Erika annyira szép ez a vers, hogy most nem is teszem ide amit akartam.
Szeretettel cilla

Áprily Lajos: Imádkozom, legyek vidám


Én Istenem, legyek vidám,
házamat vidítni tudjam.
Mosolyogjak, ha bántanak
és senkire se haragudjam.

Arcom ne lássa senki sem
bánkódni gondon és hiányon.
Legyen szelíd vasárnapom,
ha mosolyog a kisleányom.

Én Istenem, legyek vidám,
ma minden gondot tűzre vessek.
Nyújtsam ki kincstelen kezem
s szegényen is nagyon szeressek.

Tudom, sokat bűvölt a gyász,
a hollós téli bút daloltam.
A bátrakkal hadd mondom el:
panaszkodtam, mert balga voltam.

Én Istenem, legyek vidám,
ujjongjon újra puszta lelkem,
mint rég, mikor falum felett
az első forrásvízre leltem.

Ködökbe csillanó sugár,
víg fecskeszó bolond viharban,
tudatlan gyermekhang legyek
a jajgató világzavarban.

Bizony, nagyon fontos a szív, a lélek ÖRÖME, és hogy ezt továbbadja másoknak is...

Tegnap kinyitottam a Bibliát, a példabeszédeknél nyílt ki, ezt az igét szeretném most idézni:

17, 22 A vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek pedig a csontokat kiszárítja

Kemény István

Előkészítő látogatás

"Káin úr, ne féljen tőlünk.
Az életéért jöttünk ki önhöz,
de nem elvenni, csak följegyezni.
Beszélgetnénk, és ha hozzájárul,
be-bekapcsolnánk a kamerát –

Nem várunk azonnal választ.
Ez itt a szerződéstervezet.
Gondolja át, mi egyelőre
nem kérünk többet, csak gondolja át –

Önnek is meg kéne szólalnia végre.
Meg kéne törnie hallgatását.
Világméretű kihívások
érik az emberi civilizációt –

Értékválság van, Káin úr!
Szükség lenne a hiteles szóra,
apát keresnek az emberek,
és a Biblia azt mondja, önt –

Tragikus sorsú testvéréről,
aki miatt ön így él, morogva,
a világ zajától távol, úgymond,
nem is kérdezzük, ön dönti el,
kitér-e rá –

És egyelőre nem is zavarnánk tovább,
Káin bácsi, most elmegyünk –

A kertkapuja tárva volt,
kerti útján a lucskos ágak
áthajoltak, és háza
kilincsnyomásra nyílt.
Kifelé menet zárjuk-e házát,
kössük-e félre ágait,
csukjuk-e be a kertkaput,
vagy minden maradjon így?"

hűűű... egy VERS!!

Sziasztok. Ez egy sajat vers,gondoltam megosztom veletek....vn meg mas is, ha nem zavar senkit majd meg teszek fel beloluk...szeretettel

Remenyseg

Legy csendben...hallod azt, mit en?
"Itt allok az ajtod kuszoben!"
Valaki nyisson mar ajtot!
Mi tortenik, miert nem mozogtok?
Ott all atszedzet kezekkel,
A draga Mester,
Ne forditsatok hat fejetek el!

Hallod-e a hangot, kedves gyulekezet,
Amint beszel Atyank hozzank?
Halljatok-e az eneket, amit a szivek
gyongedsege megpuhitana,
S szivunkbe orok remenyet adna?

Remelni....remelni...remelni...
Hat lehet-e meg hinni
Ebben az elzullott vilagban?
"Ez nem igaz, mert nem logikus",
Mondjak sokan,
S hangzik ez eros hang
Azoktol, akiknek megosztott szivuk van.

Nezd ott,
egy kisgyerek sir az utcan,
A szulei jarnak nagy lehan,
Elisszak keveske penzuket
Ehezni hagyjak csemetejuket.

Ott a sarkon...az a csoport..
Eppen valami drogot arult,
Es az uzletben a neni...?
A taskajaval epp most szalad el valaki!

Most nezz magadra...
Meg mindig nem hallod?
Nyisd ki Neki az ajtod!
Hadd menjen be a szivedbe,
Es adjon fenysugarat lelkedbe!

Jezus az Elet,
En csak erte elek,
Nala nyugovora terhetsz!
Ezt vallom es hirdetem!
O minden apro reszletrol tud,
Ezt teljes szivbol hiszem,
Nala nincs olyan h veletlen,
Ismeri leptunket, hiszen
O alkotott meg bennunket!

Es akkor megis miert az a sok gonosz?
Kerdezzuk magunktol es egymastol.
Azert mert szivunk kokemeny es rossz
Nem ad helyt a Megvaltonak,
Az emberek mind jot varnak,
Es nem tudjak h az elso lepes
A szivben kell tortenjen,
Hogy a Megmento oda bemehessen.

Es akkor a kisgyerek se sir mar,
A csalad mar egyutt vacsoral,
A csoprt pedig nem zulled tovabb,
Isten feloldja a kotelekeket,
Teljesen szabada teheti oket!
Aki lopott nem lop tobbet,
Eletet Isten vezerli tovabb,
S Ove lesz az Orok Elet....
ertitek-e most, hol a kezdet?

Az en remenyem ISten!
Habar sokszor nem ertem
Becsesen megalkotott szavait,
Mert minden homalyos idelenn,
Egyet azert tudok:
Nelklule nem letezik semmi!

Legy csendben...hallod azt mit en?
"Itt vagyok az ajtod kuszoben!"
Es en hallom mar a rozsdas zarakat,
Amiket a kulcsok forgatnak...
Hallom, amint szivetek melyen
csondes kis patak csugedez
Viragok pompaznak a mezon,
Madarak csicseregnek a hegyteton...
Megujulnak a szivek,
Mert beszel hozzajuk Isten!
Legy csendben....hallod azt mit en?
Az Ur jEzus a mienk,
Itt van a szivunkben!
A szivunk hangja cseng,
Igen... a szivunk hangja ez!

