Csatlakozott: 2009. jún. 13., szombat 13:49 Hozzászólások: 440
|
Idézet: Idézet: de a testi agressziókat többségében a feleség verbális agressziója, a férjének súlyos megalázása előzi meg.Erre van valami statisztika, vagy csak egy picit hozzágondoltál?
Idézet: no jó, akkor itt egy statisztika (hallottam ezt már, és nemigen akaródzott elhinni, de elég egyértelmű: a házasságon belül nagyjából egyforma a két fél általi agresszió aránya)
Kicsit eltértetek a témától!
De folytatom Sárával és Ábrahámmal. 1 Móz. 17 részről:
"Én a mindenható Isten vagyok!"
"A ... bibliai résznek minden mondanivalója ekörül a hatalmas kijelentés körül csoportosul:Én a mindenható Isten vagyok." Isten mondja ezt Ábrahámnak. Szinte úgy hangzik , mint egy bemutatkozás. Pedig Ábrahám már ismerete az Urat azelőtt is és mégis úgy látszik, Isten szükségesnek tartotta, hogy most mintegy újra bemutatkozzék neki.
Igen, Isten kegyelme az, hogy mindig újra eszmélteti a hívő embert olyan dolgokra, amiket már tud, de nem vesz elég komolyan. MI is tudjuk, hogy Isten mindenható Isten, mondjuk is imádságban sokszor, de épen ez a baj, hogy csak mondjuk, de hogy ez milyen lehetőségeket, kötelezettségeket jelentene ránk nézve, ha igazán hinnénk is , azt már nem gondoljuk végig. Nos, most éppen ezt kellene tennünk. Végiggondolni, mit jelent ez , hogy Isten mindenható Istenként jelenti ki magát előttünk! Ábrahámnak meg kellett érnie arra, hogy ne csak a fülével, hanem úgy igazán a szívével vegye tudomásul azt , hogy Isten mindenható Isten, és örülni tudjon ennek a felismerésnek. Épp a múlt alkalommal láttuk, hogy ő maga akarta a saját erejével megvalósítani azt, amit hittel kellett volna Isten ajándékaként elfogadni: gyermekáldást. Vagyis nem hitt igazán abban, hogy Isten mindenható és még ilyen késő vénségében is betelesítheti a néki adott ígéretet a születendő gyermekről. türelmetlenségében elsiette azt, amit hitben ki kellett volna várnia. Láttuk, milyen családi bonyodalmak származtak ebből. DE nem a családi viszály lett ennek a hitetlenségnek, vagy kishitűségnek a legfőbb következménye, hanem valami más.
Az első fejezet utolsó verse így végződik:Ábrahám pedig nyolcvanhat esztendős vala, amikor Hágár Ismáelt szülte Abrámnak"(16,16v) A jelenlegi fejezet pedig így kezdődik: Amikor Ábrahám kilencvenkilenc éves volt , megjelent Abrámnak az Úr"(17.1v) Vagyis Ismáel születése és Istennek újra való megjelenése között tizenhárom esztendő telt el Tehát Ábrahámnak ama végzetes cselekedet után, amit nem Isten parancsára , sőt annak ellenére vitt véghez, tizenhárom esztendős hallgatás következett. Tizenhárom évig nem szól hozz az Úr! Milyen gazdag volt az Istennel való közösség megélésében Ábrahám életének az a szakasza, ami a Hágárral történt engedetlenség előtt volt! Mennyiszer megjelent néki az Úr látomásban, mennyiszer erősítette szavával, ígéretével, kijelentésével. És milyen sivár, üres volt ez a tizenhárom esztendő. Egyetlen feljegyzésre méltó esemény sem történt. Isten hallgatott. Az az Isten, Aki elhívta Ábrahámot, Aki vezette, tanácsolta, szövetséget között vele, teljesen elhallgatott. Ismered azt az állapotot, amikor az Isten hallgat?! Rettenetes ám ez egy hívő ember számára! Egy olyan lélek számára, aki már volt kapcsolatban az Úrral, hallotta a hangját és most nem hallja. Mintha elzáródott volna előle az Úr. Hiába mondja az imádságot, érzi, hogy nincs kontaktus. Olyan, mint amikor az ember egy közben kikapcsolódott telefonkagylóban beszél belel. Nem jön rá válasz. Olvasod a Bibliádat és nem kapsz üzenetet belőle. Hallgatod a prédikációt, de nem szólít meg rajta keresztül az Úr! Bezárul a menny és hiába minden kopogtatás, zörgetés, dörömbölés. Ismered ezt az állapotot? Tizenhárom évig tartott Ábrahámnál. Rettentő nagy idő egy olyan öreg ember életében. - És miért? Óh, nem azért, mert Isten megsértődött és most nem akar szólni engedetlen szolgájához. Nem! Nagy nagy kegyelem van ebben a tizenhárom évig tartó hallgatásban, Isten olykor így neveli, ezzel is neveli az Ő gyermekét Ha a szavára nem hallgat, hátha észreveszi majd a hallgatását? Lám, hiszen hiába szólt Ábrahámhoz, pedig elég világosan szólt. Ábrahám mégsem azt tette, amit kellett volna , a maga feje után ment. El is rontotta az életét, alaposan. Most hát hadd szenvedje végig a saját elrontott életének a következményeit. Hiszen amíg Ábrahám , a hívő ember azt hiszi, hogy ő maga is képes élete nagy problémáját megoldani, addig Isten úgysem tud vele mit kezdeni, addig úgy sem tud igazán Istenre hagyatkozni . Amíg neki magának vannak egyéni tervei, addig úgysem tudja Isten terveit elfogadni, Isten terveiben beleilleszkedni. Amíg ő maga is erős, addig úgy sincs szüksége Isten erejére! Jézus mondja Pálnak: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem.Az én erőm erőtlenség által végeztetik el." 2 Kor.12.9 Isten szava evangéliumként, örömüzenetként, egész lényünket megragadó isteni szóként mindig a fáradtaknak , betegeknek, szomjazóknak, csődbe jutottaknak szól. És ha valaki Isten szavára nem akar eljutni oda, amit Jézus az Ő követése előfeltételéül így mondott: "Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem."Máté 16.24, akkor segít neki az Úr azzal, hogy beláttatja vele önfejűsége keserves következményeit, elhibázott élete nyomorúságát. Tehát a hallgatásával is mintegy beszél, azt mondja: Látod, mire jutottál nélkülem, látod, milyen rossz ez így, hát ezt akarod, hát belátod már, hogy hibáztál és nélkülem nem is tudsz mást tenni, csak mindig elrontani valamit? Erre nevel a hallgatással az Úr. Elérte - e már veled ezt a célt? Mert amikor az ember úgy igazán belátta azt, hogy ő mennyire senki és semmi, akkor tudja hálás örömmel fogadni,amit Isten most már megmondhat néki, hogy: Én mindenható Isten vagyok!" Mintha ezt mondaná ezzel Ábrahámnak: Lásd meg az elrontott életedből , az engedetlenséged következményéből, hogy te mindenre képtelen ember vagy: minden jóra, igazra, nékem tetszőre képtelen vagy. De ugyanakkor vedd tudomásul, hogy én pedig "mindenható Isten vagyok!" Tehát sok kudarcon, csalódáson, vereségen, kiábránduláson keresztül meg kell érnie egy hívő léleknek arra, hogy nagy fölszabadító felismerés legyen számára az, hogy az az Isten, akiben hisz: mindenható Isten!
"Mindenható Isten milyen könnyen kimondjuk és milyen nehezen értjük meg! Az eredeti héber szó jelentésében az is benne van, hogy teljesen elégséges, mindenre elegendő, mindenre képes, bármit megtehet. Mintha ezt mondaná Ábramámnak: Nézd, neked elég vagyok én, elég neked, hogy én vagyok , hogy én védelmezlek, hordozlak, nem kell neked rajtam kívül másutt keresni segítséget! Miért nem vagyok én elég a számodra? Én nem vagyok kötve azokhoz a törvényekhez, amiket a természetből megismertél. Ne a magad mértékével mérj engem! Nézd, Jézus egész életében , a születésétől kezdve a halálán, feltámadásán keresztül egészen a mennybemeneteléig, egy magasabbrendű isteni törvényszerűséget nyilatkozott ki számotokra, olyat, mi minden ember felfogóképességgel és megmagyarázhatósággal szemben áll, illetve mindennek fölötte áll:ha te hiszel benne, számolja azzal, hogy én mindenható vagyok! Isten...Nem tehetetlenül szemléli csak az életünket, hanem megvan minden eszköze és lehetősége, hogy ott is segítsen, ahol az emberek tanácstalanul, lecsüggesztett kezekkel állanak. Ezért hagyja olykor önfejű gyermekeit tévútra futni, míg végre belefáradnak és odamenekülnek Hozzá, mert belátják, hogy nem egy anélkül!Ne hidd tehát te Ábrahám, hogy ki vagy szolgáltatva a természet erőinek és csak az történhet meg, amire te magad képesnek érzed magad, amire erőt érzel magadban, hiszen "én mindenható Isten vagyok!" Óh, bár minden hívő ember ráeszmélne arra, hogy mindenható Istene van! Sőt még továbbmegy Isten ebben az eszméltetésben, ezt mondja" Neked adom és utódaidnak a földet, hol jövevény vagy, Kánaán egész földjét birtokul örökre, és Istenük leszek."( 8.v)Még félreérthetetlenebbül fejezi ki ugyanezt a 7. vers, így:"Szövetségre lépek veled, sőt utódaiddal is, örök szövetségre minden nemzedékükkel. Mert Istened leszek, és utódaidnak is." Mert hiszen nem egy másik , nem egy újabb szövetségről van itt szó, hanem a régire való figyelmeztetésről. Mintha ezt mondaná az Úr: Vedd már egyszer igazán tudomásul, hogy számíthatsz rám! Ezt a régi szövetséget újította meg Isten Jézus Krisztus halálával. Ezért mondja Jézus az utolsó vacsorán:""E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki." (Lukács 22.20) vers Az Ószövetségnek is vér volt a jegye: a körülmetélés vére az Újszövetségnek is vér a jegye: Jézus Krisztus vére. Ennyire véresen komolyan veszi Isten a velünk való szövetéségét. Isten vérszerződést kötött velünk, vérnek kellett folynia ahhoz, hogy a mindenható Isten és a mindenre képtelen ember között szövetséges viszony jöhessen létre! A legszentebb vér , Isten Fiának a vére folyt érte a keresztfán! Ezt a szövetséget tehát nem most kell megkötni neked vagy nekem, nem most kell belépnünk ebbe a szövetségbe, hanem így mondja Isten:"Megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted" tehát a már megkötött, Krisztus vére által megújított szövetséget végre tudomásul kell és szabad vennünk. Számoljunk vége azzal gyökerezzünk bele, fogózzunk bele abba a ténybe, hogy Isten Krisztus által szövetségbe vont bennünket önmagával! Odakapcsolt önmagához, beölelte az életünket az Ő kegyelmébe. Annyira mindenható, hogy még erre is képes! Képes és hajlandó szövetségre lépni az emberrel! Mit jelent ez az Ő részéről irántunk? Így mondja Ábrahámnak:"Szövetségre lépek veled, sőt utódaiddal is, örök szövetségre minden nemzedékükkel. Mert Istened leszek, és utódaidnak is."( 7v.) Isten részéről tehát a szövetség lényege az , hogy Istened leszek néked"sőt utódaiddal is, örök szövetségre minden nemzedékükkel".Tehát akármilyen hullámzások jönnek majd az életedben az elkövetkezendő idők folyamán, akárhogy alakul is az életed: Én - mondja Isten-, jóban, és rosszba, örömben és bánatban, minden helyzetben Istened vagyok. Az én Az én részemről sohasem leszel elhagyatva, csak akkor, ha te a te részedről megtöröd a szövetségi hűséget és rajtam kívül keresel magadnak támaszt, segítséget! Nem az - e a legnagyobb dolog egy hívő ember számára, ha Isten igazán Isten az életében? Ha Isten az Ő isteni vigasztalásával igazán ott lehet az életed sötétségeiben és viharaiban, céltudatos vezetésével a földi zűrzavarban, mindenre elégséges erejével a kísértéseidben, emberi tehetetlenségedben, győzelmes jövendőjének minden vereségedben. Tehát ha Isten igazán Istened, gondviselőd, megsegítőd, megváltód, üdvözítőd, vezető, megáldó Istene lehet az embernek az ő életében. És Isten erre kötelezi el magát a szövetségben:"Szövetségre lépek veled, sőt utódaiddal is, örök szövetségre minden nemzedékükkel. Mert Istened leszek, és utódaidnak is."( 7v.) Ezért az ember részéről ez a szövetéség azt jelenti: "Járj énelőttem, és légy feddhetetlen!" (17. v) Ezt éppen azért és az által teheted meg, hogy a mindenható Isten szövetségese, vérjegyese vagy!"Járj énelőttem" éppen azt jelenti, hogy sohasem feledd egyetlen pillanatra sem, hogy az Isten mindenható Isten! Az Ő jelenlétében, a Ő szeme előtt, az Ő oltalma alatt, az Ő kegyelmének az éltető ereje által élsz, mozogsz, beszélsz, cselekszel, gondolkozol, - ne fordulj el Tőle, te magad is akarj ott maradni Őelőtte! Hagyjad, hogy a mindenható Isten igazán Isten legyen, mindenható Úr legyen életedben! Még a neve is megváltozik Ábrahámnak! Eddig Ábrám volt a számára, most pedig ettől fogva Ábrahámnak fogják hívni.Anélkül, hogy a szó magyarázatába belemennénk, csak annyit jegyezzünk meg hát, hogy Ábrahám életében lezárul egy szakasz, a bizonytalanságnak, az ingadozásnak, a kétfelé sántikálásnak a szakasza s elkezdődik egy új szakasz: a teljesen Istentől való függés szakasza. Nem erre hív- e téged is az Úr? Lezárni a te hívő életednek azt a szakaszát, amelyik tele volt engedetlenséggel, önfejűséggel, saját tervekkel, megosztott szívvel, - és elkezdeni végre egy új szakaszt, több odaadással, igazán odaszánással, nagyobb alázattal, teljes függéssel, a Mindenható Isten előtt való szándékosabb és tudatosabb járással! Olyanformán, ahogyan szép énekünkben kérjük:
Csodálatos Felség, Hadd dicsérlek Téged: Hadd szolgáljon lelkem Néked! Angyaloknak módján Színed előtt állván Bárcsak mindig orcád látnám! Add nékem Mindenben Te kedvedben járnom , Istenem, Királyom! 165.ének 3.verse
Ámen.
Dr.Joó Sándor:"És a mindenható Isten vagyok!" című igehirdetése 1952. szeptember 28. "
Azt gondolom ma is aktuális amiről "beszélt"!
_________________ „De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33)
|
|