Parókia fórum • Téma megtekintése

Golgotavirág

II. "Igaza van velem szemben"

Hamarosan elérkezik a szembesítés ideje. Júdának jelentik, hogy menye paráználkodott, hiszen terhes. Támár Sélá jegyesének számít, ezért bűne a házasságtöréssel egyenértékű. Júda kiadja a parancsot, hogy vigyék és égessék meg. Támár azonban elküldi apósának annak személyes tárgyait: "Attól a férfitól lettem terhes, akinek a holmija ez. Nézd meg jól, kié ez a pecsétnyomó, zsinór és bot?" És akkor elhangzik a történet legfontosabb mondata: "Igaza van velem szemben, mert nem adtam őt a fiamhoz." Sőt, úgy is fordíthatnánk, hogy "igazabb nálam, mert nem adtam őt a fiamhoz."

Támár, a kánaánita özvegy, aki egy prostituált szerepét játssza el igazabb, mint Júda, aki csak azt halogatta, hogy a fiát hozzáadja? Azt kell mondanunk, hogy igen. Egyrészt azért, mert - amint Júda is kimondja - ő hozta Támárt ebbe a helyzetbe. Támárral visszaélnek, nincs szava és joga, senki a családban. Nem kapja meg azt, ami a korabeli szokások és törvények szerint jár neki. Mindezért Júda a felelős, aki ezt felismeri és elismeri. Észreveszi a másik embert, a kifosztottat, a megalázottat. Ugyanakkor van egy másik oldala is az ilyen önmagunkkal való szembesülésnek. Amikor az ember meglátja valós önmagát, amikor az teljes súlyával nehezedik rá, akkor nem méricskél. Ilyenkor az ő bűne a leghatalmasabb.

Júdában tehát valami megváltozik. Többet itt nem tudunk meg róla, de időben nem sokkal később, amikor éhínség lesz Kánaánban és a testvérek elmennek Egyiptomba, ahol Józseffel találkoznak, egy megváltozott Júdával találkozunk. Továbbra is ő a vezető, de kemény szíve helyett együttérzése lesz nyilvánvaló. Júda azért könyörög majd Józsefnek, aki még nem leplezte le magát, hogy ne Benjámint, apja másik kedvenc gyermekét tartsa magánál rabszolgának, hanem inkább őt. Hiszen ha Jákób Benjámint is elveszti, biztosan belehal fájdalmába (Gen. 44.14-34).

A másik ember nyomorúságának szívünkkel való felismerése, saját hamisságunk beismerése nélkül nincs változás és gyógyulás. Életünk legjelentősebb vonatkozása az, hogy átformálódunk-e egyre inkább Jézus Krisztus képére. Erre választott ki, hívott el és váltott meg bennünket a mi mennyei Atyánk. Ez és nem más a mérce, amivel egykor megméretünk. A változás pedig nehéz.

Az átformálódás egy folyamat, amelynek vannak áttörés jellegű pontjai. Olyan alkalmak, amikor az ember szembesül valóságos önmagával. Amikor úgy alakulnak az események, hogy akaratunkkal szemben lelepleződünk. Amikor olyan egy értelűvé válik bűnös voltunk, mint amikor újra Júda szemei elé kerülnek személyes holmijai.

Lehetséges, hogy ezen a ponton azonosulni tudsz vele. A szembesítés megtörtént, és azzal küzdesz, hogy mit cselekedjél. Gyakran az erőszakot választjuk. Júda is megpróbálhatná elhallgattatni Támárt. A vádaskodás, az ellenségesség, a nyílt támadás a sarokba szorított ember jellemzője. Egy másik álmegoldás a menekülés, az elrejtőzés. Valaki előtt lelepleződtél? Akkor elkerülöd, nem beszélsz vele, megszakítod a kapcsolatot. Sokkal könnyebb ez is, mint kimondani, hogy neki van igaza, sőt, ő igazabb nálam. Az ellentámadás és az elrejtőzés védekezés. Annak az embernek az eszközei, aki nem akarja elismerni saját bűnét. Aki nem kész megváltozni.

Dávid zsoltárában azonban azt mondja, hogy boldog az az ember, aki elismeri és megvallja bűnét. Az az áldott, aki nem takargatja sem vádaskodással, sem bújkálással. Mert annak, akinek minden energiája saját hamisságának rejtegetésére megy el, felemésztődik az élete. Az, aki Isten és a másik ember előtt kimondja, hogy a másiknak van igaza, legyen az ember vagy éppen az Úr, felszabadul és meggyógyul.

Isten Szentlelke az, akinek ereje átformál bennünket Krisztus képére. Tapasztalatom szerint ez úgy történik, hogy először valamivel szembesülünk. Valamit meglátunk magunkból, ami fáj, ami elszomorít, és amiből Jézus segítségével szeretnénk megváltozni. Meg kell változni, mert - azt is látjuk - ha ez nem történik meg, annak súlyos következményei lesznek. Ha megláttuk, elismertük, elkezdhetünk "dolgozni" rajta. Ennek egyik része, hogy rendszeresen az Úr elé visszük imádságban. Ha minden nap imádkozunk, hogy az Úr bocsásson meg és formáljon át, jobban tudunk figyelni rá napközben. Tudatossá válik, hogy ez rossz, hogy változni akarunk, és hogy Isten Szentlelke velünk van mindig és mindenhol, és kész segíteni. Megoszthatjuk mindezt egy testvérünkkel is, aki megkérdezi időnként, hogyan alakul az életünk, akivel együtt imádkozhatunk, aki kész figyelmeztetni, meginteni.

Befejezésül hadd olvassam fel, amit, amit a lekcióban olvastunk az Efézusi levélből. Engedjük, hogy az Úr megvizsgáljon, szembesítsen minket önmagunkkal. Ha valamiben megint, mondjuk ki: igazad van velem szemben. Kérjük és fogadjuk bocsánatát, valamint Szentlelkének átformáló munkáját.
Ef. 4.25-5.2:
" Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak.
"Ha haragusztok is, ne vétkezzetek": a nap ne menjen le a ti haragotokkal, helyet se adjatok az ördögnek.
Aki lopni szokott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek.
Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják.
És ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás napjára.
Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt.
Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.
A világosság gyermekeiként járjatok!
Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk "áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként. "

Golgotavirág

Cippóra
/2 Móz.2.15-3.2;/
Cseri Kálmán igehirdetése
Pasarét, 1983.05.26

"A mi segítségünk az Úrtól van, aki teremtette az eget és a földet. Ámen.

Imádkozzunk:
Köszönjük, hogy könyörgésünket meghallgatod és el elfogadod imádságunkat Édes Atyánk Istenünk. Köszönjük, hogy nem azt várod, hogy szépen imádkozzunk hanem, azt hogy őszintén. Segíts minket őszintén eléd állni most, szabadíts föl arra, hogy előtted legalább ne takargassunk semmi és neked legalább ne akarjunk hazudni. Nem szépeket akarunk mondani, hanem vallani akarunk. Megvalljuk Urunk, hogy minden alkalommal megérdemelnénk, hogy haragod szerint cselekedj velünk, amikor eléd jövünk. Bocsásd meg hogy mindig újra haragra ingerlünk téged. Ma is többször voltunk gyávák, képmutatók, hitetlenek. Isten légy irgalmas nékünk bűnösöknek. Áldunk azért hogy Jézus Krisztus érdeméért még is magad elé engedsz minket. Pontosan azért jövünk, hogy ezektől a bűneinktől szabaduljunk és a te békességeddel beteljesedjünk. Köszönjük ígéreteidet. Köszönjük, hogy nem akarod a bűnös halálát, hanem azt akarod hogy megtérjen gonosz útjáról és éljen. Ezt az akarás munkáld bennünk most hatalmasan, hogy mindabból ami a te szemeid számára gonosz, készek legyünk megtérni és éljünk igazán benned és veled és általad áldunk téged hogy akié a fiú azé az élet és te nekünk ígérted és ajánlottad önmagadat Jézus Krisztus. Hittel fogadunk most és kérünk hogy taníts minket a te szent igéddel. Beszélj a mi szívünkkel amely olyan fáradt olyan közönyös és értetlen tud lenni. Szentlelkeddel világosíts meg minket. És segíts oda eljutni hogy igazat adunk neked és örvendezünk tebenned. Így vagyunk készen most arra, hogy végezd el bennünk amit most akarsz. Ámen.

Isten igéjét a 2 Mózes 2 részéből olvasom. A 2 Mózes 2 részének a 15. versétől a 3. fejezet 2. verséig.

" A fáraó is meghallotta ezt a dolgot, és halálra kerestette Mózest. De Mózes elmenekült a fáraó elől. Midján földjén állapodott meg, és leült ott egy kútnál. Midján papjának volt hét leánya, akik odajöttek vizet meríteni és a vályúkat megtölteni, hogy megitassák apjuk juhait. De pásztorok is jöttek oda, és elkergették őket. Ekkor fölállt Mózes, segítségükre sietett, és megitatta juhaikat. Amikor a leányok hazaértek apjukhoz, Reuélhez, az megkérdezte: Hogy-hogy ma ilyen korán megjöttetek? Egy egyiptomi férfi védett meg bennünket a pásztoroktól - felelték. Sőt még vizet is merített nekünk, és megitatta a juhokat. Akkor ezt mondta a lányainak: Hol van ő most? Miért hagytátok ott azt az embert? Hívjátok ide, és egyék velünk! Mózes jónak látta, hogy ott maradjon annál a férfinál, az pedig Mózeshez adta lányát, Cippórát. Az asszony fiút szült, ő pedig Gérsómnak nevezte el, mert azt mondta: Jövevény lettem idegen földön. Közben hosszú idő telt el, és meghalt Egyiptom királya. Izráel fiai pedig sóhajtoztak a szolgaság miatt, kiáltottak, és a szolgaság miatt való jajgatásuk feljutott Istenhez.Isten meghallotta panaszkodásukat, és visszaemlékezett Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségére. Isten Izráel fiaira, és gondja volt rájuk Istennek.Isten megjelenik Mózesnek, és elhívja őt Mózes pedig apósának, Jetrónak, Midján papjának a juhait legeltette. Egyszer a juhokat a pusztán túlra terelte, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez.Ott megjelent neki az Úr angyala tűz lángjában egy csipkebokor közepéből. Látta ugyanis, hogy a csipkebokor tűzben ég, de mégsem ég el a csipkebokor." /2 Móz.2.15-3.2/

Nem tudom, hogy ha nem hallottuk volna ezt a történetet, és úgy kérdezném meg hogy, hogy hívták Mózes feleségét, hányan tudnánk közülünk a nevét? Talán még így sem jut eszébe mindenkinek. Pedig sok helyen van szó Cippóráról a Szentírásban.Itt, aztán még a 4. fejezetben, és a 18. rész említi még egyszer. Egy ilyen nagy férfiú mellett, mint Mózes egészen háttérbe szorul az asszony. És éppen ez a nagyszerű Cippórában, hogy ő ezt egyáltalán nem sérelmezi. Észre sem veszi. Nem ő akar csillogni. Hanem a közös ügyben váltak egészen egyekké. És ez az, amit megtanulhatnánk tőle. Erről szeretnék mindjárt az elején néhány gondolatot mondani, aztán a végén kettőjük kapcsolatának, Mózes és Cippóra házasságának, négy jelenetét föleleveníteni. Ezt tehát az, amiben példa a számunkra, hogy neki nincs külön élete attól kezdve, hogy Mózessel összekötötte az életét. Még pedig nem úgy nincs külön élete, hogy ő megszűnik, hanem azért nincs, mert feloldódik abban az ügyben, aminek férjének is szívügye volt. Egészen eggyé válik a férjével, aki egészen eggyé vált az Isten ügyével. Egyek lesznek az engedelmességben. És ha emiatt kellemetlen helyzetek vagy feladatok adódnak, azt is természetesnek tartja Cippóra. Nem őt sértették meg, hanem közösen érte őket valami váratlan feladat, vagy támadás vagy, közösen kell terhet hordozniuk, és az Úrnak a terhét hordozzák együtt. Nem az ő személye fontos. Az Úr a fontos, akinek a szolgálatában szegődött a férje, és mivel ő a férjével eggyé lett, az Úr szolgálatába szegődött ő is. Nem hiszem, hogy sikerül egészen világosan, és olyan élesen, mint ahogy kellene, kibontani ezt az igei gondolatot, de számomra nagyon nagy evangélium volt az, hogy lehet ilyen módon élni, mint ahogy Cippóra. A házasságban is, hogy egészen eggyé válni és nincs külön élete két embernek, mivel nem két külön ember az már, mert Jézus azt mondja, hogy a házasság páratlan lehetősége és misztériuma az, hogy benne lesznek ketten egy testé.Tehát, ha eggyé lettek, akkor nem lehet külön - külön csillogni. Akkor nincsenek külön gondok, külön örömök, külön sikerek, külön utak vagy, ha vannak, akkor vagy nem lettek soha igazán egy testé, vagy megtörték azt az egységet, ezért sikerült külön - külön valamit csinálni. Ezért lehetséges, hogy ugyanannak a dolognak az egyik örül és a másik amiatt bánkódik. Ó de sokszor lehet az látni. Éppen ez hiányzik, hogy nem oldódnak föl egészen egymásban, nem vállalták igazán egymást. És legfőképpen nem egyek egy harmadikban az elfogadott küldetésben vagy, valami közös feladatban."

Golgotavirág

"Olyan szomorú az, hogy az embereket egyre inkább az jellemzi világ szerte, hogy csillogni akarnak. Mostanában többször beszélgettünk, főleg fiatalokkal, pályát választó pályakezdő fiatalokkal, arról hogy küldetés. Hogy Isten az embernek küldetést szánt mindannyiunkra valami szolgálatot bízott. Nem egyszerűen csak foglalkozásunk van, hanem küldetést szánt nekünk Isten. És aki tudja, hogy mi a küldetése, az szabadul fel arra, hogy önmagát egészen odaáldozza a küldetésért, az engedelmességért. Hívő emberek lévén egészen odaáldozza annak az Istennek, aki azzal a feladattal és küldetéssel bízta meg őt. És ez nagyon sokféle lehet. És ha valaki így fogadja el Istentől, és így tölti be a küldetés az életét, az megszabadul az önsajnálattól, megszabadul attól, hogy görcsösen és sokszor olyan nevetségesen és szánalmasan önmagát akarja megvalósítani, itt nem önmagát akarja megvalósítani, hanem azt a feladatot, amit rábízott Isten. És ha ebben ő tönkre megy? Hát azért van, hát inkább ő menjen tönkre és valósuljon meg a szép és nagy feladat, minthogy a küldetése menjen tönkre és ő csillogjon ideig-óráig, és éljen hiábavaló üres életet. Aki egy életen át ráér csillogni, az biztos, hogy hiába él. Aki, elég mint a gyertya, az világított, annak az életének volt értelme. És ha elfelejtik hogy él? Akkor is. Hát ő a fontos vagy, amit rábízott az Úr? És aki rábízta. Valami hihetetlen nagy belső szabadságot ad a hívő embernek az, ha Istenben fölismeri a feladatát, a helyét, a küldetését. Azt örömmel elfogadja és munkához lát, és egy életen át neki engedelmeskedik. És nem sajnálja magát, és nem siratja magát, és nem védi magát. És nem örökké önmagáról beszél, és nem másokkal hasonlítgatja össze magát. És nem keseríti el a kudarc, és nem száll a fejébe a dicsőség, hogyha eredményei vannak, mert az ügy a fontos, és nem ő. És ha hívő ember, akkor a megbízója a fontos, és nem ő. Hát így tudta Pál apostol leírni azt, hogy semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága. Csak hogy elvégezzem az én futásomat örömmel. És azt a szolgálatot, amit kaptam az én Uramtól Jézus Krisztustól. Neki futása volt, küldetése volt, valahonnan valahova meg kellett érkeznie és útközben valamit elvégeznie, hirdetni az evangéliumot. És ezt a futást örömmel végezni az ember, még olyan lehetetlenül nehéz körülmények között is, mint ahogy az apostol végezte."

Golgotavirág

" Nagyon nehéz élete volt Cippórának. Hogy ha úgy a részletekbe bele mennénk, elképednénk rajta, sok magát sajnáló asszony azt mondaná, hogy sokkal nehezebb lehetett az ő sorsa, mint az enyém. És sehol nincsen hírese annak, hogy panaszkodna, hogy rossz néven venné, hogy megsértődne, hogy megbánta volna. Hát elvállalta, mindenestül vállalta. Amikor Mózeshez hozzáment tudta, hogy Mózes ki, közben Mózes nagyot változott előnyére. Isten még sok mindent elvégzett őbenne, de aztán egy sor olyan nehéz feladat is jött, amiről az indulásnál még nem tudtak és nem is tudhattak. És mind ezt, természetesen, szépen fogadta Cippóra is. És amikor Mózest egyedül kellett elengednie, nagyon messzire, hogy vívja az Úrnak harcait ő otthon maradt a gyerekekkel, és amikor neki is vele kellett mennie, ugyan ilyen nehéz harcokba, akkor ment a gyerekekkel, vele együtt, és mindenütt az Úrban, és őrá figyelve és ebbe beágyazva, hogy mi küldetésben járunk. És mireánk a küldőnk vigyáz.

Különösen az asszonyokat kísérti meg, az utóbbi évtizedekben az, hogy kitörni, megvalósítani magukat, és tényleg itt nálunk is minden lehetséges egy asszonynak, mindenféle képesítést megszerezhet, mindenféle vezető állásba kerülhet. A feminista mozgalom nyugaton egészen hajmeresztő dolgokat produkál és követel mindent lehet. És közben valahogy, még is elvéreznek a házasságok, elvéreznek a családok, tönkremennek a gyerekek. Egy torz generáció nő föl, most már talán a második is világszerte. Miközben mindenki önmagát megvalósíthatja. De nem ez a helyünk. Nem ez, az Istentől kapott küldetésünk. És annyi mindent nem lehet minőségileg végezni, mint amennyit akarunk. Nem lehet valaki, asszony létére kiváló szakember és vezető beosztásban úgy, hogy közben, mint feleség és anya is megfeleljen a feladatának. Nem megy. Ezt mutatja millió szám a sok példa. Valamiről le kell mondani, el kell dönteni, hogy mit akar az ember. Vagy ha eljutott oda és hívő ember, nem ő dönti el, hanem el kell fogadnia Istentől, mi az ő küldetése. Hol van feladata? És még legrosszabb esetben is, hol az egyiket hol a másikat kell szüneteltetni, mikor a gyerekek születnek, ha vállal gyerekeket, akkor lemarad a szakmában, és ezzel előre számolni kell, és emiatt nem kell keseregni később, ha megéri neki az hogy egészséges lelkű gyerekeket neveljen. Vagy akkor ne akarjon gyereket, de ehhez joga van mondja ő. Ha már a jogát emlegeti valaki, akkor kívül van a kereszténységen. Jézussal jogok alapján sose lehet beszélni. Ő mindig a szeretet és az engedelmesség nyelvén beszél. Maga is az Atyával és így beszél velünk is,ha neki akarunk engedelmeskedni. "

Golgotavirág

"Nos Cippóra gondolkodását és jellemét nem torzította el az, hogy mindent akart,ő azt akarta, amit Isten akart. És csodálatos csöndes harmóniában élt az ő Urával, sokáig közvetve Mózesen keresztül, aztán egy jelenetből kiderül, hogy volt neki közvetlen kapcsolata is Istennel. Ez mindig azt jelenti, hogy le kell mondanom egy csomó dologról. De ez megint olyan magától értetődő, hogy az ember nem érti, hogy miért háborognak sokan miatta. Ez egészen magától értetődő, hogy egyidejűleg mi most hattól hétig, csak egy helyen lehetünk, és ha úgy döntöttünk, hogy itt akarunk lenni és az Isten igéjét hallgatni, akkor sehol másutt most nem lehetünk. Arról mindről le kellett mondani. Na, de ha valakinek ez megéri, és rájött arra, hogy utána viszont akár hova kell mennie, több erővel az Úrral közösségben fog ott lenni és teljesíteni a feladatát, azzal a meggyőződéssel van itt, hogy a legjobbat teszem most. És megéri az, hogy ez alatt nem hallgatok rádiót, nem beszélgetek senkivel, nem látogatok meg senkit, nem olvasok el egy sors sem. És nem sajnálom. Most ma, amikor a lehetőségek konjukturáját éljük, a hívő embereket is megkísérti az, hogy egyszerre több mindent csinálni, mindent ami elérhető megszerezni, megvalósítani, és nincs egy átgondolt hitből fakadó szigorú kemény értékrend az életünkben, amely azzal kezdődik, hogy keressük először is Isten országát és az Ő igazságát és mindet, amit ő parancsol nekünk, és az összes többi majd megadatik nékünk. A mi pedig nem adatik meg, az úgy lesz jó, hogy nem adatott meg. Mert a legnagyobb így megadatott kerestük először Isten országát és az Ő igazságát. Ehelyett még hívő emberek is erénynek tartják, hogy minél többet, vagy lehetőleg minden elérhetőt kiélvezni, megszerezni, elolvasni, jelen lenni, tovább adni, és így tovább. Nem tudunk feloldódni a küldetésben, nincs is küldetése sok embernek, mert nem fogadja el nem is érti, hogy mi az Istentől kapott küldetése, nem is érdekli, hogy Isten mire választotta őt, és hol akarná megáldani, hanem végig futkározza az életét, és közben állandóan tele van szemrehányással, panasszal, sokszor még Istennel szemben is vádaskodással, hogy ez se jó, az se jó, itt is döcög, ott is döcög, és nincs békesség . "

Golgotavirág

" Cippórának nagyon nehéz körülmények között is mindig volt békessége. Olyan világossá lesz most számomra, hogy Cippóra és Mózes egyazon fronton harcoltak. Nagyon éles lövészet volt, ott és nagyon kemény harc volt az. Mózes ezt vállalta, elfogadta ezt az Úrtól, Cippóra a társa volt, ő is vele együtt vállalta, és elfogadta, és ott egy harcot vívtak mind a ketten. És ezzel szemben mi a helyzet ma, amikor így esténként egy - egy családhoz bekopogtatok, nagyon gyakran tanúja vagyok, hogy harcolja a maga harcát a férfi, harcol egy egészen más fronton, más ellenséggel, más munkahelyen, más adottságokkal a felesége, magukra hagyva harcolják a gyerekek, akár hány évesek is a maguk sajátos harcát, amit a szüleik általában lebecsülnek, amiről sokszor nem is tudnak, csak akkor, ha elvéreztek ott a fronton, akkor föl vannak háborodva, el vannak keseredve. A gyerekek is a maguk frontján. És haza érkeznek három frontról az emberek, mindannyian megsebesülve, minden nap kap az ember sebeket és ad sebeket. És mindnyájan arra várnak, hogy őket kötözzék, kimossák a sebeiket, dédelgessék, végig hallgassák, meggyógyítsák. De mind a három frontról érkező vérzik és mind erre vár, hogy őt gyógyítsák. És ebből mi lesz?Ebből kialakul a negyedik front, hogy egymásnak esnek otthon. És mindenki úgy érzi, hogy neki igaza van, és ezt igazán el várhatná és a másik mulaszt. Kölcsönösen, keresztbe - kasul mind a három társaság így érzi . És elvérzik a házasság, elvérzik a gyerekekkel való kapcsolat, elvérzik a család, aztán azt hiszik, hogy ha valaki mással kötik össze az életüket, akkor majd jobb lesz. Kiderül, hogy nem jobb, csak más . Mert semmi nem változik, oda is csak mindenki sebesülten érkezik, a maga sebét nyalogatja, és azt szeretné, ha a másik azt kötözgetné, de nem kötözgeti. Ott is a negyedi fronton megy tönkre minden . Persze, hogy ma mások a körülmények, mint Mózes idejében ez világos . De az is világos, hogy elvérzünk. Valamiféle megoldást még is csak kellene találni. A megváltozott körülmények között is fölismerni azt, hogy mi az Isten változhatatlan igazsága. Hogy, hogy lehet feloldódni küldetésben, hogy lehet a megváltozott körülmények között is még is együtt maradni, hogy egy csapat legyen az család, vagy legalább a házaspár. És hogy lehet megelőzni azt, hogy elvérezzünk, ráadásul még nem is a külső frontokon hanem, leginkább otthon.

Cippóra csöndes élete máig világító példa erre.Aki kész az ügyért, a hivatásáért ha tetszik a férje hivatásáért, Istentől kapott feladatáért vagy a maga Istentől kapott feladatáért önmagát feladni, az olyan lesz mint a földbe esett gabona mag, amely elrothad ugyan, ez a szó van ott, elhal elrothad, de sok gyümölcsöt terem. Vagy védheti magát, még otthon is védheti a maga jogait. Beverekedheti magát mindenféle pozícióba, egyidejűleg többe is, és a végén meg kell állapítania hogy hiába éltem egy maga marad, ha el el nem hal egymaga marad. Nos , egy kicsit közelebbről is nézzük meg, csak röviden említem meg ennek az asszonynak az életét. "

Golgotavirág

" Az első jelenetnek azt a címet adhatnánk, hogy az első találkozás . Az a találkozás aminek a történetét olvastuk itt, ott a kútnál a birkák között ott látta meg először egymást Cippóra és Mózes. Mózes nem éppen derűs lelkiállapotban volt. Ekkor történt az hogy miután negyven évet eltöltött a fáraó udvarában, ott nagy műveltségre tett szeret, a kor tudományát magába szívta, egy sétája alkalmával felébredt benne a nemzeti tudat. Látta azt hogy egy zsidót ver egy egyiptomi. Neki ugrott az egyiptominak és akkorát talált rá ütni hogy meghalt. Ebből botrány lett, menekülnie kellett. Menekült a határon túl, a legközelebbi kis város királyság vagy kis törzs a midjaniták voltak. Eredetileg az eredetét tekintve, rokon törzs volt ez Izráellel, mert Midjánnak az ős apja, Ábrahám második feleségének Ketúrának a fia volt.Sokáig jóban is voltak, később lettek a midjaniták rendkívül ellenségesekké Izráellel szemben. Ekkor még jó barátság volt. Egy ideig ők is a láthatatlan Istent Jahve-t imádták, aztán engedtek a pogány környezet kísértésének és ők bálványimádókká váltak. De Jetróról tudjuk, hogy Jahve-t is tisztelte. A 18. részből kiderül, hogy tiszta egy isten hite volt Jetrónak és így Cippórának is. Tehát, nem pogány lányt vett feleségül Mózes, mint ahogy mondani szokták. Ez Cippóra szemléletéből a későbbiekből kiderül, hogy Isten hívő volt ő.

Ez megint külön nagyon nehéz téma, hogy mennyire fontos ez, hogy Isten gyermekei ne pogányokkal, ne hitetlenekkel házasodjanak össze. Éppen a napokban beszélgettem valakivel aki, ezt tette néhány évtizeddel ezelőtt és azt mondta hogy ma már bizonyos abban, hogy azt hogy valakit gyülekezetből hívő fiatallal köti össze az életét, az még nem feltétlen garancia arra hogy boldog lesz a házassága. De hogy ha hívő létére nem hívővel köti össze az életét az biztos hogy boldogtalanná teszi előbb utóbb. És hát az ő személyes példája ezt szomorúan illusztrálja. Nehéz kérdés sokféle részletkérdést is fölmerül de Cippóránál nem ez a legfontosabb.

Minden esetre az első találkozás úgy volt, hogy Mózes föllélegzett, hogy átlépett a határon és ide talán már nem jutnak el a fáraónak a katonái. Leült ott egy kútnál és este felé terelgették a juhokat oda Jetrónak két leánya is terelte a nyájat elkergette őket egy rivális pásztor társaság Mózes a védelmükre kelt megvédte őket sőt meg is itatta a juhaikat és így hamar hazaértek. Ezt csak úgy zárójelben mondom hogy az ókorban egészen természetes volt az, hogy az erősebb érvényesül és nem ismerték azt hogy a nőkkel szemben illik udvariasnak vagy segítőkésznek lenni. Ma is mint ha olyan jeleket tapasztalnánk hogy egyre kevésbé ismerik, de ma azért még is még ez az elvárás.

Így kellene és ez először a kereszténységben vált természetessé. Jézus volt az aki szinte intézményesítette, olyan hangsúllyal tanított erről. Nem tudom tudják e a keresztény asszonyok legalább, hogy a megváltónak egyebek közt ezért is hálával tartoznak, hogy azt mondta hogy a gyengébbet kell segíteni és nem az erősnek kell diadalmaskodni. Tehát furcsa volt az hogy Mózes a védelmükre kelt. Ezért tűnik fel a papának hogy, hogy- hogy ilyen hamar megjöttetek ma este. Azt mondják hogy segített egy férfiú, és hol hagytátok miért nem hívtátok meg? A vendégszeretet nagyon erős volt. Akkor és így nyár elején, sokszor eszembe jut az hogy de jó volna ha Isten mai gyermekei is ma is olyan természetesen tudnának vendégszeretők lenni és nem úgy mint a világ amelyik mindjárt átszámítja a vendégszeretetet forint értékre és amelyik mesterkélten és egészen természet ellenesen próbál vendéglátó lenni. Egyszerűen nem tud sem a vendég sem a vendéglátó normálisan és természetesen élni a vendéglátás ideje alatt, mert mindenki azt hiszi hogy valahogy másként kell csinálni, mást kell főzni, másképp kell viselkedni, ahelyett hogy természetesen tudnánk csinálni, őszintén és szeretettel. Nos, Jetróban ez a természetesség volt, meghívja Mózest ott kap nála szállást is, kap munkát is, aztán megszereti a lányát, és így lesz Cippóra Mózesnek a felesége. Ez az első jelent. "

Golgotavirág

" A második következnek a csendes évek. Szám szerint negyven esztendőt tölt itt Mózes ez alatt gyermekei is születnek, és ez alatt egy nagy átalakuláson megy át lelkileg. Isten iskolája ez a számára, alázatossá válik az a Mózes akinek az első mozdulata az volt hogy ütött. Alázatos lesz azt olvassuk róla, hogy nem volt nála szelídebb ember Izráelben. És így alkalmassá válik a szolgálatra, és lelkileg is meggyógyul. Hogy mi mindenen ment keresztül és mit végzett el benne Isten, az nagyon jól mutatja milyen neveket adott a fiainak. A 18. részben olvashassuk mind a két fiának a nevét. Nevezte az ő első szülött fiát Gersonnak, mert ezt mondta bujdosó voltam az idegen földön. A nagy Mózes, aki a fáraó leánya fiának neveztetett. Tehát afféle trónörökösnek, minden esetre hercegnek, egyiptomi herceg. Az ezt mondja magáról, hogy bujdosó lettem idegen földön. Hontalan, jogtalan, akinek itt semmi nem jár, örülök, hogy befogadtak és elfogadom ezt a státuszt. Ez lett az én státuszom. Bujdosó jövevény vagyok idegen földön. És a másik fiát így nevezte Eliézer, mivel ezt mondta az én Atyám Istene segítségül volt nekem és megszabadított a fáraó fegyverétől. Hosszú évekkel a megmenekülése után is fél még Mózes attól, hogy következménye lesz a gyilkosságának. Ebből a félelemből gyógyulgatott ki Cippóra mellett, és erre az alázatra formálta át Isten.

Ez külön igehirdetést megérdemelne, hogy olyan e a mi otthonunk, ahol meg lehet gyógyulni, és ahol át lehet alakulni lelkileg. Ahol nem a rossz tulajdonságainkat az agresszivitásunkat hívják elő a többiek, hanem ahol lehet egyre alázatosabbá és szelídebbé válni, nyilván ez mindkét félen függ, féltől függ, és ahol meg lehet gyógyulni. Ahol a félelmek feloldódnak, ahol a gyerekeink sokféle félelme görcse, szorongása feloldódik. Ami biztos menedék ahol derűs arcokat lehet látni borús napokban is, ahol békesség van ahol gyógyulni lehet. Cippóra anélkül hogy a Biblia erről túl sokat írna ilyen otthon biztosított ennek a sebzett lelkű dúvadnak aki oda megérkezett és lett ebből a Mózesből mindenkinél szelídebb ember, akit aztán így nagy dolgokra tudott használni Isten. "

Golgotavirág

" A harmadik jelenet vissza kell mennie Egyiptomba, mert az égő csipkebokorból Ábrahámnak Izsáknak és Jákóbnak Istene beszél vele és azt mondja , hogy most jött el az ideje a szabadulásnak és most érett meg Mózes arra hogy használni lehet már, és küldi őt hogy hozza ki az ő népét. Mózes alkudozik, ismerjük a történetet, végül is vállalja és Cippóra a legtermészetesebb módon vele együtt vállalja. Hát természetesen, hát nem egyedül fog menni, ki tudja vissza jön e, ki tudja mi vár ott rá. Ketten kellenek ott, mind a ketten kellenek ott és viszik a gyerekeket is. Ez nagyon szép vonása Cippórának, de ezen az úton derül ki valami.

Talán erre a részletre is emlékszünk néhány verset had olvassak fel a 4.fejezetből : Mózes tehát vette az ő feleségét és az ő fiait felültette őket a szamárra és vissza tért Egyiptom földjére. És történt az úton egy szálláson hogy eléje állt az Úr és meg akarta őt ölni. Cippóra azonban egy éles követ vett és lemetszette az ő fiának előbőrét és lába elé vetette mondván bizony vérjegyesem vagy te nekem, és akkor békét hagyott nekik. Ekkor mondta néki vérjegyes a körülmetélkedésre. Kiderül az úton hogy Mózes fiai nincsenek körülmetélve. Már pedig ez nem tréfa dolog volt akkor, az 1Mózes 17.14-ből tudjuk hogy ahol Isten Ábrahámnak megparancsolja a körülmetélést és megindokolja, hogy mi ez, hogy aki nem metéli körül magát vagy nem metélteti körül az ő fiát, az kilépett a szövetségből. Miről lehetett itt szó? A többi részletet is ismerve nagyon valószínű arról, hogy Cippórának ez egy furcsa idegen és ijesztő szertartás volt. Egyszerűen sajnálta a fiát, attól hogy ezt a műtétet végrehajtsák rajta, és nem engedte. Mózes pedig beleegyezett vagy hallgatólagosan tudomásul vette, vagy ki tudja hogy hogy mint volt. Lényeg az hogy nem lett körülmetélve Gersom. És ezzel kilépett a szövetségből, sőt Mózes is bűnt követett el ezzel, mert megszegte a szövetséget. És így nem lehet Isten eszköze. Bűnökkel magával hordozott bűnökkel a múltjából átmentett szövetségszegéssel nem használja őt Isten. Rendezni kell a múltat. Nem tudjuk hogy pontosan mit jelentett ez, hogy eléje állt az Úr és megakarta ölni. Azt mondják a Biblia magyarázók, hogy a szóhasználat arra utal, hogy ott a szálláson hirtelen valami súlyos betegség támadta meg Mózest úgy hogy már a halálán volt, és ezt hogy Mózes halálán volt, Cippórának azonnal eszébe ezt juttatta eszébe, hogy nincs körülmetélve Gersom.

Ez jellemző, amikor jön egy próba, akinek azért valamilyen kapcsolata van Istennel, de egy bűn közbe ékelődött, azonnal a bűn jut eszébe. Tudta, hogy ez bűn, tudta hogy ezt nem lett volna szabad, de húzta egész idáig. Ki tudja hány éves lehetett már Gersom de felnőtt férfi lehetett mert 40 év telt el Mózes odakerülése óta. Azonnal a bűn jut eszébe és azonnal tudja hogy a bűnt hogy kell helyre hozni, és ő maga veszi a követ, és ő aki a kicsi Gersomon el nem tudta volna képzelni, ez a borzalmat a felnőtt Gersomon maga hajtja végre ezt a műtétet. Amiben vétkeztünk azt számon kéri rajtunk az Úr . És általában azzal ítél meg amiben vétkeztünk. Isten nem lágy szívű apuka. Isten igazságos és bűngyűlölő Úr és így irgalmas és végtelenül kegyelmes. Néhány következtetést vonjunk le ha röviden is ebből. "

Golgotavirág

" Az egyik az hogy nagy baj az, hogyha még sem annyira egyek a házastársak az Úrban, hogy egyik a másikat ráveheti valami bűnre. Hogy a másik beletörődik a békesség kedvéért nem tiltakozik, ezt sose szabad megengednünk magunknak. Ha tudjuk hogy mi az engedelmesség útja, másikat is vissza kell rántani onnan, mert a bűn mindig közös lesz. Cippóra volt engedetlen és Mózes van a halálán őt akarja megölni az Úr, mert Mózes volt a felelős azért hogy mi történik a családdal. Ezt sose szabad megengedni a másik iránti szeretetből kell ilyenkor nagyon ragaszkodni az Úrhoz.

A másik az hogy Isten őrizzen meg minket attól hogy ilyen hamis engedékenység legyen bennünk a gyermekeink iránt, hogy megkíméljük őket valamitől amitől nem szabad megkímélni. Például a fenyítéstől. Valaki egyszer azt mondta, ha mi nem tudjuk büntetni igazságosan a gyerekeinket, akkor majd ők megbüntetnek minket utólag emiatt. És ez így igaz. Nem ütni verni kell a gyereket, hanem az Isten rendjére megtanítani. Neveljétek őket az Úr rendelése és intése szerint. És amit az Úr rendelése szerint meg kell tenni, azt akkor is meg kell tenni ha annak a gyereknek átmenetileg fáj. Nem szabad eljátszani azt hogy a szövetség tagja nem lehet. Kint marad az Isten szövetségén.

És a harmadik a mit megtanulhatunk ebből, hogy akinek azért van valamilyen kapcsolata Istennel abban ő bűnbánatot ébreszt és a bűnbánó ember tudja hogy, hogy kell jóvá tenni a bűnt. Az az ige juthat eszünkben itt hogy vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat. Tudta Cippóra, hogy nincs más megoldás erre, csak ez a véres műtét. És itt magasodik fel előttünk nagyon a mi Urunk Jézus Krisztus keresztje. És ezért lehetünk neki nagyon hálásak. Vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat a mi számunkra sem. De ezért nem a mi vérünknek kellett és kell kiomolnia, ezért az ő drága és tiszta vére omlott ki. És ezért van bűnbocsánat és ha valamit akár most elénk hoz a mi múltunkból ami rendezetlen ami ilyen szép csendesen átmentett bűn, akkor azt még ma valljuk meg előtte és hagyjuk abba, és szakítsunk vele mert van rá bocsánat. Egészen bizonyos hogy van. "

Golgotavirág

" És a negyedik jelenet az, hogy Mózes visszaküldi a családját onnan. Egy fél mondatos utalásból tudjuk ezt a 18. részből megérkeznek Egyiptomba és Mózes látja hogy itt olyan kemény harc fog elkezdődni, hogy fedezékbe kell menteni a családot. Gondoskodik róluk, hogy ő engedelmeskedhessék az Úrnak. Nagyon valószínű attól félt hogy esetleg túszul elvitetheti a feleségét és a gyerekeit a fáraó és így akar nyomást gyakorolni ő rá. Mózes egészen szabad akar lenni az Úr számára. Jobb ha ők visszamennek Jetróhoz, vissza küldi őket és aztán mikor a pusztai vándorlás során oda az ország közelébe akkor adja át megint neki Jetró feleségét és a gyermekeit. Nagyon kedves az a jelenet a 18. részben ahol az öreg bölcs após átlátja azonnal a helyzetet és adja azt a tanácsot is Mózesnek hogy nem jó az hogy mindent te csinálsz te is kifáradsz a nép is kifárad hogy egész nap várni kell, meg kell szervezni a lelki gondozást. És rendkívül világos bölcs tanácsokat adott neki és egyben átadja neki a családját. Többet nem tudunk Cippóráról. Nem tudjuk meddig élt, de ez is arra utal hogy egészen egygyek voltak ők. a pusztai vándorlásban, a megérkezésben, az új igében. Különös ez a mondat amit itt hallottunk hogy vérjegyesem vagy te nekem. Mostanában többször használtuk ezt a képet hogy Jézus Krisztus az egyháznak a vőlegénye. Ő a mi vőlegényünk az ő véres áldozata a jegy ajándék azzal váltott ki minket, hogy felszabaduljunk a küldetésre és az engedelmességre. Hogy ne magunkat akarjuk megvalósítani hanem készek legyünk önmagunkat az ő nevéért odaadni, hogy ő éljen bennünk. Mert aki meg akarja tartani a maga életét biztos hogy elveszti azt. Aki kész az ő életét őérette megtagadni oda adni az találja meg igazán az életét, mint ahogy Cippóra is. "

Golgotavirág

MIRJÁM
4Móz 12,1-15 alapján
Cseri Kálmán 1983.06.02

"Isten igéjét a 4 Mózes 12 részéből olvasom a 4 Mózes 12 részében így szól az ige:

"Egyszer Mirjám és Áron Mózes ellen beszélt a kúsi asszony miatt, akit feleségül vett. Mert Mózes kúsi asszonyt vett el. Ezt mondták: Vajon csak Mózes által beszélt az Úr? Nem beszélt-e miáltalunk is? De az Úr meghallotta. Ez a Mózes pedig igen alázatos volt, a földön élő minden embernél alázatosabb. Az Úr mindjárt ezt mondta Mózesnek, Áronnak és Mirjámnak: Menjetek ki mindhárman a kijelentés sátrához. Ki is mentek mindhárman. Akkor az Úr leszállt felhőoszlopban, megállt a sátor bejáratánál, és szólította Áront és Mirjámot, ők ketten pedig odamentek. Az Úr ezt mondta: Halljátok meg beszédemet: Ha van az Úrnak prófétája köztetek, azzal látomásban ismertetem meg magam, álomban beszélek hozzá.De nem ilyen Mózes, a szolgám! Őrá az egész házam van bízva! Szemtől szemben beszélek vele, világosan, nem rejtélyesen, az Úr alakját is megpillanthatja. Hogy mertetek hát beszélni szolgám, Mózes ellen?! Az Úr haragra gerjedt ellenük, és elment. Amikor a felhő eltávozott a sátorról, Mirjám egyszerre poklos lett, olyan, mint a hó. Áron Mirjám felé fordult, és látta, hogy poklos. Akkor ezt mondta Áron Mózesnek: Kérlek, uram, ne ródd föl nekünk ezt a vétket, hogy esztelenül vétkeztünk! Ne legyen olyan Mirjám, mint a halva született, akinek a teste félig már oszlásnak indult! Ezért így kiáltott Mózes az Úrhoz: Istenem, gyógyítsd meg őt! Az Úr azonban ezt mondta Mózesnek: Ha csak az apja köpte volna is arcul, akkor is szégyenkeznie kellene hét napig. Zárják ki a táborból hét napra, és csak azután fogadják vissza. Ki is zárták Mirjámot a táborból hét napra. A nép nem indult tovább addig, amíg vissza nem fogadták Mirjámot."

Az Ó-szövetség asszonyai közül, ma Mózes testvérének Mirjamnak az alakját nézzük meg mit mond róla a Szentírás. Három jelenetet elevenítsünk fel az ő életéből.

