József Attila: Én nem tudom...

Én nem tudom, mi fenyeget
az estek csipkés árnyain;
mint romló halról a legyek,
szétszállnak tőle álmaim.

És nem tudom, mily dajkahang
cseng a szivembe csendesen:
nyugodj, hiszen csak este van
s mitől is félnél, kedvesem?

Füle Lajos: EGYETLENEGY

Szétzüllik a vágyak csapatja,
ez erre, az amarra megy,
szívem mind, mind magára hagyja,
csak egy marad, egyetlenegy:
Egy lábnyomot követni végig,
célomhoz egyre közelébb,
egy ölelést szívemre zárni
s megörizni a melegét,
egy látomást kísérni végig,
sötét, sivatag helyeken,
egy álomért küszködni égig,
míg valóság lesz odafenn.

Ésaiás 52,6-12

"Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat."
Máté 5,16

Hoztál-e napsugárt?

Kinnt szürke köd, bennt rosszkedv réme árt...

- Mondd, Kedvesem, hoztál-e napsugárt?

Minket halál s gondoknak terhe nyűtt...

Hoztál nekünk sugárzó, halk derűt?

Mert kell a fény, az újuló öröm,

Hogy kulcs legyen a hús-vér börtönön.

Mert fáj a Föld és minden bűnbozót...

Áldottak az örömhírt hordozók,

akikben a MEGVÁLTÓ LELKE jár!

- Mondd, Kedvesem, hoztál-e napsugárt?



Édes Atyánk, a Jézus Krisztusban!

A Te világosságod által láthattuk meg a világosságot, Tőled való az igazi derű. Áraszd ránk Fényedet a SZENTLÉLEK által,hadd tükrözzük szeretetedet, békességedet mindazok felé, akikkel az életünk összeér. Végy el tőlünk rosszkedvet, magunkra nézést, csüggedést, tégy bennünket akaratod cselekvőivé, világosságod, meleged hordozóivá mindenütt és minden időben.

Ámen.


--------------------------------------------------------------------------------

Füle Lajos: Üzenetek az év minden hetére, 1993



http://www.parokia.hu/hetrevalo.html

Reményik Sándor: A Te akaratod…

Teljesüljön a Te akaratod:
A miatyánkból ezt tudom már csak.
Bimbóban nem marad meg a virág,
És visszafele nem foly a patak.

Teljesüljön a Te akaratod:
Be fölösleges minden más beszéd…
Az én kezem, e vézna, gyönge kéz,
Hogy tartaná fel az Isten kezét?

Minden léleknek csak egy útja van,
És csak ezen az egy úton mehet.
És nem lépheti által önmagát,
És öntörvénye ellen nem tehet.

Bizonnyal minden úgy van jól, ahogyan van.
És ez az eszme megnyugvást is ád:
Ki sorsával vív, alája kerül,
És győz, ki néki megadja magát.

(Kolozsvár, 1920. július 1.)

Füle Lajos: ADD ÚJRA!

Ahová mindig visszatérünk,
ahová mindig visszahullunk,
akármilyen magasba értünk...

Ahol szétnyílik kapzsi markunk,
és minden érték semmivé lesz,
mit lázasan űztünk, akartunk...

Ahol lehull rólunk az álarc,
ijesztő pőre lesz a lelkünk,
s a látszatért sincs már tovább harc...

Ahol nincs vég, csak drága kezdet:
Ó add, URUNK, add újra nékünk
ajándékul örök Kereszted!

A HITEM


Somogyi Imre verse

A hitem imbolygó gyertyaláng,
Lelkem sötétjét űzi szét.
Ó, ezt a lángot - én Istenem -
Ne engedd kilobbanni még.
Vinni szeretném, vinni végig
Magammal, míg az óra üt,
Hogy az élet sok útvesztőjén
Utat mutasson mindenütt.


Uram, ne engedd, hogy a lángot
Kétkedés, közöny oltsa ki,
Pogány viharok vad szelében
Szeretném égve hordani,
Hogy a lángot, mit Te gyújtottál,
Ha majd behunyom a szemem,
Lobogva, égőn adjam vissza
Neked, én Uram, Istenem.

Füle Lajos: TE VAGY A CÉL

Békességed, mint a folyóvíz,
körülvesz és ölelve ringat.
TE vagy a Cél, TE vagy a partja
az álmaimnak.

TE jössz felém a holnapokban,
TE integetsz tűnt napjaimból,
Hozzád fogok elérni egyszer
a földi lét határain túl,

szegényen is gazdag reménnyel,
fáradtan is örömre frissen.
Lelkem kitör únt börtönéből,
hogy szüntelen ujjongja: ISTEN!

G. G . Byron (1788-1824):
SÉNAKHERIB PUSZTULÁSA

Mint farkas a nyájra, lezúdul a vad
asszír had arany, bibor ékek alatt:
s csillagzik a dárda, akár ha a mély
Galiléa egén kivirágzik az éj.

Mint erdei lomb kora nyár derekán,
a had úgy zizegett a nap alkonyatán,
s mint erdei lomb, ha leverte az ősz,
hajnalra leverve hevert az erős.

Mert jött a Halál komor angyala, várt,
s arcukba lehelt feketén s tovaszállt;
nem mozdul a férfi, az éjbe mered,
páncélja se rezzen a szíve felett.

És fekszik a mén, leütötte a vész,
veres orrlikain elakadt lihegés,
tajtéka fehéren a fűre fagyott,
tenger se taszítja ki így a habot.

És fekszik a harcos alatta, haját
harmat lepi s rozsda a vértje vasát,
kókadt lobogója is elfeketült,
nem villog a lándzsa se, hallgat a kürt.

Bús asszonyi nép zokog özvegyi jajt,
Baál szobra sem állta a néma vihart;
kard sem suhogott s a pogány hatalom
szétolvad akárcsak a hó a napon.

(Radnóti Miklós fordítása)

Uuno Kailas (finn, 1901-1933):
DIADALÉNEK

Egyik borongós, szürke délután
nagyon nehéz gond nyomta lelkem.
Elővevém hát régi Bibliám,
mert nagy, nehéz gond nyomta lelkem.

Elmondtanak a sárguló lapok
egy szép regét a messze múltból.
A vén betűk izzón ragyogtak ott,
amint regéltek messze múltból.

...Tüzes kemence - mondták - fűtve volt,
s három szentet belévetének.
S a három férfi boldogan dalolt,
kit a kohóba bévetének.

Lángok közén lépdelve szabadon,
nem égeté meg a tűz őket.
Diadalének zengett ajkukon,
s a tűz nem égeté meg őket...

Pár mondatot alig betűztem át,
egyszerre könnyű lett a lelkem.
Becsuktam hát a régi Bibliát.
Immár oly könnyű volt a lelkem!

(fordította: Bán Aladár)

Szikszai Béni:

KARÁCSONY UTÁN

Nem gyújtottunk gyertyát karácsonykor,
fát sem állítottunk.
Az éjszaka csendje áradt szét,
és a csendben Isten beszélt.
Kérdezett:
Van-e szívetekben igazi szeretet,
vagy csak szeretet-csomag?
Van-e szívetekben igazi világosság,
vagy csak gyertyafény?
Csak hallgattam a csendből
kizengő szózatot,
ahogy repült a világ fölött
s újra és újra kérdezett.
Sok fénylő gyertya közt
szórakoztak az emberek.
Nem hallották.
És az Úr, Akit ünnepeltek,
elhúzódott az ablak mögül
(kívül volt),
majd halkan távozott,
mert Ő, a Világosság,
a gyertyafényben
magára maradt.

„Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat és kimentek a vőlegény fogadására.” (Máté 25,1)

Ádventi imádság

Peter Spangenberg után németből
Fordította Túrmezei Erzsébet

Uram Jézus Krisztus, Te azt akarod,hogy várjunk téged !
Taníts hát meg várni! Taníts meg a te szent pillanatodra,
a Te idődre várni! Hogy legyen időm Téged hallgatni,
legyen bátorságom hozzád imádkozni,legyen erőm neked
engedelmeskedni; hogy rátaláljak az útra,amelyiken
követhetlek Téged!

Uram, taníts meg a másik emberre várni! Hogy legyen időm őt megkeresni, legyen bátorságom megismerni,
legyen erőm rajta segíteni; hogy rátaláljak az útra,
amelyiken találkozhatom vele!

Uram, taníts meg szent igédre várni! Hogy legyen időm
átgondolni, legyen bátorságom elmondani,legyen erőm
felelni rá:hogy megtaláljam az utat hirdetésére; hogy
beteljesedhessék rajtam,ha Te úgy akarod!

Uram, mutasd meg nekünk,hogyan lehet a kapukat
szélesre tárni ezen a világon! Mutasd meg,hogyan
hirdethetjük, hogy eljöttél és eljövendő vagy. Mutasd
meg, hogyan élhetünk,mint olyanok,akik hozzád
tartoznak ma és mindörökké! Ámen.

Nagy János:

Esti ima


Töled kaptam a hitet,
hisz apró gyertyaként lobogok -
bennem csendes a lélek,
hisz csak parányi csillag vagyok -

(2004)

Fodor Sándor

Messze látszó templomtornyunk


Vonattal, ha utazom haza otthonomba
Messziről feltűnik a templom tornya.
Látva – meleg érzés járja át szívemet –
Benne szólított meg az égi Szeretet.

Alig nyílt tudatom – gondját töltve reám –
Asszonyok padjába kézen vitt Nagyanyám. –
Onnan csodáltam rá orgona hangjára,
s öblös szószékének palástos papjára.

Később – iskolások – kora reggel mentünk
szent falai közé, tiszteletet tettünk.
Így kezdtünk új napot, áldást kérve arra.
De sokszor vehettünk áldást ott azóta.

Gyökértelen-sivár sorsom, nem maradt végleges:
Nyertem benne otthont, s lelki testvéreket.
Társat vezethettem az Úrasztalához, s utódainkat
Égi Anyánk – keresztségben – ott hívta magához.

Vonatom – míg halad, csattogva a célig,
Képzeletben látom a történteket végig.
Mennyi élmény sorol, köt, fűz e hajlékhoz,
S tornyával mutatva, irányít a célhoz.


1985.

Idősek imája

Te adj erőt, hogy lépni tudjak,
Ha megbántanak, ne zokogjak.
Te add meg, hogy eltűrjenek,
Hogy hibáimmal szeressenek.
Te erőltesd meg erőtlenségem,
Hogy másként vigyem a keresztem.
Te légy árvaságom erős támasza,
Tudom, hogy te vagy gyengék gyámola.
Te őrizd meg gyengülő eszem,
Hogy életem nagy teher ne legyen.
Te adj azoknak szeretetet,
Akiknek én adtam életet.
Legyen szívünkben jóság, irgalom,
Öregségemet értő szánalom.
Áldd, őrizd őket édes Jézusom,
Hogy találkozhassunk Nálad egykoron.
Vezess, erősíts, oltalmazz,
A végső óráimon irgalmazz!

Ámen

Szokolay Károly



Imádság



Uram, a Te közeged más közeg,
mint amit nekünk adtál idelenn;
azt a tudós lelke se fejti meg,
de én a Te világodat hiszem.
És naponta hívom országodat,
hogy jöjjön el, mert örökkévaló.
Hát ezért gondolok rá oly sokat,
bár jól tudom, hogy fel nem fogható.
Nem félek, sőt mély sóvárgás fog el,
hogy ott legyek, majd akkor befogadj,
hisz engem itt is két karod ölel,
naponta szórod rám áldásodat.
Nem kétkedem, Berzsenyivel hiszek,
"Bizton tekintem mély sírom éjjelét",
a Te munkád az, gonosz nem lehet.
Feltámadás lesz, kezdet lesz a vég.

---