Időzóna: UTC + 1 óra




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 110 hozzászólás ]  Oldal Előző  1 ... 4, 5, 6, 7, 8  Következő
 

Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2007. jún. 07., csütörtök 16:25 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6093
Szia Delfin!

A Fahrenheit 451-et nem olvastam, de filmen láttam, nagyon jó.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. jún. 08., péntek 07:53 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. nov. 09., csütörtök 16:08
Hozzászólások: 56
Tartózkodási hely: Szlovákia
A Fahrenheit 451 a MARSBÉLI KRÓNIKÁK címen kiadott kisregények és elbeszélések gyűjteményében található. (Aki az 1966-os kiadást megtudja szerezni, vagy elszeretné adni, örömmel megveszem.) A regény az interneten is megtalálható. Úgy tudom újabb filmfeldolgozását tervezik, vagy már el is készült...?!
(részlet)
„Granger Montag mellett állt, és ő is visszanézett. - Mindenkinek, aki meghal, hagynia kell maga után valamit, mondta a nagyapám. Gyerekei vagy könyvet, festményt, házat vagy egy falat, amelyet felépített, egy pár cipőt, amit csinált. Vagy egy kertet, amelyet beültetett. Valamit, amit a kezünk megérintett, hogy lelkünknek legyen hova költöznie halálunk után, hogy ha az emberek egy fára vagy egy virágra néznek, amit mi ültettünk - minket lássanak abban. Egyre megy, mit csináltunk. csak az a lényeges, hogy ha valamihez hozzányúlunk, azt változtassuk meg úgy, hogy ránk emlékeztessen akkor is, ha már levettük róla a kezünket. A hozzányúlás módjában különbözik az igazi kertész attól, aki csak nyírja a füvet. A fűnyíró tevékenysége olyan, mintha soha nem is lett volna, a kertész egy életen át jelen van a munkájában.
Nagyapám egyszer, ötven esztendővel ezelőtt meg mutatott nekem egy V2 rakétákról készített filmet. Látott-e már atombomba gombafelhőt kétezer mérföld magasságból? Semmiségnek tűnik a körülötte elterülő nagy rengetegben.
Nagyapám egy tucatszor lepergette a V2-filmet. Abban reménykedett, hogy városaink egyszer mégiscsak megnyílnak, s beengedik a zöld mezőket, a vidéket és a rengeteget, hadd lássák: a föld milyen kicsiny részét hódítottuk meg, hogy kicsiny életünket ebben a rengetegben töltsük, amely oly könnyen visszaveszi tőlünk, amit elhódítottunk tőle, mint ahogy reánk küldi szeleit, vagy a tengert; hogy lássák: milyen törpék vagyunk. Amikor feledjük, éjszakánként, mily közel van hozzánk a vadon, mondotta nagyapám, egyszer csak eljön, és elnyel bennünket, mert feledni mertük borzalmas valóságát. Érti? - Granger Montag felé fordult. - Nagyapám réges-régen halott, de ha maga most belenézne a koponyámba, agyam tekervényeiben megtalálná hüvelykujjának összes lenyomatát. Megérintett engem. Amint mondottam: szobrász volt. “Hogy gyűlölök egy Status Quo nevű rómait! - mondta nekem. - Lakasd jól a szemed csodával - mondta -, élj úgy, mintha tíz másodperc múlva holtan esnél össze. Nézz körül a világban. Sokkal fantasztikusabb, mint amit az álomgyárakban gyártanak. Ne kérj biztosítékot, ne kérj biztonságot; ilyen állat sohasem létezett. S ha létezne is: a lajhárok családjába tartozna, akik a fán függeszkedve átalusszák életüket. A pokolba velük! Rázd meg a fát, hogy a lajhár lezuhanjon!”


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Móra Ferenc: Szeptemberi emlék
HozzászólásElküldve: 2008. szept. 10., szerda 05:28 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 17:12
Hozzászólások: 2533
Tartózkodási hely: Magyarország
Aktuális magyar széppróza:
MÓRA FERENC: SZEPTEMBERI EMLÉK


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Móra Ferenc: Szeptemberi emlék
HozzászólásElküldve: 2008. szept. 10., szerda 08:12 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 05., csütörtök 20:20
Hozzászólások: 3994
szj írta:
Aktuális magyar széppróza:
MÓRA FERENC: SZEPTEMBERI EMLÉK


jaj de szívemből szóltál.....

Nagyon szeretem Móra Ferenc írásait.Gyermekkoromban megfogott és azóta is.Könnyes humoros igaz.

(})


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. nov. 21., péntek 14:18 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 05., csütörtök 20:20
Hozzászólások: 3994
Mika Waltari:Az ország titka

http://mek.oszk.hu/00500/00578/

Röviden:
Marcus Mezentius Manilianus, az ifjú római polgár, Alexandriában tölti a telet, szerelmét, Tulliát is odavárja Rómából. Csömörig lakott már minden testi gyönyörűséggel, melyet az elpuhult keleti nagyváros fürdői kínálnak, s egyre inkább tudásra éhesen tanulmányozza a híres alexandriai könyvtár tekercseit. Lassan arra a felismerésre jut, hogy az idő, melyben él, nagy világfordulattal terhes. A filozófia, a csillagászat, a régi jóslatok mint azt sugallják, hogy mintegy harminc évvel azelőtt meg kellett születnie valakinek, aki a világ királya lesz. Egy furcsa, keleties öltözetű férfi zaklatott szavaira lesz figyelmes az egyik téren, s hirtelen elhatározással hajóra száll, hogy eljusson a zsidók fővárosába, Jeruzsálembe, s felajánlja szolgálatait a világ új urának. Jeruzsálem előtt, egy hegyen aztán római katonákat pillant meg, átkozódó, síró tömeget, s három keresztfát: a középsőn Jézus függ, a felirat szerint a zsidók királya. Megtalálta hát, akit keresett, de későn. Vagy mégsem? Ahogy telnek a napok érthetetlen hírek jutnak a fülébe, különös jelenések tanúja lesz Marcus, s elhatározza, utánajár a dolognak. Waltari regénye az Újtestamentum világába viszi el az olvasót. Szemünk előtt elevenednek meg Jézus életének eseményei, érthető-érthetetlen csodák tanúi leszünk mi is, míg a Biblia rendkívül érzékletesen megjelenített tájait járva megismerkedünk mindazokkal, akik részesei az evangéliumi történetnek.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. dec. 26., péntek 21:00 
Offline

Csatlakozott: 2008. okt. 11., szombat 13:01
Hozzászólások: 18
Tartózkodási hely: úton
Cilla: ezt a könyvet én is szeretem. Kíváncsi lennék, kapható-e még valahol... (nem reklám miatt)

Hasonló az "És köntösömre sorsot vetettek"
Abban is egy előkelő származású római ifjú a főszereplő. Mivel Marcellus,egy szenátor fia,vmagára haragítja az uralkodói család egyik tagját, Palesztínába helyezik át. Pár hónap múlva helyőrségének Jeruzsálembe kell mennie, hogy Poncius Pilátusnak segítsenek a zsidók ünnepe alatt "a rendet megőrizni". Nem igazán önszántából, de ő vezeti azt az egységet, aki Jézus Krisztust keresztre feszíti, és miközben Ő haláltusáját vívja, az akkorra már nem igazán józan Marcellus kockán elnyeri köntösét. Ezután sok minden megváltozik...

Kalandok, mély érzelmek, és kiváló jellemábrázolás (ahogy én látom)
Az még el kell mondanom, hogy Marcellus nem gonosz (természetesen emberi mértékkel mérve).

Film is készült a regényből, angol címe The robe (A köntös). http://www.imdb.com/title/tt0046247/

_________________
"hope for the hopeless
hope for them all
... Jesus
the Hope for us all"


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Két regény ürügyén pár gondolatom
HozzászólásElküldve: 2009. nov. 12., csütörtök 19:56 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 17:12
Hozzászólások: 2533
Tartózkodási hely: Magyarország
MISI ÉS GERGŐ
(A rossz és a jó, meg én. Élet és irodalom.)

Kimondva-kimondatlanul, de nagyon sokszor a jó és a rossz harcáról szól az élet, és az irodalom.
”Légy jó mindhalálig” – hirdeti már címében egyik klasszikusunk.
”A szeretet az élet.” – mondja ki csöndben a mű végén a Kincskereső kisködmön írója.
Elmélkedve a két könyvön és összehasonlítva őket, új és újabb gondolatokat jegyeztem föl, elsősorban a magam számára.

Emlékeimben úgy élt, hogy a Légy jó mindhalálig-ban a „jó”-t Misi többnyire egyedül képviseli, a „rossz”-at akár többen is, a közömbösek ill. ingatagok pedig hol itt, hol ott rúgnak labdába. Misi magányos hős a maga ártatlanságával és jóságával, vele senki nem ér föl ezen a téren. Szinte predesztinálva van sorsára, az elszigetelődésre, az ártatlanul való meghurcoltatásra, elítéltetésre. Ártatlan bárány, de nem messiás. Szenved, de nem győz. Megmenekül, mert a legvégén megérkezik az ő saját, még nagyobb messiása, aki már győzni is tud, és kimenti, kiemeli a fojtogató magányból, kálváriából.
Kit akar tanítani Misi arra, hogy „légy jó mindhalálig”? A rosszakat? Az ingatagokat? A jókat? Nem emlékszem, hogy valakinek is az élete gyökeres fordulatot vett volna ebben a regényben. Számomra bizony úgy tűnik, hogy Misi a jókat akarja erősíteni, vagy mintha csak önmagát biztatná: légy jó mindhalálig…

Aztán újra átlapozva a könyvet, más gondolataim támadtak: nem is jók és rosszak állnak itt szemben egymással, hanem az ember magányossága és meg-nem-értettsége a főszereplő, amit a gyermekkor és gyermeki lelkület csak fölerősít, már-már rossz álomként szenvedve az életet.
Van, akinek megadatik oázisként a családi melegség, másnak (éppen) nem. És ebben a miliőben minden kedves gesztus kincset ér, egy jó szó már örömkönnyeket csal a gyerek szemébe. A mű nem évülő érdeme szerintem, hogy arra tanít: a jóságnak nincs elfogadható alternatívája. Jónak lenni, jó-vá lenni: ez az egyetlen megoldás, és magamon kell kezdeni.

A túlérzékeny, gátlásos, naivul fecsegő ám jólelkű Misinek könnyen megbocsátom apró, "ártatlan", (többnyire félelem vezérelte) füllentéseit; nem úgy a főbűnös Török Jánosnak, aki égbekiáltó gaztettét még förtelmes hazugsággal tetézve, a poklok poklába taszítja kis főhősünk életét. A szélhámos úrfi hepiendet előidéző végső bűnvallását kárörömmel veszem tudomásul, úgy kell neki, végre kiderült az igazság.
A rossz senkit sem boldogít, Misit meg végképp nem, és hiába dobja el a "véletlenül" eltulajdonított bicskát, be nem vallott tette végig nyomasztja, tüskeként ott marad lelkében és falként a két érintett gyerek között.
Mit is mondott édesanyja? "Fiam, mindig úgy viseld magad, mintha látnálak... Gondold azt, hogy az én szemem lát, s akkor soha nem teszel semmit, ami nem helyes."

"Megéreztem, hogy egy láthatatlan szempár vigyázza minden lépésemet, és csak akkor mosolyog rám, ha úgy viselem magam, hogy a ködmönnek ne legyen oka szorítani." - olvassuk a másik könyvben a hasonló gondolatot.
A Kincskereső kisködmön lapjain, átlagos emberek és gyerekek közt, nem kevésbé izgalmas a küzdelem: itt a főhős szíve a csatatér, Gergőben, Gergőért folyik a háború.
„Akkor éreztem életemben először fájdalmat úgy, hogy senki se bántott.” – olvassuk mindjárt az első fejezetben a bűntudat szép irodalmi megfogalmazását, majd pár sorral később: „Szívszakadva értettem meg, hogy már nem vagyok jó gyerek.”
Így kezdődik. Hogy rádöbben: „nem vagyok jó”. És folytatódik a nagy küzdelem, pl. pár fejezettel később, amikor szorítani kezd a ködmön… Vagy a végén, amikor farkasszemet néz az égbelátóval:
”- No, most mi lesz, te csaló Gergő, te hazug Gergő? – nézett a lelkem fenekébe az üvegszem.
- Hát az lesz, hogy… megmondom neki, hogy rosszat tettem, és megkérem, hogy bocsásson meg.”

Ha fájdalom ér, hamar az igaztalanul bántott Misi-nek képzelem magam, és az én megmentő nagybácsimat is szívesen meglátnám már... Ó, az ártatlanul szenvedés gyötrő víziója! - akár jogos az érzés, akár nem.
Nos, ebben a lelkiállapotban résen kell lennem, mert könnyen megfertőzhet egy alattomos betegség, az önsajnálat. Az önsajnálat pedig torzképet mutat, és becsap.

Más lesz, tisztább a kép, ha Gergő jelmezében nézek a tükörbe.
A józan önkontroll és önkritika mindig a lelki egészség egyik jele.
Nem öröm rájönni, hogy rosszat tettem. De nagy kegyelem, ha rájövök.
Amikor őszintén a bűnbánat útjára lépek kincskereső barátunkkal, kisüt a nap, enged a ködmön szorítása, mosolyra derül az égbelátó, még talán a körte-muzsika szép hangja is fölcsendül… újra…

A minden vigasztalás Istene pedig meg tudja vigasztalni az ártatlanul szenvedő Misiket, és a megtérő Gergőket egyaránt.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Kötelező :) olvasmányok hívőknek
HozzászólásElküldve: 2010. jan. 15., péntek 12:04 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. nov. 09., csütörtök 16:08
Hozzászólások: 56
Tartózkodási hely: Szlovákia
RAJ TAMÁS:
EMBER E A MEZŐ FÁJA?
- Környezet- és természetvédelem a Bibliában

A könyv címe utalás Mózes egyik fontos törvényére. Ez 3500 évvel ezelőtt előírta, hogy "ha ostromolsz egy várost, ne vágd ki a fákat körülötte" (ami annak idején és még sokáig általános szokás volt), "hiszen ember-e a mező fája, hogy ellene hadat viselj?". Raj Tamás szavai szerint: "Az emberiség egész eddigi története lényegében véve nem más, mint küzdelem a fennmaradásért, a környezettel, a természet erőivel, az éghajlati feltételekkel és különféle élőlényekkel szemben. Mostanában mintha mindez alapvetően megfordult volna. Az emberiség egész elkövetkező története minden bizonnyal nem lesz más, mint küzdelem a környezet, a természet erői, az éghajlati feltételek és különféle élőlények fennmaradásért, önmagával szemben. Ahhoz, hogy az ember erre a küzdelemre képes legyen, újfajta látás- és gondolkodásmódra van szüksége. Az új szemlélethez kívánja könyvünk hozzásegíteni az olvasót, amikor példákat emel ki a Biblia világából, bizonyítva, hogy ebből az ősi forrásból, annak szelleméből bízvást meríthetünk".


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Kötelező :) olvasmányok hívőknek
HozzászólásElküldve: 2010. jan. 21., csütörtök 09:07 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 29., vasárnap 16:25
Hozzászólások: 2935
Tartózkodási hely: bp
http://www.aranymag.hu/FesusEva/mese/ki ... mokus.html

"Fésüs Éva: Ezüst hegedű" című mesekönyvéből olvasom a gyerekeknek az esti altatót, de nem mindig sikerül zökkenő mentesen végig olvasnom egy-egy mondatot, ahol a tanulság van. (szívszorító igazságok!)

Nagyon szép mesék, ajánlom mindenkinek...

_________________
Békesség Istentől


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Kötelező :) olvasmányok hívőknek
HozzászólásElküldve: 2010. jan. 21., csütörtök 09:08 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 29., vasárnap 16:25
Hozzászólások: 2935
Tartózkodási hely: bp
http://www.aranymag.hu/FesusEva/mese/ez ... heged.html

még egy...
:-)

_________________
Békesség Istentől


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Kötelező :) olvasmányok hívőknek
HozzászólásElküldve: 2010. jan. 22., péntek 12:43 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 13., péntek 19:09
Hozzászólások: 1521
Kedves Péter!

Nagyon örülök a linkeknek, éppen tartalmas meséket keresgélek a kölköknek :)))

Üdv:
Indu

_________________
Várván ama boldog reménységet


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Kötelező :) olvasmányok hívőknek
HozzászólásElküldve: 2010. jan. 22., péntek 17:48 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 29., vasárnap 16:25
Hozzászólások: 2935
Tartózkodási hely: bp
Ezek azok, de nem csak gyerekeknek. :-)

_________________
Békesség Istentől


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Kötelező :) olvasmányok hívőknek
HozzászólásElküldve: 2010. jan. 22., péntek 18:07 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 13., péntek 19:09
Hozzászólások: 1521
jaja, a dióst már olvastam...

_________________
Várván ama boldog reménységet


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Kötelező :) olvasmányok hívőknek
HozzászólásElküldve: 2010. jan. 22., péntek 22:01 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 29., vasárnap 16:25
Hozzászólások: 2935
Tartózkodási hely: bp
http://www.libri.hu/konyv/az-ezust-hegedu.html

Igen, ez a diós is szíven talált....

_________________
Békesség Istentől


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Kötelező :) olvasmányok hívőknek
HozzászólásElküldve: 2010. jan. 22., péntek 22:12 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 29., vasárnap 16:25
Hozzászólások: 2935
Tartózkodási hely: bp
Ez a mese a ref.napi Igéhez írt gondolatokhoz illik :-)

Fésűs Éva: A szélfiúcska

Az öreg téli szél még egyszer maga köré gyűjtötte fütyörésző fiacskáit, mielőtt nekiengedte volna őket a világnak. Zúgtak-búgtak, pörögtek, forogtak a vad kis szelek, alig bírtak magukkal, és az öreg elégedetten gyönyörködött bennük.

- Derék vihar lesz valamennyiből! Nyugodtan rájuk bízhatom a világot.

Örömében nagyot fújt, de boldog sóhajtása hirtelen megakadt a legkisebbik szélfiúcskán, aki vékonykán és szelíden lengedezett a sor végén. Még az ősszel született, hulló bükkfalevelek sóhajából, és olyan gyengécske volt, hogy rendesen fütyülni sem tudott, csak halkan dudorászni.

- Hej, te gyerek, te gyerek! - nyögött fel egyszerre bánatosan az öreg szél, és leheletétől csupa zúzmara lett minden faág. - Mi lesz belőled? Hiszen annyi erőd sincsen, hogy egy hópihét megtáncoltass!

- Ne búsulj, öreg szélapám - suttogta a szélfiúcska -, majd csak találok magamnak valami foglalkozást.

- Hihihiii! Hahahaaaa! - viháncoltak a haszontalan testvérek. – Legfeljebb ingecskéket szárogathatsz a kertek alatt! De még abba is belefáradsz, te kis fuvallat!

- Nem lábujjhegyen kell osonni, fiacskám - oktatta az öreg téli szél. - Nézd a bátyáidat, milyen bátran száguldanak! Tanulj tőlük, hogy megerősödj!

Azok bizony nem is vártak tovább. Nekiiramodtak a mezőnek, sivítva kergetőztek, azután beszöktek a városba, utcahosszat hancúrozni, s megmutatni, hogy milyen legények! Jól megrázták az ajtókat, ablakokat és beledudáltak a kéménylyukakba. Mindegyik vitte valamire. Az egyikből felleghajtó lett, a másikból hófúvó, a harmadikból kalapkergető, a negyedikből híres forgószél - csak a kicsi szélfiú táncolt ide-oda búsan és tanácstalanul, mert még egy kislány arcát sem tudta pirosra csípni. Szégyenében elbújt az alvó erdőszélen. Hol itt, hol ott motoszkált a kopasz gallyak között, míg egyszer csak véletlenül beleborzolt egy alvó madár színes tollába. A madár felriadt.

- Ej, de megcsiklandoztál, te huncut! Hanem azt meg kell hagyni, hogy finom ujjú szélgyerek vagy, nem olyan goromba, mint a Süvöltő meg Orkán, akik elkeserítik az életünket.

- Ó - lehelte a kicsi szél -, te vagy az első, aki ilyen kedveset mondasz nekem. Pedig a nagy szelek családjában én senki sem vagyok. Még rendes foglalkozásom sincsen. Ezen aztán a madárka csettegve-csattogva nevetni kezdett:

- Foglalkozás? Minek az egy szélnek?

- Mi sem hiába járjuk a világot - magyarázta a szélfiú. - Esőket hordunk, földeket szárítunk, megfésüljük az erdőket. Akad munka bőven. Csak én nem értek semmihez.

Életében először akkorát sóhajtott, hogy a bükkfaágon lógó, ezüstös jégcsapok csengvebongva megzendültek tőle. Mintha ezüstcimbalom szólalt volna meg az erdő álomszerű csendjében.

- Mi volt az? - kiáltott egy harkály.

- Mi? … Mi? … Mi? … - kérdezték sorban a cinegék.

- Muzsika? - ujjongott fel a színes tollú madár. - Hiszen ez a szélfiú muzsikálni tud!

- Ugyan, dehogy! - szabadkozott ijedtében a kicsi szél, de a madarak körülvették.

- Próbáld meg még egyszer! No! Próbáld csak meg, és muzsikálj nekünk!

A faágon csillogott, villogott a jégcsapsor, és a szellő legfinomabb érintésére kristályhangon zenélni kezdett. A szélfiúcska borzongva, remegve próbálgatta az ezüstös erdei hangszert, azután egyre bátrabban futtatta rajta az ujjait, egyre ügyesebben ütögette őket. A fehérbe dermedt erdő ágai között csengeni-bongani kezdett a szépséges muzsika, mintha hótündérek ezüsthegedűn és fagymanócskák üvegsípokon játszottak volna. Attól kezdve vidám lett a didergő madarak élete. A cimbalmozó szélfiúcska egyre szebben muzsikált nekik. Alvó mókus, alvó medve nem is sejtette, mitől álmodik szépet, mert még az odú mélyére is bekúszott a kedves dallam.

- Milyen könnyű lesz így kivárnunk Tavasz tündér jöttét! - csivitelte a színes tollú madár. Szélfiúcska felfigyelt:

- Ki az a Tavasz tündér?

- Ó, hát nem tudod? Csodálatos, jóságos hatalom, akinek egyetlen napfényes mosolyától újjáéled minden. Megmozdulnak az alvó csigák, kibomlanak a rügyek és édes lesz a virágok kelyhe. Alig várjuk, hogy vidám dalunkkal köszönthessük őt!

- Én is köszönteni szeretném, ezüstmuzsikával! - ujjongott a kicsi szél, és attól kezdve még többet gyakorolt a jégcsapokon, kora reggeltől késő estig. Amikor pedig az erős vihartestvérek zúgva elrepültek a világ más tájaira, ő szép csendesen meglapult, és ott maradt az erdőn. Nem is akart már hófúvó lenni, mert így sokkal boldogabb volt. Egyszer aztán elérkezett a nagy nap! Ragyogó napfény árasztotta el a tájat, és a madarak hangos csiviteléssel hirdették:

- Itt a tavasz! Jön a tavasz!

A szélfiúcska boldog sietséggel futott az ezüstcimbalomhoz, hogy eljátsza rajta a legszebb dalt, amit megtanult. És akkor … ó, jaj! … képzeljétek, a sok fénylő jégcsapnak nyomát sem lelte! Az első napsugártól mind leolvadtak a bükkfaágról. Az erdő madárdaltól zengett, a vizeken új fények cikáztak, csak a szélfiúcska érezte úgy, hogy mindjárt utolsót sóhajt keserűségében. Lám, mégis igaza lett a gúnyolódó viharszeleknek: nem való ő másra, mint védett kertek alján ingecskeszárogatásra. Sírdogálva rejtőzött el a borzongó bokrok közé, amikor hirtelen meleg hang szólította:

- Hol vagy, szélfiúcska? Ne bújj el előlem! Mindent tudok rólad, elcsiripelték a madarak.

No hiszen, erre még jobban elszégyellte magát a kicsi szél, és el akart illanni, de hipp-hopp! … innen is, onnan is kéklő ibolyák álltak az útjába:

- Vidd el az illatunka! … Vidd el a sóhajunkat!

Körös-körül nevetett az egész világ, de nem csúfondárosan és gúnyosan, mint a téli szél rakoncátlan szélgyerekei, hanem kedvesen, biztatóan és boldogan. Legszebb volt mégis a Tavasz tündér mosolya.

- Éppen ilyen dudorászó szellőcskét kerestem - mondta. - Légy az én hírnököm, szaladj mindenütt előttem, és súgd a fülébe mindenkinek, aki nem hiszi, hogy nemcsak a vihar erős, hanem az is, aki muzsikál, simogat, ringat…

A kis szélfiú azóta is a tavasz hírnöke. Ő hozza el az első virágillatot a városokba. Ha találkoztok vele, biztosan megsimogatja a hajatokat.

_________________
Békesség Istentől


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 110 hozzászólás ]  Oldal Előző  1 ... 4, 5, 6, 7, 8  Következő

Időzóna: UTC + 1 óra


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 2 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Style by phpBB3 styles, zdrowe serce ziola
Powered by phpBB © 2000, 2002, 2005, 2007 phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség