|
"Szó szót követett, és nem mondhattak mást, mint azt hogy az Úrtól van a dolog. … Csak azt kérték, had maradjon még néhány napig otthon Rebeka. Az öreg Eliézer nem szerette halogatni a dolgokat, ha egyszer eldőlt, hogy kész hozzámenni Iszákhoz és a család is oda adja, akkor had induljon ő minél előbb vissza. Végül azt mondták, döntse el Rebeka. Itt már ő volt illetékes és döntött is nagyon határozottan, azt mondta, hogy már holnap elmegyek. Így indultak el azután hazafelé és így lett ő Izsáknak a felesége. Nos ebben az egészben, ebben az első képben az - az elgondolkoztató hogy , abban az időben is, mai is, minden leány szeretne férjhez menni és jól férjhez menni. És minden férfi szeretne, hozzá illő segítőtársat kapni. Mindenkinek a természetes vágya és igénye ez. De óriási különbség van aközt, hogy ki hogy akarja megvalósítani ezt a vágyat. Hol köttetnek a házasságok? Lejáratták sok mindennel, bemocskolták ezt a szólást, hogy az igazi házasságok az égben köttetnek. Mi ennek az igének az alapján is valljuk, hogy igen is Isten a házasság szerzője, azt mondta, hogy szerzek néki segítőtársat hozzá illőt. Csak Isten tudja melyik két ember illik a leginkább egymáshoz, egyedül ő ismeri a szívük titkait.
Azt olvassuk a Sámuel könyvében:”Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van Isten azt nézi ami a szívünkben van.” Mi nem látunk egymás szívébe. De nagy dolog, ha valaki így rá tud hagyatkozni Istenre, Uram te látsz az én szívembe is a többiébe is te adjál nekem segítő társat hozzám illőt.
Bármilyen életkorban, és bármilyen múlt után kéri valaki ezt.
És közben végezte Rebeka a maga munkáját, hogy Istenfélő ember volt azt megtudjuk a későbbiekből. Hogy volt kapcsolata az Úrral és számára nem volt ismeretlen az, hogy megkérdezni az Urat, beszélgetni Istennel, ezt meg tudjuk a továbbiakból.
Nagy dolog volt az is, hogy ezt az egész házasságot imádság keretezte be. Említettem, hogy Ábrahám imádkozott, Eliézer imádkozott, amikor életében először találkozik megérkezve jövendő férjével Izsákkal kiderül, hogy Izsák is épen imádkozik. Kiment este a mezőre imádkozni és elmélkedni. Mindenki imádkozik, és ez azt jelenti, hogy elve már behívták Istent ebbe az ügybe. Nem a maguk akaratával akarták Isten pecsétjét rányomatni. Nem ahhoz kértek Istentől segítséget, hogy megvalósulhassanak az álmaik. Az öreg Eliézer imádsága kifejezetten így hangzik, hogy Uram te válassz társat Izsáknak és ne én. Te válassz helyettem.
De kevés fiatalnak a szívében van ez az imádság, hogy Uram te válassz helyettem. Aztán nyitva tartom én a szememet és nézelődöm, de te válassz helyettem, és én azt akarom elfogadni és választani, akit te választottál. Olyan kevesen vannak, akik egyáltalán hiszik ezt, akik rá mernek erre hagyatkozni. És az életnek sok más kérdésében is nem csak a házasság nagyon fontos kérdésében. Eleve így Istenre hagyatkozni. Te válassz, te dönts, te mutasd meg, és én kész vagyok tudomásul venni. A hívő ember ténylegesen átadja az irányítást Istennek az életében, nem Istent akarja felhasználni a maga vágyai megvalósításához, hanem azt akarja, hogy Isten tervei valósuljanak meg az ő életében. Akkor boldog, ha fölismerte Isten akaratát. Látatlanba hittel ráhagyatkozik, és közben végzi a maga dolgát. Persze, hogy vannak az ilyen embernek is vágyai. De azokat a vágyakat is Isten elé tette le, mindig azzal a nyitottsággal, hogy én ugyan így szeretném, de úgy legyen, ahogy te akarod. És hogyha egészen másként lesz, mint ahogy én szeretném, akkor is az lesz a jó. És ha nem valósul meg, amit én nagyon szeretnék, akkor is te vagy az Isten, és szerető Isten vagy. És bizonyos vagyok benne, hogy akkor az lesz az én javamra. Ez a hitnek a középiskolája, vagy magasabb iskolája már, amikor ennyire nyitott lesz valaki Isten előtt, és így mindenestől, ráhagyatkozik. Az ilyen emberek értik meg, mit jelent, az hogy:
”Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.” Persze, hogy szeretném már, hogy minél előbb eljöjjön már ez a szabadítás, de én az ő szabadítására várok. Nem én akarom kiszabadítani magamat, és nem zárom rövidre a kört, hogy valami más szabadítást igénybe vegyek. Csak az kell nekem, amit Isten készített el: mert minden jó adomány és tökéletes ajándék tőle való és nekem csak tőle való ajándék kell. Ha sokáig kell várni, sokáig várok, megéri, ha végén kiderül, hogy nem kapom azt meg, mert nem azt akarja nekem Isten adni, hanem valami mást, áldott legyen az ő neve, dehogy kell nekem más, mint amit ő akar adni, csak az kell, amit ő elkészített. És ha az próba, és ha az azt jelenti épen, hogy le kell mondanom az e fajta ajándékokról? Akkor azt fogadom el hittel és várom, hogy mi végre, mi célból von meg tőlem valamit? Mit ad? Mi az, amit csak úgy fogok tudni élvezni, hasznosítani, hogy emezeket megvonta tőlem, a kettőt együtt nem lehet. Ő tudja jobban, hogy mi jó nekem. Valóban mind jó, amit Isten tészen, szent az ő akarata".
_________________
„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33)
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Golgotavirág 2010. dec. 13., hétfő 06:55-kor.
|
