Időzóna: UTC + 1 óra




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 230 hozzászólás ]  Oldal Előző  1 ... 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9 ... 16  Következő
 

Re: Nők a Bibliából; Isten és az Asszonyok
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2010. nov. 23., kedd 21:50 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2009. jún. 13., szombat 13:49
Hozzászólások: 440
Idézet:
Szóval Sárára visszatérve, ő mit tett volna, ha észreveszi Ábrahámon, hogy a pénz uralkodik felette és ezért képtelen Isten szerint dönteni a pénzügyei tekintetében?


Kedves pauler! Tudom hogy a kérdés nem nekem szólt de azért had folytassam itt is...

Mit tett Sára mikor észrevette, tudta Ábrahámon, hogy a hazugság, féligazság uralkodik a lelkén és ezért képtelen Isten szerint dönteni?

Idézet:
A segítőtárs feladata, hogy figyelmeztessen. ... Ha akkor Sára megszólalt volna, nem mennek le Egyiptomba, nem jön az a hazugság, vagy fél igazság, amit mondtak nem viszik magukkal Hágárt akiről ... olvastunk. ... nem szól Sára és bemennek Egyiptomba.


Idézet:
Elhagyja azt az utat amit Isten mondott és meglepi a szívüket a félelem,


sajnos nem tett semmit nem mondott Ábrahámnak semmit, csak bízott az Úrban

Idézet:
De Isten akiben Sára bízott, közbelép:"De nagy csapásokkal sújtotta az Úr a fáraót és házát Abrám felesége, Száraj miatt hívatta azért a fáraó Abrámot, és ezt mondta: Mit tettél velem? Miért nem mondtad meg nekem, hogy a feleséged? Miért mondtad, hogy a húgod? Csak ezért vettem feleségül. Most aztán itt a feleséged, fogd, és menj!Embereket is rendelt mellé a fáraó, és azok kivezették őt, feleségét és mindenét, amije csak volt."/1 Móz.1217-20/.


_________________
„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Nők a Bibliából; Isten és az Asszonyok
HozzászólásElküldve: 2010. nov. 25., csütörtök 19:20 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2009. jún. 13., szombat 13:49
Hozzászólások: 440
1 Mózes 23. részéből és a Zsidókhoz írt levél 11.11

"Sára százhuszonhét esztendeig élt, ennyi volt Sára életkora. Amikor meghalt Sára Kánaán földjén Kirjat-Arbában, azaz Hebrónban, Ábrahám bement Sárához, hogy meggyászolja, és elsirassa őt. Majd fölkelt Ábrahám a halottja mellől, és így szólt a hettitákhoz: Jövevény és idegen vagyok köztetek. Adjatok nekem sírhelynek való birtokot nálatok, hogy oda temethessem halottamat."(1Móz.23:1-4)
... Azután eltemette Ábrahám a feleségét, Sárát a makpélai szántóföld barlangjában, Mamréval szemben. Ez ma Hebrón, Kánaán földjén."(1Móz.23.19)

Az 1 Mózes 23 első két verse: "Egy egyszerű, rövid kis híradás. Úgy hangzik mint ma is akármelyik gyászjelentés: X.Y. meghalt ekkor és ekkor, ennyi és ennyi éves korában. De hogy mennyi szívfájdalom, mennyi kifelé vagy befelé hulló könnycsepp van egy ilyen rövid kis híradás mögött, azt csak tudja, aki már maga is küldött szét ismerőseinek ilyen jelentést. hiszen Sára Ábrahám életének a másik fele volt. H igaz az hogy " lesznek ketten egy testté"(Mt.19.5) , már pedig bizonyára igaz, akkor úgy maradt itt Ábrahám késő vénségére, mint egy öreg fa , amelyiknek levágta a felét a villámcsapás. Valóban élete társa volt:jóban-rosszban, örömben-bánatban, a nagy ígérete várásában és beteljesedésében is részestársa. Ahogyan az Újtestamentum mondja a feleségről:örököstársunk az élet kegyelmében (v.1Péter:3,7) Örököstárs Isten minden áldásában és kegyelmében. És ímé, akivel egy hosszú küzdelmes életen át összenőtt a szíve, a lelke , a sorsa, az imádsága, az most meghalt.Elérkezett hát az a pillanat, az a visszavonhatatlan, megmásíthatatlan tény, amit az ember ezzel a végső megadást jelentő szóval szokott tudomásul venni, hogy : meghalt. Hogy milyen mélyen érintette Ábrahámot felesége halála, az kitűnik a mondat folyatásából:" És beméne Ábrahám hogy gyászolja Sárát és sirassa őt."(23.2) "Beméne" : azt jelenti, hogy visszavonult. A hívő embere gyásza és sírása nem való az utcára, az emberek szeme elé. Az igazi fájdalom nem keresi a nyilvánosságot, hanem visszavonul, hogy egyedül lehessen Istennel! Nem a holttesthez ment be Ábrahám, hogy ott marcangolja lelkét a fájdalom, hanem Istenhez, abban a bizonyos "belső szobába", amelyről Jézus beszél az imádsággal kapcsolatban. (Máté.6.6) Mert ilyenkor erre van a léleknek szüksége: egyedül maradjon az Atyával!
Néki panaszolni el minden fájdalmat, Őelőtte kisírni a könnyeket. A belső fájdalmak igazi megoldását mindig az Isten előtt való csendességben nyeri el az ember. Itt, az Istennel való belső közösségben tanulja meg a legsúlyosabb fájdalmakat is olyan fényben látni,ahogyan azt emberi szavak sosem tudnák azt megvilágosítani. Itt találja csak meg a vigasztalást abban a hitben, hogy drága szerettének az örökkévalóságban való átvitelével is azt akarja Isten, hogy még szorosabbá váljék kapcsolata azzal a láthatatlan világgal, hiszen most már életének egy darabja ott van, még jobban megerősítve ezzel a reménylett dolgok valóságát, megfoghatatlan realitását! Itt győződik meg a gyászoló szív arról, hogy teljes bocsánat van a Krisztus érdeméért mindarra a lelkiismeretet marcangoló bűnre és mulasztásra is, amit az elköltözöttel szemben valaha elkövetett, amit vele szemben már soha jóvá nem tehet. Itt nyeri vissza tehát az ember újra a belső egyensúlyát, itt az Istennel való belső csendességben, közösségben. Tudta ezt Ábrahám és ezért van megírva róla, hogy "beméne..., hogy gyászolja Sárát és sirassa őt."(2.v.) Bár tudná ezt minden hívő ember és hasonló helyzetben meg is tenné! Milyen jó hogy van kihez bemenni és van ki előtt elsírni minden fájdalmunkat! Az ilyen Isten előtt való elcsendesedésben is igaz, hogy " Boldogok , akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak!" (Máté.5.4)" (részlet:Joó Sándor 1953.01.18 igehirdetéséből.)


"Hit által kapott erőt arra is, hogy Sárával nemzetséget alapítson, noha már idős volt, minthogy hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette.Ezért attól az egytől, méghozzá egy szinte már elhalttól származtak olyan sokan, mint az ég csillagai és mint a tenger partján a föveny, amely megszámlálhatatlan. Hitben haltak meg ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. Csak távolról látták és üdvözölték azokat, és vallást tettek arról, hogy idegenek és jövevények a földön." (Zsid:11.11-13)

("Mert hitében nem gyengült meg, amikor arra gondolt, hogy százesztendős lévén, elhalt már saját teste, és Sára méhe is elhalt. Isten ígéretét sem vonta kétségbe hitetlenül, sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek, és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni.Ezért Isten ezt "be is számította neki igazságul". Róma:4.19-22 )

A Zsidókhoz írt levél szerzője mély tisztelettel szól a hit hőseiről. Első asszonyként Sára jelenik meg aki az Újszövetségben hite miatt szerepel. Hitének - amely oly nagyszerűen jutott kifejezésre Izsák születésekor - egy hosszú életen át kellett növekednie. Sárától nagy áldozatokat kívánt az Isten. Sok mindent el kellett hagynia, ami kedves volt számára és zúgolódás nélkül viselt el csalódásokat és nélkülözéseket.
Az élet változó helyzeteiben mindig alkalmazkodott férjéhez. Ábrahám iránti engedelmessége által hozzásegítette Ábrahámot, hogy engedelmes legyen Isten iránt.

Elgondolkodtató kérdések:

1. Miért szerepel Sára neve a hit hősei között? (Zsid.11.11)
2. Ha összevessük az 1 Péter 3.6- ot az Efézus 5.22-23- mal mi tűnik fel nekünk a férjével kapcsolatban?
3.Sára életének mely tapasztalatai járultak hozzá hite növekedéséhez? (1Móz.11;12;20)
4.Mi volt Sára hitének legnagyobb próbatétele?
5. Miről ismeri föl az ember, hogy voltak hitének mélypontjai is?
6. Milyen általános következményei lettek Sára türelmetlenségének?Milyen negatív jellemvonások tűnnek elő ezekben?(1Móz. 16)
7. Mit tanultunk Sárától? Válasszuk ki a legfontosabbat és gondoljuk végig hogyan használhatjuk fel azt az életünkben.

_________________
„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Nők a Bibliából; Isten és az Asszonyok
HozzászólásElküldve: 2010. nov. 27., szombat 00:13 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2009. jún. 13., szombat 13:49
Hozzászólások: 440
HÁGÁR: 1. rész:

"Száraj, Abrám felesége nem szült neki. De volt Szárajnak egy egyiptomi szolgálója, akinek Hágár volt a neve. Száraj ezt mondta Abrámnak: Íme, az Úr nem engedett szülnöm, menj be a szolgálómhoz, talán az ő révén lesz fiam. És hallgatott Abrám Száraj szavára. Akkor Száraj, Abrám felesége, fogta szolgálóját, az egyiptomi Hágárt, és férjének, Abrámnak adta, hogy legyen az asszonya; tíz esztendővel azután, hogy Abrám megtelepedett Kánaán földjén.És ő bement Hágárhoz, az pedig teherbe esett. Amikor látta, hogy terhes, úrnőjének nem volt többé becsülete előtte.Ezért Száraj ezt mondta Abrámnak: Miattad ért engem sérelem! Magam adtam öledbe a szolgálómat, de látja, hogy teherbe esett, és nincs előtte becsületem. Ítéljen ügyünkben az Úr! Abrám így felelt Szárajnak: Hiszen kezedben van a szolgálód, csinálj vele, amit jónak látsz! Ettől fogva olyan rosszul bánt vele Száraj, hogy az elfutott tőle. Az Úr angyala rátalált egy forrásnál a pusztában, annál a forrásnál, amely a Súrba vezető út mentén van,és ezt mondta: Hágár, Száraj szolgálója! Honnan jössz, és hová mégy? Ő így felelt: Úrnőm elől, Száraj elől futok.Azt mondta neki az Úr angyala: Térj vissza úrnődhöz, és alázkodj meg előtte! Ezt is mondta neki az Úr angyala: Nagyon megsokasítom a te utódaidat, annyira, hogy meg sem lehet őket számolni. Majd ezt mondta neki az Úr angyala: Íme, teherbe estél, és fiút fogsz szülni. Nevezd Izmaelnek, mert hallott az Úr nyomorúságodról. Szilaj ember lesz ez! Kezet emel mindenkire, de rá is mindenki, kárt tesz testvéreinek, ahol csak tanyázik. Azután így nevezte az Urat, aki szólt hozzá: Te vagy a látás Istene. Mert ezt mondta: Én is láthattam itt, aki engem látott. Ezért nevezik azt a kutat Lahajrói-kútnak. Ott van most is Kádés és Bered között. Ezután fiút szült Hágár Abrámnak. Abrám Izmaelnek nevezte a fiát, akit Hágár szült. Abrám nyolcvanhat esztendős volt, amikor Hágár Izmaelt szülte Abrámnak." /1 Mózes 16:1-16/

Megint egy újabb fordulat Ábrahám élettörténetében. Első hallásra is feltűnő, hogy mennyi zavar, békétlenség, kellemetlenség, adódhat elő még egy ilyen hívő ember életében is. Mert ezen a részén át,... Ábrahám családi életébe nyerünk betekintést. És bizony ott nem sok szépet és jót látunk. A legnagyobb baj éppen az, hogy ennek a családi életnek nem két szereplője van , a férj és a feleség, - hanem három. Az előbbi kettőn kívül még egy harmadik egy idegen asszony. Mennyi keserűség, fájdalom, szenvedés jár együtt ezzel a szomorú helyzettel! Erről szól ez a történet.

Éppen a legutóbb hallottuk, hogy erősödött meg Ábrahám hitében, hogyan újult meg az Istennel való közösségben, szövetéségben. Az Úr újból ígéretet tett neki arra, hogy nagy néppé teszi és olvastuk a nagyszerű megállapítást:"És hitt az Úrnak és tulajdonítottak az őnéki igazságul!"(15.6) És ímé, egy ilyen nagyszerű lelki élmény után, a lelki életnek egy ilyen kimagasló eseménye után, amiben része volt, hogyan következhet újra egy olyan szomorú fejezet egy hívő életében, mint amilyet itt olvasunk? Lám, hát ennyire ingatag egy ember hite? Annyira hullámzik, a hullámhegyek után ilyen mély hullámvölgyek következhetnek? Amint egy kicsit próbára van téve azáltal hogy várnia kell az Isten ígéreteinek a teljesülésére: rögtön fölmondja a szolgálatot?

Ha Ábrahám igazán erősen állott volna a hitében, felesége ajánlatára, azt kellet volna válaszolnia: várjuk, Isten megígérte a gyermekáldást, bízzuk Reá, ne türelmetlenkedjünk, ne akarjuk görbe úton elérni azt, amit Istentől kell, hogy kapjunk!- De Ábrahám nem ezt tette, hanem elfogadta felesége ajánlatát, és ebben a cselekedetében ilyenformán bizonyságot tett az ő ajánlata mellett. Persze ki nem mondott bizonyságtétel volt ez, ilyesmi: Igaz, hogy megígérte Isten a gyermeket és el is hiszem Neki, de íme telnek-múlnak az évek, semmi kilátás nincs az ígéret valóra váltására, sőt egyre kevesebb a valószínűség reá, nosza segítsünk magunkon más úton, eszeljünk ki valamit, segítsünk Istennek az Ő ígérete beváltásában!

A hívő embert főleg akkor lepi meg az ilyen kísértés, amikor várnia kell valamire, amiért már régóta könyörög. Várnia kell Istennek valamilyen áldására, ígéretére, ami még mindig késik, amikor nagyon vágyik a szíve valamire, amit Isten megtagadott tőle. Ilyenkor szól bele a Sátán a hívő ember szíve közepébe: Ne várj tovább, ne késlekedj, nézd az idő elmúlik fölötted, segíts magadon, meg akarsz halni anélkül, hogy a szíved legtitkosabb vágyának a teljesülését megláthatnád? Hát nézd, ha egyenes úton nem sikerül elérned, nem nagyon görbe az a másik út, sokan járnak rajta, általánosan elfogadott szokás ez, lépj rá te is, így hamarább célhoz érsz! - Ismered ezt a hangot? Fölismerted már, hogy a Sátántól van?
... ha itt Ábrahám világosan fölismerte volna a kísértőt és ahogyan hívő embereknek kell és lehet, keményen ellene állt volna a kísértőnek: de sok bajtól kímélődött volna meg az egész ház. Igen akkor kell tudni nemet mondani, amikor jelentkezik a kísértő, amikor ajánlatot tesz, amikor csalogat. " Álljatok ellene az ördögnek és elfut tőletek"! (Jakab 4.7) Mert ha már engedünk neki, akár egyetlen ponton is, rengeteg baj zúdul ránk!


Még szomorúbb ebben a történetben, hogy a Sátán hangja éppen a felesége révén keríti meg a hívő embert!"Monda azért Szárai Ábrámnak:" Ímé az Úr bezárolta az én méhemet, hogy ne szűljek: kérlek, menj be az én szolgálomhoz talán az által megépülök; és engede Ábrám a Szárai szavának."(16.2)
Ez nem az Isten hangja! Ez nem az Isten gondolata. És milyen szomorú, hogy " engede Ábrám a Szárai szavának!" - Nagy baj az amikor a házastársaknak nincsen lelki közösségük egymással! Amikor csak a testi örömben társak, az anyagi gondok hordozásában, az élet küzdelmeiben, egy családi otthon fölépítésében és sok mindenféle szép és jó dologban társak, - de nem társak a hitben, nem társak az imádságban, nem segítőtársak egymásnak az Istenhez való viszonyulásban, az Isten akarata szerint való járásban!


"És engedte Ábrám a Szárai szavának", - ez baj volt. Ezt nem lett volna szabad, még a családi békesség megóvása érdekében sem! Igaz, ha Szárai is az Úr engedelmes, hívő gyermeke lett volna, akkor igen, akkor jól teszi Ábrahám, ha megfontolja a hitben is társának a tanácsát, - de így nem! Itt most arra lett volna szükség hogy ha mindketten az Úrra hallgattak volna.
De nagyon sok bajt, fájdalmat, békétlenséget el lehetne kerülni a házasságban, ha a saját akaratunknak a másikra való kényszerítése helyett, mindketten az Úr akaratának és szavának engednénk. Szoktátok így lelki közösségben együtt kérni az Úr szavát, hogy engedhetnétek neki?


Mert lám mi a következménye a lelki közösség hiányának: megjelenik a házasságban, az a bizonyos harmadik, aki nem tartozik bele abba, aki megrontja két ember életét, aki miatt mind a három ember csak szenved!

A házasság szent dolog. Két ember testi-lelki közösségének Isten által teremtett egysége és ezért megszentelt valósága. az Énekek Énekében az egymásra talált vőlegény és menyasszony mondják egymásnak ezt a sokat jelentő mondatot:" Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre" Ez a mondat fejezi ki legrövidebben azt a bibliai, isteni igazságot, hogy a házasság teljességgel és kizárólag két ember ügye, és teljességgel ki van belőle zárva minden harmadik és negyedik személy. ... - azt jelenti, hogy a házastársak szíve és szerelme, teste és lelke le van zárva, mint egy lepecsételt levél a külvilág számára és a pecsétet senki másnak a világon nincs joga felnyitni, feltárni, mint egyedül a másik házastársnak. Ide semmiképpen sem való egy harmadik, még gondolatban sem! Mert megmérgezi a levegőt! Mert attól fölborul a békesség!

Lám Ábrahám és Szárai házasságában közös megegyezéssel- az akkori keleti szokásoknak megfelelően - került be harmadiknak Hágár, még is pokollá tette mindhárom ember életét.

Van itt azonban egy kis családi jelenet, ami nagyon modernül hangzik. Amikor már javában tombol a békétlenség a családban. Szárai, ahelyett, hogy bűnbánatot tartana, igyekezne jóvátenni, amit mégiscsak ő indított el még neki támad Ábrahámnak, szemrehányó szavakkal illeti:" Monda azért Szárai Ábrámnak: Bántódásom van miattad. Én adtam öledbe szolgálómat, s mivelhogy látja, hogy teherbe esett, nincsen előtte becsületem." (16.5)


Ábrahám is vétkezett, hiszen az ilyen dolgokban rendszerint mindketten hibásak szoktak lenni, de ez még nem ok arra, hogy Szárai most már csak őt vádolja. Itt most inkább meg kellene alázkodni Isten előtt. Amikor valami nincsen rendben a családban, legjobb, egymást vádolása helyett, - ha közösen odaalázkodnak az Úr elé. És ha tényleg nem vagy hibás a háborúságban, csak annál több okod van, hogy szeretettel menj elébe a másiknak.

"Tegyen ítéletet az Úr én közöttem és te közötted!"- mondja fölháborodva Szárai. Igen, igen, az Úr majd ítéletet fog tenni. De ilyen súlyos szavakkal nem jó ám olyan meggondolatlanul dobálózni! Ismerd be előbb magad a vétkedet, állítsd össze magad a számládat. Bizony Szárai is jobban tenné, ha alázatosan, csendben elismerné, hogy ő idézte föl a vihart.Az ember sohasem tudja mekkora vihart idéz elő, amikor erőszakkal avatkozik bele Isten dolgába és nem egyenes úton akar hamarább célhoz érni.

És vessünk csak ... pillantást az egész családi ügy legnagyobb áldozatára:Hágárra. " Nyomorgatja vala azért Szárai(Hágárt) és elfuta ő előle.(6.v)- így olvassuk a tudósítást. Majd így folytatódik: " És találá őt az Úrnak angyala egy forrásnál a pusztában, annál a forrásnál, a mely a Súrba menő úton van. És monda: Hágár, Szárai szolgálója! honnan jössz és hova mégy? És az monda: Az én asszonyomnak, Szárainak színe elől futok én." (7-8.v) "Honnan jössz és hová mégy?" - kérdi az Úr angyala, mintha ezt mondaná: hát mondd, itt van a helyed? Ott vagy te, ahova tartozol? Hiszen te megszöktél valahonnét, ahol megaláztak. De hát elég ok ez arra, hogy megszökjél a sorsod elől? És mit gondolsz, jobb lesz így, itt a pusztában? Hát mit akarsz most, hova veszed az utadat?
"Akkor monda néki az Úr angyala: Térj meg a te asszonyodhoz, és alázd meg magad az ő kezei alatt." (9.v) Most nem arról van szó hogy méltán vagy méltatlanul ér -e a megaláztatás, hogy igaza van-e Szárainak, vagy nem- hanem arról, hogy ha még tovább megaláz, fogadd Isten kezéből a megaláztatást! Nem tehetné Szárai, ha Isten meg nem engedé neki.

Isten gyermekének az életében egyetlen csöpp keserűség sem vegyülhet bele, amit egy mennyei mérlegen nagyon gondos édesatyai szeretettel ki nem mértek volna előre! Megfutni a megaláztatás alól, nem megoldás, - hanem vállalni és Isten kezéből elfogadni. Ne írjuk elő Neki, hogy milyen eszközöket használjon a mi nevelésünknél. Igen ám, ha Isten aláz meg, gondoljuk, azt még csak elfogadnám. De hiszen Isten az embereket használja föl a mi nevelésünkre! Nincs más megoldás Hágár számára sem, mint amire így figyelmeztet Isten Igében: " Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején." /1 Péter.5.6/
Aki megalázza magát oda önként, Isten nevelő keze alá, az hamar eljut oda, hogy igazat tud adni érte az Úrnak. ( részelt: Joó Sándor 1952. szeptember.14. igehirdetéséből.)


_________________
„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Nők a Bibliából; Isten és az Asszonyok
HozzászólásElküldve: 2010. nov. 27., szombat 21:43 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2009. jún. 13., szombat 13:49
Hozzászólások: 440
"Hágár és Izmael elűzése
Amikor Sára nevetni látta az egyiptomi Hágár fiát, akit Hágár Ábrahámnak szült,
ezt mondta Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót a fiával együtt, mert nem örökölhet ennek a szolgálónak a fia az én fiammal, Izsákkal!Ez a beszéd Ábrahámnak igen rosszul esett, a fia miatt.De Isten ezt mondta Ábrahámnak: Ne essék neked rosszul ennek a fiúnak és szolgálódnak a dolga. Bármit mond neked Sára, hallgass a szavára, mert Izsákot fogják a te utódodnak nevezni.De a szolgáló fiából is népet támasztok, mert ő is tőled származik. Ábrahám fölkelt reggel, fogott egy kenyeret meg egy tömlő vizet, és Hágárnak adta. Föltette azt az asszony vállára, és elküldte őt a gyermekkel együtt. Így ment el, és bolyongott Beérseba pusztájában. Amikor kifogyott a víz a tömlőből, odatette a gyermeket az egyik bokor alá, maga pedig elment, leült vele szemben egy nyíllövésnyi távolságban, és ezt mondta: Ne lássam, amikor meghal a gyermek. Ott ült vele szemben, és hangosan sírt.De Isten meghallotta a fiú hangját, Isten angyala pedig kiáltott a mennyből Hágárnak, és így szólt hozzá: Mi van veled, Hágár? Ne félj, mert meghallotta Isten a fiú hangját ott, ahol van. Kelj föl, vedd fel a fiút, és fogd kézen, mert nagy népet támasztok belőle.És megnyitotta Isten az asszony szemét, úgyhogy meglátott egy forrást. Odament, megtöltötte a tömlőt vízzel, és megitatta a fiút.Isten pedig vele volt a fiúval, és az felnövekedett. A pusztában lakott, és íjász lett.Párán pusztájában lakott, anyja pedig Egyiptomból szerzett neki feleséget." /1 Mózes 21:9-21/

És végül lássuk még Hágárt. Ő fölötte sötétedett be a legkétségbeejtőbben a világ! Elbujdosott a pusztába, ahol elfogyott a vize, letette a gyermeket egy bokor alá, továbbment onnan, leült, hogy ne is lássa, amikor a szerencsétlen gyermek szomjan vész. Leült és sírt! Ő aztán egészen kétségbeejtően eljutott arra a határra, ahol valóban nincs tovább! Semmi! Csak a halál! Ez is, mint legszörnyűségesebb, legnyomorúságosabb halál!- Mi, akik már ismerjük a történetet, tudjuk, hogy semmi oka nem lett volna Hágárnak erre a nagy elkeseredésre, hiszen Isten vezette ki a pusztába, mert nagy néppé akarta tenni a gyerekét. Tőle származnak az arabok, a puszták népe, - tehát nagy áldást tartogatott számára az Úr, ami felé a pusztán át vezetett az út. Sőt, még ott a pusztában is gondját viselte: "És megnyitá az Isten az ő szemeit, és látta egy vízforrást, oda méne azért, és megtölté a tömlőt vízzel, és inni ada a gyereknek." (19.v) ... a fájdalom a szenvedés, az elhagyatottság, a kilátástalanság, tehát amit a puszta jelképez, éppen nem azt jelenti a hívő emberre nézve, hogy most már ellankadjon benne az életerő, leüljön és várja a halált, leszámoljon vele, hogy nincs tovább! Sőt! A bajok és a fájdalmak viharai arra valók, hogy a hívő embert még magasabbra emeljék. A szenvedés el is tompíthatja az embert, de följebb is emelheti. A pusztában erősödik meg legjobban a hívő lélek!

Régi szokás volt az, hogy egy vár két tornya közé drótokat feszítettek ki. Ez volt az eolhárfa. Szélcsendben nem adott semmi hangot, de a vihar csodaszépen zenélt rajta. Tehát ez a hárfa egyszerűen kihasználta a vihart és a szél sírását nagyszerű melódiává változtatta. Azt mondja Jézus:" Ne csüggedj el a viharban, hanem használd ki, mint az eolhárfa. A sztoikus elhordozza az élet terheit, az epikureus megadja magát neki, a Krisztusban élő ember pedig győzedelmeskedik fölötte. A legkietlenebb pusztában is van tehát tovább, mert van kegyelmes Isten!(részelt Joó Sándor 1952.november 16. igehirdetéséből)


_________________
„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Nők a Bibliából; Isten és az Asszonyok
HozzászólásElküldve: 2010. nov. 29., hétfő 10:32 
Offline

Csatlakozott: 2008. jún. 22., vasárnap 10:47
Hozzászólások: 95
Golgotavirág írta:
Milyen jó az amikor a hívő ennyire közvetlen kapcsolatban van az ő Urával és rögtön meg is kapja a választ, a tanácsot, az útbaigazítást. Isten kiszélesíti a hívő ember látását, s azt mondja: nagyobb távlatban nézzed az eseményeket, nézz túl rajtuk, a megélt pillanatot abban az összefüggésben próbáld látni, amibe Isten beleállította. Ne csak a részleteseményt nézd: nem csoda, ha azt nem érted, ha az igazságtalannak látszik. De ha hiteddel meg tudod látni., hogy ez csak láncszem egy nagy Isteni tervben , aminek maga az Úr a rendezője, akkor már nem olyan tragikus az, ami annak látszik.


Golgotavirág írta:
Igen, ha "nehéznek látszik valami dolog" annyira, hogy azt hisszük, hogy a szívünk szakad bele: próbáljunk mögé nézni az eseményeknek és meglátni a nagy Világrendező kegyelmes kezét és elfogadni, még ha fáj is, - elfogadni abban a hitben, hogy ennek így kellett lennie! Hiszen az Úr akarata ez Igénkben is, és nem egy szeszélye féltékeny asszonyé! Ő csak eszköz, aki tudatlanul is, igazságtalanul is egy magasabb tervet hajt végre.


Milyen igazak ezek a gondolatok,amiket Joó Sándor írt le,és amit Golgotavirág idézett tőle.
Nagyon örülök Golgotavirág,hogy ilyen lélek építő prédikációkat idézel sokunk épülésére.Bárcsak minél többen olvasnák ezeket,mert "A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által."(Róm 10,17)
Ezekben a csodálatos Biblia történetekben,és azok kifejtésében pedig ott van az Mindenható Isten,"a nagy Világrendező Isten"aki a mi életünkben és családunkban is mindent elrendezhet,és mindent a helyére tehet.

A Bibliai példák(nem férgecskék,hanem példaképek) tehát amiket Golgotavirág nagy szeretettel elénk tár,mindannyiunk épülésére szolgálhat.Mert nem azt kell meglátnunk,hogy ezek az asszonyok miben voltak gyöngék,miben és mikor buktak el(érdekes ez egyébként,mert mások hibáit azonnal vég nélkül sorolni tudjuk),hanem hogy az Ő életük hátterében ott van valóban a "nagy Világrendező kegyelmes Isten".Mert hittek ebben az Istenben,és hitüket cselekedetek is követték.

Továbbra is várjuk tőled Golgotavirág, Isten felemelő üzeneteit,ezeket a csodálatos Igehirdetéseket,amik hiszem,hogy ha nyitott szívvel olvasunk,akkor lehet igaz a mi életünkre nézve is a következő:"hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus."(Ef 4,15)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Nők a Bibliából; Isten és az Asszonyok
HozzászólásElküldve: 2010. nov. 29., hétfő 16:58 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2009. jan. 10., szombat 15:04
Hozzászólások: 1823
Idézet:
Bibliai példák(nem férgecskék,hanem példaképek) tehát amiket Golgotavirág nagy szeretettel elénk tár,mindannyiunk épülésére szolgálhat.