Kedves Helga!

Nagyon tetszik a versed. Igazi vers! Isten hozott itt a Parókián!

Ha a továbbiakban is ilyen jó dolgokat írsz be, akkor az a fórum nyeresége lenne.

Áldás, békesség Neked!

Karinthy: Cím nélkül

A szeládon fágva száll a máfor.
A homondor révelten eltereng,
s mi ketten, bús herándoszok,
csak fégünk-fágunk át a révleten.

Ahajhó! Visszamánt a páka.
Ahajhó! Ledönt a vádatás!
Nincs éldelem, nincs rétő kérbeöntés,
nincs éldelem, csak rétő almarás.

Mi nem herálva, nem szipongva bágunk.
Mi nem behemghetünk harátnokok mögül,
csak halk, honáló, harsadásos estén
egymáshoz ferengünk ketten,
te meg én.

én ezt a verziót találtam:

A révletek herándosai


Szeládon fágva száll a máfor
Homondok? Remélve feltereng
S mi ketten, bús herándozók
Csak fégünk, fágunk át a révleten.

Hahajhó! Visszamánt a táka!
Hahajhó! Lepönt a vádatás!
Nincs lardaság, csak májó kérbedöntés,
Nincs éldelem, csak rétő álmarás.

Mi nem kárálva, nem sipogva bágunk,
Mi nem hemeghetünk rohátnokok mögén,
Csak halk s homálló harsadások estén
Egybeferengünk ketten: te meg én.

még címe is van.

Nekem a kedvencem az első sor belőle, a Szeládon fágva száll a máfor.. az stimmel.

Árvai Emil:

LESZÁLLT AZ ÉJ...
(részlet a passióból)

Leszállt az éj a városra...
Kigyúlnak apró mécsek;
rab - szabadságát álmodja;
szabadra - les már a végzet.

Szorul a hurok: készen áll
a hóhér és az áldozat.
Most utoljára vacsorál
együtt egy lelkes kis csapat.

Búcsúzik tőlük a Mester...
Vacsorát oszt, lábukat mossa,
példát mutat még egyszer...

... Zuhannak aztán álomba.
Éber csak két feszült ember:
Áldozat, és árulója.

Füle Lajos
HÚSVÉT KÖRÜL


Tűnődve régen-volt csodákon

ácsorogni a Golgotán, hol

keresztfán véres test lebeg

hirdetve: "Elvégeztetett!"



Aztán temetni félve, sírva

azt a testet egy sziklasírba,

és nem törődve semmivel

reményvesztetten menni el.



Később, mint akit kétség kínoz,

visszamenni a sziklasírhoz,

csak sejtve még, hogy titka van,

s rémülten látni: nyitva van!



Majd rádöbbenni végre: él Ő!

Üres a sír, nincs ott az Élő,

már csüggedésre semmi ok:

Feltámadott! Feltámadott!

Árvai Emil:

STÁCIÓK

ÁRULÁS
Mit suttogsz, olajfa? tudsz tán valamit?
Három ember alszik, Egy fohászkodik;
ötödik amott jön, s véle bősz csapat:
hajtóvadászat, bús olajfák alatt.

SZENVEDÉS
Elvették ruháját. Úgy, mint Bárány,
tűrte. Vére folyik majd, fázni fog,
szája kiszárad; száz seb a hátán;
ziháló bordái: ég-föld közt grádicsok.

VALLOMÁS
Példaképet kerestem. Nem volt jobb
Tenálad. Most már nem csalódom.
Újra régi könyvedben lapozok.
Mert célba visz, jó itt hajódon.

Páduai szent Antal a halaknak prédikál

Antal prédikálna,
Ha hallgatót találna;
Inkább szól halaknak,
mintsem a falaknak;
Lemegy hát a tóhoz,
És itt kezd a szóhoz.

Jönnek a nagy pontyok
s a kis halporontyok,
Mind-mind száját tátva
Figyel a barátra:
Tetszett a prédikálás,
Ponty-pereputty hálás.

Ragadozó csukák,
rabláshoz nem buták,
Úszva arra mentek
hallgatni a szentet:
Tetszett a prédikálás,
Csuka-csapat hálás.

És a falánk harcsák
Illendőnek tartják,
Hogy a beszéd végett
Hagyják az ebédet.
Tetszett a prédikálás,
Harcsa-horda hálás.

A csík és a viza,
Nemes halak biz'a,
Íme nem mulasztják
A szónoklat malasztját:
Tetszett a prédikálás,
A csík-csoport hálás.

Teknősbékát, rákot
Sietni ki látott?
S most versenyre kelnek
S Antalra figyelnek:
Tetszett a prédikálás
Rákok raja hálás.

Halak és halacskák,
Okosak és csacskák,
Emelik fejüket,
Egyikük sem süket:
Jóisten nevében
Csüngnek a beszéden.

Vége a beszédnek,
Halak hazatérnek;
Csuka ragadozik,
Bujálkodik a csík.
Csüngtek a beszéden,
S élnek úgy, mint régen.

Rák tovább is lassú,
Harcsa hájas hasú,
Zabál a ponty egyre
Szent szókat feledve.
Csüngtek a beszéden,
S élnek úgy, mint régen.

Fordította: Kunszery Gyula

BARABÁS ÜNNEPE

Ünnep volt; egy rabot elengedtek.
Szavazással ő kapott kegyelmet.
"Van Isten!!" - toppant be otthonába -,
"Mást vittek helyettem Golgotára!"...
_______________________
(Árvai Emil verse)