Túrmezei Erzsébet
PÜNKÖSD UTÁN

Pünkösd előtt - sóvárgás titkos mélye.
Pünkösd előtt - ígéretek zenéje.
Pünkösd előtt - esedezés, esengés.
Pünkösd előtt - halk hajnali derengés.
Pünkösd előtt - szent vágyak mozdulása.
Pünkösd előtt - koldusszív tárulása.
Csendesen várni - várni, hinni, kérni!
Aztán - boldog pünkösd utánba érni!

S pünkösd után - szent égi erőt-vetten,
pünkösd után - Lélekkel telítetten,
pünkösd után - bátor tanuvá lenni,
pünkösd után - szolgálni, égni, tenni,
pünkösd után - régit kárnak ítélni,
Krisztusnak élni és másoknak élni,
minden mennyei kincset elfogadni,
és pünkösd után - adni, adni, adni!


PÜNKÖSD UTÁN (2)

Pünkösdig hallgattak. Vártak. Hallgattak.
Szívükben szunnyadt a húsvéti hír.
Nem mentek vele. Egy helyben maradtak.
Aztán pünkösd lett, és ütött az óra.
Zendült a szó: Lélek volt és erő.

És háromezren állottak
egyetlen prédikációra.
És egyház született.
Ma is megmozdul ezer és ezer szív
hogyha a szó Lélektől ihletett.
Lélektelen mennyit beszéltünk már mi...
Tanuljunk csendben a Lélekre várni.

Szeretnék tőletek segítséget kérni!
júliusban lesz a mennyegzőnk, ha Isten i súgy szeretné !
Az lenne a kérdésem, hogy nem tudnátok-e esetleg vaklami nagyon szép különleges ehez az alkalomhoz illő verset, amelyben iIstenünk gazdag áldását kérjük !(a templomban hangzana el a vers)
Segítségeteket előre is köszönöm
Áldjon meg benneteket az Úr!

Kedves Zsuzsa!

Ha verset nem is tudok ajánlani, de egy linket igen, ahol lehet, hogy találsz megfelelőt.
http://kereszteny.lap.hu/

Áldott készülődést kívánok a nagy napra!

Füle Lajos


Csak azt látom

Csak azt látom, mindenki elmegy,
a keskeny út sok vándora
úgy tűnik el, mint part a ködben,
ki tudja, merre tart, hova?

Csak azt látom, üres az otthon,
hogy már nem otthon - volt- e hát?
Csak a lesántult vén cselédek:
hűlt székek hallgatnak tovább.

Csak azt látom, sok nem köszön már,
ki itt-ott szembe jön velem,
szemünkben holt a régi fény is:
"Nem is merem, nem ismerem".

Csak azt látom, az orgonára
ezüstös porlepel kerül,
s a gyermekek külön sorába
már egyetlen gyermek sem ül.

Csak azt látom, elhal az ének
s minden, mi drága , ismerős.
Csak azt látom, üres a forrás,
a szívem is, mint késő ősz.

Csak azt kérdem: minden hiába?
- Egy messzi hang szól, ráfelel :
A HÓREBEN ILLÉS SE LÁTTA,
HOGY MERRE VAN A H É T E Z E R.

Füle Lajos

Geometria


Ha középen a KRISZTUS áll,
S ha körülötte mi magunk,
Hozzá közel, egész közel,
Egymáshoz is közel vagyunk.

John Milton (1608-1674):
ÜNNEPI ZENÉRE

Ti szférák szülte áldott két szirén,
Dal s Dallam, égi összhang záloga,
hadd egyesüljön hangotok zenén,
mely öntudatra ébresztő csoda;
hisz oly hangzatnak illő szólnia
fantáziánkhoz, mily harmónia
zeng szüntelen a zafír trón körül
Annak, ki rajta ül,
szent, égi ujjongással harsogón,
ahol egy sor szeráf ragyogva áll,
magasra tartott kürtjük hangja száll,
s pengetnek aranyhúrú, mennyei
hárfákat angyaloknak ezrei,
s kezükbe' míg győzelmi pálma leng,
sok üdvözült zsoltára zeng
örökre hódolón;
hogy földi énekünknek hangjain
a mennybelire csengjen tiszta rím,
mint hangzott egykor, míg otromba bűn
nem ütközött belé, megtörve künn
s benn azt a szép zenét s harmóniát,
mely illette a mindenség Urát,
míg engedelmesség és szeretet
hatotta át a teremtményeket.
Ó, bár tudnánk megint e mennyei
karokkal együtt himnuszt zengeni,
s itt lenne már az égi Vőlegény
és Véle élet, ének és örökre fény!

(Fükő Dezső fordítása)

Emberhalász szeretnék lenni én erőtlen és szegény, az Úr szolgálatában halász.
Ez a munka csodás, oly szép a halfogás,
Ezért ég bennem a munkaláz.
A hálóm én viném, a mély vízbe vetném, s hogyha benne csak egy is akad,
még azt is kivinném, az Úrhoz így vinném: Uram, hoztam Neked egy halat!
Már kora hajnalon, kis halászcsónakom ott ring a hullámzó tengeren.
Halfogás oly nehéz, vad a hullámverés, de az Úr ad erőt énnekem.
Lesznek tán napjaim, hogy a víz partjain szétszakadt hálóim foltozom.
Bánat arcomra ül, mert a hal elkerül, Mit tegyek Uram, Te jól tudod!
Akkor Ő hozzám lép, a szívemre beszél: Lesznek még ragyogó hajnalok!
Jöjj te bús Péterem, jöjj halász énvelem! S ekkor újra vele indulok!
Szeretnék lenni én erőtlen és szegény, Az Úr szolgálatában halász.
Ez a munka csodás, oly szép a halfogás.
Azért szívemből száll a fohász: Uram, add meg nekem, hogy ifjú életem bűnöst hozzon hozzád, melyre vársz.
Lelked erejével, kezemben igéddel hadd legyek én is emberhalász!

Nagyon szép!

Igen, énekelve is

Szia Erika!

Ez református ének?

Szeretném meghallgatni, mert nagyon szívemhez szól, de a neten nem találom.

Talán ha tudnám, hogy kik énekelik, lehet, hogy rátalálnék.

Üdv cilla

Szia Cilla!

Nem a ref. énekeskönyvben van, hanem valamelyik ifjúságiban. Ha megtalálom, beteszem a kottáját....és a legközelebbi találkozón meg is tanulhatjuk.

Köszönöm Erika!

..jó lenne , mármint a FT.

Szia Cilla!

megtaláltam a tábori énekesfüzetünket, így bemásolhatom az éneket:

Köszi Erika!

Megpróbáltam énekelni.Jó, hogy nem hallottad

Árvai Emil

ISTEN SZERET... 1-3.

Ha Jézus értem halt meg, ha Isten szeret:
akkor bizony nyitott kapukat döngetek!

Nem az Úr haragszik, megbékélt már régen;
én kételkedtem az Ő szeretetében.

2.

Egyet elég tudni a boldogsághoz,
igen, egyet:
bár nem voltál jó, de Jézusért, látod,
Isten szeret!

3.

ISTEN SZERET. Kóstolgatom
a szavakat s a gondolatot;
feldob e hír, bár régen tudom,
most mégis újra boldog vagyok.