Kedves Eszter (és mindenki)!
Nagyon jók, amiket írtál, majdnem mindennel egyetértek, amivel nem, az pedig nem életbevágó úgysem, ráadásul le is fogom írni, hogy tiszta legyen a kép.
Csak a reagálásaimat, hozzáfűznivalóimat írnám le:
Idézet:
Mint írtam, nem ismerem teljességében Sillye Jenő dalait - párat hallottam csak.
Természetesen nem mindegy, hogy ki énekli, a szerző előadásában azért nem rosszak a dalok, bár mondom, nem tetszik mindegyik, de a nagy részük jó.
Idézet:
De aki nem énekelt több szólamban Bach-ot, Mozart-ot és sorolhatnám - az nem is tudja, mit veszített az életéből!! Nem beszélve arról, hogy össze tudja hasonlítani az élményt: Bachot énekelni és Sillye Jenőt.
Remek gondolat! Szerintem is elengedhetetlen a klasszikus zeneirodalom valamilyen ismerete, de inkább testközelből való megismerése (tehát sok mű éneklése/eljátszása hangszeren) ahhoz, hogy az ember az ún. könnyűzenét (már írtam, hogy nem szeretem a kifejezést) megfelelő alázattal és felkészültséggel művelje. A Sillye témát egy utolsó gondolattal fejezem be: más célt szolgál Bach és mást Sillye zenéje (de ide lehet szerintem érteni minden más "modern" ker. zenét), mindkettőre szükség van.
Idézet:
nekem rossz, ha elmegyek templomba és 1. nem énekelhetek, mert az ifi 'előad'
2. ha még jót adna elő és tetszene, akkor nem is szólnék, de ha hallgathatatlan számomra, akkor az elriaszt a templomba járástól.
Amit eddig én fiatalok által előadott gitáros zeneként hallottam, azok - nagyon kevés kivétellel - nem tetszettek.
Újabb remek gondolat, kedves csillogószemű lelkes ifisták, lehet magunkba/magatokba szállni: jó-e az, ha a gyülekezeti (le sem merem írni, hogy még akár az ifiórai) "ifis-gitáros-éneklés-zenélés"-ből SÜT A GAGYIZMUS? Vagy mindegy, csak lehessen kiállni és nyomni? Eszter, köszönöm, hogy leírtad ezt, személyes tapasztalatom nekem is, hogy az ilyen "ifisek vagyunk és persze szeretünk (de nem biztos, hogy tudunk is) zenélni, ezért nehogymár ne csináljunk mi is dicsizenekart" jellegű megmozdulások javarészt hallgathatatlanok.
Szóval kedves fiatalok: legyünk igényesek! Ez mindenre vonatkozik, de itt szorítkozzunk a zenére/énekre vonatkozó igényességre (a többiről majd a megfelelő topicban).
Egy pici egyet nem értés: nem baj az, ha az ifi "előad", csak tegye ezt jól, mindenki örömére. Aki nagyon szeret énekelni, az kibírja a közös éneklésig.
Egyébként a jó ker. zenét élmény hallgatni is.
Szerintem az már jó kiindulási pont, ha valaki megfelelő hangszer-/énektanulás után/közben áll be bármilyen zenekarba, az ilyet lehet jó értelemben véve "élvezni", a dalok lelkületét átérezni, netalántán ha olyan a dolog jellege, akkor együtt énekelni vele. Az ilyen "hú, a Szilvinek is jó hangja van, meg hú a Zoli is tud gitározni (megmutattak neki 8 akkordot, meg megy neki a töm-dödöm-dödöm relatív egyenletes tempóban), meg a Marcinak tök jó ritmusérzéke van, ez elég kell, hogy legyen a szuvenír cserépdob ütögetéséhez a templomban (az már mindegy, hogy a szünetet, mint zenei eszközt nem ismeri és amit üt, annak a hangjáról a gyehenna jut eszünkbe)" mintára alakult/alakuló "zenekarok" produkcióinak élvezhetősége legalábbis kérdéses. (Hogy finoman fogalmazzak.) A történet szereplői kitalált alakok, a valósággal való bármilyen jellegű egyezés csakis a véletlen műve. Direkt sarkítottam, de legalább ilyen rossz az is, ha 1-2 jól zenélő mellett 5-6 statiszta higítja a zenekar színvonalát, ezzel tönkretéve az 1-2 zenész munkáját is. Meg kell mondanom, én magam is átestem ezen a dolgon, mind zenészként, mind statisztaként, de nem akarok több ilyen megmozdulásban résztvenni, szerintem fölösleges idő- és energiapazarlás.
Korábban írtam jól zenélő emberekről/bandákról, lehet tőlük tanulni sok dolgot. Meg egy jó zene-/énektanártól is.
Idézet:
Csakhogy ez nem szempont, itt nem magunkról levelezünk, attól még lehet, hogy az Istennek tetszik és ez a lényeg, tehát a legjobban teszem, ha befogom a lepénylesőmet, hiszen az én ízlésem és véleményem se nem oszt, se nem szoroz.
Újabb egyet nem értés:
De, de, de! Hát azért FÓRUM! Ne nyomd magad háttérbe! Nagyon hasznos és megszívlelendő dolgokat írtál!
Szóval: Istennek kell a legigényesebben zenélni! A szívünk és teljes lényünk legjobb képességei szerint! Ne magamutogatás legyen, de ne is gagyizmus. Legyen szívből jövő Istennek szánt/Istenről embereknek szóló mondanivaló, ne csak üres zenélés.
Greg