Ezt viszont az Úr, a te megváltód, Izráel Szentje tárja elénk, nagy szeretettel. Az egyik legszebb sor az Ósz-ben, szintén a mi épülésünkre.
Idézet:
Ne félj, férgecske Jákób, maroknyi Izráel, én megsegítlek, szól az Úr, a te megváltód, Izráelnek Szentje! És. 41, 14

Üdv
nX


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Nők a Bibliából; Isten és az Asszonyok
HozzászólásElküldve: 2010. nov. 29., hétfő 20:33 
Offline

Csatlakozott: 2008. jún. 22., vasárnap 10:47
Hozzászólások: 95
nemosinex írta:
Idézet:
Bibliai példák(nem férgecskék,hanem példaképek) tehát amiket Golgotavirág nagy szeretettel elénk tár,mindannyiunk épülésére szolgálhat.

Ezt viszont az Úr, a te megváltód, Izráel Szentje tárja elénk, nagy szeretettel. Az egyik legszebb sor az Ósz-ben, szintén a mi épülésünkre.
Idézet:
Ne félj, férgecske Jákób, maroknyi Izráel, én megsegítlek, szól az Úr, a te megváltód, Izráelnek Szentje! És. 41, 14

Üdv
nX


De gondolom azért a többi is,mármint az egész Biblia...és Golgotavirág a Szentírás női alakjait hozza elénk...szintén épülésünkre :)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Nők a Bibliából; Isten és az Asszonyok
HozzászólásElküldve: 2010. nov. 29., hétfő 20:39 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 08:52
Hozzászólások: 4464
Persze, a többi is!

Idézet:
I. Korintus levél:10:11 Mindezek pedig példaképpen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett.

_________________
/mT


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Nők a Bibliából; Isten és az Asszonyok
HozzászólásElküldve: 2010. nov. 29., hétfő 21:45 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2009. jún. 13., szombat 13:49
Hozzászólások: 440
Hágár és Sára a két szövetség példája

Mondjátok meg nekem ti, akik a törvény uralma alatt akartok lenni, nem halljátok a törvényt?
Gal 4,24 Ezeket átvitt értelemben kell venni, mert ezek az asszonyok két szövetséget jelentenek. Az egyik a sínai-hegyi szövetség, amely szolgaságra szül: ez Hágár.
Gal 4,25 Mert Hágár a Sínai-hegy Arábiában - megfelel a mostani Jeruzsálemnek -, amely szolgaságban van fiaival együtt.

"Ábrahám "feleségeinek" és két fiának történetéből, valamint abból a kérdésből kiindulva, hogy mi volt a döntő az örökösödést illetően, tovább megy, hogy olyan dolgokat tanítson amelyeket a feljegyzettek mögött vannak, olyan párhuzamokat találva, amelyeknek nagyon is világosan közük van a galácia gyülekezetekben kialakult helyzethez.
Ahogyan az apostol mondja, Ábrahámfelesége és szolgálója két szövetséget képvisel;Hágár,a rabszolganő rabszolga fiakat szült a test szerint; Sára, a szabad asszony az ígéret gyermekét szülte aki szabad volt. A földi Jeruzsálem felel meg Hágárnak, míg a mennyei Jeruzsálem felem meg Sárának. Éppen úgy ahogyan a test szerint született gyermek (Izmáel) üldözte azt, aki Lélektől született ( Izsákot), a júdaizálók üldözték a Krisztusban igazán hívőket.
De ahogyan Ábrahámnak érzelgősség nélkül el kellett távolítania a rabnőt és annak fiát a házából ugyan úgy kell a hívőknek tökéletesen visszautasítaniuk azokat, akik az evangélium igazságának megtagadását követik."(Magyarázat)

_________________
„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Nők a Bibliából; Isten és az Asszonyok
HozzászólásElküldve: 2010. dec. 01., szerda 05:49 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2009. jún. 13., szombat 13:49
Hozzászólások: 440
Kedves Fórumozók!

Pár napig szünetel a témám betegség miatt!

Szeretettel:

Golgotavirág


_________________
„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Nők a Bibliából; Isten és az Asszonyok
HozzászólásElküldve: 2010. dec. 01., szerda 08:10 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2007. okt. 25., csütörtök 20:49
Hozzászólások: 1814
-Gyógyulást kívánok! :)

szeretettel
Loisz

_________________
"A teljes Irás Istentől ihletett."
2.Tim.3,16


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Nők a Bibliából; Isten és az Asszonyok
HozzászólásElküldve: 2010. dec. 01., szerda 18:23 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 01., péntek 19:22
Hozzászólások: 4328
Jobbulást kívánok, kedves Golgotavirág!


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Nők a Bibliából; Isten és az Asszonyok
HozzászólásElküldve: 2010. dec. 04., szombat 12:31 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2009. jún. 13., szombat 13:49
Hozzászólások: 440
Idézet:
-Gyógyulást kívánok! :)

szeretettel
Loisz



Kedves Loisz!

Köszönöm kedves kívánságod!

Szeretettel: Golgotavirág

_________________
„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Nők a Bibliából; Isten és az Asszonyok
HozzászólásElküldve: 2010. dec. 04., szombat 12:33 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2009. jún. 13., szombat 13:49
Hozzászólások: 440
Idézet:
Jobbulást kívánok, kedves Golgotavirág!


Köszönöm jó kívánságod kedves Rosta!

Szeretettel üdvözöllek: Golgotavirág

_________________
„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Nők a Bibliából; Isten és az Asszonyok
HozzászólásElküldve: 2010. dec. 04., szombat 12:49 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2009. jún. 13., szombat 13:49
Hozzászólások: 440
Kis szünet után folytatva a témát:

Lót és felesége

„Akkor ezt kérdezték a férfiak Lóttól: Ki van még itt hozzád tartozó? Vődet, fiaidat és leányaidat, meg mindenedet, ami a tied a városban, vidd el erről a helyről! Mert mi el fogjuk pusztítani ezt a helyet, mivel eljutott az Úrhoz az a nagy jajkiáltás, amelyet okoztak. Az Úr azért küldött bennünket, hogy elpusztítsuk a várost. Lót tehát kiment, és beszélt a vőivel, akik leányait el akarták venni, és ezt mondta: Keljetek föl, menjetek ki erről a helyről, mert az Úr el fogja pusztítani ezt a várost. De a vőinek úgy tűnt, hogy csak tréfál. Amikor hajnalodott, így sürgették az angyalok Lótot: Kelj föl, fogd a feleségedet és itt levő két leányodat, hogy el ne pusztulj a város bűne miatt! És amikor tétovázott, megragadták a férfiak a kezét, meg a feleségének és két leányának a kezét, mert az Úr megszánta őt. Kivitték, és ott hagyták a városon kívül. Amikor vitték őket kifelé, ezt mondták: Mentsd az életedet! Ne nézz hátra, és ne állj meg sehol a környéken! A hegyre menekülj, különben elpusztulsz! De Lót azt mondta nekik: Ne oda, Uram! Ha már kegyelmes voltál szolgádhoz, és olyan nagy szeretettel bánsz velem, hogy meg akarod tartani az életemet, akkor ne kelljen a hegyre menekülnöm, mert utolér a veszedelem és meghalok. Itt van a közelben ez a kis város, hadd fussak oda! Bár kicsi, hadd meneküljek oda, hogy életben maradjak! Ebben a dologban is engedek neked - felelte. Nem pusztítom el azt a várost, amelyről beszéltél. De sietve menekülj oda, mert semmit sem tudok tenni, amíg oda nem érsz. - Ezért hívják azt a várost Cóarnak. A nap éppen fölkelt, amikor Lót Cóarba ért. Az Úr pedig kénköves tüzes esőt bocsátott Sodomára és Gomorára, az Úrtól, az égből. Így pusztította el azokat a városokat és azt az egész környéket, a városok egész lakosságát, sőt a föld növényzetét is. Mögötte menő felesége azonban hátratekintett, és sóbálvánnyá lett.” /1Mózes 19:12-27/



„Kedves Testvérek! Az Ó szövetség asszonyai sorában Lót feleségével foglalkozunk ma este. Nem ismerjük a nevét nem is ír róla ezen kívül másutt az Ó szövetség. Csak ennyit tudunk róla, valamint azt hogy Jézus egyszer említette őt, amikor hallgatóit így figyelmeztette: „Emlékezzetek Lót feleségére!” Ha az Úr Jézus is emlékeztet minket valakinek az életére akkor abból valami fontosat tanulhatunk meg. Ezt próbáljuk ma este magunkkal vinni. Három fejezetre osztom a mondanivalót. Először az előzményekről valamit. Amik Lót feleségének a pusztulásához vezettek. Azután ennek az asszonynak a pusztulásáról. És végül arról, amit Jézus mondott róla. Mik voltak az előzmények? Lót Ábrahám testvérének a fia volt, akinek az édesapja fiatalon meghalt és az árva fiút Ábrahám magához vette. Mint egy a saját fiaként nevelgette. Aztán felnőtt családot alapított, megszaporodtak a nyájai és álladó vita volt Ábrahám pásztorai és Lótnak pásztorai között. Ábrahám a tőle megszokott bölcsességgel véget akart vetni ennek a vitának és meg akarta előzni, hogy elmérgesedjék a kapcsolat közöttük és egy szép napon, azt mondta, Lótnak, hogy gyere föl egy dombocskára, nézz körül és válaszd ki magadnak azt a területet, amelyik csak a tied lesz. Én meg elmegyek a másik irányba. Ha te jobbra mész én balra megyek. Ha te balra én jobbra. Ne vitatkozzunk, önállósítsd függetlenítsd magad egészen. Tetszett az ajánlat Lótnak, noha szokatlan volt, mert abban az időben mindig az idősebb választott Ábrahám nagyvonalú volt előzékeny volt, Ábrahám gazdag volt az Istenben nem féltette magát. Átengedte, Lótnak az elsőbbséget illett volna visszautasítania, de nem ezt tette. Az után azt olvassuk, hogy felemelte az ő szemeit körülnézett és a Jordán völgyét választotta, ahol messziről is látszott, hogy dús legelők vannak és zöld a fű. Így ő oda ment azon a vidéken feküdt Sodoma és Gomora városa is. Ábrahám pedig elment a gyengébb legelőre. Beérte a rosszabbik résszel is. Ez lett a veszte Lótnak. Sodoma már akkor is rossz hírű város volt.

_________________
„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 230 hozzászólás ]  Oldal Előző  1 ... 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9 ... 16  Következő

Időzóna: UTC + 1 óra


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 9 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Style by phpBB3 styles, zdrowe serce ziola
Powered by phpBB © 2000, 2002, 2005, 2007 phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség