Sziasztok!

Borzasztóan örülök, hogy élő, aktív beszélgetés alakult ki egy ilyen izgalmas témában. Nagyon kár lenne, ha így a közepén elsorvadna. Azt is látom, hogy ez a beszélgetés nem annyira illik bele az igehirdetés-sorozat-publikáló-elgondolásba. (bár privát véleményem, hogy ez tök nagy forgalmat generált a nyitott topiknak, és így még a hosszúságuk ellenére is akadhatott pár olvasó, de ez szigorúan privát vélemény.) Ezért invitállak titeket, hogy léci ne hagyjuk abba, itt folytassuk.

Mindjárt folytatom is a félbe maradt gondolatsort.

Üdv:
Indu

by Pauler:


by Indu


by Pauler

Szia Péter,

Ja értem. Háát a józan paraszti észnek ellentmondó dolog az, amiben biztosan megkérdőjelezném az engedelmességet. De nyilván lehet olyan kérdés, aminek a megítélésében a valami torzító dolog van (önzés, vagy ilyesmi).

De főként az első.

Üdv:
Indu

Kedves Net,

Bátorítanálak, hogy esetleg dobd fel itt is amit privátban, szerintem, így hogy behúzódtunk ide a sarokba (egy új topikba), már olyan nagy gáz nem lehet belőle, nekem meg még mindig olyan misztikusnak tűnik. De csak ha gondolod.

Üdv:
Indu

hát... nem tudom

az a baj a misztikus dolgokkal, hogy misztikusnak tűnnek

viszont vannak dolgok, amik enélkül nem igazán érthetők meg... (sőt... néha még ezzel együtt sem, ANNYIRA misztikusak )

először egy "földhöz ragadt" példa, ezúttal teljesen megúszva a gyónási titok elárulásának veszélyét, mivel rólam-rólunk van szó, első lépcsőben a szüleimről

úgy alakult ki a kapcsolatuk, hogy édesapám ápolásra szorult, mikor találkoztak, édesanyám pedig ebben (is) profi volt, a dolog remekül működött, egy nagyon áldott házasság lett belőlük

ámde... a "szerep beszorult": későbbiekben is ugyanez maradt a "felállás"

így aztán a pénzkezelés is édesanyámra maradt, nem mintha annyira hataloméhes lett volna, de így legalább működtek a dolgok

egyszer történt csak meg, hogy apa "magához ragadta a kezdeményezést" (lévén ő is tudta, hogy mi lenne a biblikus)... aztán ... kb. három hétig tartott a kísérlet, gyorsan és ijedten "visszaadta a kamrakulcsot", és maradt minden a régiben

és mindezek ellenére: teljesen áldott, sok ezer ember felé szolgáló ember volt mind a kettő, Isten megáldotta a munkájukat, a családjukat, a gyerekeiket...

(édesanyám "technikája" amúgy az volt, hogy megpróbálta "jóváhagyatni" a szerinte jó megoldást apával, aztán ha nem sikerült: nem sikerült! ...ilyenkor volt, hogy nagyon jó ötletek nem valósultak meg... és a fordítottja is: iszonyat pénzeket beleölt a család olyan projektbe, amiből aztán a végén nem lett semmi)


én "tanultam elődeim hibájából", nálunk "talpán" vannak a dolgok... így aztán NEKEM van alkalmam rettenetes hibákat elkövetni, aztán bocsánatot kérni a feleségemtől...

összességében azért látható, hogy ez egy jobb modell, kevésbé "kényelmetlen" nekem is, a feleségemnek is... és Isten ugyanúgy megáldja a mi családunkat is

más ügyben mondtam, de itt is fenntartom: Isten nem fekete-fehérben gondolkodik

És szerinted a te családi példátokban édesapád "hibázott", hogy nem állt a sarkára és vette a kezébe az anyagiakat - vagy van olyan család, ahol mindenki jobban jár, ha besegítenek a másik szerepkörébe vagy éppen felcserélnek?

Én csak azt tudom mondani, hogy a mi anyagi életünknek is de úgy általában a házasságunknak és a keresztény életünknek is jót tett, amikor sok-sok évvel ezelőtt átvettem a pénzügyi vezetést (is).
Igaz az akkor nem egyedüli döntés volt, hanem egy csomagterv része.
üdv
ex

Ezen alcím alatt biztos több minden elfér,és így legalább Exrefis "bölcselkedő"gondolatai is helyet kapnak.

Viszont aki csak továbbra is a Bibliát kívánja tanulmányozni kötött beszélgetéssel az éppen aktuális témában Isten Igéjének fényben,annak ajánlom Golgotavirág építő Bibliatanulmányozását a Nők a Bibliából; Isten és az Asszonyok című témakör alatt:
viewtopic.php?f=22&t=544&start=30


"Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével;"(1Kor 2,4)

Indu, még mindig messze vagyunk egymástól...., segítek!



Szóval, lehet-e szempont a férfi üdvössége, az Istennel való kapcsolatának az erősödése?
És ha igen, akkor ez kb. a listán hanyadik, benne van az első tízben?

De ez hogy van szerinted ok-okozati összefüggésben?

Pl. sztem egy család egy hívő, de az anyagiakhoz nem értő férjjel tök jól el tud adósodni. Ettől a férj közelebb kerül Istenhez? Kerülhet persze. De nem látom a közvetlen ok-okozatot.

De folytasd léci Péter, mert nagyon érdekel, hogy mit gondolsz.

Szia Indu!

A döntéseinknek van mindig szempont rendszere. Több szempont is lehet, amiből végül az valósul meg, amire tesszük a hangsúlyt.
pl. ha egy feleségnek fontos, hogy a férj sokat otthon legyen, akkor az ezzel szembeni döntéseket vagy durcásan éli meg, vagy el sem fogadja, vagy mindent meg tesz annak érdekében, hogy a férfi a döntését megváltoztassa.

És ennek már van okozata.....

A példádra később, mert indulunk.

A példád:
- milyen alapon hiszi a feleség, hogy a férje kapott szabadulást, ismeri a Szabadítót, azaz hívő keresztyén?
- ha van ennek alapja, miért nem hiszi azt, hogy képes megszabadítani a "férfi Feje" (már ha ezt hiszi az asszony) a férfit a pénz rossz kezelése alól
- vagy nagyobb hatalmat lát a pénz mögött, mint akihez megtért a férje?

Persze áldozatok, azok biztosan kellenek!
Kérdésem, lehet áldozat/áldozatok nélkül megtérni, megszentelődni?
A férfinek sem kell áldozatot, áldozatokat vállalni a feleség megszentelődése miatt?
Mekkora lehet ez az áldozat?
Sára áldozata már túl nagy volt? Azt gondolom az én szintemhez képest igen.

Nekem mindig a gadarai jut eszembe, ahol szempont volt a disznónyáj, de nem volt szempont annak a szerencsétlen embernek az élete.
Az ott lakók, amikor találkoztak Jézus döntésével, akkor kérték is, hogy menjen el.

Szóval Sárára visszatérve, ő mit tett volna, ha észreveszi Ábrahámon, hogy a pénz uralkodik felette és ezért képtelen Isten szerint dönteni a pénzügyei tekintetében?

Kedves Golgotavirág

A piros szín az Admin színe. Kérlek színezd át a legutóbbi hozzászólásodat.



Nem akartalak elszomorítani, úgy éreztem, neked és Károlynak terhére van az általunk generált beszélgetés, EZÉRT nem akarván kellemetlenkedni, odébbálltunk.

A címet azért így választottam, mert utalni akartam rá, hogy ez az előző helyen kezdődött beszélgetés folytatása, nem mellesleg a női szerepekről szól. Ha úgy érzed, hogy ez neked továbbra is szomorúságot okoz, részemről benne vagyok, hogy megváltoztassam, mert nem kívánok szomorúságot okozni.

A viszálykodásos ige beidézését furcsállom, lévén éppen kihátráltunk valahonnan, hogy ne legyünk teher.


Lehet. De ez nem annyira konstruktív... Nekem személy szerint nem jön be egy fórumon hosszú, tematikus fejtegetéseket olvasni - de ez ízlés dolga, nyilván másnak ettől még bejöhet. Pont azért váltunk le onnan, hogy olyanra formáld a topikod, amilyenre szeretnéd.

Üdv:
Indu

Kedves Péter,

Amit nem tudok, hogy valóban szükségszerűek-e ezek az áldozatok. (pl elherdált pénz, lecsúszott egzisztencia) Meg, hogy kell ez az üdvösséghez, hogy a jobban költekezős fél úgy mond megtérjen ebből.

Szerintem ha Sára azt mondta volna, hogy bocs, de nem fogok lefeküdni a fáraóval - hát nem tudom, lehet, hogy az ókorban nem szabadott ilyet mondani a férjnek, de mai fejjel nem tűnik valami elvakult engedetlenségnek. Persze, ha Sára erős hite volt mögötte, hogy Isten meg fogja szabadítani ebből, akkor oké. De ha csak sodródtak az eseményekkel, akkor azt gondolom, lett volna más jó választásuk is.

Üdv:
Indu