Idézet:
Engem nem zavart a film vontatottsága, amikor újra megnéztem, akkor láttam, minden jelenet a helyén volt, s szépen összeállt a kép.
UTÓLAG minden a helyén volt, de KÖZBEN......
A lánynak egy "csendes hétre" volt szüksége, hogy az "életéből" kilépjen. Abból a "robot létből", abból a "mechanikus események rendszeréből" ahova menekült, amiben élő halottként biológiailag létezett.
Ez a fúrótorony a csenddel, a hullámok morajlásával, a különleges ételeivel, a minimális "lakosával" kizökkentette a hétköznapokból.
Erre jött rá az a férfi aki másokkal és önmagával szemben is kíméletlen.
Ez az egy óra a filmből nem tudva az események végső kimenetelét inkább idegesítő volt SZÁMOMRA, mint sem érdekes.
Az utolsó 40 perc azonban mindent helyre tett.
Kedves Rosta!
Én nem látom a filmben azt, amit Te írtál. A multikultúra és a nemzeti öntudat csatáját.
Az, hogy a saját nyelven beszélő katonák lettek az asszonyok gyilkosaivá nem jelent mást, mint hogy a bűn nem válogat. A férfiakban lévő paráznaság, ami a "békeidőkben" megmarad Jézus által látott szinten (tudniillik, hogy gonosz kívánság) az a háborús időszakokban anyagi testet ölt és kiszabadul. És teljesen mind1 neki, hogy saját nemzethez tartozót pusztít, vagy az "ellenség táboraiból" szed áldozatot.
Miről szólt nekem ez a film?
Egy halott nőről, akiben meghalt az a kislány, aki rácsodálkozott korábban a világra, aki végig nevetett egy hosszú utat a barátnőjével. Még "zombiként" élő halottként jelen volt, de a halál és az élet mezsgyéjén reménytelenül haladt a végső pusztulás felé.
Aztán arról szólt még, hogy Isten kegyelmes.
Meg arról, hogy mennyi idő, mennyi őszinteség, mennyi "feleslegesnek tűnő" kör kell, hogy valaki akár csak elmesélje, hogy mit élt át!
És még arról is szólt, hogy ne kérjünk feleslegesen bocsánatot másiktól, miközben épp szívjuk a vérét, épp alázzuk és gyilkoljuk.
Jézus azt mondta, hogy akkor bocsájtsunk meg a másiknak, ha azt mondja, megbántam amit tettem!
Addig az Úr előtt elengedem az adósságát, de a másik ember előtt nem! Semmit nem ér az a bocsánat kérés, ami közben már kapom az újabb pofont.
Te hányszor hallottad már valakitől, hogy bocsájts meg, megbántam amit tettem ellened, vagy te hány embernek mondtál ilyet eddig az életedben (bocs, természetesen nem kell válaszolnod, mindenkihez szól a kérdés és így költői)
Aztán arról is szól, hogy együtt küzdünk, férj és feleség. A másik szomorúságában, nehezében tanulok meg én is szeretni (adott esetben úszni)
Szóval köszönet az ajánlásért, sokat adott a film!