Idézet:
Csak azt akartam mondani, hogy amennyiben a valóságról beszélünk, akkor elég nehéz meghatározni, hogy milyen a férfi, és milyen a nő, mert igen sokféle van belőlük
Igen, Istentől rendelve külön személyiség minden ember. A meghatározás - amennyiben a valóságról beszélünk - annyi, ahányan vagyunk. Azonban, ha még mindig a valóság talaján akarjuk tisztán látni, hogy ki a nő és ki a férfi, akkor Isten Igéjében látjuk ezt egyedül.
Idézet:
Persze lehet az ember szívében egy kép arról, hogy milyennek képzelt engem Isten (ha nem hívő, akkor is, csak akkor nem így mondja, hanem talán úgy, hogy milyennek kellene lennem), és az a jó, ha az minél inkább közelít ahhoz, amilyennek valóban képzelt.
Az ember szíve is elromlott, hibás, beteg, stb. Félre vezet, nem lehet benne bízni. A embert a lelkiismerete is megcsalja, sokszor van lelkiismeret furdalása olyan dolog miatt, ami miatt nem kellene és fordítva.
Szóval az Ige az, ami kijelenti nekünk Isten lényét, szándékát.
Idézet:
Isten megteremtette az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket
Mind a kettő EMBER! Ez az Ige erről beszél, arról, hogy egy valóságból való a kettő. A különbséget később mutatja meg.
Idézet:
Ez az ősi teremtéstörténet, amelyben nincs megosztás, hatalom, elsőbbség és engedelmeskedés, csak szeretet van: a férfias és a nőies is Istent tükrözi. Ettől rugaszkodik el már a másik teremtéstörténet, amely a férfi elsődleges szerepét hangsúlyozza, és aztán végig az egész Biblia, a bűnesettől egészen Pál apostolig.
Ez nekem nagyon meredek.
Két teremtés történet? Van egy "ősi" és egy új?
Tudod az egész vita elején Te idézted Jézus Krisztus szavait, miszerint a vezető SZOLGA! (remélem ebből valami morzsa átment az iratterjesztésben) Az Isten eredeti terve szerint, aki vezet, az SZOLGÁLJA a rábízottakat, még hozzá
szeretetből.A férfinek nincs elsődleges SZEREPE. A nő SZEREPE - testileg és lelkileg - nem másodrendű, vagy elsőrendű. A Biblia a teremtettségre hivatkozva a férfi HELYZETÉBŐL fakadóan a FELELŐSSÉGÉT hangsúlyozza. Először teremtetett a férfi és a férfiből a nő.
Idézet:
De Pálnál is vannak krisztusi mondatok e tekintetben is: Krisztusban nincs tehát zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.
Persze, mert Krisztusban egy vállalat vezető, vagy egy segédmunkás, egy izraelita, vagy egy palesztin, ugyan azt az ajándékot kapja. Bűnbocsánatot és örök életet, Istent, mint Mennyei Atyát.
Idézet:
Ez nyilván nem azt jelenti, hogy akkor megszűnik valaki nőnek vagy férfinak lenni, csak nem pörög már ezen folyton, hogy ő igenis férfi, és neki engedelmeskedjen a nő, vagy hogy ő a vezető stb.
A férfinak nem az a feladata, hogy leigázza feleségét, vagy betörje, vagy uralma alá hajtsa. A Krisztust követő férfi feladata
a feleségét szeretni, jobban, mint önmagát. A nő mint segítőtárs van jelen, ami a férj tiszteletében és a neki való engedelmességben ölt testet, de ha ezt tőlem, mint FÉRFITŐL hallod, akkor sose fogunk sehova se eljutni és a beszélgetésünk zsákutca.
Idézet:
Szelíden fogadja netán azt is, ha semmibe veszik otthon.
Igen, ha a szeretet ezt kívánja, akkor igen.... Nagy lecke ez nekem, de ha megvalósul, akkor a feleségem jobban tisztel és szeret, ha ő is az Úré.
Idézet:
Van igenis olyan, hogy egy családon belül a nő értelmesebb és gyakorlatiasabb, a férj meg lusta vagy alkatilag alkalmatlan a családfői szerepre.
Ez általában akkor van, ha a nő a maga esze szerint választ társat magának.
Idézet:
Akkor mi a helyes út? Ha mindenáron - a józan ész és a belső tiltakozás ellenére - mégis őt akarják főnökké tenni? És a nő lemond a józan eszéről, csinálja a másik által kitalált ostobaságot. Ez kinek használ?
Inkább Istennek kell engednie, ha egyértelműen a férje Isten ellenes dolgot kényszerítene rá a családra.
Ugyan akkor mi történik, ha a nő, (jogosan, vagy felfuvalkodottságból) nem engedi a férjét "kitalálni dolgokat"? Mindent ő szervez és irányít? EL FOGJA VESZÍTENI A FÉRJÉT!
A nőnek a legfontosabb feladata a férfit Istenhez segíteni, Hozzá vezetni, hogy a férfi az Úr előtt állva kapja meg mind azt, amire szüksége van ahhoz, hogy betöltse férfi voltát egy nő mellett.
A nő legfontosabb segítő feladata, hogy a férje vagy megtalálja, vagy erősödjön Jézus Krisztusban.
1 Mózes 2.20.-25. És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illő segítő társat nem talált. Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közűl, és hússal tölté be annak helyét. És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett az emberből, asszonynyá, és vivé az emberhez. És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett. Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.
Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az ő felesége, és nem szégyenlik vala. Tehát az ember nem volt férfi nő nélkül. Egyedül volt, amiben a nemek kérdése nem jelent semmit.
Az ember életében kell lennie valakinek, aki segítőtársa. Nem jó egyedül! Ennek valóságát az Isten előbb látta, mint az ember. Erre az egyre mondta a teremtésben, hogy nem jó.
Ezért olyat alkotott, ami ugyan olyan, ugyan abból van és egyben teljesen más, mint külön lény.
Az ember (Ádám) amikor meglátta a feleségét, nem a különbségekre fókuszált, hanem arra, hogy EGYBŐL valók. RÉSZEM A FELESÉGEM! Ezért szinte tapsikolva ugrándozott a sok állat után
Isten vitte a férfi elé a társát!
Segítő társnak alkotta Isten a férj mellé a feleséget, hogy kettejük kapcsolatában is megjelenjen az Ő szeretete. Őt dicsérje ez az alap sejtje a világunknak.
A teremtettségre hivatkozva (annak okáért!) a férfi feladatot kap! Hagyd ott a szüleidet, ragaszkodj a feleségedhez. Ennek következménye lesz, az újra EGGYÉ VÁLÁS.
És az Úr Isten színe előtt mind a ketten meztelenül állhatnak és nem kell szégyenkezniük. Jézus Krisztusban állhat meg így először együtt a férj és feleség.
Amikor imádságban így először állhattam meg a feleségemmel ("meztelenül") az Úr Isten előtt Jézus Krisztusban, az életem egyik felejthetetlen és drága eseménye.