ancilla írta:
Sziasztok!
Úgy látom, Minnie kérdésére válaszoltatok, én is hasonló választ tudnék adni. Egy másik élethelyzetet hozok elétek ebben a témában: Volt két hívő házasság. Az egyik házasság felesége és a másik házasság férje erős szimpátiát mutattak egymás iránt, eleinte barátság később annál több is alakult közöttük, meg nem csalták férjüket/feleségüket. Évek során mindkettőjük házassága megromlott: a férfitől mindenáron válni akart a felesége, a nőt megcsalta a férje. Azután mindkettőjük házassága fel is bomlott. Összeházasodtak. A házasságkötésük alkalmával azt mondták a gyülekezet előtt, hogy ők Istentől kapták egymást ajándékba. Ez ugye már nem olyan egyszerű?
Szerintem egyszerű - világosan lehet látni, hogy NEM Istentől kapták egymást ajándékba.
Ahogy leírtad, két
hívő ember ÖSSZEHÁZASODOTT,
ISTEN ELŐTT EGY ÉLETRE SZÖVETSÉGET KÖTÖTT EGYMÁSSAL. Amikor a férfi igent mondott erre a nőre, egyúttal véglegesen nemet mondott az összes többire, a nő amikor igent mondott erre a férfire, egyúttal véglegesen nemet mondott az összes többi férfire.
Említetted, hogy
"Az egyik házasság felesége és a másik házasság férje erős szimpátiát mutattak egymás iránt, eleinte barátság később annál több is alakult közöttük, meg nem csalták férjüket/feleségüket."
Tudod, egy igehirdetésben a házassággal kapcsolatban épp nemrég hallottam egy lelkésztől (és max. egyetértek vele), hogy
nem csupán testileg lehet megcsalni egy házastársat, hanem lelkileg is.
A házasság SZÖVETSÉG a két ember között, és egyik pillére az, hogy MINDENT EGYMÁSSAL osszanak meg (testieket, lelkieket egyaránt). Amikor az egyik házastárs, valaki más házastársával alakítja ki a szorosabb lelki kapcsolatot - akkor megfosztotta önmagától (gondolatainak, érzéseinek megosztásától), megcsalta a saját házastársát!
A bűn hol kezdődik? Mindjárt a cselekedetekben? Nem. Megfogan először gondolatban, aztán „beleadja” az ember magát, a lelkét, érzéseit, végül cselekedet lesz belőle. „Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül… (Jakab 1:14-15)
Szerintem ennek a megoldásnak (lelki kapcsolat másvalaki házastársával) nagy része volt abban, hogy a házasságok megromlottak, s később fel is bomlottak!
A helyes az lett volna, hogy a saját házastársával törekszik kialakítani minél mélyebb lelki kapcsolatot, s ha problémáik vannak, azt is elsősorban vele kellett volna tisztázni, megbeszélni, nem pedig a háta mögött másfelé "kacsingatni".
Abból, amit leírtál, világosan látszik, hogy ez a házasság elkezdett felbomlani akkor, amikor mindkét házasfél egy másikra vetette a szemét. Miközben ők elkezdtek kialakítani - megbontva a házasság szövetségét - egymással mélyebb kapcsolatot, eközben nyilván a saját házastárs egyre "savanyúbb szőlő" lett, egyre kevesebb szeretet, figyelem jutott rá. Hát, csoda, ha ezek után a házasság "megromlott"?!
Aztán később, mint "ártatlan szemlélői" az Isten előtt vállalt szövetség, házasság megromlásának, "igaz emberként" elváltak, majd összeházasodtak azzal, akivel a házastársuk megcsalását elkezdték. „Happy End”, hisz erre ment ki a dolog. Ezek után még volt merszük azt állítani, hogy Istentől kapták egymást ajándékba.
Hát NEM! Isten fontosnak tartja a HŰSÉGET a szövetségben, annak megrontása, a hűtlenség nem kedves számára, nem az akarata szerint való!
Ha ők valóban úgy gondolják, Istentől kapták ajándékba ezt a társukat, akkor nem ismerik igazán Istent, és a bűn lelkileg vakká tette őket.
