|
Hello!
Ezt a bizonysagtetelt egy tanevkezdo ifiistentiszteleten mondtam el. Mivel egy nyari rendezvennyel kapcsolatos, gondoltam, beirom ide.
NG
Arról a tapasztalatról szeretnék beszámolni a gyülekezetnek, amellyel a Campfest nevű keresztyén zenei fesztiválon gazdagodtam. Önkéntesként vettem részt ezen a tátrai rendezvényen, a lelkigondozók egyike voltam, akik beszélgetéssel és imádsággal szolgáltak azoknak, akik betértek a lelkigondozói sátorba. Ha összehasonlítom ezt a szolgálatot a gyerektáborival, akkor az egyik különbség az, hogy a Campfest sokkal kisebb mértékben vette igénybe az energiámat. A gyerektáborban a nap fél hét körül kezdődött, és hol 11kor, hol 12 körül kerültünk fáradtan az ágyba azzal a jóleső érzéssel, hogy mennyi mindent csináltunk aznap. A CF-en kevesebb teendő akadt, főleg az esti előadás után jöttek az emberek beszélgetni, így napközben a programon is részt vehettem. Egy idő után mintha kezdett volna furdalni a lelkiismeret, hogy én itt nem is szolgálok igazán. Arra vágytam, hogy több ember jöjjön hozzám beszélgetni, hogy órákat töltsek el velük, és hogy én is olyan fáradtan jelenhessek meg a reggeli áhítatokon, mint egyes lelkigondozó társaim. Úgy éreztem, hogy többet kellene tennem, ha már itt vagyok.
Csakhogy továbbra sem akadt több beszélgetőtárs, s én végül megértettem, hogy nem helyesen gondolkoztam. Azt hittem, hogy az én szolgálatom nélkülözhetetlen ahhoz, hogy Isten munkája előre haladjon. Eszembe jutottak egy svéd író gondolatai: „Mi, emberek, azt gondoljuk, hogy természetesen mi állunk az események középpontjában. Önértékérzetünk azon alapszik, hogy milyen a teljesítményünk. Tévedünk, ha azt hisszük, hogy azért élünk, hogy Istennek segítsünk. Minél nagyobb fontosságot tulajdonítunk saját szolgálatunknak, annál kissebé tesszük Istent.” Később Chambersnél is találtam hasonló gondolatokat: „Jézus Krisztus a Lk 10,20ban valójában azt mondja – ’Ne a sikeres szolgálatnak örüljetek, hanem annak, hogy velem rendben vagytok.’ Csapdává lehet a keresztyén munkában, ha a sikeres szolgálatnak örülünk, vagy annak, hogy Isten felhasznál. Ma az a törekvés, hogy a szolgálatra tegyék a hangsúlyt. Őrizkedj azoktól az emberektől, akik a hasznosságot teszik elhívatásuk alapjává. Ha a hasznosság a próbakők, akkor Jézus Krisztus élete volt a legnagyobb kudarc, amit valaha láttak. A szent vezérlő csillaga Isten maga, nem a hasznosság, amit felbecsülnek. Az számít, amit Isten végez általunk, nem amit mi végzünk Őérte. Urunk egy ember életében csak arra figyel, megvan-e benne az a kapcsolat, amit az Atya értékel.”
Hálás vagyok Istennek azért, hogy ezt megtanulhattam.
A másik dolog, amit a lelkigondozói szolgálat során megtapasztalhattam, az az imádság hatalmas ereje volt. Annak lehettem tanúja, ahogy az emberek különböző gondoktól terhelve érkeztek, majd ezeket a gondokat imádságban letehették Isten elé, és megkönnyebbülten, meggyógyulva távozhattak. Ezt látva az én hitem is erősödött, és mély hálát éreztem Isten iránt azért, hogy valóban igaz az ige: „Minden gondotokat Őreá vessétek, mert Neki gondja van reátok.” ’Pt5,7
|
.