Kedves Boglárka!
Nehéz megszólalni így a Bush árnyékában.Nem szeretnék most számot vetni azzal,h. vajon milyen anya vagyok.-Ha magamra nézek, csak a mulasztásaimat látom, ez megbénít, s még rosszabb anya leszek. Inkább hittel felnézek Istenre, h.ha alkalmasnak talált erre a feladatra,gyermekekkel ajándékozott meg, megadja hozzá a megfelelő erőt, bölcsességet.
Hogy nem könnyű-bár nagyon szép feladat- gyermeket nevelni, azzal nem mondok semmi újat.
Három pici gyermekünk volt már, amikor az Irakban dolgozó bátyám beszámolt arról, h. milyen gyümölcs a számunkra ismeretlen gránátalma.Valami olyasmit írt,h. nagyon finom, csak sok magja van, ezért sokat kell köpködni..
Akkor olvastam az Énekek Énekében:
A te csemetéid gránátalmás kert- s ez olyan találó volt, ... nagyon aranyosak voltak a gyerkőcök, ..de ehhez sok nehézség is társult- sokat kellett -már bocsánat- "köpni -nyelni."
Hogy minden gyerek más és más, ezt tanúsíthatom.Az első lányunk nagyon szerette, ha olvastam neki. Amíg szoptattam az öccsét, mindig nagyokat olvastunk közben. Mikor megszületett a következő baba, gondoltam, elég kibővíteni a könyvtárat, s megint sokat olvasunk, jól elleszünk.Azonban ez nem jött be, a srácot nem kötötte le az olvasás, az apa, anya után a tavar/csavar / volt a 3. szó, amit kimondott, s ehhez a műszaki érdeklődéséhez máig hű maradt.
Amikor a harmadikkal egy kicsit egyedül maradtam- de jó, gondoltam, most csak vele fogok építeni...nagy meglepetésemre csak húzogatta a széket az ajtóhoz,éregette a kilincset, hogy menne a többi után...
Hogy mennyire ismerem őket? van, amelyikről sok mindent tudok, de van, akiről nagyon-nagyon keveset, egyáltalán nem enged magához közel..bizonyára valamit, valahol elrontottam.
Mivel már felnőttkorú gyerekeim is vannak, megesik,h. ők nevelnek engem.A fiam például ha robbanásveszélyt sejt, azt mondja:öt percig beszélhetsz, de aztán el ne rontsd az ebédnél a hangulatot.-általában elég szokott lenni..
|