Az első még egész kicsi lánynak ábrázolja. Nehéz idők voltak akkor, akkor határozták el az egyiptomiak, hogy valami módon csökkenteni kell Izráel egyre növekvő létszámát. És az újszülött gyermekeket el kell pusztítani. Akkor született a kis Mózes. És azt olvassuk, hogy az édesanyjának nem volt szíve végrehajtani ezt a parancsot. Melyik anyának lenne szíve ehhez? Egy ideig csitítgatták és csicsísgatták, aztán mikor már három hónapos volt és szépen megerősödött a hangja, nem lehetett letagadni, hogy újszülött fiú van a háznál. El kellett vinni a kis Mózest a háztól. Akkor csináltak egy olyan gyékény kosárkát neki, amit az édesapja kívül belül szurokkal bekent, azért szokták ezeket a baba hordozókat mózeskosárnak nevezni, és beletette a közeli folyóba a sás közé, hogy oda jár majd ki szoptatni. Van hatalma Izráel Istenének arra, hogy megőrizze ezt a gyermeket a szüntelen életveszélyben is. És akkor állították oda őrszemnek az idősebb nővérkét Mózes testvérét ezt olvassuk erről :" és amikor már nem rejtegethették tovább egy gyékény ládácskát készítettek neki bekenték azt gyantával és szurokkal beletették a gyermeket és letették a folyóvíz szélén a sás közé. Az ő nénje pedig megállt távol, hogy megtudja mi történik vele. Aztán a kisbaba ott is sírt és a fáraónak a fürdőző leánya meghallotta. Megtalálták megtetszett neki a gyermek és az őrszem nagyon talpraesetten intézkedett. Az ő nénje pedig oda ment a fáraó leányához és ezt mondta hívjak e neked egy szoptatós asszonyt a héber asszonyok közül, hogy szoptassa neked a gyermeket? A fáraó leánya pedig ezt mondta igen. Elment azért a leányzó és elhívta a gyermek anyját. Nem tudjuk hogy ez a leányzó Mirjam volt e, lehet, hogy Mózesnek egy másik testvére egy idősebb nőtestvére. Mindenesetre név szerint csak két testvérét említi Mózesnek a Szentírás Áront és Mirjamot.
A 4 Mózes 26. része fölsorolja a család összes tagját és ott is csak ez a három név van. Tehát ha csak hárman voltak testvérek, akkor valószínű, hogy Mirjam volt ez az őrszem. Ha volt még egy idősebb testvérük, akkor valaki más, ezt nem lehet eldönteni. Az elgondolkodtató adat, hogy ha Mirjam volt az akkor őneki az Egyiptomból való kivonuláskor legalább 90-95 évesnek kellett lennie és akkor különösen hatna az, hogy ő tánccal is kifejezte az Isten iránti háláját."

Golgotavirág

" De lehetséges még az is, nem tudjuk. De ha ő volt ez a kislány, akkor ez az első kép rendkívül kedves és számunkra is példát mutató adalékokat tartalmaz. Mert nem csak a kistestvér iránti szeretetnek a világító példája ez, hanem annak is hogy nehéz időkben, kritikus helyzetekben egy kisgyerek is milyen sokat tud segíteni a szüleinek. Nyilván nem állhatott oda Mózesnek az édesanyja az feltűnőbb is lett volna. De ez sem volt azért természetes hogy egy kisgyerek ott álldogáljon órákig és figyelje hogy mi történik a kistestvérével. Ahelyett hogy játszana vagy szórakozna vagy kellemesen ütné el az időt. Őrállóvá kell lennie nehéz időkben, ilyen kicsi korban is. Nem kellett mást csinálnia csak figyelnie abba az irányba és ha valami történik a kis Mózessel az jelenteni otthon. Na de ez azt jelentette hogy a kistestvérének az élete fölött őrködött. A kicsinek az életét bízta rá az édesanyja. Kicsi szolgálata is válhatunk mi életmentőkké, hogy ha az komolyan csináljuk. Érdemes minden vonatkozásban végig gondolnunk azt, hogy mit csinált a kis Mirjam ott nem akarom most nagyon részletezni inkább csak fölvillantom ezeket a képeket. Kicsi segítséggel is nagyot segíthetünk sokszor a szüleinknek, mint ahogy ő tette. Vagy ha testvérek kapcsolatát vesszük. Így őrködhetünk egymás élete fölött, egymás új élete lelki élete fölött is.

Olyan kedves volt egy tizenéves testvérünk a napokban. Aki a bibliaóra után szégyenlősen odasonfordált hozzám és azt mondta, hogy tessék már beszélni a testvéremmel, mert néhány hét óta nagyon rossz barátai vannak és most már nem is hajlandó velem együtt imádkozni. És lehetett érezni a hangján, hogy ezt nem azért mondja, hogy ő különbnek lássék, mint hívő ember, mint a testvére, hanem azért, mert nagyon aggódik azért, hogy az az új élet, ami a testvérében is elindult, és amit együtt növel Jézus Krisztus bennük, az nehogy veszedelembe kerüljön. Érzékelte, hogy életveszélybe került a testvérének a hite, és ő, mint őrálló ő ezt azonnal szóvá is teszi, és szól valahol segítséget kér valakitől.

Jellemző e ez reánk is ha tényleg testvérünknek tekintjük egymást? Most a Krisztusban a hitben testvérekként. Fontos e nekünk a másik új élete? Azt mondja Jézus Krisztus, hogy jaj annak aki egyszer is megbotránkoztat a kicsinyek közül csak egyet is. Sokkal jobban kell ügyelnünk arra hogy nehogy megbotránkoztassunk valakit aki még kicsi gyermek a hitben, aki azt hiszi hogy a hívők bűntelenek és makulátlanok és beleütközik a mi bűneinkben és botránkoztatjuk. Neki ezen át kell mennie és hozzá kell szoknia hogy Jézus Krisztus az egyetlen tiszta és szent és a hívők sajnos nem és aki megbotránkoztatta az vétkezett, annak ezért felelnie kell. Fontos e nekünk a kistestvéreink élete? Most lelki képen értve. Úgy imádkozunk e értük, úgy gondoskodunk e arról hogy táplálékhoz jussanak? Fontos e nekünk az ebben a zűrzavaros szellemiségű világban amiben élünk hogy anyatejjel táplálkozzanak? Hogy ne kerüljenek el idegen szellemi közösségekbe ahol tönkreteszik letiporják a hitüket. Hanem az anyaszentegyházban maradjanak ahol elindultak, ahol új életet kaptak, ott jól érezzék magukat. Teszünk e valamit azért hogy olyan táplálékot szolgáljunk itt fel amin növekedni lehet ? Hogy hamisítatlan tejet kapjanak így mondja Péter apostol mert már akkor is hamisították a tejet úgy látszik a tehén tejet is meg az igének a tiszta tejét is. És ma is sokan fáradoznak ezen. Fontos e nekünk hogy mi hangzik itt hogy kik vannak itt hogy mi lesz azokkal akik itt vannak? Legalább azok akiket mi hívtunk ide. Vannak e ilyenek, akiket mi hívunk ide? És akiknek az új élete körül bábáskodunk és a mi imádságunk ott őrködik fölöttük. És félretéve a magunk játékait mi őket figyeljük hogy életben maradjanak és ne kerüljenek veszedelembe.

Ha Mirjám volt ez a kislány, akkor azt kell mondanunk ennél a résznél az első képnél, hogy kedves kicsi Mirjam, adj hálát az Istennek, hogy ilyen fiatalon gyermek fejjel már őrállóul rendelt téged és valaki olyannak az élete fölött őrködő lettél, aki az ő választott eszköze lett, és akin keresztül nagyon sokakat megáldott. Mirjamnak csak azt kellett csinálnia, hogy mondjon le a játékról és ott álljon és figyeljen. Sokszor tőlünk sem vár mást a mi Urunk. Csak azt, hogy ott álljunk ahova ő állít. Arra figyeljünk amire vagy akire figyelnünk kell. És tegyük félre a magunk játékait. Nagyobb tisztesség az, hogy gyermek fejjel már vagy ha a hitünk még gyermekkorban van olyan értelemben az ő szolgálatában állhatunk. Ez az első kép amit tudunk Mirjamról.

A második kép jóval későbbi. Nyolcvan esztendő eltelik közben, amikor Isten kiszabadítja az ő népét a rabszolgaságból.Csodálatosan átmenti őket a Vörös - tengeren. Az ellenség bele vész az összecsapódó habokba hullámokba . Isten népe pedig a túlsó partról megrendülve és csodálkozva nézi . Sokféle képen lehet az Isten szabadítását kommentálni. Sokféle képen lehet egyáltalán megfogalmazni. Az az ember aki nem szokott hozzá hogy a hit szemével nézze az eseményeket az ilyeneket mondott akkor is meg mond ma is na ezt jól megúsztuk. Vagy elkezdi magát dicsérni hogy milyen szép teljesítmény volt hogy olyan rendben olyan gyorsan mindenki átjött azon az úton, ahol megnyílt a tenger."

Golgotavirág

" Aki csak magára néz az ilyeneket mond. Vagy lehet inni ennek az örömére mint ahogy ma mindennek az örömére, bánatára inni szoktak minden lehetséges helyen. Vagy lehet azt csinálni amit Mózes csinált, hogy ott mindjárt helyben ahogy az utolsó ember is partra tette a lábát fölemeli a kezét és elkezdi magasztalni a Mindenhatót, és félreérthetetlenné teszi a lelkileg vakok számára is, hogy az Isten szabadította meg őket. Azokat is akik nem hittek benne. Mert az Isten szabadító Úr. És ahogy az utolsó ember is kilép a partra felhangzik Mózes csodálatos dicsőítő hálaadó imádsága és amikor Mózes befejezi abban a pillanatban valaki folytatja. Az utolsó mondata elhangzik Mózes énekének és akkor Mirjam prófétaasszony Áronnak nénje dobot vett a kézébe és kimentek utána mind az asszonyok dobokkal és táncolva, és ezt mondta nekik Mirjam, énekeljetek az Úrnak mert felséges Ő lovat lovasával tengerbe vetett. Ez a mondat Mózes énekében többször is elhangzott, ebben lehetett összefoglalni a legrövidebben azt hogy mit cselekedett most az Úr. És amikor Mózes a kiválasztott abba hagyja, Mirjam a testvére azonnal folytatja nem idegen hangot üt meg nem másról énekel ugyan arról az Istenről énekel, és olyan magával ragadó módon, hogy az asszonyok is belekapcsolódnak ebbe az énekbe. És itt már nem egy valaki hanem itt már egy nagy kórus, az egész nép kezdi dicsőíteni a Mindenhatót. Mirjam is Istenre mutat és Isten szabadításáról énekel. Minden képen idős lehetett ő már akkor, és így idősen is tud örülni az Úr szabadításának. A testvérének a sok-sok fáradozását látva is nem a testvérét dicséri hanem a Mindenhatót dicsőíti. Nem önmagukkal vannak elfoglalva vagy saját magával, hanem az Úrra mutat. És azt mondja biztatás képen, hogy énekeljetek ti is és elől jár ebben. Elől jár a példával és elől jár az énekléssel és sok tétova asszonyt akinek a száján nem fakad még föl az imádság megtanítja imádkozni. Olyan kedves kissé erőszakos biztatás ez itt az ősi szövegben szinte azt mondja, hogy nyissátok már ki a szátokat, hát nincs mondani valótok az Úrnak? Nem látjátok mit csinált az Úr? Nem látjátok, hogy ki cselekedett itt? Jöjjön már ki a szátokon a Szent Isten szent neve. Itt most egyedül az ő nevét illik emlegetnünk és egyedül őt kell magasztalnunk. És elől jár ebben és magával ragadva a többieket is. Mirjam életének ez a jelenete is példaadó a számunkra. Hogy szoktuk mi értékelni az eseményeket? Én mindig egy hívő ember szégyenének látom azt, hogy ha nem meri kimondani Isten nevét akkor amikor az Urat kellene magasztalnia. Hát szerencsére meggyógyult a valaki rokonunk vagy ismerősünk. És utólag vallja be hogy régóta imádkozott ezért és ő tudja, hogy az Úr gyógyította meg. És akkor miért nem meri így mondani? Szégyenli, hogy az Úrhoz tartozik és hogy imádkozott? Igen, szégyenli. Nem merjük az Urat hívni tanúként, nem merjük őt dicsőíteni, mert attól félünk, hogy egyedül maradunk az ő dicsőítésével. Mirjam is egyedül kezdte el, de volt bátorsága biztatni a többieket ha az Urat látjátok ebben a szabadításban akkor dicsőítsétek őt. Persze csak az tudja az Urat az ő szabadító csodáiért magasztalni, akit megszabadított már az Úr az ő szabadító csodáival. Aki a nagy szabadítást ami a Golgotán történt úgy élte át és úgy fogadta el a hitével, hogy őt szabadította meg Jézus a bűnnek a halálnak és az ördögnek a rabságából. Aki ezt átéli, annak nyílik meg a szája magasztalásra. Az nem szégyenli az ő Urát az legszívesebben mindig őt dicsőítené, és az azok között érzi jól magát akik őt dicsőítik és nem akik elhallgatják és káromolják. És az ilyen ember tud magával ragadni másokat is példává lenni az imádkozásban és mint egy szájukba adni a tétováknak hogy hogyan kell és lehet az Urat magasztalni. És ha a mi életünkre ez a tétovaság jellemző, vagy ha mindenestül hiányzik belőle az, hogy magasztaljuk az Urat az ő szabadításáért, akkor ez azt mutatja, hogy minket még nem szabadított meg. Pontosabban mi még nem fogadtuk el tőle ezt a szabadítást. Mi még nem hisszük azt, hogy minket is kiszabadított a bűnből, a halálból és az ördög minden bilincséből. És ezt az igét talán azért hozta most elénk a mi Urunk, hogy ezzel a ténnyel szembesüljünk. Lehet, hogy sok mindent mondunk mi Őróla, de nem tudjuk őt magasztalni a szabadításért. Hát, hogy tudnánk ha még nem vagyunk szabadok. Aki azonban már hit által elfogadta Krisztusban készített szabadítást minden bűnétől és annak következményétől az így szólal meg újra és újra mint ahogy Mirjam megszólalt: Énekeljetek az Úrnak mert felséges Ő, lovat lovasával tengerbe vetett. Bizony a tengerbe vetette megsemmisítette a mi ellenségeinket is, őket bátran mutogatván diadalt révén rajtuk abban ahogy Pál apostol a Kolosséi levélben írja. Ez a második kép Mirjamról. "

Golgotavirág

" És itt jön a harmadik amelyik, ezeknél már sokkal sötétebb és szomorúbb kép. És ennek a képnek ezt a címet adhatnánk, hogy aki áll vigyázzon hogy el ne essék. Mert mindannyiunkat fenyeget az a veszedelem hogy elbuktat az ördög, és éppen azokat fenyegeti ez, akik tudják magasztalni az Urat, mert megszabadultak. Különösen azokat, akik hangadók az Isten népe között. Akikre hallgatnak a többiek, akik példává lettek és másokat is közelebb tudnak vinni a szabadító Jézushoz. Ezek lesznek veszélyesek és ezeknek kell nagyon vigyázniuk hogy ha állnak el ne essenek, mert eleshetnek. A legkülönbeket is el tudja buktatni az ördög.

Így történt ez Mirjámmal is és ennek a részletes történetét olvastuk föl a 4. könyv 12. részéből. Miről volt ott szó?
Arról hogy Isten Mózest egészen különleges módon használta egészen különös gazdagsággal adta neki az ő kijelentését, amit aztán Mózes tovább adott a népnek.Egészen különös gazdagsággal adta neki az imádság lelkét és Mózes mindig ott állta az Úr előtt mondta az Úr üzenetét a rá bízott népnek és mondta a nép imáját az ő urának és ebben a közvetítő közbenjáró szolgálatban égett el az élete. És időnként Áron és Mirjám is kapott kijelentést az Úrtól. És egyszer Mirjámék megelégelték, és azt mondták ráadásul nyilvánosság előtt a nép füle hallatára hogy botránkoztassanak is másokat. Hogy vajon csak Mózesnek adott e kijelentést az Isten nem szólt e mi általunk is? Nem több Mózes mint mi vagyunk. Mi is vagyunk olyan próféták, mint Mózes.
Azt hiszem hívő emberek azonnal érzékelik hogy milyen rettenetes gondolat és indulat és mondat ez. Hogy én is vagyok olyan próféta mint te, iszonyatos. Isten kiválasztó kegyelme van amögött, ha valakit prófétának használ, Isten ajándéka az, ha rábízza valakire az ő igéjét mindenkinek áldása és haszna van abból, ha valakire rábízza az ő igéjét.
Itt elkezdeni versengeni az egyik legszörnyűbb hitetlenség és Isten káromlás. De kik kezdenek el itt versengeni? Azok akik a maguk dicsőségét kezdik el keresni.

Mirjámnak nem volt elég az a tisztesség és elismerés amit kapott és soknak találta azt amit Mózes kapott, és emiatt elkezdte csorbítani Mózes dicsőségét. Azt mondja kúsíta asszonyt vett feleségül és Mózes hibája mellé vagy egy egyszerű tény mellé oda állítja a maga érdemeit, hogy ő általa is szólt már az Úr és ő is prófétált. Ő is van olyan próféta mint a testvére. Keserűség, elégedetlenség, dicsőségvágy, nagyravágyás, versengés van emögött a szavak mögött. Az egyik legutálatosabb bűn Isten színe előtt és az egyik olyan bűn ami teljesen használhatatlanná teszi az embert a szolgálatra. Aki versengeni kezd a szolgálatban, azt tovább nem használja az Úr. Mert az már maga akar csinálni valamit, és az Úr csak azokat használja akik által Ő maga végezheti el a maga munkáját. Amikor valaki kész háttérben maradni.

Gondoljunk arra amit Cippórától tanultunk a legutóbb, aki egészen eltűnik a szolgálatban, akit nem zavar az, hogy a férje a nagy, mert ő is meg a férje is azt akarják, hogy az Úr legyen a nagy, és az olyan mindegy hogy őrájuk az Úr dicsőségéből hány fénysugár hull, az a fontos, hogy mindenki az Urat dicsőítse és nekik is mindkettőjüknek az élete az Urat dicsőítse. És ebben a szolgálatban tűnjön el Mózes és tűnjön el Cippóra a szolgálat a fontos, meg azok akiknek szolgálnak, meg maga az Úr aki parancsolta a szolgálatot. Ilyeneket tudja használni Isten. Mihelyt valaki azon kezd gondolkozni, hogy mit kapok én azért hogy szolgálok, észre sem veszik meg se dicsérnek, nem is eléggé dicsérnek meg. Abban a pillanatban felmondok Istennek. Isten nem használja az ilyeneket. Mint ahogy Mirjámot sem használta. Isten őrizzen meg minket ettől az indulattól. És megint had idézzem hogy aki áll vigyázzon hogy el ne essék, mert nem csak a hitben való elindulás a fontos vagy a szolgálatban engedelmes elindulás, hanem a szolgálatban és hitben való megmaradás.

Jézus nagyon gyakran használta ezt a kifejezést, hogy maradjatok én bennem, ő tudta azt, hogy milyen sok erő támadja azokat akik ő beléje kerültek. Akikben az ő élete elindult akik a Krisztusban vannak, mert benne hisznek. Azokat támadja csak a kísértő, azoknak kell ügyelni arra, hogy megmaradjanak mindvégig őbenne.Aki mindvégig állhatatos marad az idvezül.
És ezt az jellemzi a Krisztusban maradást hogy néki növekedni kell nékem pedig egyre kisebbé válnom. Mirjám pedig itt hirtelen meg akart növekedni. Lábujjhegyre állt, hogy ő is van akkora, mint a testvére. Amikor én akarok nőni, Jézus Krisztust kisebbítem magamban. Amikor én akarok megdicsőülni a Krisztust gyalázom és megalázom magamban. Amikor valaki versengésből a maga dicsőségét keresi, Jézus Krisztust feszíti keresztre mindig újra. Hányszor feszítjük mi keresztre a Dicsőség Urát ? Akit egyedül illet meg minden dicséret és dicsőség. És hányszor használjuk erre mi is a nyelvünket, mint ahogy Mirjám? A szíve volt tele ezzel, de amivel a szív tele van az jön ki a szájon, mondja Jézus, és a mi szánkon is sokszor ez jön ki. Mások csepülése, ítélkezése, mások bűneinek a szeretetlen részletezése, mindig ezt célozza, hogy én különbnek látszódjam, őhozzá képest. És milyen gyakori ez hívő emberek között is és a távollévő testvért csepülni. Mint ahogy Mirjám a távollévő testvérről mondott itt rosszat másoknak.

A nyelv bűneire különösen is vigyázni kell Isten gyermekeinek. Pál apostol ennyire beszűkíti azt, hogy mit mondhatunk mi ki egyáltalán, csak ami hasznos a szükséges építésre . Csak ami hasznos a szükséges építésre és mond előtte egy csúnya drasztikus jelzőt, amikor azt mondja hogy semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne jöjjön. Csak ami hasznos a szükséges építésre. Aki könnyen megsértődik, ám tegye. De mennyi rothadt beszéd jön ki a mi szánkból, hívő emberek szájából is.

Mirjám próféta volt, Áron a nép papja volt és a szájukból rothadt beszéd jött ki. Isten azonban védi azt, aki hozzá hűséges, ebben az esetben Mózest. És akinek a száján rothadt beszéd jött ki az saját maga rothad meg. Ez a kemény igazság ebben a történetben, mert abban a pillanatban, hogy Isten leleplezi a bűnt és ítéletet hirdet, Mirjám poklossá lesz, leprássá lesz, fehérré, mint a hó.

Rendkívül jellemző ez a kép ha a szó átvitt értelmében nézzük is a leprásokra úgy néztek akkor is mint akik élő halottak, akik halálra vannak ítélve meg vannak számlálva a hónapjaik vagy esetleg éveik, de ebből gyógyulás nincsen, akkor úgy néztek rájuk. Az a neved hogy élsz pedig halott vagy. És aki bűnben van, aki az Úr ellen vétkezett aki maga akar nagy lenni és az Urat keresztre feszíti az lelkiképpen mindig leprás, az a neve, hogy él pedig halott. Még hangzik az imádság az ajkán, még hallgatja az igét, végez talán még szolgálatot is de ő is érzi mások is látják, hogy az Úr ereje eltávozott tőle. Az Úr békessége már nem jellemző rá. A szavaiban már nincs átütő erő. Másokat vezetni már nem tud, mert maga is letért az útról. Eltávozott a felhő a sátorból, ezt olvassuk. Az a felhő, ami az Úr jelenlétét jelképezte mindig. Miután az Úr ítéletet hirdetett és Mirjámon az ítélet beteljesedett, eltávozott a felhő, magára marad az a hívő ember az Úr nélkül aki vétkezett és bűnben van.

Van e ebből szabadulás? Van belőle szabadulás és ez itt van már az Ószövetség elején is és itt is ugyan ez az út vezet a szabaduláshoz, mint amelyik utat nekünk Jézus Krisztus mutatta meg, a bűnbánatnak és a bűnvallásnak az útja. Sajnos nem Mirjám látja bűnnek a bűnt és vallja meg azt, de Áron igen. Abban a pillanatban ahogy a testvérére néz és látja, hogy leprás fölfogja hogy itt mekkora bűnt követtek el együtt és, hogy az igazságos Isten bűn gyűlölő. Abban a pillanatban így beszél uram ne tulajdonítsd nekünk ezt a bűnt, mert bolondul cselekedtünk és vétkeztünk. Ez a tiszta beszéd. Nem a körülmények befolyásoltak, nem tévedni emberi dolog, hanem vétkeztünk mi. Nem csak az akin máris ott van az ítélet jegye hanem én is mondja Áron. Vétkeztünk, ez bűn, ne tulajdonítsd nekünk ezt a bűnt. Benne van ebbe az, hogy azt látja bűnnek, amit Isten bűnnek mutatott. Benne van az, hogy nem másra hárítsa a felelősséget, hanem maga alázkodik meg és benne van az a bizodalom, hogy van ki út ebből a nyomorúságból is. Uram ne tulajdonítsd nekünk ezt a bűnt. Nem tudom érezzük e, hogy mennyire Újszövetségi hangzása van ennek, hogy ne tulajdonítsd a Koritusi levélben írja azt Pál, hogy Isten nem tulajdonította néktek a ti bűneiteket, hanem Jézus magára vette, de néktek tulajdonítsa Jézus igazságát, ha hisztek benne. A nekünk tulajdonítás alapján, lehet megszabadulnunk a bűnből. Nem úgy, hogy mi megjavulunk, nem úgy eleget teszünk. Senki nem tud azért eleget tenni Mirjám sem. Ha belehal a leprába akkor sem tett volna eleget ezért a bűnért. Mindannyiunk bűneiért egyedül Jézus tudott eleget tenni, de Ő eleget tett. Az Úr mindnyájunk vétkét őreá vetette,és ő elhordozta és bejelentette hogy elvégeztetett. És azóta aki benne hisz, az szabad. Az meggyógyul a leprájából, annak nem csak a neve lesz az hogy él, pedig halott, hanem az élni fog, mégpedig a Krisztus életet jelenik meg benne, és az az ember szabad a szolgálatra. Szabad a lelkiismeret furdalástól, az önvádtól, a vádaskodástól, a versengéstől, szabad arra, hogy használja őt újra az Úr.

Ha az első képet nézzük, akkor az jut eszünkben, hogy készek vagyunk e félretéve a magunk játékait mások élete fölött őrködni?
Ha a második képet, akkor az, hogy helyen értékeljük e az eseményeket ? Tudjuk e magasztalni az Urat? Mégpedig úgy hogy másokat is magával ragad a mi dicső énekünk és másokat is közel vezetünk őhozzá.
És ha Mirjám bűnét nézzük, akkor vigyázzon ki- ki aki áll, hogy el ne essék . Akkor vizsgáljuk meg most bűnbánattal a mi nyelvünknek a bűneit a bennünk lévő sokféle keserűséget, a versengő indulatot, haragot esetleg gyűlölködést, az elégedetlenséget, hogy miért különb a másik, miért kap többet, miért nem én? Valljuk ezt bűnnek akár mi váltotta is ki, ha jogosnak érezzük akkor is, bűn és ha nevén nevezzük, akkor van szabadulás. Mert Isten kész nem tulajdonítani nekünk a mi bűneinket, hanem nekünk tulajdonítani Jézus Krisztus igazságát és szentségét. És a nekünk tulajdonított igazsággal kelhetünk föl innen és mehetünk újra szolgálni.

Imádkozzunk!
Így magasztalunk téged Jézus Krisztus a keresztért, köszönjük hogy elvégeztetett ott a mi váltságunk. Köszönjük hogy kiszabadítottál bennünket a bűn szorításából, köszönjük hogy azóta tudjuk igazán hogy milyen súlyos a bűn, hogy abba valakinek bele kell halni. Köszönjük az ígéretet, hogy nem nekünk kell belehalnunk a magunk bűneibe, mert ez már elvégeztett és mi hihetünk és miénk lehet a te igazságod. Kérünk téged hogy így lássuk meg az a nagy szabadítást, amely benned lett a mienk, és így tudjuk rábízni magunkat a te kegyelmedre, amely mindenre elég a mi életünkben is.
Ámen

/ Cseri Kálmán Mirjam című igehirdetés a 4 Mózes 12. rész alapján
1983.06.02 /