Időzóna: UTC + 1 óra




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 445 hozzászólás ]  Oldal Előző  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7 ... 30  Következő
 

Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2007. márc. 07., szerda 11:09 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6093
Cilla, köszi,h. feltetted.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. márc. 07., szerda 11:19 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 29., péntek 15:30
Hozzászólások: 2408
Köszönöm, amíg olvastam hallottam a dallamát is. :)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. márc. 07., szerda 11:19 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 05., csütörtök 20:20
Hozzászólások: 3994
Szívesen! :D


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. márc. 07., szerda 20:21 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 11., szerda 13:59
Hozzászólások: 496
Tartózkodási hely: Kassa kerülete
Hát ez eltalált....
Rendesen.
Itatom az egereket...

_________________
Én választottalak titeket.. Jn 15,16


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. márc. 07., szerda 20:34 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 29., péntek 15:30
Hozzászólások: 2408
najda írta:
Hát ez eltalált....
Rendesen.
Itatom az egereket...


Na képzeld, akkor engem, amikor én háborús leánygyerek vagyok.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Füle lajos: Menhelyi gyerekek
HozzászólásElküldve: 2007. márc. 10., szombat 19:17 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 17:12
Hozzászólások: 2554
Tartózkodási hely: Magyarország
Füle Lajos:
MENHELYI GYEREKEK

Darabka a végtelen láncból,
melynek neve: emberiség.
Totyognak a névtelen úton
reménytelen egyformaságban,
egymás kezét szorítva fáradt
igyekezettel, tétova
szemekkel bámulva a város
várfalait, hol cicomás kis
apródok élnek kacagás közt,
tündérszavú édesanyákkal.

Elnézem őket szomorún, míg
törékeny, szőke nevelőjük
soraikat rendezve lágyan
megsimogatja hajukat.
Sajnálom, hogy két keze van csak,
sajnálom, hogy egy szíve van csak:
harmincan is kapnak utána.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. márc. 13., kedd 13:39 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 03., kedd 07:57
Hozzászólások: 1476
Tartózkodási hely: Rákoskeresztúr
Varró Dániel:

Petőfi Sándor

I.
Összedűlt a tél már, mint egy ócska diszlet,
Kint ülök a parkban, ölemben az ihlet.
Ölemben az ihlet - zsömle, virsli, mustár,
Táged énekellek, Pönögei Kis Pál.

Pönögei Kis Pál, gyermeke a népnek,
Kin befele bor foly, kifele meg ének,
Mit neked királyok sok nyavalyás gönce,
Tenéked a világ dohányos börbönce.

Nem vagy dán királyfi, kinek a lét tömlöc,
Tenéked a magas ég is egy nagy gömböc,
A csillagok milljom szalámi szeletke,
Számlálgatod őket füstöt eregetve.

Pönögei Kis Pál, mit pönög a lantod?
Csak a te borocskád, csak a te galambod.
Szomszéd bácsi botja ha föltűnik, már rossz -
De csak vigyázz, öcsém, leszel te még fárosz!

Leszel te még fárosz, Pönögei Kis Pál,
Csillogsz majd a nemzet polcán, mint a kristály
Lesz még a te versed szárnyas miseoltár,
Megszólod a jámbor költőt, aki voltál.

Te leszel a kisded, mi leszünk a jászol,
Kint a Duna-parton nekünk hadonászol,
Egész világ olvas - német, orosz, angol,
Száz kiáltja vissza, amit szavalandol.

Addigra ugyancsak megkopik e dallam.
Enszivem vérébe márthatom a tollam,
Kevés lesz már akkor zsömle, virsli, mustár
Énekelni téged, Pönögei Kis Pál.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. márc. 13., kedd 13:43 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 03., kedd 07:57
Hozzászólások: 1476
Tartózkodási hely: Rákoskeresztúr
II.
Diák korában Petrovics Sanyi
(Kiről manapság annyit hallani)
Úgy döntött, hogy vándorszinész leszen,
Hiszen
Mit ér
A fej, mit nem övez babér?
Amint mondom, mit nem övez babér.

Tüstént egy társulathoz ment tehát,
HOl kérelmét nevetve hallgaták,
S szintúgy nevetve válaszolnak is:
"Na, kis
Komám,
Előbb légy túl az iskolán,
Amint mondom, légy túl az iskolán."

De Sándorunk csöppet sem búsula,
Úgyis csak nyűg vala az iskola -
Kinek elméjét lelkét egyaránt
A láng
Füti,
Ugyan mit oktatnak neki?
Hát kérdem én, mit oktatnak neki?

"Kinek kebelébe lángfolyam tolul,
MInek tanuljon az, direktor úr?
Az minden földi oskolát kijárt!"
Kiált,
S Aszód
Vígan visszhangozá a szót,
Amint mondom, visszhangozá a szót.

De mámor perce, mért vagy oly rövid?
Meghalla mindent hegyiről tövig
A zord atya, s mert lágyszivűbb a kor
Akkor
Se volt,
Elverte gyermekén a port,
Amint mondom, elverte rajt a port.


A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára kamilla 2007. márc. 13., kedd 14:18-kor.

Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. márc. 13., kedd 14:05 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 03., kedd 07:57
Hozzászólások: 1476
Tartózkodási hely: Rákoskeresztúr
III.

Ó, Múzsák,
Ti kilenc szeszélyes leányi az égnek,
Kiknek kegyeit
Oly sok komoly férfiu is keresi,
S kik puszit mégis sziveseben nyomtok
Nagyszáju suhancok orrahegyére,
Pusszantsatok orron,
Mert olyasmit készülök én most
Bámulatos lelményü korunknak
Okos dobozába pötyögni,
Aminek vesbe szedése
Nem afféle hétvégi mulatság,
S nem megy csak úgy puszi nélkül.

Jaj, hogy múl az idő!
Gömbölyü másfél százada lesz már
Holnapután,
Hogy a hőse e versnek fölriadott,
S hogy fölriadott,
Nem késlekedett kiugorni az ágyból,
Megmosni fülét,
Levakarni nyakáról a piszkot,
Magára teríteni ingét,
Köpenyét,
S miután szájának kapuján
Mint kis létszámu de büszke sereg
Lovagolt be a früstök,
Nem késlekedett szaporán
Az ifjak kávéházába sietni.

Ejnye, te fürge suhanc,
Ne olyan szaporán!
Engedd, hogy e napnak versbe szedője
Bámulatos lelményü korának okos dobozával
Nyomodba siessen,
S bekukkantson veled együtt
A kávéházba,
Hol már gyülekeznek az ifjak,
S hol peremén a bágyadt nyugalom poharának
Túlcsordula már
Az események forrón gőzölgő feketéje.

Hősünk nem habozott.
Nem telt bele egy perc,
S lekezelt valamennyi suhanccal
(Voltak vagy féltucatan),
S miután elkortyola egy pirosas teát hevenyében,
Magához inté egyiküket,
Valamint magához inti a tenger a csermelyt
Vihar közeledtén,
Mondván:
"Jer csak, öcsém,
Folyj kebelembe,
S ha villám hasitotta ború
Száll majd a világra,
Tombolj velem együtt a szörnyü morajjal,
Hadd tudják meg a bokrok, a fák meg a kerti virágok,
Milyen az, ha haragszik a tenger."
Így intette magához az ifjút,
Aki jött is örömmel,
És a két ifjú elsietett
Oda, hol másik két ifjú várta a jöttük.

Kik voltak ez ifjak?
Ki volt ez a négy szeleburdi fiú,
Aki két nap híján
Gömbölyü másfél százada összejöve
Kicsomózni a nemzet csuklója körül
Az otromba gubancot,
Mit a történelem gacsos ujjai rábogozának?
Hohó, te kiváncsi közönség,
Ez fúrja az oldaladat, mi?
Node csak ne busúlj,
Hisz a költő fecsegő természetü ember
(Vagy tudj'Isten miféle izé),
Mit a lelke megérez, azonnal hirdeti szája,
Nincs benne szemérem,
Még amit ő maga titkol,
Előbb vagy utóbb
Azt is kikotyogja.

Lássuk e négy ifiút hát!
Ott vala mindjük előtt a hőse e versnek,
Aki nem vala más,
Mint minden múzsafiak lánglelkü vezére, Petőfi,
És akit magával cipelendett,
Az ifju Bulyovszki,
Kit bámulatos leleményü korunk
Méltatlanul elfeledett,
Ott futkosa még föl-alá
Az izgága kezű Vasvári,
Hősünk szuronyos botjával izgága kezében,
S ott vala Jókai Mór is,
A bableves elnevezője.
Föl volt téve a tűzre
A forradalom fazeka.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Tompa Mihály Levél egy kibujdosott barátom után
HozzászólásElküldve: 2007. márc. 16., péntek 09:56 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6093
LEVÉL EGY KIBUJDOSOTT BARÁTOM UTÁN.

Ki messze, messze vagy, kinek hajója már
A zúgó tengeren remélve, küzdve jár,
Vagy a boldog világ előtt horgonyt vetett:
Egy-két szót, jó barát, hadd szóljak még veled!

Nem is érlek be tán, mint madárt a haraszt,
Amelyet a szellő azon fáról szakaszt,
Hol vesztett fészke állt s kisded családja benn,
S a távozó után lebbenti csendesen.

Lelked mit érzett, hogy elhagyád e hont,
Midőn ugy hagytad el, hogy sohse lásd viszont?
Nem állitott meg a határnál valami...?
Honszeretet, ha azt ki tudnók mondani!

Égnek fejed felett nagy fényes csillagok,
A gazdag föld ezer virágtól mosolyog;
Ah de azok neked mind ösmeretlenek!
S nem ezek közt valál futkározó gyerek.

Mert a boldogságra kevés csak a jelen,
A multon épül az s az emlékezeten;
Örömeinkre szint s derűt titkon az ád,
Mint a gyök adja a virág szinét, szagát.

Szó nélkül távozál, - nem vádollak, hiszen
Hogy kínos lett volna bucsúznod, elhiszem!
A daru is búsan kiáltozik, pedig
Egész nemzetével utra kerekedik.

Mégis, mégis minek hagytál bennünket el?
Meglásd, ha itthon fájt, ott is fáj a kebel;
Bizony, ha lelked fáj, ha rajta seb vagyon:
Könnyebben begyógyul a honi hantokon.

S ha vigan lépted át a háznak küszöbét,
Honnan vidám zene s pohár csengett eléd:
Nincs lelked, hogy meleg részvéttel hágjad át,
Midőn nagy bú miatt gyászt öltött a család?

Ha aki fölnevelt, a kedves jó anya,
Betegen, rongyosan elédbe állana:
Karjába omlanál, ölelve melegen,
Azért, hogy rajta már nincs bársony és selyem.

Mégis szülő honod, a legszentebb anyát,
Nehéz óráiban, rosz gyermek, elhagyád!
Mert ugy szeretted, hogy tovább nem nézhetéd
Sápadt arculatát és könyező szemét.

Mert akit szeretünk mig ajka mosolyog:
Búbánatában is legyünk osztályosok!
Vegyük el a csapást, mikép a jó napot,
S egymást ne hagyjuk el, ha a sors elhagyott!

Nincs-e elég sebed, oh népem, ami fáj,
Hogy elszéledsz, mint a pásztor nélkűli nyáj...?
Itthon még nemzet vagy, bár gyászba öltözött:
Koldus földönfutó más nemzetek között.

S te mit mivelsz? Mi sors kiséri életed?
Megadta a remény, mivel kecsegtetett?
Ha hallanád szavam, tudom mit érzenél:
Szivet cseréljen az, aki hazát cserél!

Hol annyiszor vigan barátkozál velünk:
A kerti hárs alatt ugy el-emlegetünk!
És a szokott helyen szemünk gyakran keres,
De széked örökre üres maradt... üres ...!

S ha koccan a pohár, - mig a meleg szavak
A bujdosók nevét éltetve hangzanak, -
Nem hangzik össze jól, - csengése oly siket...
Oh hogy ne volna az? - hiányzik a tied!

Mért is nem vagy köztünk, elbujdosott barát!?
Minden szó és emlék busan utal reád...!
Bejárom a mezőt, a zúgó patakot,
Hol ábrándos lelked gyakorta mulatott.

Megnézem elhagyott kerted s szilvásodat,
Hol ápoló kezed nem nyest, nem oltogat;
Minden ugy elvadult, ugy elhagyatva van,
Csak a vad természet munkál szabálytalan.

Ledőlt gyeppamlagod befutta a szeder,
Virágos ágyaid mohar, gaz verte fel,
Öreg szüléd, szegény, mitsem gondol vele,
Te voltál szivének virága ... öröme...!

Befordulék hozzá: már sokkal csendesebb,
Mélyen talált szivén beljebb vonult a seb;
Mint a láng elsőben felcsap s ha ellobog:
Hamu fedi el az élő zsarátnokot.

Beszélgettünk,... ő is szólott, de keveset, -
Kiméltem fájdalmát s nem emlitém neved;
S mellette a bánat keserün meghatott,
Hogy ugy kell tartanunk, mint aki már halott!

Pedig te élsz. Élj is, barátom, boldogan!
Erős légy, ha mégis a bánat megrohan;
Mert hosszu hervadás emészti azt a fát,
Melyet nagy korában tesznek más földbe át.

S midőn hazánk felé a vándor madarak
Hazádnak partiról majd vissza szállanak:
Távol más világból, nagy tengerek felett,
Küldd vissza nékünk e szives üdvözletet!


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Árvai: Kérdések...
HozzászólásElküldve: 2007. márc. 21., szerda 18:18 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 17:12
Hozzászólások: 2554
Tartózkodási hely: Magyarország
Árvai Emil:
KÉRDÉSEK KÉRDÉSE

Van egy nagy kérdés
mindnyájunk szívében;
tán nem is kérdés,
inkább kiáltás;
válaszra várva
visszhangzik bennem:
ki szeret engem?


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Lukács evangéliuma 15. rész
HozzászólásElküldve: 2007. márc. 23., péntek 15:40 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 17:12
Hozzászólások: 2554
Tartózkodási hely: Magyarország
Árvai Emil:
MODERN TÉKOZLÓ FIÚ

Untam a banánt
untam apámat
kértem a lóvét
irány-surány

nagybetűs élet
pénz és szabadság
míg egyszer minden
elfogyott

itt állok pőrén
se pénz se posztó
kéne kis meló
legyen kaja...

Vágytam a többre
mint Ikarosz
kárral tanultam
hogy mi a rossz

Ádám és Éva
hű fiaként
vesztve az Édent
nyertem nyomort

mennék már vissza
szégyen és bánat
elveszítettem
ÉDESAPÁMAT!...


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. márc. 27., kedd 19:16 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 30., szombat 08:33
Hozzászólások: 1884
Tartózkodási hely: Bács-Kiskun megye
„Mindenik embernek a lelkében dal van
És a saját lelkét hallja minden dalban
És akinek szép a lelkében az ének
Az hallja a mások énekét is szépnek"

(Babits)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

itt a Szilv
HozzászólásElküldve: 2007. márc. 28., szerda 08:14 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 03., kedd 07:57
Hozzászólások: 1476
Tartózkodási hely: Rákoskeresztúr
Weöres Sándor: Rongyszőnyeg, 104.

Azt álmodtam, hogy gyerekek vagyunk még
Összevesztünk, én megütöttem arcod,
most te sértetten menekülsz előlem
foxikutyáddal.

Hosszú kórók közt tipegő babuska
átölel sűrű, puha őszi zsongás,
pókfonál csillog libegő hajadban
s futsz pityeregve.

Én kínálnálak fanyar édes őszi
szép bogyókkal, míg te csak egyre sírsz-rísz
ülsz a kuckón és a szemembe nézel
zord gyülölettel

Hogy fölébredtem, ragyogott a reggel,
fájt, hogy többé már sohasem verekszünk
őz-patán fut zöld tavaszom, s te is már
nagy baba lettél.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. márc. 30., péntek 09:21 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6093
Takáts Gyula

Mit apám tanított





Nevelt vagy tízezer fiút

és mindig tiszta lánggal.

Örökké ellenzéki volt.

Nem alkudott meg a királlyal.



Nem engedett a negyvennyolcból.

Tízezret eképpen nevelt.

Szava kiszállt az iskolából

Falun, pusztán életrekelt.



S lett tízezer édes fia

— így szólított, ez volt a szava,

— kit mind a szabadságra

oktatott tüzes akarata.



A történelemből vadul

ezt a szót ragadta ki.

— Ember csak véle lesz a nép! —

Ezt szokta tanítani.



Igy ötven év alatt maga

verbuvált egész hadat.

Foktól — fokig ez harsogott

toborzó zászlói alatt.



És mosolygott... tudta jól,

nincs ki legyőzze seregét.

Győzhetetlen, mert szívébe

véste, mit kíván a nép!



És egyszer sem hívta össze.

Még inkább küldte szerteszét.

Veretlen az a had, amely

szétmentve gyűjti erejét.



Mosolygott... tudta, ellene

nem termett fegyver és vezér...

Tízezer szerszám, majd család,

szinte már kisebb néppel felér.



Mint várról-hullt vezér,

úgy vesztette életét.

S faláról ma, hogy körülnézek,

tudom, apám nem hiába élt.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 445 hozzászólás ]  Oldal Előző  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7 ... 30  Következő

Időzóna: UTC + 1 óra


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 8 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Style by phpBB3 styles, zdrowe serce ziola
Powered by phpBB © 2000, 2002, 2005, 2007 phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség