KÜLÖNC
Dicsérem Jézust, bár furcsa e hang:
nem divat ez most, és nem szokás;
modern városban templomharang:
hangok között egy antikvitás.
Megunták Azt, kit nem ismernek,
Szentet tagadnak bűnösök;
megírom mégis ezt a verset:
kereszt - az antennák között...

gyönyörű, köszönet érte!

(ha ad az Úr szavakat továbbra is, kérlek engedj Neki....)

Magamról

Szükségben vagyok.
Szükségem van - Jézusra.
Mindennap. Újra.
Találkozunk: boldog napok!

JÉZUS SORSA

Sokaság tolongott hallani, látni,
Őt keresték az ünnepen...
Egy napon elhagyták mind egy szálig,
nem kellett Jézus senkinek sem.

Úgy beszélt, hogy csak hallgattak bölcsek,
visszarettentek a katonák...
Egy napon mégis botokkal jöttek,
megverték, nevettek, kigúnyolták.

Kezében volt égi hatalom,
rá fényes jövő várt, hírnév, karrier...
Kezébe szögeket vertek egy napon
kalapáccsal, meg a bűneinkkel...

(Kétezer év elmúlt azóta:
most se kell sokaknak, csak mesében.
Így fordult, látod, Jézus sorsa...
Ó, pedig sorsunk van kezében!)

PRÓFÉTASORS
Míg zúdultak zord, kemény szavak
fájdalmasan mindkét oldalon,
pellengéren egy igaz maradt,
s föllángolt a gyűlölet vakon...

IDŐK SZAVA
Árvíz, tűzvész, katasztrófa:
térjetek meg, emberek!
Bibliánk szól már régóta,
s lassan időnk lepereg...

AZ Ő OLDALÁN
Bár még hullhatnak könnyek,
Jézussal már egyre könnyebb,
Ő szeret, ez megerősít,
általa bírjuk végsőkig.

JÖVŐKÉP
Könnyekkel felmosott lépcsőkön át
tárja fel Mennyország fénylő titkát;
szárnyat ad, édes örömmel tölt be,
szól égi dal, hív menyegzőre...

LÁZÁR, JÖJJ KI !
(olv. János ev. 11. r.)

... S jön ki a sírból Lázár.
Hagyja, hogy reszkető kézzel
balzsamos leplét vegyék el,
s bámulják, ahogy járkál.

Van, aki sír örömében.
Egy nyugodt szempárt lát ott:
Ő szólította, az áldott;
boldog, hisz nem látta régen.

Kérdik most: hogy van? mit kér?
Kőre leültetik, nézze,
mennyire ámulnak: ím' él!

Fáradtság lepi meg. Nénje
már fut kenyérér', vízér',
folyvást az Eget dicsérve...

MERT ZSOLTÁR

Keringtek köröttem sötét lovagok,
elnyelni kívánt a sötétség.
Bensőmben erősen, virrasztva ég
a Lélek, verve lásd el nem zuhanok.
Száll fel szent áldozat illata,
biztos, hogy süt a nap. Élet
van odaát, zeng soha véget
nem érő dal a
másik országról. Más világ!
Itt kormoz szürke bú;
ott fentről lám hinti rád
aranyló koszorú
simító sugarát
szép Menny: nem vagy szomorú.

Az Út
(olv.: János ev. 9. r.)

"Vak voltam, most látok. Vak voltam, most látok!"
- így bizonygatja egy vakon született.
Hallottak gyógyulni sántát, süketet;
ám ekkora csodát még senki se látott.

Kérdezik szüleit.... tanácstalanok:
szenzáció, - jó, de pont szombatnapon?!
El kéne dönteni, miféle hatalom,
ami e reformer rabbinak adatott.

Törvény vagy kegyelem?
Szabály vagy szeretet?
Idegtépő tusa tudós fejekben...

Ő megy tovább, míg vitáznak benn;
várják sokan még betegek...
vár rá egy hóhér a Hegyen...

Egy gondolat, ami nem bánt:
"Fölemelsz? Felnézek rád!"

ERŐT AD
Szeretet nélkül a hit
hiába erőlködik;
nem bírlak fölemelni téged,
ha nyíltan vagy titokban lenézlek.
Segíteni akkor tudok rajtad,
ha magamnál különbnek tartlak.
Minden hívő egymás harcostársa:
erőt ad, ha így nézünk egymásra.

APOSTOLOK CSODATÉTELE
(olv.: Apostolok cselekedetei 3. rész)

Péter és János a templom kapujába'
koldusba ütközvén, sorsában megszánva,
pénzük ím nem lévén, ám hittel teljesen,
gyógyítást tettek a nyomorék betegen.

Szabadkozva kezdte az apostol: "Nincs pénzem..."
Lehajolt: "Többet kapsz: kelj fel, az Úr nevében!"
Talpra állt a béna, járni, ugrálni kezdett;
Péter meg prédikált csodára gyűlt tömegnek.

VITORLÁS
Szélcsendben csak
vesztegel és
álmodik.
Idő változik,
szél támad,
ébredés!