Ez a versengésről író pacák nem ismeri az én lányaimat, de különösen a kisebbet. Ha ismerné, akkor nem jelentgetné ki kategórikusan, hogy csak a fiúk azok, akik versengenek, akik hódítani akarnak, míg a leányok csak űlnek a sarokban, és elfogadnak az élettől bármit.

Az én lányom még kezdő ping pongosként is annyira győzni akart a játékban, amilyet én még nem láttam. Még amikor a 21-es meccsen 10-15 fa előnyt kellett adjak, annyira kezdő volt, még akkor sem birta elviselni a vesztésnek a gondolatát. Majnem elkezdett randalírozni a pincében, mint egy futballhuligán, a maga 15 évével.

Vele élvezet volt minden meccs, merhogy minden idegszálával győzni akart, és emiatt ízzott a levegő, ha ő játszott. Persze a későbbiekben megtanulta, hogy veszíteni is lehet szépen, meg törvényszerűen, és már tud veszíteni. De nem akar, emiatt nem is nagyon játszik ma már.

Mint nő természetesen tudja, hogy a győzelemért nem kell olyan vérre menő küzdelmeket folytatnia, amely a férfiakra jellemző, más módszerekkel lehet és kell versengenie, ugyanakkor a legtermészetesebb, hogy jellemzően győzni akar, és remélhetőleg ez az élete végéig így lesz...

KÉRDÉS ÉS VÁLASZ

Most, hogy ön megemlítette ezt a témát, én is úgy látom, hogy a férfiakat nőiesebben ábrázolják, a nőket pedig férfiasabban jelenítik meg. Nemrég
láttam egy filmet, amelyben egy gyönyörű nő megharagudott egy jól megtermett, kemény férfira. Egyetlen ökölcsapással kiütötte őt, és kitört első fogát. Ortopéd sebészként tisztában vagyok azzal, hogy egy fiatal nő kezének apró csontjai rég eltörnének, mire megrepesztené egy férfi erős állcsontját. Az is majdnem lehetetlen, hogy egy „parasztlengővel" kiüsse őt. Ön szerint Hollywood miért akarja elültetni az emberekben ezt a tévhitet?

