Esetleg megkérdezzük Sztalkert, mit mond, mennyire valós ez az infó?

sziasztok! én úgy tudom a szobatisztaság volt a "belépő" a héderbe, vagyis a zsidó hitoktatás alapintézményébe. az ötévesen tórát kiolvasó gyermek szerintem kacsa, de ez csak az én szubjektív véleményem. szóval korábban kezdték, de talán épp ezért sokkal fokozatosabban és a konkrét gyermek valódi képességeihez igazított tempóban tanítottak. valamikor tavaly volt egy dokumentumfilm egy pakisztáni iskoláról ahol a korán szószerinti bemagolására kondícionálnak benntlakó kisfiúkat, na az durva volt. hajnalok hajnalán keltik a srácokat, akik hidegvizes vödörbe dugott lábbal (hogy el ne aludjanak) hangosan mantrázzák a szöveget, amíg be nem vésődik. aki levizsgázott, hazamehet a falujába, ahol viszont egy életreszóló karrier várja, az analfabéta talibánok között, a közösség szellemi útmutatójaként.

Köszi, Sztalker!

"a konkrét gyermek valódi képességeihez igazított tempóban tanítottak."- ez nagyon tetszik. Ha ez megvalósulna az oktatásban, nem lenne semmi baj. Nem unatkoznának a jó képességűek, el lennének látva testre szabott feladatokkal, s a gyengébb pedig megkapná a plusz figyelmet, gyakorlást, lehetőséget a felzárkózásra.

Sziasztok!
Szeretném megkérdezni (vagyishogy most kérdezem) itt is, hátha valaki tudja, mert szülőként vagy tanárként tapasztalta:
"Miért kérdeznek napról-napra egyre kevesebbet az iskoláskorú gyerekek?"
üdv

bizalomvesztés...

a gyerek azért kérdez, mert VÁLASZT akar kapni...

nagyon érzékeny a "majd ha nagy leszel, megérted" típusú TERELÉSre... azt hiszem nagyon nagy felelőssége a keresztényeknek, hogy MERNEK-E ezekre a kérdésekre VALÓDI VÁLASZT adni!

Megkérdeztem a tizenéves lányomat, hogy szerinte ez hogy van, azt mondta: ha tudni akar valamit, a legrövidebb módja: megkeresi az interneten

Ha visszaemlékszem- nem kérdezgettem, miután rájöttem,hogy a felnőtt nem arra válaszol, amit kérdezek,meg a felnőttek nagyrésze nem szereti, hogy kérdezgetik, főleg személyes dolgokról..


Most anyaként örülök, ha kérdezgetnek a gyerekek,mégha fel is kell adnom akkor a számomra kellemesebb időtöltést- a múltkor nagy bajban voltam, mert a fiam este Rejtőt olvasott fel, és nem tudtam vele lelkesedni- egyrészt, mert álmos voltam, másrészt meg nem szeretem Rejtőt- de ezt hogy mondjam meg?..meg akkor én hogy fogok felolvasni valamit, ami nekem nagyon tetszik?- valószínűleg visszakapom: erre most nincs hangulatom.


Azért ha megvannak a feltételei: együtt vagyunk úgy, ahogy a gyereknek megfelel, egész jó beszélgetések is kialakulnak.

volt időszak, mikor nehezebb volt nálunk is a kommunikáció...

a kamaszkorról "azt tanultam": azzal EGYET lehet tenni: TÚL KELL ÉLNI!

Köszönöm!
Az internettel nehéz versenyezni, amennyiben tényszerű tudásról van szó.
A bizalomvesztésre én még nem is gondoltam, de ez is egy ok lehet. Lehet, hogy az egyik legfőbb ok.
Esetleg azt is megkérdeznétek a gyerkőcöktől, hogy az iskolában miért nem kérdeznek?
Vagy miért, mikor, kitől igen, ha netalán ez is előfordul?
Köszönöm!

Szia Nx,

te tanár vagy?

Ühüm.
(Á, dehogy! Csak ezt játszom még erre a kis időre.)

Mér' kérdezel? (Ja! Biztos nem diák vagy!)

Csak mert szimpatizálok veled, és minél több infót meg szeretnék rólad tudni. (komolyan )

Mekkora gyerekeket tanítasz?

9-évestől 18 évesig.
De nehogy megsértődj!
Csak játszom.
Üdv

Szia Nemosinex!

Most nagyon foghíjasan vagyunk itthon, mert cserkész tanyázáson vannak hárman is, de majd holnap meginterjúvolom őket, legutóbb milyen kérdésig merészkedtek el.
A jelenlévő lányom azért feltett néha olyan kérdéseket , hogy fogtam a fejem:-te hogy kérdezhettél ilyet?- szerencsére a tanár vette a lapot, s engedett az egyébként jogos kérésnek.

Ha visszagondolok a tanáraimra, azokat szerettem, akik szigorúak, következetesek, de azért barátságosak voltak a megfelelő mértékig.
Az osztfőnöknőnk ez alól kivétel volt, mert bár mindez hiányzott belőle, tudtuk, mennyire szüksége van a ragaszkodásunkra, s azt ifjúi hévvel meg is adtuk neki. Amikor hajnalban érkezett haza a gyógykezeléséről- a titkárnő megsúgta, hogy biztosan örülne, ha várnánk a vonatnál-. Az osztály nagyrésze ott futott a vonat elé, énekeltük a frissen komponált köszöntőnket, persze, ő integetett, mint egy filmsztár.
Nagyon közel engedett magához, aztán egyszer nem tudom, milyen szél ütötte- a névnapján letegeződött az egész osztállyal, nála voltunk estig- másnap meg felmérőt akart iratni. Hát erre csak egy válasz lehetett- sztrájk!

A "nem kérdezés" korszaka a kamasz évek.
Ugyan akkor a legnagyobb és legméllyebb beszélgetések korszaka a kamasz évek.

Én így emlékszem.
Nehéz időszak volt ez nekem több szempontból is.

Mikor kérdez valaki? Mi kell ahhoz, hogy valaki kérdezzen és mi kell ahhoz, hogy pont tőlem?
Ha pl. egy idegen városban vagytok, mikor kérdeztek és kitől?

Lányom attól a tanárától szeretett kérdezni, aki pl. vett neki karácsonyra egy állatokoról szóló könyvet (őt húzta), mert tudta, hogy Petra kutyázik, amiben sikerei vannak.
Gondolom ezért dicsérte Petrát, meg felnézett rá, hogy "milyen szuper a kutyás sportban".
Erre Petra 4-es 5-ös volt magyarból.
A tanárnéni közben elment, a mostani jegyeit nem írom le

Kedves Erika!
Ha a cserkészek hazajöttek, kérlek, faggasd ki őket. Biztos vagyok, hogy segítenek, mer' a jó cserkész ott segít, ahol tud.
De azért játszani is engedd szép komoly fiaidat.


Kedves Péter!


Amikor nem tudunk valamit? Attól, aki épp arra jár?!

Ne haragudj! Csak viccelek.
Az tuti, hogy a gyerekek attól nem kérdeznek, akiről süt, hogy úgysem érdekli őket az egész lényük, úgy, ahogy vannak.