Egyet értek!

Én a gyülekezetben tanítom a gyerekeket és fegyelmezem is őket, ha kell.
Itt ez azért könnyű, mert a szülők bizalmát élvezem és nem esnek nekem, sőt.
Tudják, hogy szeretem a gyereküket, ami nem jelenti azt, hogy adott esetben ne büntessem meg őket. (ahogyan a sajátjaimat is)
De ezek a kölykök (főleg, ahol az apa a helyén van) megszokták, hogy a tanításnak része a fegyelmezés, a fenyítés.
A fiam kérdezte egyszer tőlem egy rossz gyerek láttán, hogy miért nem kap vesszővel?

Neki természetes, hogy a rosszaságnak következménye van.

Zsid 12,8 Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak.

Kedves Peg4
Erről a fegyelmezés hiányról beszélek, amiről te is.
Régen egy gyerek azért nem merte otthon elmondani, hogy kapott egy pofont a tanártó, mert otthon kapta a másikat. Ma meg a tanárt akarják megverni.
Sajnos a mai szülő generáció is nagyon nagy torzulásban leledzik gyereknevelést illetően.
És erre mondtam, hogy ki van véve a tanár kezéből minden eszköz.
üdv
ex

Lehet, hogy mekköveztek, de én nem hiszek a vesszőzésben.

Akkor ne csináld, nem kapsz érte vesszőt, követ meg pláne!

Nekem is nagyon sok idő kellett ahoz, hogy hittel használjam, addig ellene voltam.
Nem is erőltetném senkire ezt a fegyelmezési módot.
Amit a pálcáról tudni érdemes:
Egy vékony pálca, ami csíp - nagy sebesülést nem okozhatsz vele - pont elég arra nézve, hogy a gyerek megértse, a rossz dolgoknak rossz következményük van. (tudod Micimackó, amikor benyúlsz a méhkaptárba, hogy mézet lopj a méhektől )
A lényeg, hogy nem indulatból ütsz, mert el kell menned a pálcáért, nem rimánkodsz órákig, nem a kezeddel csapsz, amivel simogatni kell, előre figyelmezteted a gyereket, hogy ha még egyszer ezt megteszi, akkor pálcával kap a seggére, stb.

De azt is el tudom fogadni, hogy bizonyos gyereknél felesleges a pálca, mert pár szóból megérti, amit kér a szülő és teljesíti is ezt.
A pálca nem a nevelés elengedhetetlen része, de hitem szerint nem is elvetendő része.
Persze ez csak ott működik, ahol az apa is fegyelmezve van az Úr által.

Ja, úgy!
Nagy kő esett le a szivemről.
Meg a lányoknál is hallottam valami zajt.

Nem a vesszőzésben kell hinni, hanem Isten igéjében.
üdv
ex

Ja. Valójában ha kiskorban időben, jókor alkalmazod egyszer-kétszer, akkor soha többet nem kell alkalmazni. Nekem ez a tapasztalatom.
üdv
ex

Eeyore, semmi gond, beszélgetünk.Én is csak másodkézből, a lányomtól hallottam erről.

A lányoknál már késő, de ahogy ismerem őket nem is kell, mert ők a "szóból értők".
Ábelnél hasznos volt és hasznos, igaz már nagyon ritkán használjuk, kezd elszáradni... (Panna, ha 1-2-szer kapott.)
Ex-el értek egyet abban, hogy ez korfüggő. Egy bizonyos kor után már nem lehet eszköz. Akkor már arathatjuk, amit vetettünk. vagy
Sajna nem csak a szülők aratják a gyerekük "nem fegyelmezését", hanem más gyerekek és persze a pedagógusok.
Lehet ekkor a szülőknek még viccesnek is tünhet, hogy a gyerekük, milyen vagányan beszól egy másik felnőtnek, vagy a pedagógusnak, de egyszer eljön az idő, amikor vele is szörnyű dolgokat tehet ez a gyermek.

Tanulgatom:
A botod és pálcád megvigasztal engemből eddig csak a botot és pálcát láttam pl., és, mit mondjak, nem nagyon örültem neki. Most már azt is észreveszem, hogy megvigasztal engem.
És ez olyan jó!!!!
üdv szeretettel
n.

csak 2X ment már megint

Üdv Mindenkinek!

Kint voltam a Nemzeti Vágtán. Viszonylag sikerült jó helyet találnom, csak egy család állt előttem közvetlenül a palánknál. Aztán hirtelen megjelent mögöttem egy apuka, aki dühösen konstatálta, hogy nem tud, sehogyan sem tud előrefurakodni. Így lehajolt a gyerekéhez, és szólt neki, hogy szépen fúrja előre magát. Na, a gyerek elindult, mint egy kisfúrógép. Már majdnem elért a palánkhoz, mikor rájött, hogy itt két gyereket kéne arrébb löknie. Gondoltam, itt feladja. De nem. Arrébb lökte a család legkisebb fiát - aki nála kisebb volt - hogy helyette ő mászhasson fel a palánkra. A büszke papa meg távolról figyelte. Persze az apukája is megpróbált utánamenni, de hát ugye... én rutinos koncertre járó vagyok. Borzasztó egyszerű a taktikám: állj mint a cövek. Az ilyen emberek azt hiszik, hogy ha egy picit meglöknek akkor én arrébb fogok topogni ijedten, de ilyenkor én egy centit sem. Csak állok tovább ugyanott, ki se billenve. Na akkor az apuka tovább figyelte a gyerekét, ahogy lökdös egy nála kisebb gyereket. A kicsi gyerek anyukája meg csak nézte és hát mi mást tehetett volna, de most komolyan? Ti rászólnátok egy idegen gyerekre, hogy viselkedjen má'??

Szóval rögtön Ti jutottatok az eszembe. Meg az, hogy erős szemlélet változáson megyünk át, már ami a nevelést illeti. Kezdem úgy érezni, hogy a gyerek érvényesülése mindenekfelett a cél és már jó korán beleverik, hogy mindig érje el amit akar, és akkor amikor akar, mert ez egy ilyen küzdelmes világ. És tényleg ők fognak érvényesülni. Tehát egyfajta trendet vélek felfedezni a gátlástalanság iránt. Ugye tévedek? Remélem igen. Na MOST vitatkozzatok velem. Lécci.

Az se baj! A lényegen nem változtat.
Üdv
n.

--Talán azért, mert ő nem az igazságot keresi,- hanem "csak" a vitát !
Valószínüleg nem ismeri a Bibliából Pál ap. tanácsát és óvását, amit szeretett
fiának Timoteusnak írt, de nekünk is szól: "...ne folytassanak haszontalan
szóharcot a hallgatók romlására." 2.Tim.2,14

-Ezzel nem akarom megbántani, csak figyelve a belépésétől kezdve látom, hogy
szüntelen provokatív mondanivalója van ! - Érdekes módon mindez a "gyermek-
nevelés" rovatban....

-Lát az életben valahol egy megdöbbentően helytelen "helyzetet" és ezt leírva, így
folytatja: "Ti jutottatok az eszembe."--Vajjon miért, és hogy kell ezt érteni ?

Elvileg: igen. Már többször meg is tettem. De sose azt mondtam, hogy viselkedjen már, hanem konkrétan azt, hogy mit ne csináljon, vagy csináljon. Például dobja a szemetesbe a szemetet. Adja át a helyét a villamoson. Köszönjön, ha bemegy valahová. Ne tolakodjon, ne lökdösődjön, stb.
Gyakorlatilag: meggondolom, hogy megteszem-e. Ha ott a szülő, csak akkor, ha a gyerek a viselkedésével mást veszélybe sodor. Akkor se mindig. Sőt. Nem csak attól félek, hogy kapok egyet az ábrázatomra, hanem attól is, hogy bunkó módon ordibálni fognak velem, vagy ilyesmi. Inkább elkerülöm az ilyen szitut. Sajnos.



Jó lenne, ha tudnék vitatkozni azzal, amit leírtál, mert az azt jelentené, hogy nem, mégsem olyan rossz a helyzet.
De mégis. Egy mondatodat mégis megkérdőjelezem.

Nézőpont kérdése. A felszín, a látszat talán ez. A valóság pedig, hogy ha én Isten akaratából vagyok ott, ahol vagyok, és teszem azt, amit teszek, akkor senki ember fia nem fog engem onnan letiporni, és nem fog a fejemre lépve érvényesülni.