Időzóna: UTC + 1 óra




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 689 hozzászólás ]  Oldal Előző  1 ... 35, 36, 37, 38, 39, 40, 41 ... 46  Következő
 

karácsony
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2008. nov. 29., szombat 17:26 
Aktív tag
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 17:12
Hozzászólások: 830
Tartózkodási hely: Budapest
Lukátsi Vilma:
GYERTYAGYÚJTÁS

Őszi nyúlós szürkeség a város,
mindenki fázik, az aszfalt sáros,
olykor szélroham rázza a fákat,
összeverődnek a kopár ágak,
a hegyek mögül elindult a szél,
hópihés szárnyán hamar ideér
a tél.

A kezem-lábam nekem is hideg,
de én szeretem mégis a telet,
ha kinn sötét van - befelé nézek,
bennem karácsony-gyertyácskák égnek!
Parányi fényük meghitt világa
elég az út megmutatására,
amerre járok. Siető sarkam
apró dallamot kopog ki halkan:
"...téli szél szárnyán jött az üzenet,
rongyos viskóban Jézus született
karácsony éjjelén..."

- Ha megengeded, megkérdeznélek:
mondd, a kis gyertyák nálad nem égnek?
te nem ismered ezt a dallamot?
vagy a gondjaid ehhez túl nagyok?

Ajtódnál állok én és zörgetek,
kis lángot hoztam, új fényt, új tüzet!
Gyertyagyújtásra beengedjetek!
Amikor már ég,
én tovább megyek.
Ahogy jöttem, úgy megyek a télben,
kívül köd-szürkén - belül nagy fényben.
Gyertyák sercennek új lángra gyúlva,
ha megkérdezik, elmondom újra:
"...téli szél szárnyán jött az üzenet:
rongyos viskóban Jézus született
karácsony éjjelén..."


Vissza a tetejére
 Profil  
 

karácsony
HozzászólásElküldve: 2008. nov. 30., vasárnap 17:21 
Aktív tag
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 17:12
Hozzászólások: 830
Tartózkodási hely: Budapest
Füle Lajos:
AJÁNDÉKOK

Uram, karácsony jön megint...
TE mindig jót teszel velem:
betölti most is lelkemet
ajándékod, a kegyelem.

Mi mindent kaptam már! De most
hadd adjak én is valamit!
Szerény ajándék ez, tudom,
mégis... legyen e hála itt
Tiéd, hadd áldjam tetteid!


Vissza a tetejére
 Profil  
 

karácsony
HozzászólásElküldve: 2008. nov. 30., vasárnap 17:25 
Aktív tag
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 17:12
Hozzászólások: 830
Tartózkodási hely: Budapest
Füle Lajos:
LELKÜNK ÉJSZAKÁIBAN

A lelkünk éjszakáiban
sebhelyek a kihunyó fények:
kiégő vágy, hamvadt öröm
- lehulló csillagok.

Egy Csillagtól gyógyul az éj,
ujjong a fény, derül a lélek,
ott izzik Betlehem felett:
"Naptámadat a magasságból".


Vissza a tetejére
 Profil  
 

karácsony
HozzászólásElküldve: 2008. nov. 30., vasárnap 17:35 
Aktív tag
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 17:12
Hozzászólások: 830
Tartózkodási hely: Budapest
Herjeczki Géza:
KARÁCSONYI TÖREDÉK

Miért is születtél?
Ember miért lettél?
Átkot, gyalázkodást
magadra mért vettél?

Szívünk az emberszív
tele gyűlölettel.
Ember az emberrel
kezet fogni sem mer.

Miért is születtél?
Ember miért lettél?
Átkot, gyalázkodást
magadra mért vettél?

(1979.)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

karácsony
HozzászólásElküldve: 2008. nov. 30., vasárnap 17:54 
Aktív tag
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 17:12
Hozzászólások: 830
Tartózkodási hely: Budapest
Szabolcska Mihály:
BETLEHEMBEN

Szikrázó alkonyesti csillagok már
Jelentgették a kora éjet,
Mikor fáradtan Mária és József
Betlehembe megérkezének.

Gazdája a vendégfogadó háznak
Kint állt telt háza kapujába
S a szállástkérő vándorokat durván
Továbbkergette, meg nem szánta.

Áldott terhével Mária leroskadt,
Ott közelén a vendégháznak...
És megesett a szíve-lelke rajta
Az istállóbeli szolgának.

És akkor éjjel nagy fényes csodákkal
Lőn tele az egész természet.
A vendéglő gazdája kínos-ébren
Gyötrődte át az egész éjet.

Nem bírt aludni. A búsás bevétel
Valahogy a lelkére lázadt:
Hasztalan számolt, nem tudott olvasni
Harminc ezüst pénznél továbbat.

S az istállószolgának akkor éjjel
Csodálatos álmai voltak:
Kárpitjai a kéklő menny-íveknek
A jászolfákig lehajoltak.

A szarufákról fényözön sugárzott...
A négy fal nőttön-nőtt föl az égnek...
S hajnalra-kelve remegő szivében
Még visszhangzik az angyal-ének,

Az istállót fényes templomnak látja
- Barmai nagy-csendesen állnak -
És látja álmélkodva folytatását
Az éjjeli álomlátásnak.

S míg jönnek a pásztorok és a bölcsek,
Ő a jászol belső végében,
Maga se tudja, mért, csak boldogan ott
Sír, sír rejtelmes örömében.
_______________________________________
(forrás: Új Aranyhárfa, Bp. 2001.)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

karácsony
HozzászólásElküldve: 2008. nov. 30., vasárnap 18:04 
Aktív tag
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 17:12
Hozzászólások: 830
Tartózkodási hely: Budapest
Mózsi Ferenc:
KARÁCSONYI IMA

Istenem

itt fázunk lábaidnál

add hogy legalább erre az Ünnepnapra
álmatlan vágyaink
alkalmi angyalai lehessünk

feledjünk
minden ördögi gondolatot
és egymás lelkébe látva
az összetartozás melege
húzza Hozzád szíveinket

hisz

mindnyájan
hideglelős gyermekeid vagyunk
_________________________________
(forrás: Új Aranyhárfa, Bp. 2001.)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

karácsony
HozzászólásElküldve: 2008. nov. 30., vasárnap 18:51 
Aktív tag
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 17:12
Hozzászólások: 830
Tartózkodási hely: Budapest
Kipke Tamás:
LÁTOGATÁS

az a látogatás
akkor...
az ismert ismeretlen
zúgás suhogás
a hírnök lassú lihegése

s Mária
ahogy teste beleremegett
a gyönyörűségbe
ahogy lódult vele
egyet a világ

s ahogy engedelmesen áll
előrebillent fejjel
arccal a falnak
és az égnek


Vissza a tetejére
 Profil  
 

karácsony
HozzászólásElküldve: 2008. nov. 30., vasárnap 19:43 
Aktív tag
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 17:12
Hozzászólások: 830
Tartózkodási hely: Budapest
Győri József:
BETLEHEM

Hegyek között vidéki városka.
Nem volt, s ma sincs nemzetközi útja.
De érinti a menny országútja.

Lakosai parasztok, pásztorok.
Éjbe nyúlnak munkás hétköznapok,
Mezőn érik őket az angyalok.

S világgá zengik sötét éjen át
E kis helyről a legnagyobb csodát:
Isten elküldte egyszülött fiát.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

karácsony
HozzászólásElküldve: 2008. nov. 30., vasárnap 19:51 
Aktív tag
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 17:12
Hozzászólások: 830
Tartózkodási hely: Budapest
Gerő Sándor:
A BETLEHEMI ZARÁNDOK IMÁDSÁGA

Üres kezekkel,
döbbent szívvel
állok jászolodnál,
glóriás Jézusom.
Szegény vagyok!
Szegény vagyok!
Szívem legjobban
mégsem ezért sajog,
hanem, mert a jóra
tétova, de ó, jaj,
a rosszra mindig
serény vagyok!
Serény vagyok!
Nem azért jöttem,
hogy aranyam, ezüstöm,
mirhám kitárjam,
még bégető báránykát
sem emel a vállam,
csak bűneimnek
emésztő terhét hozom.
Vedd le rólam!
Ó, vedd le rólam!
Betlehemben született
irgalmas Jézusom.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

karácsony
HozzászólásElküldve: 2008. dec. 04., csütörtök 16:11 
Aktív tag
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 17:12
Hozzászólások: 830
Tartózkodási hely: Budapest
Túrmezei Erzsébet:
ELJÖN

Ádvent. Szelídzengésű üzenet.
Eljön! Eljön!
Beteg, a gyógyulásod,
rab, a szabadulásod,
halott, az életed.
Szomorú, most jön az öröm!
Erőtlen, most jön az erő!
Éjbe' járó, hajnalra váró,
fölkel a fény neked.
Zendül az ég,
zendül a föld,
Isten izent:
Eljön! Eljön!
Ádvent! Ádvent!

Ádvent. Dörög rendíthetetlen,
kemény királyi üzenetben.
Eljön. Eljön.
Ha elkerülöd a mosolyban,
elédkerül mint könny, sikoltás.
Ha a bölcsőben meg nem látod,
utadat állja mint koporsó.
Eljön az Első és Utolsó.
Ha mint templom szelíd harangja,
nem találhat szíven a hangja,
ágyúk ádáz tüzében hallod
ítélni rajtad majd e hangot.
És rombadőlhet minden oltár,
elnémulhat zsolozsma, zsoltár,
házad küszöbén fog megállani...
A munkazajban, léha dalban,
vagy az éj titkos csendjében fogod
közelgő lépteit meghallani.
Eljön, eljön! Ki nem kerülheted.
Ha kikerülöd mint kegyelmet,
úgy kell bevárnod mint ítéletet.
Hallod? Hallod?
Mozdul az ég, mozdul a föld,
Isten izent:
Eljön. Eljön.
Ádvent. Ádvent.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

karácsony
HozzászólásElküldve: 2008. dec. 17., szerda 18:29 
Aktív tag
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 17:12
Hozzászólások: 830
Tartózkodási hely: Budapest
Kárász Izabella:
MEGFOGHATATLAN ÉNELŐTTEM

Hogy égi trónját felcserélte,
Hogy fényt gyújtott a messzeségbe,
Hogy Betlehem szent éjszakáján
Megszületett az égi Bárány,
Hogy vállalta e föld keservét,
Atyja magasztos mentő tervét,
Miérettünk, kik felszegeztük,
Hogy megválthassa bűnös lelkünk,
S éljünk Vele, megdicsőülten...
...Megfoghatatlan énelőttem...


Vissza a tetejére
 Profil  
 

karácsony
HozzászólásElküldve: 2008. dec. 17., szerda 18:42 
Aktív tag
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 17:12
Hozzászólások: 830
Tartózkodási hely: Budapest
Kárász Izabella:
Láttuk az Ő csillagát

Mi nem állhatunk meg, mert láttuk,
Láttuk, láttuk a csillagát!
A pusztában hát meg nem állunk,
Megyünk, ahol a csillag állt...

Ott lesz az Élet érkezése,
A bűnbocsánat és az üdv,
Ott lesz a szívünknek békéje,
Ő fog ragyogni minekünk.

Mi, adventek nagy utazói,
Megyünk, hol az a csillag állt.
Oda, és nem tudunk mást szólni,
Csak azt, hogy láttuk csillagát!


Vissza a tetejére
 Profil  
 

karácsony
HozzászólásElküldve: 2008. dec. 17., szerda 18:49 
Aktív tag
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 17:12
Hozzászólások: 830
Tartózkodási hely: Budapest
Kárász Izabella:
VÁGY - TENNI

Szívem lim-lomját kidobálom,
Oltárait, bálványait,
Hiábavaló hitványságát,
Szertelen, hiú álmait,

Mikben nem volt benne az Isten,
Csak mindig: én! Csak mindig: én!
A négy szelek felé repítem,
Mert szent karácsony jön felém.

A Kisded így nem lakhat nálam,
Elkerüli hajlékomat,
Karácsonytalan árvaságban
Nem találom meg magamat.

Kiszórom hát értéknek gondolt
Eddigi semmiségeim,
A sátán ülhet csúf, kaján tort,
Szívem kidobált kincsein.

Övé volt az. Nem tudtam róla.
De íme, most már jól tudom,
Karácsony van! Tisztult szívembe
Térj be, Megváltó Krisztusom!


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. dec. 20., szombat 21:12 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6075
Túrmezei Erzsébet

Kérdez a gyermek


„Ott fenn lakott a csillagok felett,
de amikor karácsony este lett,
Lejött a földre, mint kicsiny gyerek.
És ó, a hidegszívű emberek!
Kis istállóban kellett hálnia.
Szalmán feküdt Ô, az Isten Fia.
Elhagyta érettünk az egeket.
Ugye-e, apukám, nagyon szereted?”

Az apa nem szól. Olyan hallgatag.
De a kis kedvenc nem vár szavakat,
Odaszorítja vállára meleg,
kipirult arcát, s tovább csicsereg.
„Kicsiny gyermek lett, gyenge és szegény,
és ott aludt az állatok helyén,
szűk istállóban. Nem is érthetem.
Milyen meleg ágyacskám van nekem,
pedig csak a te kis lányod vagyok.
S Ô, Isten Fia, Ô, a legnagyobb,
szalmán feküdt, amikor született.
Ugy-e, apukám, nagyon szereted?”

Kint csillagfényes hideg este… tél…
Bent apja ölén kis leány beszél.
„Ott se nyughatott szalma-fekhelyén.
Futniuk kellett éjnek-éjjelén.
Halálra keresték a katonák.
Menekültek a pusztaságon át.
Milyen keserves útjuk lehetett.
Ugy-e, apukám, nagyon szereted?”

Az apa leteszi a gyermeket.
„Ugy-e, szereted? Ugye, szereted?”
Nem bírja már, el kell rohannia.
A jászolban fekvő Isten Fia
karácsonyesti képe kergeti.
Feledte és most nem feledheti.
Most a szeméből könnyre-könny fakad.
Most vádakat hall, kínzó vádakat.
Elmenekülne még, de nem lehet.
Most utolérte az a szeretet.

S míg a szívébe égi béke tér,
mintha körül a hólepett, fehér
tetők, utak felett távol zene,
angyalok tiszta hangja zengene
szívet szólongató, szép éneke:
„Szegény lett érted. Ugy-e, szereted?”


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Reményik Sándor : És a szívem is elhagyott engem
HozzászólásElküldve: 2009. jan. 01., csütörtök 18:20 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6075
És a szívem is elhagyott engem


"Mert bajok vettek engem körül, amelyeknek
számuk sincsen, - utolértek bűneim,
amelyeket végig sem nézhetek, - számosabbak
a fejem hajszálainál, - és a
szívem is elhagyott engem."
Zsoltárok könyve 40. 13

Ez a legnagyobb bűn.
Ez a legszörnyűbb büntetés.
S a legnagyobb nyomorúság is ez:
Elhagyott engem az én szívem is.

Ülök a puszta-homok közepén,
Csügged nehéz fejem.
Ülök, akár a kő,
Lomha, kietlen kő-mozdulatokkal
Tapogatom magam.
Vad-idegenül kutat a kezem
A hely körül,
Hol a szívemnek lenni kellene.

Nincs, nincs.
Elszállt, elillant az évek során.
Őszökkel, tavaszokkal,
Bűnökkel, bajokkal,
Vándormadarakkal.
Nem tudom, kivel, nem tudom, mivel,
Nem tudom, hogyan,
Micsoda percekkel, órákkal, tolvajokkal
Illant el, szökött el, tűnt el, párolgott el,
Hagyott el engem az én szívem is.

Még néha énekelnék.
Egyszercsak a dal torkomon akad,
Elfagy, kihűl,
Nem érzem szívemet a dal alatt.
Szólnék néha egy símogató szót,
Egyszerűt, tisztát, édest, meleget,
Vigasztalót.
Kimondom: koppan,
Érctelenül, csináltan, hidegen:
Nem szűrhettem által a szívemen.

Magamhoz vonnék néha valakit
Közel, közel,
Közel hozzám a félelmes magányba.
De szegett szárnyként visszahull a két kar,
És visszahull a nagy ölelés vágya,
A kitárt karok félszeg ritmusát
Nem a szív dirigálja.

Indul a kezem irgalomra is,
De nem dobban a mozdulatban semmi,
Csak pénz csillan: koldus kezébe tenni.
Zeng a köszönet: "Ezerannyit adjon..." -
Nem, csak szívet, csak egy kis szívet adjon!

És imára is kulcsolom kezem,
Úgy esedezem szívetlenül - szívért,
Szárazon adom Istennek magam,
Hátha reám bocsátja harmatát,
És kinyílik a kőből egy virág.

Mert bajok vettek engemet körül,
És a bajoknak szere-száma nincsen,
És utolértek az én bűneim,
És bűneim beláthatatlanok,
Hajszálaimmal el nem hullanak,
S elhagyott engem az én szívem is.

Nincs, nincs.
Elszállt, elillant az évek során.
Ó, bűnök, bajok, őszök, tavaszok,
Gyilkos órák, rabló pillanatok,
Suhanó szárnyú nagy sors-madarak,
Hová vittétek az én szívemet?
Hozzátok vissza az én szívemet, -
Szeretni akarok.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 689 hozzászólás ]  Oldal Előző  1 ... 35, 36, 37, 38, 39, 40, 41 ... 46  Következő

Időzóna: UTC + 1 óra


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Style by phpBB3 styles, zdrowe serce ziola
Powered by phpBB © 2000, 2002, 2005, 2007 phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség