Üdv mindenkinek...
Nem tudtok olyan oldalt ahonnan letölthetem a Left Behind című filmrészeket?
Sokan emlegették már,hogy jó film de nem tudom honnan letölteni...
Előre is kössz..

megtaláltam...nincs gond

Kedves Sztalker!
Én éppen tegnap néztem meg a D9-et és most látom, hogy ajánlod.
Kíváncsi vagyok, hogy mi jót láttál benne, ami megütötte az ajánlás szintjét?
üdv
ex

Kedves Sztalker!
Válaszodra továbbra is kíváncsi vagyok.
üdv
ex

kedves ex!
bocs de nem kaptam ímélt a rendszertől, ezért hallgattam idáig.
a D9 számomra valóban nagy élmény volt, mert olyan dolgokat ötvözött, amiket ritkán lehet egy műalkotáson belül látni. egy másik fórumon (moly.hu) ezt írtam róla első felindulásomban:
"hát nem vagyok egy filmesztéta, de ami nagyon bejött, hogy hihetetlenül profi módon keverték össze benne a különböző filmnyelvi eszközöket, mindenből a legjobbat a leghatásosabbat kiválogatva. áldokumentumfilm részletek, álhíradótudósítások, ipari kamerák felvételei számomra teljesen valósághűen mutattak be egy merőben új variációját a „találkozásnak” a „kapcsolatfelvételnek”. de a speciális effektek, a naturalista horror elemek, a tökéletesen kidolgozott idegen technika (gépek fegyverek) is nagyon a helyükön voltak. remekül volt felépítve a cselekmény, ez a sok, különböző anyag egy nagy szimfóniába olvadt össze, a szédületes végkifejlet alátámasztására. a főszereplő személyiségfejlődése is nagyon hiteles és profi kidolgozottságú volt, ami fele részben a színész, fele részben a rendező érdeme. aki amatőr riportalanyt játszott „profi amatőr” volt, aki profi zsoldoskatona vagy fegyverkereskedő az abban volt pontosan kivitelezett. a főhős egyik végletből átnőtt a másikba, szépen lassan, de halálpontos lépéseken keresztül, egészen az apoteózisig, ahogyan illik. szóval nekem a komplexitása volt ami lenyűgözött. arról hogy sci-fi létére valós társadalmi problémákról is szólt, gettósodásról, kirekesztésről, hatalmi összefonódásokról a politika morális mélyrepüléséről, az átlagemberek elbirkásodásáról, az már csak hab a tortán."
nagyjából ezt gondolom.

látom ex kimerítő voltam...

Majd reagálok ám, csak most én vagyok egy kis időzavarban.
üdv
ex

Nem felejtettem ám el, de mielőtt válaszolnék meg akarom nézni megint, hogy sokat beszéljek majd mellé.
üdv
ex

Szia Fiore!

Hogy tetszett az Inkubátor?

Szia Erika!


Sajnos az Inkubátort nem tudtam megnézni a Filmszemlén, de ami döbbenetes volt az a Szélcsend és a Czukor show című filmek. Ez utóbbit csak az nézze meg, akinek nem kavarodik fel a gyomra, amikor a kézi kamerával, remegős képekkel próbálják a dokumentarista hatást elérni. A Czukor shownak a "csattanója" döbbenetes hatású, mígy a Szélcsend olyan röntgen képet ad a szeretetéhségről, hogy abba csak úgy belefacsarodik a szív. Nem vártam ilyen mélységű filmet a sorozatos limonádé filmek gyártójától - Sas Tamástól.

Pöttyös a májam, azt mondjátok????

Üdv: Fiore

Szia Fiore!

Az Inkubátorról ezt írja Pigniczky Réka, a dokumentumfilm rendezője a fülszövegben:

"Ez az egész történet úgy kezdődött, hogy 1984-ben egy magyar cserkésztáborban előadtuk az István, a királyt. Kaliforniában. Ez kulcs pillanat volt az életünkben. Amerikában születtünk, legtöbben 56-os menekültek gyerekei voltunk. Volt köztünk olyan, aki még nem is járt Magyarországon, meg olyan, aki nem beszélt rendesen magyarul. De 84-ben még szovjet katonák állomásoztak Magyarországon és a mi szüleink vagy nem tudtak visszamenni, vagy nem akartak- így mi amerikai-magyarok lettünk. Hangsúly a magyaron. Az évtizedek során kialakult bennünk egy kettős identitás, amit tovább bonyolított az, hogy a rendszerváltás után többen "hazaköltöztünk." Most mindenki azt kérdezi tőlem: hol a hazád?
A történet folytatódik: 25 év elteltével újra fogunk találkozni, ugyanott a Yosemite völgy sarkában, és megint előadjuk az István, a királyt. Ez vagy nagyon kínos lesz, vagy nagyon katartikus. Vagy mind a kettő. De kihagyni biztos, hogy nem fogom..."


Miközben peregnek a filmkockák a gyülekezésről, 25 év utáni nagy találkozásokról, sátorverésről, megkezdődnek a színdarab próbái,egymás után megszólalnak a szereplők, s elmondják, ki hogyan maradt meg magyarnak egy olyan közegben, ahol megválaszthatta, hogy milyen nemzetiségű lesz.
Hogyan látták ők Magyarországot a vasfüggöny naposabb oldaláról?

Kedves Fórumosok!

Szomorúan vettem tudomásul, hogy Indun és Erikán kívül, senki sem rezonált a közös filmnézés-beszélgetés gondolatára, amit a Kétely című film kapcsán ajánlottam.
Persze kezdem megszokni, hogy a felvetéseim nem nagy "hullámokat kavarnak"... Erika szerint az elmúlt években már annyi mindenről beszélgettetek, hogy nehéz olyat találni, ami "új csont".

Mindezt elhiszem, de nem lehet, hogy a reakció hiánya miatt nincs új "bentlakó" a fórumon, ahogy Pauler megjegyezte a minap????

De visszatérve a filmre, szerintem nagyon jó film, és egy olyan problémáról beszél, amely szinte kivétel nélkül minden emberi csoportosulásra jellemző - még itt a fórumra is -és ez az ítélkezés és a pletykából eredő lavina (Ez utóbbi valószínűleg csak akkor jelenne meg közöttünk, ha rendszeresen össze is járnánk...
Bár még "csitri" vagyok itt az oldalon, de elég sokszor látom, hogy az ítélkezés milyen gyakran felüti a fejét, mint a kiírthatatlan gyomnövények a kertemben. És ha nem akarom, hogy ellepjenek, bizony rendszeresen ki kell húzgálnom őket...

A filmben ennek a jellemző emberi megnyílvánulásnak, bizonyos szempontból súlyos következményei lettek, és akik megnézik a filmet kikerülhetetlenül szembesülnek a kérdéssel: ÉN SZOKTAM ÍTÉLKEZNI, VAGY FÉLINFORMÁCIÓK ALAPJÁN VÉLEMÉNYT FORMÁLNI?
Ja és felteszi azt a kérdést is, hogy mit tehetek ellene: KÜZDJEK VAGY MENEKÜLJEK?
A nagyszerű színészi játékokat egyébként Oscar-díjjal (vagy jelöléssel) is jutalmazták, bár sokakat pont ez riasztott el a film megnézésétől (mondván: "Na megint egy szirupos amerikai film, a jellegzetes kétpólusos 1 nagyon Jó + 1 nagyon Rossz ábrázolásával").

Pedig nekem pont azért tetszik a film, mert a negatív főhősből is mutat valamit, ami jó és pozitívból is olyan tulajdonságot, ami rossz.

Egyébként az a véleményem, hogy az ítélkezés, mindig az elrejtettség hiányából fakad, hiszen ilyenkor, nem a kegyelem szemével tekintek a másikra (amit egyébként én is naponta megkapok az én Megváltómtól) és nem a megmentő szeretet erejével próbálom a másikat a jó irányba terelgetni, hanem a "Ki a nagyobb kérdését gerjeszti fel a szívünkben a Gonosz". Persze, ezt nagyon nehéz fülöncsípni, a legtöbben nem is vesszük észre, hogy mikor vettük fel a kegyelem szemüvege helyett az ítélkezés szemüvegét.

Üdv: Fiore

Kedves Fiore,
igazad van. Nagyon rossz érzés, amikor nem reagálnak az ember kérdésére, és lehet, hogy azért nincsenek itt többen, mert nem méltatjuk válaszra a másikat.
A Kétely kapcsán én azért elvégeztem a házi feladat egy részét. Rosszul, mondjuk, mert a végével kezdtem: elolvastam, mit írnak róla az okosok. Szeretném azért megnézni annak ellenére, hogy már nagyjából tudom, milyen. Csak így nem lehet szűz szemmel nézni már. De azért beszélgetnék róla szívesen. A találkozó gondolata nekem mostanában elég esélytelennek tűnik (legalábbis a magam részéről), de ha mindenki megnézhetné "magánúton", és itt beszélgetnénk róla, az jó lenne. Legalább a beszédkultúránkon is javítanánk csöppet. Mit szóltok?

Annyit még a magunk mentségére, hogy szinte mindenkit más-más dolgok foglalkoztatnak éppen, és időhiány miatt is lehet, hogy nem kapcsolódunk be egy-egy témába. De persze, legtöbbször valóban az önzés és az ítélkezés az, ami megmérgezi a hozzászólásokat.

Szeretettel üdvözöllek:
nX

Kedves Fiore!

Bocsánat!
Neten meg lehet nézni a filmet? Moziba évek óta nem voltunk és a jelen állapot szerint nem is igen tudunk elmenni.

Az ítélkezésről az Úr Jézus tanított.
Legjobb nem ítélkezni, ugyan akkor az ítélkezés lehet segítség az embertársam számára, ha "szálka ment a szemébe"
(az enyémbe is bele szokott menni és volt már olyan, hogy testvérem műtötte ki onnan, kicsit fájt, még egy kicsit dühös is voltam rá a fájdalom miatt, de amikor tisztult a kép, akkor már hálás voltam Istennek és a testvéremnek és ha előtte neki gerendát vett ki az Úr a szeméből, akkor nem sértődött meg a kalimpálásomon, miközben a szálkámat bogarászta)

Szóval az ítélkezéseimmel (mert ezt ismerem a legjobban) az a baj, ha nem a megkegyelmezett ember valóságából indul ki. (ilyen ítélkezéssel/segítséggel tele van a világ)
Ha bármi pici, apró "én különb vagyok nálad", "én az életem igaz volta miatt állok az Isten előtt és most így figyelmeztetlek" gondolat ott lapul a szívemben, akkor zsákutca.
Káros lesz ez a másik ember számára és a magam számára is, de legalább is nem segítség.

Nagyon nehéz a másik embernek segíteni, főleg akkor, ha nagyon mélyen van, mert akkor én úgy látom, hogy az ő szemében gerenda van, mígy az enyémben max. pici szálka.
Ilyen lelkülettel semmi sem jó, amit teszek, értelmetlen és haszontalan, mert "szeretet nélkül minden ház üres, minden városka lakatlan, minden zseni ügyetlen, félős nyuszi csak a kapalban"

Kérdés, nektek volt pozitív tapasztalatotok, amikor ti is, ill. az is épült, akit szembesítettetek önmaga dolgaival?

Van akinél meg se próbáljátok? Kitől tudjátok könnyebben elfogadni a szembesítést?