Amint láttuk, a feministáknak többek között az a céljuk, hogy erős, bátor és megfékezhetetlen lényekként tüntessék föl a nőket, miközben a férfiakat gyenge, érzelgős és könnyen manipulálható emberekként jelenítik meg. A szórakoztatóipar, amelynek szemmel láthatóan eltökélt szándéka, hogy ízekre szedjen minket, együtt¬működik a feministákkal és a homoszexuális aktivistákkal annak érdekében, hogy eljuttasson minket ama szép új világba. Az általa bemutatott férfi és női példaképek bizonyos szempontból szinte mindig rendellenesek vagy romlottak.
Hadd illusztráljam mondanivalómat az Oltári nő c. rendkívül sikeres filmmel, amelyet még 1999-ben mutattak be. Ez volt az év egyik legnépszerűbb filmje. Engedtessék meg, hogy részletesen leírjam a benne bemutatott történetet, mert ez a film a feminista propaganda klasszikus példája, mégis kevés olyan nézővel beszéltem, aki egyáltalán észrevette, hogy mi hangzott el benne. A filmvásznon szembeszökő módon megjelent az „új, férfiatlanított férfi" és az „új, férfiasított nő". A történet a nemi szerepek fölcserélésének kilencven perces ünneplése volt, amely lépten-nyomon ellentmondott a hagyományoknak. A film azzal kezdődött, hogy a női főszereplő, Júlia Roberts lóháton vágtat a fák között. Gyönyörű haja, s menyasszonyi ruhája lobogott a szélben. Ekkor hagyta faképnél harmadik vőlegényét, aki elképedve állt az oltárnál. A legtöbb lány már kicsi gyermekként a majdani romantikus esküvőjéről álmodik, s általában a férfiak kötelezik el magukat nehezen. Ebben a filmben azonban a férfiak balekok voltak, akik e megfoghatatlan, fiús teremtés után epekedtek.
A néző kezdettől fogva szemlélhette a nemeket összezavaró jelenetek szédítő sorozatát. Júlia hol műszerészként jelent meg, hol vízvezeték-szerelőként, hol pedig a légkondicionáló berendezések szakértőjeként, és esetlen lámpákat készített elektromos kacatokból. A maga vonzó módján nagyon erőszakos és önző volt. Ő vezette a család vaskereskedését, egy régi kisteherautóval járt, gyakran viselt katonai bakancsot, és könnyen elbírt egy súlyos hátizsákot, melyet a barátja nehezen tudott fölemelni. Amikor csalódott, vadul ütlegelt és rugdosott egy homokzsákot, miközben grimaszokat vágott, és csurgott róla a veríték. Egyik alkalommal részleteket lehetett hallani az „Ez a nő férfifaló" (She's a Man Eater) c. slágerből. Felismertük az összefüggést.
Júlia megjelenítette „az új kétneműség" néven ismertté vált fogalmat, mivel jellemzően férfias és nőies tulajdonságokkal egyaránt rendelkezett. Tiszta és finom kezű, hosszú körmű, bársonyos bőrű és gyönyörű testű teremtés volt, mégis koszos munkából élt, és férfi módjára küzdött. Labdajátékok alkalmával pacsit adott a férfiaknak, és összeölelkezett velük olyasformán, ahogy az amerikai futballban a profi játékosok szoktak gólok után. Ha már az amerikai futballról van szó, Júlia emlékezett az ötvenes évek szupersztárjának, Jerry Kramernek a nevére, míg a barátjának - aki futballedző volt - nem jutott eszébe. A film készítői minden alkalmat megragadtak arra, hogy tudtunkra adják: Júlia „férfi". Mégis csinos és finom kis teremtés volt.
Most vizsgáljuk meg, hogyan kezelte a film a férfiasság képét. A férfi főszereplő, akit Richard Gere alakított, megnyerő, de meglehetősen gyenge és ügyefogyott fickó volt. Állás nélkül maradt, miután lekicsinyelte és kirúgta őt a főnöke - aki történetesen az egykori felesége volt. Minden tette kudarccal végződött. Amikor rosszul működött az autója, Júlia egyszerűen benézett a motorházfedő alá, és azonnal felismerte, hogy az ostoba srác ólmozott benzint töltött az ólmozatlan benzinnel működő autóba. Az ember azon tűnődik, honnan szerezhette Gere a rossz benzint, mivel ma már nem árulnak ilyet legálisan. Ha esetleg talált volna olyan helyet, ahol ólmozott benzint vásárolhat, akkor sem tudta volna üzemanyagtartályba juttatni, mivel ilyen benzint az előírások szerint csak olyan nagy méretű beömlő nyíláson át lehet tankolni amely nem fért volna bele a kocsijába. Gere szánalmasan alkalmatlan férfi volt, Júlia viszont minden férfias dologban kiemelkedett. Miután Gere motorja felmondta a szolgálatot, kettesben hazagyalogoltak egy füves réten át, ahol Júlia nyugodtan kijelentette, hogy sok kígyó van a lábuk alatt. A rémült Richárd erre szökdécselni kezdett a gazok között, mint egy mezítlábas gyerek a forró járdán. Júlia nevetett, és a kígyókkal mit sem törődve ment tovább. Kemény fickó volt, semmi kétség.
Az összes többi szereplő azt a központi gondolatot illusztrálta, hogy a nők férfiasabbak, mint a férfiak, és az utóbbiak lényegében semmire sem jók. Volt a filmben egy fiúknak és lányoknak szóló sokatmondó jelenet, amely csak futólag tűnt fel a vásznon. Amikor Richard Júlia városába érkezett, egy falovon elterülő unatkozó kisfiút láttunk, aki mellett hirtelen egy igazi pónilovon ülő gyönyörű kislány haladt el, magasra emelve az orrát. Ez a röpke jelenet, melynek nem volt jelentősége a történetben, bemutatta a rendező és az írók mondanivalóját: a lányok minden életkorban magabiztosak és erősek, míg a fiúk egyformán gyengék és hasznavehetetlenek. Még Júlia idős nagymamája is működésbe lépett. Megkívánt fiatalembereket, és megjegyezte, hogy különösen kedveli a „kemény popójú" fickókat. S ez így ment vég nélkül.
Egyértelmű, hogy az Oltári nőnek megvolt a maga politikai célkitűzése, mint ahogy szinte minden mai filmnek megvan. A napjainkban bemutatott filmek általában ezzel traktálnak minket. A férfi szereplők gyakran jellemzően gyengék, elveszettek, tanácstalanok és meglehetősen nőiesek. Ritkán jelennek meg a vásznon az olyan férfias erények, mint az erkölcsösség, az önuralom, a becsületesség és a határozottság. A 2000-ben bemutatott A hazafi c. filmet leszámítva a férfiak szinte sosem alakítanak szerető apákat és férjeket, akik hűségesek feleségükhöz, és mélyen elkötelezték magukat a gyermekeiknek. A nők viszont általában irányító szerepet játszó gyakorlatias, nagy erejű szakemberek - általában jogászok vagy sebészek - képében jelennek meg. Persze nem minden film követi ezt a sémát, de mostanában nagyon elterjedt. Maureen Dowd újságíró így jellemezte ezeket a filmeket: „Az új hősnők erőszakosak és számítók. Átvették mindazokat a vonásokat, amelyeket egykor meg-vetettek a férfiakban. Hazudnak, titokban vizsgálódnak, csalnak, bosszút forralnak, közönyösek partnereikkel, [és aztán] eltűnnek." Egy utolsó megjegyzés: említettem, hogy egy másik filmben egy gyönyörű nő ökölharcot vívott egy keménynek látszó férfival, aki egyetlen ütésétől kifeküdt. Az ilyesfajta jelenetek gyakrabban fordulnak elő a mai hollywoodi filmekben. Ez azonban a nők esetében visszaüthet. A kultúra egyik abszolút normája, hogy egy férfinak sosincs joga megütni egy nőt, s ennek jó oka van. A nők nem olyan erősek, mint a férfiak, és meg kell védeni őket az utóbbiak durvaságától. Ha azonban azt látjuk, hogy a lányok állják a sarat, és kiütnek kétszer akkora férfiakat, akkor ez megingatja a nők elleni bárminemű erőszak tilalmának logikai alapját, úgy a házasságban, mint másutt. Ahogy megszoktuk, a szórakoztatóipartól felénk áramló üzenetek ezen a téren is gyakran rombolóak vagy teljesen meggondolatlanok.

Sztalker , nincs semmi vélemény ezzel a filmelemzéssel kapcsolatban?

A filmelemzéssel egyetértek.
És megjegyzem, Hollywood nagyon következetesen vállal fel "értékek" közvetítését. A kommunizmus alatt a magyar média parancsra nem volt ilyen következetes és hatékony, mint Hollywood önkéntes "értékközvetítése".
Először kezdem egy pozitív példával. A rasszizmus elleni harcban ritka hatékonyságot mutatnak. Évtizedek óta jelennek meg fekete színészek felelős pozícióban a filmekben (bíró, rendőrfőnök, polgármester, tudós, elnök, Isten!), messze felül reprezentálva a valóságot. Állítom nem kevés szerepük van abban, hogy a nem rég még rasszista országban ma fekete elnök van.
Egy másik pozitív manipuláció pl. a biztonsági övek használata. Még a leghajszásabb autós üldözés, a legvagányabb szereplőkkel is úgy kezdődik, hogy az övez bekapcsolják. Aztán itt a pozitívum véget is ér.
Nagyon erős a manipuláció a férfi női szerepek keverése vagy felcserélődése témában. Nagyon erősen nyomul a homolobbi, a legtöbb filmben teljesen hétköznapi dologként jelentkezik a homoszexualitás, sőt igyekeznek pozitív figurának beállítani. Szintén, szinte teljesen normális polgári foglalkozásként jelenik meg a transzvesztita, a sztriptíztáncos, vagy a sima prostituált.
A családrombolás is folyik ezerrel. A filmekben, sorozatokban az ulatraliberális szülőnek tök normális a gyereke, míg a konzervatív hívő családban drogos, lázadó, aggresszív gyerekek "nevelődnek", és persze képmutatás, házasságtörés ezerrel stb.
És itt most kapcsolódnék az amerikás topichoz, a magyar áltagnézőnek USA-ról kialakult képe erre a hollywoodi manipulciós torzításra alapozódik, és ezeket komoly érvént használják a hétköznakokban.
üdv
ex

Csakhogy ezek a filmek Amerikából jönnek, saját orságukból, saját népükről festve torz képet(nem pedig egy másik nép által, besározva Amerikát).
Ez is Amerika.
Mindez a pénz, piac, befolyás miatt.

ha már megkérdezted leírhatom. biztos hogy sokat rombolnak ezek a filmek, ahogyan a cigaretta a tejszínes fagyi és a cocacola, vagy a sertéspörkölt. de az hogy a művészet s a "művészet" kihasználja a sablonok kifordításával felkelthető bizsergést az emberek agyában nem újkeletű jelenség. ha jól emlékszem sok népmese is van ahol a történet erre épül (lásd a Legkissebb fiú apoteózisát, vagy a parazsatabrakoló roskatag gebe történetét). ez majdnem olyan biztosan növeli a nézettséget mint a szex a kutyák a gyerekek és az erőszak látványa. hihetetlen sok humor és feszültség forrása és egy nem túl kreatív forgatókönyvíró, főleg ha rengeteget akar írni (és ezzel egyidőben keresni) rá is szorul efféle "segédeszközökre". én igazából ezeket nem tartom elemzésreméltó műalkotásoknak és mivel nem ezeken szocializálódtam (lásd Kövér László) nem is voltak nagy hatással a személyiségfejlődésemre. sok sok évszázadon át próbálták uniformizálni a férfiakat és a nőket és ezekre a sablonokra felépítettek egy társadalmi és kulturális rendszert. ez sokáig jónak tűnt, de a világ a pusztulás felé vezető, mások szerint a haladás felé tartó útján túllépett rajta. azt is mondják pl. hogy az emancipáció csak azért kapott "zöld" utat akkor és csakis akkor, mikor a kapitalista társadalomnak már a női munkaerőre is szüksége volt a fejlöv(d)éshez. a szabadság feliratú ajtó valójában a rabságra nyitott bejáratot. ez persze tömény marxizmus bizonyos szempontból, de a tények mint tudjuk makacs dolgok. ezek a filmek is "csak" szórakoztatni akarnak valójában formálják a világképünket. a szocialista realizmus megpróbált művészetet gyártani ideális emberek ábrázolásával egy ideális társadalomban. ott garantáltan nem voltak meglepő szerepcserék, bele is fulladt a nevetségességbe. ha választanom kell inkább megnézem a Sztalkert vagy a Szindbádot.

Szia Sztalker!

Nem a filmes topikban vagyunk, csak azért kíváncsiskodtam, hogy egyetértesz-e Dobsonnal, ahogy bemutatja a filmes példán keresztül hogyan próbálják elfogadtatni a férfi-nő szerepcseréjét.
Én azért maradok a bibliai szereposztásnál, még akkor is, ha ma ezzel hátrányos helyzetbe kerülök társadalmilag.

a mai társadalom a rugalmasságra épül, tanulj egy életen át, költözz fényévekre egy jó munkahely miatt, dolgozz éjszaka vagy otthon esetleg hétvégén, vásárolj vasárnap stb. stb. ez a mainstream vagy mi a szösz. naná hogy a filmek is egy univerzális ember ábrázolásával reagálnak. a férfiak akik gyesre mennek mert anyu többet keres managgerként, ilyeneket néznek szakmányban. a dialektikus materializmusból valami olyat értettem meg, hogy a folyamatok nem egyirányúak, oda-vissza van hatással egymásra a társadalom és a média. a médiát kikiáltani főgonosznak szerintem meddő dolog. az ideológiába és kultúrába csomagolt gazdasági érdekek általában mindent maguk alágyűrnek egy két (de)generáció alatt. ez van. de te ne add fel, arccal a gyertyafénybe, éljenek a nőies nők és a férfias férfiak!

a legőszintébben mondom, köszönöm a biztatást, rám fér.

én azt hiszem te nem is tudnál másmilyen lenni és ez így van jól!

Lehetne még idézni a könyvből sok hasznosat- de akkor esetleg nem olvasnátok el, ezért a befejező részt másolom már csak be:

Dr. James Dobson Fiúk nevelése

...rátérek könyvem befejező gondolatára. Miután a gyermekeink elérték a serdülőkor utolsó éveit, fontos, hogy ne erőltessük őket túlzottan lelkileg. Amíg velünk egy fedél alatt él­nek, továbbra is támaszthatunk velük szemben ésszerű elvárásokat, de nem követelhetjük meg, hogy elhiggyék mindazt, amit tanultak. Teljesen ki kell tárnunk a külvilágba nyíló ajtót. Ez a nevelés legfé­lelmetesebb időszaka lehet. A szülők hajlamosak megtartani az irá­nyító szerepet, hogy megőrizzék gyermekeiket a hibák elköve­tésétől. Azonban a tizenévesek és a fiatal felnőttek nagyobb eséllyel hoznak helyes döntéseket, ha nem kell fellázadva elmenekülniük.

Egyszerűen az az igazság, hogy a szeretet szabadságot igényel. A kettő együtt jár.

Bármennyire felkészülünk is a dologra, az elengedés sosem könnyű. A néhai Erma Bombeck a sárkányeregetéshez hasonlította a szülő feladatát.' Először is megpróbáljuk eltávolítani a földtől a kis szerkezetet, és néha azon tűnődünk, hogy vajon fel tud-e majd emelkedni. Teljes erőnkből rohanunk az úton, miközben az esetlen sárkány mögöttünk imbolyog a szélben. Néha a földre csapódik; ilyenkor hosszabb farkat kötünk rá, és újból próbálkozunk. Egy széllökés hatására hirtelen szelet fog, és veszélyesen közel repül a villanydróthoz. Hevesen dobogó szívvel mérjük fel a veszélyt. De aztán a sárkány váratlanul húzni kezdi a zsinórt, miközben felszáll a magasba. Fokozatosan engedünk a szorításból, és meglepően hamar a végére érünk a madzagnak. Lábujjhegyre állva tartjuk két ujjunk között a zsinór utolsó centiméterét, majd vonakodva elengedjük, hagyva, hogy a sárkány a kötöttségtől megszabadulva, önállóan szárnyaljon Isten kék ege alatt.

Szívderítő és rémisztő pillanat ez, noha a gyermekünk születése óta el volt rendelve. E végső elengedéssel véget ér szülői felada­tunk. A sárkány szabad, s húsz év óta először mi is azok vagyunk.

Imádságaim kísérik az olvasót, miközben teljesíti Istentől kapott feladatát. Becsülje meg e folyamat minden pillanatát. S ölelje ma­gához a gyermekeit, amíg teheti. Remélem, hogy ezeken az oldala­kon talált olyasmit, ami segít önnek és szeretteinek. Köszönöm, hogy elolvasta szavaimat.


Nehéz az öregnek
Jean W. Sawtell


Nehéz az öregnek, ha felnő a fia,
Ha már nem hancúrozik kölyök módjára.
Nehéz az öregnek, ha fia nagyra nő,
Nem bújik már hozzá, mikor zord az idő.
Nehéz az öregnek, ha fia megérik,
Már a haverokkal játszik és focizik.
Nem járják többé a rétet és a mocsarat,
Keresve kicsi békákat, gyíkokat.
Nem futnak többé a térdig érő fűben,
Nem hempergőznek meg őszi falevélben.
Nehéz az öregnek, ha fia megérik,
Ha elmegy tanulni, s a lányok érdeklik.
Nehéz az öregnek, ha fia dolgozik,
Elfelejt játszani - hogy szeretett mindig!
Nehéz az öregnek, ha a ház halkká vált,
Fiából férfi lett - s a férfi odébbállt.

Igen, nagyon nehéz.......

"a lányok javíthatatlanul romantikusak":wink:

Nem mindenki

Sziasztok!

Mivel a múltkor heves vitát váltott ki a Dr. James Dobson Fiúk nevelése c. könyvrészlet, gondoltam örülni fogtok egy következő Dobson idézetnek.
Én már felvérteztem magam mindenféle támadás ellen, úgyhogy nyugodtan véleményezzétek. A teljes könyvet még nem olvastam, sajnos, nincs időm, de ez a részlet megragadta a figyelmemet:

Dr. James Dobson: Élet a szakadék szélén


Néhány ötlet, miként szeress okosan

....adnék meg néhány javaslatot, szám szerint tizenhetet, arra vonatkozóan, miként szeress keményen szívügyekben Ezeket most kimondottan azoknak javaslom, akik jelenleg ugyan függetlenek, de egyszer majd meg akarnak házasodni (ez nem jelenti azt, hogy háttérbe szorítom azokat, akik úgy tervezik, hogy egész életükre függetlenek maradnak; szívük joga hogy így döntsenek, és ezt tiszteletben kell tartania mindenkinek).

1. Ne hagyd, hogy a kapcsolatotok a kezdeti szakaszban túlságosan gyorsan haladjon előre! Ne feledd: lassan járj, tovább érsz! Azok a barátságok, amelyek mindjárt úgy kezdődnek, hogy a felek sülve-főve együtt vannak, általában hamar kihunynak. Egyszerre csak egy lépést tegyetek!
2. Sohase beszélj túlzottan részletesen a hibáidról meg a hozzá nem értésedről, amíg a kapcsolatotok új! Nem számít, hogy a barátod/barátnőd mennyire megértő, és mennyire szeret téged, ha bármilyen apró jelét tapasztalja annak, hogy nálad valami baj van az önbecsüléssel, vagy megtudja, hogy neked van olyan rossz tulajdonságod, ami számára zavaró, ez akár végzetessé is válhat a kapcsolat szempontjából, amikor beáll egy hullámvölgy. Márpedig lesz hullámvölgy.
3. Ne feledd, hogy a szerelem előfeltétele a tisztelet! Erre építs fel mindent apránként!
4. Ne telefonálj túl gyakran a szerelmednek, és kerülj minden olyan alkalmat, amitől a terhére lehetnél!
5. Ne közöld vele egyből, hogy össze akarsz vele házasodni, vagy azt, hogy benne megtaláltad az eszményi férfit, illetve a bűbáj lányt! Ha ő nem ugyanúgy gondolja, akkor zavarba fog jönni, és nem fogja tudni, hogy hozza a tudomásodra.

6. A legfontosabb: egy kapcsolatot a szerelmesek ugyanúgy folyamatosan „tesztelnek", mint az óvatos, rafinált hal, amelyik kóstolgatja a csalit, mielőtt bekapná a horgot. A tesztelésnek számtalan formája lehet, az azonban gyakori elem, hogy egyikük eltávolodik egy kicsit a másiktól, hogy lássa, az hogyan viszonyul az új helyzethez. Lehet, hogy őrült harc indul meg. Lehet, hogy két hét telik el egyetlen telefonhívás nélkül. Vagy a másik elkezd flörtölni valamelyik riválissal. Bármi legyen is a mód, ilyenkor arra a kérdésre keressük a választ, mennyire vagyok neked fontos, és mit tennél, ha elveszítenél. Illetve ami még ennél is alapvetőbb: mennyi szabadsággal rendelkezem ahhoz, hogy elhagyjalak, ha úgy akarnám? Rettenetesen fontos, hogy a tesztek során a két fél egyformán kiegyensúlyozottnak, nyugodtnak és függetlennek tűnjék. Ha azt érzed, hogy a másik kezd egy kicsit eltávolodni tőled, ne ragadd meg, ne láncold magadhoz, és ne könyörögj irgalomért! Sokan azért maradnak egyedül egész életükben, mert nem tudják megállni, hogy meg ne alázkodjanak, amikor partnerük azt próbálgatja, mennyire fontos.
7. Ha tovább gondoljuk, minden olyan kapcsolatban, amely legalább egy éve vagy régebb óta tart, és úgy néz ki, hogy abból házasság lesz, be fog következni egy utolsó nagy megmérettetés. Az egyik fél kimondja a szakítást. Ekkor a másiknak, akit elhagytak, tudnia kell, hogy most minden azon múlik, ő hogy viszonyul ehhez a válsághelyzethez, hogyan dolgozza föl. Ha nyugodtan, méltósággal tudja kezelni a dolgot, ahogyan Shirley annak idején tette, akkor innen a folyta-tás nagy valószínűséggel a kibékülés és a házasság felé vezet. Legalábbis többnyire így szokott lenni. Ha mégsem, akkor félő, hogy utólagosan már úgy sincs az a védőbeszéd, amely a kapcsolatot megmentené a végleges szakítástól.
8. Nem szabad érzelmileg teljes mértékben egymástól függnötök! Az egyéb baráti, rokoni kapcsolatokat a házasság ideje alatt is ugyanolyannak kell megtartanotok, mint amikor még nem ismertétek egymást.
9. Ne legyetek önzőek, és ne várjátok el a másiktól, hogy minden költséget ő álljon! Én egyszer egy lánnyal azért szakítottam, mert miután hagyta, hogy elvigyem ide-oda, virágot vigyek neki, ebédelni hívjam stb., elvártam volna, hogy ezt valamilyen módon viszonozza. Neki viszont esze ágában sem volt.
10. Ne akarj vak lenni az olyan nyilvánvaló jelek (ha vannak ilyenek) észrevételében, hogy jövendőbeli férjed/feleséged hűtlen lett hozzád vagy meggyűlölt, hitetlen lett, esetleg drog- vagy alkoholfüggővé, kapzsivá... vált! Hidd el, hogy a rossz házasság sokkal rosszabb, mint a legmagányosabb egyedüllét!
11. Kezdettől fogva tanúsíts tiszteletet a másik iránt, és ugyanezt várd el tőle is! Ha a pár mondjuk egy estélyen vagy vendégségben van valahol, a férfi az ajtónál előreengedi a nőt; a nő tisztelettel beszél társaságban kísérőjéről stb. Ha a tiszteletnek ezek a kölcsönös jelei
nem alakulnak ki a kapcsolat elején, akkor szinte lehetetlen, hogy a házasság évei alatt ki fognak alakulni.
12. Ne tegyél egyenlőségjelet az emberi értékek és a hibátlan szépség között! Ha elvárod a társadtól, hogy tökéletes külseje legyen, akkor valószínűleg ő is előáll ezzel az igényével nálad. Ne hagyd, hogy a szerelem társadalmunk hamis értékrendje miatt kerüljön el!
13. Ha az igaz szerelem mindeddig elkerült, ne kezdd el azt mondogatni, hogy „én már úgyse kellek senkinek"! Ez egy nagyon veszélyes csapda, ami érzelmileg szörnyen le tud építeni egy embert. A világon milliók keresnek valakit, akit szerethetnek. Az a kérdés, hogyan találjanak egymásra.mást, szánj időt arra, hogy a partnereddel kapcsolatos „feltevéseidet ellenőrizd", mielőtt rászánnátok magatokat a házasságra! Hihetetlen, milyen sokan ugranak fejest a házasságba anélkül, hogy tisztáznák azokat a fontos különbségeket, amelyek kettejük egymással szemben támasztott elvárásai között feszül(het)nek. Ilyeneket, mint pl.:
a) Akarsz-e gyerekeket? Mikor legyen az első? Hány gyereketek legyen?
b) Hol fogtok lakni?
c) A feleségnek legyen munkahelye, vagy otthon vezesse a háztartást? Mikortól dolgozzon? És mi a helyzet, ha megszületnek a gyerekek?
d) Legyen-e családfő? Mit takar ez a fogalom?
e) Hogyan viszonyuljunk egymás rokonaihoz?
f) Hogyan osszuk be a pénzt?
g) Mennyire lesznek fontosak a lelki értékek?
Számos ilyen és ehhez hasonló „előfeltételezést" kell megbeszélni egyenként és, ha szükséges, egy házassági tanácsadóval is. Ha feltárjuk mindazokat a pontokat, ahol esetleg eltérhet a véleményünk, és ezekben sikerül közös álláspontra jutni, ezzel számos későbbi vitát előzünk meg. Ha azonban a különbségek olyan nagyok, hogy nincs remény megegyezésre, akkor nagyon jó, hogy idejében felszínre kerültek, mert legalább sikerül elkerülnünk egy rossz házasságot.
15. Egy kapcsolatra nézve veszélyes lehet, ha a felek túlságosan közel kerülnek egymáshoz szexuálisan. Amellett, hogy számos erkölcsi, lelki és fizikai ok is azt támasztja alá, hogy jobb, ha a felek tartózkodnak a szexuális érintkezéstől a házasság előtt, a tartózkodásnak a lelki életben és a társas kapcsolatban megnyilvánuló előnye is van. Tudom, manapság ez maradi felfogásnak számít, ám mégis igaz, hogy a férfiak nem nagyon szeretik a „könnyű" nőket, akik számukra már semmit nem tartogatnak, és általában hamar rájuk is unnak. Ugyanakkor a nők szintén lenézik azokat a férfiakat, akiknek egyében sem jár az eszük. Van egy nagyon régi és nagyon egyszerű szavunk, amit mindkét nem képviselőinek jó lenne megtanulniuk. Úgy hangzik, hogy NEM!
16. Tom T. Hall, countryénekes írt egy dalt, melyben meglepő bölcsességről tesz bizonyságot a férfi-nő kapcsolatról. „Ha túl lazán tartod a szerelmet, akkor tovaszáll, ha túl szorosan, akkor meghal. Ez az élet egyik rejtélye." Megfigyelése igaz. Ha a férfi és nő közötti elkötelezettség nem kap elegendő fontosságot az életben, elszárad, mint a virág, amit nem öntöznek. Ezt az egész világ tudja. Azt azonban kevesen ismerik fel, hogy a szélsőséges ragaszkodás ugyanilyen halálos lehet a családra nézve. Azt mondják, hogy mindig az a személy fogja irányítani a kapcsolatot, akinek kevésbé van szüksége a másikra.
17. Semmi sem lehet annál fontosabb egy házasságban, mint az ember alapvető igénye a szabadság és a tisztelet iránt. A jó kapcsolat egyszerre titokzatos, és egymást kölcsönösen tisztelő. Ha a másik úgy érzi, hogy csapdába került, hogy most egy kicsit hátrébb kell vonulnia, akkor hagyd, hogy így tegyen, és te is húzódj vissza valamennyire! Ne zárd a másikat kalitkába! Ellenkezőleg: bízz meg benne, és engedd szabadjára mindaddig, amíg az nem erkölcstelen, és amíg nem mutat elfogadhatatlan viselkedésre utaló jeleket! Ha pedig bővebb felvilágosításra vágysz mindarról, amiről ebben a fejezetben szóltunk, olvasd el Kemény szeretet című könyvemet!