,
hadd legyek hűséges fiad!

Totyogjon, aki buksi medve
láncon - nekem ezt nem szabad!
Költő vagyok - szólj ügyészedre,
ki ne tépje a tollamat!

Adtál földmívest a tengernek,
adj emberséget az embernek.
Adj magyarságot a magyarnak,

hogy mi ne legyünk német gyarmat.
Hadd írjak szépet, jót - nekem
add meg boldogabb énekem!


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. szept. 25., csütörtök 22:35 
Offline

Csatlakozott: 2008. szept. 18., csütörtök 17:55
Hozzászólások: 3
Jónás Tamás

HALLGATÁS HELYETT

Én nem sokat tudok rólad, de te
se tudhatsz rólam sokat. Nemde? De.
Vagy kértem én, hogy olvasóm legyél?
Hagyd abba most, jobb még az elején.

Ma verset írtam. Hallgatás helyett.
Így pár mondatnak küldetése lett.
De nem érdeklődik, nem is üzen.
Ha majd akar, rögtön befejezem.

Ki verset ír, ölhetne is akár.
Ki tudja, melyikkel nagyobb a kár.

Hogy rossz ez így neked? Na, ja. Tudom.
És unod. Nem nagy ügy. Én is unom.
És nem is tudsz vele mit kezdeni.
Ki kezdje, én vagy te, szégyenleni?

A felnőtt ember egyet megtanul:
mindene régi, csak a sorsa új.
A sorsa, amin osztoznia kell,
nem ő rendezte, s nem ő hiszi el.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 445 hozzászólás ]  Oldal Előző  1 ... 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23 ... 30  Következő

Időzóna: UTC + 1 óra


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 4 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Style by phpBB3 styles, zdrowe serce ziola
Powered by phpBB © 2000, 2002, 2005, 2007 phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség