Időzóna: UTC + 1 óra




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 230 hozzászólás ]  Oldal Előző  1 ... 12, 13, 14, 15, 16  Következő
 

Re: Nők a Bibliából; Isten és az Asszonyok
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2011. ápr. 27., szerda 12:17 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2009. jún. 13., szombat 13:49
Hozzászólások: 440
Budapest-Rákosligeti Református Egyházközség
Szabó Lajos
2010. szeptember 12.


Textus: 4Móz. 27,4
"Miért tűnjék el apánk neve a nemzetségéből, csak azért, mert nem volt fia? Adj nekünk örökséget apánk testvérei között"


Lekció: 4Móz. 27,1-7
1Ekkor előálltak Celofhád leányai. Celofhád Héfer fia volt, ez Gileád fia, ez Mákír fia, ez pedig József fiának, Manassénak a fia volt. A Manassé nemzetségei közül való leányok nevei ezek voltak: Mahlá, Nóá, Hoglá, Milká és Tircá.
2Ezek odaálltak Mózes és Eleázár pap elé, meg a vezető emberek és az egész közösség elé a kijelentés sátra bejáratánál, és ezt mondták:
3Apánk meghalt a pusztában. De nem volt azoknak a csoportjában, akik összefogtak az ÚR ellen, azaz Kórah csoportjában, hanem a maga vétke miatt halt meg, fiai pedig nem voltak.
4Miért tűnjék el apánk neve a nemzetségéből, csak azért, mert nem volt fia? Adj nekünk örökséget apánk testvérei között.
5Mózes az ÚR elé vitte ügyüket,
6és az ÚR ezt mondta Mózesnek:
7Igazat mondanak Celofhád leányai. Adjál csak nekik birtokot apjuk testvérei között, és juttasd nekik apjuk örökségét.


Igehirdetés:

Bizonyára mindenkinek feltűnt, mennyire megváltozott a vezetéknevek törvénye az utóbbi időben. Már a férj is fölveheti a felesége vezetéknevét is, sőt a születendő gyermekek családneve is lehet az anyáé, ha azt úgy kéri a család. Így ma már nem kell, hogy kihaljon egy családnév csak azért, mert nem született - vagy nem maradt életben - fiú a családban.
Abban a korban azonban, amelybe a felolvasott ige kalauzol bennünket, még örökölni sem örökölhettek a leányok. Ezen kívántak változtatni Celofhád leányai, és küzdelmüket siker koronázta.
Az első és legfontosabb benyomásom az volt erről az öt lányról, hogy mindent elkövettek annak érdekében, hogy ügyüket győzelemre vigyék. Mondhatták volna azt is, hogy így jártunk, ha nem jár nekünk örökség, hát nem jár. Ők azonban a végsőkig harcoltak örökségükért.
A második benyomásom az volt, hogy nagyon fontos volt számukra a családjuk, atyjuk és atyjuk öröksége. Valószínűleg nagyon szerethette őket az apjuk, büszkék voltak apjukra, ők is szerették apjukat, apjuk emlékét ápolták, hiszen ekkor apjuk már nem élt. Súlyos ítéletnek számított, ha valakinek még az emlékét is eltörölték. (5Móz. 25,19) Celofhád leányai azonban azzal érvelnek, hogy apjuk jóllehet bűnös ember volt, mint mindenki, de nem volt gonosz, nem fordult durván az Úr ellen életében, ezért méltó arra, hogy emléke megőríztessék. Szimpatikus, hogy nem kendőzik apjuk bűnös voltát, reális képet festenek felmenőjükről, kitéve magukat annak a kockázatnak, hogy ebbe a ténybe a nép vezetői beleköthetnek. Ők azonban bíznak Isten igazságában.

_________________
„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Nők a Bibliából; Isten és az Asszonyok
HozzászólásElküldve: 2011. ápr. 27., szerda 12:20 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2009. jún. 13., szombat 13:49
Hozzászólások: 440
Harmadjára az tűnt föl, hogy nem csak elszántak voltak, hanem nagyon bátrak is. Erre utal az "előálltak" kifejezés. Részletesen sorolja föl az ige, kik elé is kellett állniuk: Mózes és Eleázár pap elé, meg a vezető emberek és az egész közösség elé a kijelentés sátra bejáratánál. Ügyüket mindenki előtt fölvállalják, nem pusmogva, másokat maguk előtt taszigálva hívják föl magukra a figyelmet, hanem egyenes derékkal jelennek meg mindenki előtt.
Negyedjére az tanulságos, hogy ők öten egy egységet alkotnak. Nincs szószólójuk, akik vinné az ügyet, hanem egy emberként képviselik ügyüket. Ma, amikor ketten háromfelé húzunk, szép példa ezeknek a lányoknak a magatartása. Összetartóak voltak, nem hagyták el egymást, közös ügyük volt.
Ötödjére az sem mellékes, hogy ismerték népük törvényeit, jogrendjét, szokásait, prioritásait, értékeit, szemléletét. Apellálnak is erre rendesen, azt is mondhatnánk, hogy kicsit ki is használják a nép vezetőinek érzéseit, dehát itt teljesen jogosan és igazságosan. Amire érvelésüket alapozzák, az az egész nép érdekével egyezett, mégis értelemszerűen nekik volt a legfontosabb, legéletbevágóbb.
Hatodjára arról se feledkezzünk meg, hogy erős volt az igazságérzetük. Ki is mondják: Miért tűnjék el apánk neve a nemzetségéből, csak azért, mert nem volt fia? Ha már az Úr így rendelkezett a természet által, hogy Celofhád csak leányokat nemzett, attól még ne érje őt - illetve az ő örököseit - hátratétel.
Hetedik - és talán az egyik legfontosabb - tulajdonsága ennek az öt lánynak az erős hitük. Hitték, hogy az Úr javukra dönti el ügyüket. (Zsolt. 138,8) Hitték, hogy az Úr tervében szerepel az, hogy ők is örökséget bírhassanak a nép körében. Hitték ezt annak ellenére, hogy olyat kérnek, ami addig ismeretlen volt népük körében.
Nyolcadjára arról szerezhetünk benyomást, hogy szelíden és határozottan kérnek. Nem kertelnek, nem bizonytalankodnak, ugyanakkor teljesen tisztelettudóak: Adj nekünk örökséget apánk testvérei között. Kérésük meghallgatásra talál, és maga az Úr mondja ki: igazat mondanak Celofhád leányai.
Jó benyomást tettek, ugye, ránk ezek a leányok? Vigyük mi is így Urunk elé, gyülekezetünk elé ügyünket! Járuljunk Közbenjárónk (1Tim. 2,5), Jézus Krisztus által Istenünk színe elé, mert általa van igazságunk mennyei Atyánk színe előtt. (Fil. 3,9) Jézus Krisztus által örökösök is vagyunk. (ApCsel. 26,18)
Ámen

/Budapest-Rákosligeti Református Egyházközség
Szabó Lajos
2010. szeptember 12.
4Móz.27.4: "Miért tűnjék el apánk neve a nemzetségéből, csak azért, mert nem volt fia? Adj nekünk örökséget apánk testvérei között"
/

_________________
„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Nők a Bibliából; Isten és az Asszonyok / RÁHÁB
HozzászólásElküldve: 2011. máj. 02., hétfő 11:50 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2009. jún. 13., szombat 13:49
Hozzászólások: 440
RÁHÁB
Józsué könyve 2:1-24

Cseri Kálmán 1983.06.09

"És Józsué, a Nún fia, elkülde Sittimbõl titkon két férfiút kémekül, mondván: Menjetek el, tekintsétek meg azt a földet és Jérikhót. Azok pedig elmenének, és bemenének egy parázna asszonynak házába, akinek Ráháb vala neve, és ott hálának.

Mikor pedig megjelentették ezt Jérikhó királyának, mondván: Íme, férfiak jöttek ide ez éjszaka az Izráel fiai közül e földnek kémlelésére;
Akkor külde Jérikhó királya Ráhábhoz, mondván: Hozd ki a férfiakat, a kik bementek hozzád, a kik házadba mentek, mert azért jöttek, hogy kikémleljék az egész földet. Az asszony pedig fogá a két férfiút, és elrejté vala õket, és monda: Úgy van! Bejöttek hozzám a férfiak, de azt sem tudom, honnan valók voltak. És kimentek e férfiak kapuzáráskor a setétben; nem tudom, hová mentek a férfiak; siessetek gyorsan utánok, mert utólérhetitek õket.
Pedig õ felhágatta õket a házhéjára, és elbujtatta õket a száras len közé, a mely néki a házhéjára volt kirakva.

És utánok sietének a férfiak a Jordánhoz vivõ úton a rév felé; a kaput pedig bezárták, azután, hogy kimenének azok, akik õket üldözik vala.
Õk pedig még le sem feküvének, a mikor felméne õ hozzájok az asszony a házhéjára,
És monda a férfiaknak: Tudom, hogy az Úr néktek adta ezt a földet, és hogy megszállt minket a félelem miattatok, és hogy e földnek minden lakosa megolvad elõttetek.

Mert hallottuk, hogy megszárította az Úr a Veres tenger vizét elõttetek, a mikor kijöttetek Égyiptomból, és hogy mit cselekedtetek az Emoreusok két királyával + a kik túl voltak a Jordánon, Szíhonnal és Óggal, a kiket megöltetek.
És a mint hallottuk, megolvadott a mi szívünk, és nem támadt többé bátorság senkiben sem miattatok. Bizony az Úr, a ti Istenetek + az Isten fenn az égben és alant a földön!

Most azért esküdjetek meg kérlek, nékem az Úrra, hogy a mint én irgalmasságot cselekedtem veletek, ti is irgalmasságot cselekesztek majd az én atyámnak házával, és igaz jelt adtok nékem,
Hogy életben hagyjátok az én atyámat és anyámat, férfi és nõtestvéreimet, és mindent, a mi az övék, és megmentitek a mi lelkünket a haláltól.
És mondának néki a férfiak: A mi lelkünket érje helyettetek a halál, ha nem nem jelentitek ezt a mi dolgunkat. És ha nékünk adj az Úr ezt a földet, irgalmasságot és igazságot cselekszünk veled.

Alábocsátá azért õket kötélen az ablakon (mert az õ háza a kõkerítés falán vala, és õ a kõkerítésen lakik vala).

És monda nékik: A hegyre menjetek, hogy rátok ne találjanak az üldözõk, és ott rejtõzködjetek három napig, a míg visszatérnek az üldözõk; azután pedig menjetek a magatok útján.

A férfiak pedig mondának néki: Ártatlanok leszünk ezen te esketésedtõl, a melylyel te megeskettél minket!
Ha bejövünk mi erre a földre, kösd e veres fonalú zsinórt ahhoz az ablakhoz, a melyen alábocsátottál minket; atyádat, anyádat és atyádfiait pedig, és atyádnak egész háznépét gyûjtsd be magadhoz a házba.
És akkor, ha akárki kijön a te házadnak ajtain, annak vére az õ fején lesz, mi pedig ártatlanok leszünk; mindannak vére pedig, a ki teveled lesz a házban, a mi fejünkön legyen, ha valakinek keze lenne azon.

Ha pedig megjelented ezt a mi dolgunkat, akkor mi fel leszünk oldva az eskü alól, a melylyel te megeskettél minket. Monda pedig amaz: A mint szólottatok, úgy legyen! Ekkor elbocsátá õket, és elmenének; a veres zsinórt pedig reáköté az ablakra.És elmenének és eljutának a hegyre, és ott maradának három nap, mígnem visszatérének az üldözõk. Keresék ugyanis õket az üldözõk minden úton, de nem találták vala.. Akkor a két férfiú visszatére, és leszállának a hegyrõl, és átmenének a Jordánon, és eljutának Józsuéhoz, a Nún fiához, és elbeszélének néki mindent, a mi történt vala velök. És mondának Józsuénak: Bizony kezünkbe adta az Úr azt az egész földet; meg is olvadt már a földnek minden lakosa miattunk."


"Azt lehetne kérdezni, hogy miért kell Ráhábot is bevenni abba a sorozatba amelyik az Ószövetség asszonyairól szól? Pusztán azért mert az ő neve is szerepel vagy van valami igei üzenet a róla szóló leírásban ami ma is időszerű és nekünk is segíthet. Hiszen az első megjelölés róla ez hogy egy parázna nő ma így mondanánk hogy Jerikó ismert prostituáltja volt Ráháb. És még is három alkalommal hivatkozik rá az Újszövetség mind a háromszor példa gyanánt adja elénk. A Zsidókhoz írt levél 11. fejezetében a hit hőseinek az arcképcsarnokában ott van Ráháb képe. Jakab amikor arról ír hogy az élő hit cselekedetekben mutatkozik meg a cselekvő hit példaképéül Ráhábot említi. Sőt amikor Máté összeállítja Jézus családfáját emberi vonalon Jézus egyik ősanyjaként ott olvassuk Ráhábnak a nevét.

Mégsem lehet véletlen ha háromszor is hivatkozik rá az Újszövetség. Ne akadjunk el és ne akadjunk fenn, ezen az adaton amivel kezdődik, hogy Ráháb egy parázna nő. Később ő Isten népéhez tartozott, Isten népéhez a pogányok közül. Már itt is tágulnak a keretek és kiderül, hogy Isten kiválasztó szeretete nem csak szorosan a népi nemzeti Izráelre szorítkozik, hanem másokat is be enged, be hív, kiválaszt, sőt feladattal tisztel meg a Mindenható Isten, és aki őbenne hisz (leklégyen bármilyen a múltja) 0817-18 ... bármilyen a múltja Isten megtisztított és használható eszköze lehet. Ez az egyik nagy evangéliuma Ráháb történetének.

Így nézzük meg kicsit közelebbről az ő alakját, és afelolvasott történetből több részletet emeljünk ki. Az első az, hogy ha annyira hangsúlyozza az Újszövetség, hogy Ráháb hitt az Úrban és hogy hit által lett alakalmassá arra, hogy őt használja az Úr. Feltétlenül felvetődik a kérdés, hogy hogyan juthatott ő hitre. Nyilván valóan pogány volt. Pogányok voltak a szülei is. Nem volt Bibliája, nem volt énekes könyve, nem járt Istentiszteletre, ott a maguk pogány kultuszát talán gyakorolta, a foglalkozása sem parancsol valami nagy tiszteletet. De az az egész város Jerikó amiben élt, messze híres volt a pogányságról, az istentelenségről a keménységről. Hogy juthatott akkor Ráháb hitre? Vagy minek alapján állítja az Újszövetség róla hogy hit által lett alkalmassá Ráháb arra, hogy Isten őt felhasználja és hogy Isten népéhez csatlakozzék maga is?Nagy csoda ám az mindig, amikor valaki hitre jut akkor is ha hívő szülei vannak és az imádság levegőjét szívta magába csecsemőkora óta. Akkor is ha senki atyjafia nem tartozik Isten népéhez és egyszer csak ő maga döbben rá arra hogy Isten őt mennyire szereti és kezd el örvendezni ezen és örül egy életen sőt egy örök életen át.

Mindenképpen csoda. Néha még könnyebben jutnak hitre azok, akik nagyon messziről jönnek a pogányságból, a nyilvánvaló bűnökből, mert azokat akiket hívő emberek veszik körül, akiknek a számára gyerekkoruk óta természetes az, hogy templomba járunk, hogy Bibliát olvasunk, imádkoznak otthon.Azok nem látják olyan nagynak az Isten szeretetét, mint amekkora. Úgy valahogy hozzászoknak. És összetévesztik sokszor azt, hogy hallgatják az igét meg látják a körülöttük élő hívőket azzal, hogy ők maguk is döntöttek hogy Isten népéhez tartoznak. Mert az hogy hallják és látják az még nem azt jelenti hogy létrejött egy világos és határozott döntés az ő szívükben.

Hogyan jutott Ráháb hitre? Ez egész nyilvánvalóan kiderül abból a történetből, amit hallottunk. Úgy jutott hitre, hogy hallott másoktól Isten nagy tetteiről, hallotta hogy van itt egy különös nép, amelyiknek egészen különös Istene van, láthatatlan Isten. Nincsenek szobrai. Nem imádnak bálványokat. De azt mondják hogy noha láthatatlan még is igen hatalmas. Sőt hatalmasabb mint akármilyen más Istenség. Például kiszabadította őket a rabszolgaságból Egyiptomból, egy egész népet. Az üldözőik belevesztek a tengerbe. Az ő népét meg áthozta száraz lábbal a Veres tengeren. És miután átjöttek egészen erős és hírhedt királyokat, hadseregeket vertek le, pedig afféle pusztai gyülevész nép nincsen hadseregük, nincsenek fölfegyverezve és még is győztek. Név szerint emlegették a legyőzött királyokat. Tihont Ógot akiktől rettegett a környék Izráel legyőzte. És azt állítja ez a nép, hogy nem ő az ügyes és erős hanem az ő Istenük. Így fogalmaznak, hogy kezünkbe adta a mi ellenségeinket. Különös gondolat, hogy előttük jár az ő Istenük és kezükbe adja ellenségeiket. És most itt vannak már Jerikó falainál. A Jordán bal partján, ki tudja melyik nap kelnek át, és ki tudja, hogy csak ugyan milyen hatalmas az ő Istenük.

Hallotta tehát Ráháb nem tudjuk hogy hol hallotta, lehet hogy este mikor vízért mentek az asszonyok és ott a napi híreket kicserélték, ott hallotta. Hogy milyen hírek jöttek már megint Izráelről és Izráel Istenéről és egy szóval Isten tetteiről hallott. Amit hallott elhitte és mivel hitt ezeknek, úgy döntött, hogy valóban ez az Isten lehet az Isten vagy ha vannak még más istenek is mindenesetre ő az Istenek Istene és hozzá fogható nincs. És ezt a hitét és ezt a döntését bátran meg is vallja. Csodálatosan szép és nagy hitvallás ám ez gondoljuk el egy semmiféle istenfélő vallásos nevelést nem kapott asszony, ezt mondja ott azoknak a követeknek, én tudom hogy az Úr néktek adta ezt a földet, és minket megszállt a félelem miattatok. Hát ezért jött a két kém, hogy ezt kikémlelje hogy félnek tőlük vagy nem? Isten már előttük járt és kezükbe adja e Jerikót is vagy nem? Megszállt minket a félelem és e föld minden lakosa megolvadt előttetek, mert hallottuk hogy megszárította az Úr a Veres tenger vizét előttetek, amikor kijöttetek Egyiptomból. És hogy mit cselekedett az emoreusok két királyával akik túl voltak a Jordánon. Akiket ti megölettetek és amikor hallottuk megolvadt a mi szívünk és nem támadt többé senkiben bátorság miattatok. Most jön a szép személyes hitvallás.Bizony az Úr a ti Istenetek az Isten fenn az égben, és lenn a földön. Lenn a földön sem a királyok az Istenek. És fenn az égben sem a bálványok és az égitestek.Ráháb hallott Isten tetteiről amit hallott az hitet teremtett a szívében, ez a hit döntésé vált hogy ő Istennek Istenének fogadja és vallja Izráel Istenét és ezt a hitét meg is vallotta. Mindig így születik a hit."

_________________
„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Nők a Bibliából; Isten és az Asszonyok
HozzászólásElküldve: 2011. máj. 03., kedd 10:02 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2009. jún. 13., szombat 13:49
Hozzászólások: 440
"Hogyan jutott Ráháb hittre? Nyugodtan mondhatjuk hallotta az igét. Az ige mindig az érettünk elvégzett tetteiről szóló tájékoztatás jó hír hogy ember független attól hogy mit gondolsz Istenről hogy szerinted van vagy nincs, szerető vagy kegyetlen ez teljesen mindegy. Én Istenről ezeket tapasztaltam. Isten engem szeret.Isten úgy szeret engem hogy az Ő egyszülött fiának nem kedvezett. Jézus Krisztus azért halt meg a kereszten hogy boldog életünk legyen itt és boldogan éljünk a halálunk után is. Én az Istent ennek ismertem meg. És miközben ezt emberek hallják. Mindig vannak közöttük akik ezt hiszik, vannak akik legyintenek, vannak akik nevetnek, vannak akik replikáznak és vannak akik hisznek. És boldog aki hisz, mert beteljesedik neki mindig, amit az Úr megmondott. Boldog aki, hisz mert annak a szívében döntéssé válik az a hit, és ez a hit összekapcsolja őt a láthatatlan és számára nagyrészt még ismeretlen Istennel és egyre jobban meg fogja ismerni Istent aközben egyre jobban megismeri önmagát is. Élete lesz és bővölködik. Ráhábnak a szó szoros értelemben is ez jelentette az életet, hogy életben hagyták, nekünk pedig a szó lelkiértelmében jelenti mindenképpen hogy örök életünk van. Azt kell mondanunk hogy ez a Ráháb alig tudott valamit Istenről, hát azért ez nagyon kevés ami úgy beszivárgott oda hírképpen. Többiekben inkább csak félelmet keltett, másokban gyanakvás elgondolkoztak őbenne hitet. Alig tudott valamit Istenről, és még is erős hite volt Istenben. És arra gondoltam, hogy közülünk milyen sokan mennyi mindent tudunk Istenről, és talán nincs ilyen hitünk sem, mint Ráhábnak. Valaki egyszer azt monda egy Péter elmondott egy prédikációt és háromezer ember tért meg. És azóta milyen sokszor az a helyzet hogy háromezer prédikációt kell elmondani hogy egy valaki odatalál Jézus Krisztushoz. Ha ez így van annak nyilván sok oka van és az ige hirdető és az ige hirdetők is okai. De az ige hallgatók vajon nem? Ráháb hallott és hitt.És Isten ez a hitet megerősítette benne és utólag meg győzte őt, hogy ez úgy van. Mit csinálunk mi az Isten tetteiről hallott jó hírrel? Az Isten legnagyobb tettéről hallott evangéliummal? Hogy ő az ő egyszülött fiát adta nékünk. A golgotai keresztről szóló jó hírt, hittel tudjuk mi egyáltalán fogadni? És újra és újra megerősödünk ebben a személyes döntésben, hogy nincs más Isten, bizonnyal ez az Isten az Isten, az égen és a földön. Tehát nem kell félnünk senkitől, tehát nyugodtan rábízhatjuk magunkat őreá. Tehát nem kell, hogy a szívünk megolvadjon az aggodalmaskodástól. A leghatalmasabb Isten gondoskodik rólunk. Ez az út vezetett Ráháb számára a hithez.

A második amit megtudunk róla, hogy az ő hite azonnal tettekben mutatkozott meg. És ez mindig így van. Jakab írja ezt, hogy a hit, ha cselekedetei nincsenek, meghalt őmagában. A hitemet a többiek a cselekedeteimen tudják lemérni. És azt az Istent akiben hiszek a cselekedeteimen keresztül ismerhetik meg vagy azért fogják áldani. Látván a ti jó cselekedeteiteket mondja Jézus, dicsőítik a ti mennyei Atyátokat az emberek. Mit jelentett ez Ráháb számára ? Azt hogy hozzá jött be ez a két kém gondolták hogy ott fogják a legkevésbé faggatni őket, ott kérhetnek a legegyszerűbben éjszakai szállást, aztán valamit megtudnak mihelyst mennek ki ebből az egér fogóból, ami számukra Jerikó volt. Ráháb azonnal felismeri hogy idegenek, hogy Izráel népének a fiai. Azonnal kapcsol, hogy ezek kémek, hogy itt van küszöbön a város ostroma. Hogy valóság lehet az, amitől fél Jerikó lakossága, hogy ezt a várost is elfoglalja Izráel. És ő azonnal dönt, hogy az Isten népe mellé áll. Nem ellenségként fogadja őket, hanem jó barátként, azonnal bujtatja menti. És utána úgy beszéli meg velük a dolgot, mint akik összetartoznak. Most nem akarom megint részletezni, csak had emlékeztessek arra, amit az egyházról szóló tanításnál láttunk, hogy akik Jézus Krisztus tanítványai, azok pillanatok alatt egymásra ismernek. Akik Isten gyermekei azok azonnal átélik, hogy összetartozunk. Valószínű, hogy nyelvi nehézségeik is voltak és még is meg tudják beszélni a dolgot. "

_________________
„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Nők a Bibliából; Isten és az Asszonyok
HozzászólásElküldve: 2011. máj. 09., hétfő 11:59 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2009. jún. 13., szombat 13:49
Hozzászólások: 440
"Teljesen ismeretlenek voltak egymás számára és gyanúsak, és még is tudják, hogy egy ügyet képviselnek. És mint a régi ismerősök tárgyalják meg, a tervezett ostromot, meg az abból való megmenekülést, és Ráháb azonnal a segítségét kínálja föl. Olyan sokszor láttam már azt testvérek, amikor valaki elindul a hit útján, akkor csak ugyan szeretne tenni is, valamit de általában valami nagyot, valami látványosat, és vár rá hogy majd jön a nagy szolgálat a nagy lehetőség, amivel őt tiszteli meg Isten, amit csak ő végezhet el ezen a földön. És közben meg nem veszi észre azokat az apró lehetőségeket amik körülötte vannak és amíg valaki ezeket nem veszi észre, nem kap Istentől nagyobbat. Aki a kevesen hű azt bízza esetleg többre. De nekünk nem is szabad méricskélnünk hogy kevés vagy sok. Hát attól sok ez hogy az Úrnak szolgálhatok az aztán teljesen mindegy hogy mit. De ami ott van körülöttem azt kell elvégezni azt kell másként végeznem. A hitemnek a cselekedeteiként.

Egyszer valaki elmondta hogy egy több órás tanácskozásról érkezett haza a parókiára a lelkipásztor felesége és ujjongva újságolta hogy kész vannak az ujjonnan … gyermekotthon tervei, megvan a telek gyönyörű erdőszélen már gondozók is jelentkeztek és milyen jó dolguk lesz ott a gyerekeknek. És ott volt a közelében a két gyereke, a kisebbik sírt hogy még nem kapott vacsorát, a nagyobbik pedig összefogta hátul a nadrágját ami végig szakadt a délutáni játékban és kiderült hogy mind a két térde véres és sáros. És a nagyobbik azt mondta hogy hol lesz az az otthon én szeretnék oda menni és ott lakni. Azt hiszem érezzük hogy milyen feszültség van ebben az életképben. Nagy ülésezés több órás tanácskozás, megdicsőülve jön haza a nagyasszony ő is beleadta az ötleteit, szép terveket kovácsoltak csak épp a tulajdon gyereke éhes, véres koszos és sír és azt mondja hogy oda szeretnék menni ha ott olyan jó. Ami azt jelenti hogy itt nem jó. És ehhez hasonló nem történik e velünk is, hogy ott van a közvetlen közelben valami kicsi szolgálat valami olyan amit úgy is kellene végezni de így más szívvel végezném már, mivel hittel végzem. Valami ami a kötelességem amiért meg sem dicsérnek amit mindenkinek teljesítenie kell. És arról megfeledkezve valami nagyról álmodom. És Isten nem áldja meg, így nem áldja meg. Aki a kevesen hű. Ráháb azonnal átlátta a helyzetet. Fönn a lapos tetőn szárad a száraz len mindenképpen ki kell vinni őket a lakásból oda valószínű nem mennek föl az üldözők ott el lehet rejteni őket ott meg is alhatnak. Gyakran aludtak nyáron a lapos tetőn. Azon a vidéken ezek kémek az Isten népéhez tartoznak és szíve szerint odahúz de még nem fogadták be, de majd később befogadják Ráhábot is. De felajánlja a segítségét. Valami apró szívességet segítséget, amit éppen meg lehet tenni. Olyan kedves gyümölcsöt teremnek ezek az apróságok hogy valaki tétovázik a villamoson hogy itt kell e leszállni vagy nem hogyha ide akar jönni igét hallgatni és másik ember akinek van szeme a látásra ezt észreveszi megkérdezi ide felé még csak egymás mellett jönnek, hazafelé már karonfogva mennek és testvért találtak mind a ketten. Valami apró segítség hogy itt kell leszállni. Nincs a szomszédomnak énekeskönyve odatartom. Hálásan rám mosolyog . Ez az első kommunikáció és lehet hogy egymás lelki gondozójává válnak és áldást kapnak egymáson keresztül. Valaki csak késve tud ideérni a munkájából és nem tudja hányadik számú éneket énekeltük odatartom elé és az ujjammal a számra mutatok. Megint egy hálás mosoly két ember találkozott. Túl picik ezek? Csak valami naggyal tudnánk mi Istennek szolgálni? Aki ezekre képtelen az minden jóra képtelen. Aki képtelen a másikat észrevenni, az apró szükségén segíteni, arra nem lehet nem érdemes nem szabad komolyabbat bízni. Az arra is képtelen lesz. Jó lenne ha kinyitná Isten a szemünket és észrevennék a magunk Ráháb szolgálatát ha van hitünk az mutatkozzék meg cselekedetekben. Például abban ahogy ma otthon belépünk, akkor is ha üres lakás vár, akkor is ha nehéz emberek várnak. Akkor is ha alig várjuk már hogy otthon legyünk. Őt vigyük magunkkal, Jézust.

A harmadik és nehéz kérdés
itt az hogy hogyan értékeljük itt Ráháb hazugságát? Kétségtelen hogy hazudott, mert Jerikó királya azonnal küldi a rendőrséget Ráhábhoz mert éberség volt azért. Féltek már azért a közeledő ellenségtől és ők értesítették hogy ide kémek jöttek és Ráháb azt mondja hogy igen itt voltak de már elmentek ha még siettek utol éritek őket. És közben a külső lépcsőn mert általában a külső lépcsőn lehetett a lapos tetőre feljutni. Ő már előzőleg ez nem derül ki a történetből vagy akkor gyorsan fölvitte őket ha volt egy másik kijárat is a háznak és ott elrejtette. Tehát nem volt igaz hogy elmentek és bolondot csinált belőlük hogy azt mondta hogy üldözzétek gyorsan, mert talán még utol éritek. Nyilván valóan hazudott. Hogy kell ezt értékelnünk?
Vannak e olyan helyzetek amelyekben muszáj az embernek vétkezni? Vannak e olyan nagy és szent célok amik szentesítik a szennyes és tisztátalan eszközt is ?"

_________________
„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Nők a Bibliából; Isten és az Asszonyok
HozzászólásElküldve: 2011. máj. 15., vasárnap 12:24 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2009. jún. 13., szombat 13:49
Hozzászólások: 440
"Isten igéje mind a két kérdésre határozott nemmel válaszol. Azt mondja, hogy nem lehet olyan helyzet, amelyikben hívő ember kénytelen vétkezni. És azt mondja, hogy nincs olyan szent cél, amelyik szentesíteni a szentségtelen eszközt. Nem szentesíti a cél az eszközt. Akkor mit kell csinálni? Nem régiben olvastam a híres Obellin lelkész életéről, akiről nagy szeretetotthon is neveztek el Németországban. És ezt az apró történetet is olvastam, hogy a francia forradalom idején több menekült ment át az ő falujukon, ahol akkor szolgált és egyszer egy francia kislányt üldöztek, aki úgy esett be oda lihegve, hogy üldözik és csak ugyan nem sokkal utána, megjelentek az üldöz, ők ő mindenesetre befogadta és mondta, hogy ott van egy kis szoba, hát oda menjen be. És nem sokkal utána jöttek az üldözők, hogy egy ilyen és ilyen kislány van e- itt? És erre nem tudta, hogy most mit kell mondani. És azt mondta, hogy keressétek. Közben pedig félrevonult és elkezdett könyörögni, hogy Uram neked van hatalmad elrejteni ezt az üldözött kis vadat, védd meg az ő életét. Végig trappolták az ő lakását benyitottak minden hova, szekrényekben is benéztek, nem találták, elmentek. A kislánynak sejtelme sem volt a veszélyről, amikor abba szobába benyitottak ahol ő volt éppen az ajtó mögötti, ajtóra akasztott töröközőben törölte a frissen mosott kezét. Ezért nem látták megállapították, hogy ott nincs senki és mentek tovább. Nyilván azt kell mondanunk, hogy ez a megoldás.

Az hogy semmiképpen nem hazudok, de teljes bizalommal rábízom az ügyet a Mindenható Istenre. Ha van teljes bizalmam benne, meg ha van ilyen erős hitünk. Meg gyakorlottak vagyunk az efféle imádkozásban. És ha nincs? Akkor baj van. Akkor kapkod az ember, akkor nyúl ilyen, meg olyan eszközökhöz, és használ vegyesen tisztát és tisztátalant. Kétségtelenül Ráháb hitének a gyengeségét mutatja ez a hazugság. Ne marasztaljuk el őt, nem az ő feje fölött törünk pálcát, hanem tanulni szeretnénk az igéből. Isten igéje azt mondja, hogy nem ez a helyes magatartás. A helyes magatartás az, hogy ha már rábízom magam Istenre, egészen bízzam rá és ne nyúljak ilyen eszközökhöz.

A negyedik az, hogy ezek után mikor besötétedett leengedte egy kötélen a lakása ablakán, a kőfalon a követeket és előtte megegyeztek abban, amit itt részletesen olvastunk, hogy ha az Úr kezükbe adja Jerikót, hálából megkegyelmeznek Ráhábnak és a családjának. Ezen a részleten belül két dologra szeretném fölhívni a figyelmet. Az egyik az, ami olyan jellemző és olyan kedves. Hogy mindazok akik már megtalálták az új életüket Jézus Krisztusban vagy most maradjuk az Ószövetségi fogalmazásnál aki megmenekült már a haláltól és Isten népéhez tartozik az feltétlenül szeretné a szeretteit mind odavinni. Olyan kedves lehetett az, hogy összehívta őket és attól kezdve, ott laktak Ráháb szobájában, mert nem lehetett tudni mikor kezdődik az ostrom. Hogy biztonságban legyenek, hogy vele együtt ők is megmeneküljenek. És elsorolja kétszer is hogy ugye nem csak nekem kegyelmeztek meg hanem apámnak anyámnak, fitestvéreim, nőtestvéreim és az én egész házam népe megmenekülhet ugyebár, mivel hogy én hiszek az Úrban és segítettem nektek. Én azt hiszem ez mindannyiunkat jellemez. Hogy szeretnénk odaszeretni az Úrhoz a többieket is. A baj csak az, hogy sokszor rosszul csináljuk. Erőszakosan türelmetlenül, fölényesen. Úgy hogy beszélünk, de a hitünknek nincsenek cselekedetei, nem beszélnek. A szavainkkal rábeszéljük őket a keresztyénségre a méltatlan életünkkel meg el riasztjuk őket tőle. Most melyiknek higgyenek, amit mondunk, vagy ahogy élünk? Ezeken minden hívő embernek át kell mennie, és ez az ige most arra bátorít bennünket, hogy igen is legyen komoly felelősség bennünk szeretteink iránt. Igen is ne nyugodjunk addig, amíg nem az Úréi. De ezt aztán végképp nagyon az Úrra figyelve, szabad és lehet csak jól csinálni. Sok imádsággal, megszentelt alázatos élettel, nagy türelemmel, de ezzel a felelősséggel. Mert mint ahogy Ráháb biztosra vehette, hogy aki nem lesz az ő lakásában, az elpusztul. Így biztosra vehetjük, aki nem hisz közülük Jézus Krisztusban elpusztul a kárhozatban. És ugyan olyan biztosan mennek a kárhozat felé, mint ahogy Jerikó lakói, az ítélet, a pusztulás felé. Ez tartsa frissen a felelősségünket. Ugyan akkor azonban nagy türelem, sok szelídség, sok imádság, és nagyon komoly megszentelt élet kell ahhoz, hogy használhasson minket Isten.

És a másik ezen belül még a jel. A követek ott találtak valahol Ráháb holmija közt egy piros zsinórt és azt mondták, hogy ezt kösd az ablakra, és onnan fogjuk tudni, hogy ezt a lakást nem szabad bántani. Nagyon praktikus ötlet volt, mert így Józsuénak csak egy parancsot kellett kiadni, hogy amelyik ablakról piros zsinór lóg, az ott lakókat nem szabad bántani. Így is tettek, meg is menekült Ráháb háza népe. A jel a piros zsinór. Ahol az van, ott nem pusztít a halál, ott életben maradnak.

Eszembe jutott az Egyiptomból való szabadulás története, amikor az öldöklő angyal sorra járta a házakat ahol az ajtófélfán a bárány vérét látta oda nem ment be. Ott nem pusztított a halál, ott életben maradtak.
És ezt a képet az Újszövetség is használja, aki a bárány Krisztusban hisz, azt nem pusztítja el a halál, a kárhozat, az életben marad."

_________________
„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Nők a Bibliából; Isten és az Asszonyok
HozzászólásElküldve: 2011. máj. 20., péntek 11:09 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2009. jún. 13., szombat 13:49
Hozzászólások: 440
"És amikor majd a mennyben leszünk, és a többiek csodálkoznak, hogy kik mik vagyunk mi, és honnan jöttünk. Akkor is ez hangzik el, hogy ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból és meg mosták az ő ruhájukat, és megfehérítették az ő ruháikat a Bárány vérébe. Egyedül az érettünk meghalt Jézus Krisztusban való hit az ő vérének a bűntörlő ereje ment meg az életre. Egyedül ez a belépőjegy a Mennyek országába. Épp úgy, mint Ráhábékat a piros zsinór mentette meg.

És végül elérkezett az ostrom. Jerikó lakossága elpusztult, a kőfalak leomlottak a kőfalnak egy kicsi szelvénye marad épen az, amelyikbe Ráháb lakása volt beleépítve. Mindenki épségben maradt. Ő Izráel népéhez csatlakozott később az egyik Izráeli vezérhez ment feleségül, bizonyos Szalmónnak a felesége lett, és az ő gyermekük volt az a Boáz, aki aztán később feleségül vette Ruth-ot, akiről szól a Bibliai Ruth könyve is. Így lett ő Jézusnak az egyik ősanyja. És ebből a fényből, hogy ő egy parázna asszony így kezdődik a leírás és a Máté 1.5-ben ott van Ráháb neve is Jézus családfájában.

Ebből ezt a két nagyon fontos bibliai igazságot tanulhatjuk meg, íme ennyire van bűnbocsánat. És ha mi hisszük bűneink bocsánatát, mint ahogy vasárnap tanított az ige minket, akkor az azt jelenti, hogy el egészen ennyire. Hihetjük, és hinnünk kell, hogy a bűnbocsátó kegyelem egészen eltörli a múltat. És a Máté1 5-ben nem kell azt felemlegetni, hogy ez egy parázna nő volt, az volt. Mindenki tudja, volt. Közben hitt Istenben, megbocsátattak a bűnei, és így megtisztítva kiválasztotta őt Isten egy csodálatos feladatra, hogy bekerült egy különlegesen szép névsorba. Mert tetszett az Istennek hogy nem e világ kiválóit, előkelőit, okosait, és erkölcsöseit válogatja össze, hanem a kicsiket a megvetettet, a bűnösöket, az együgyűeket, akiknek megbocsát, s miután megtisztogatta őket, gyermekeiként kezeli.

Ezek közé tartozunk e mi is?
És másik fontos igazság itt, hogy mind ez egyedül hit által lehetséges nem Ráháb erőfeszítései vagy érdemei elismeréseként került be ebbe a névsorba, hanem azt olvassuk a Zsidó 11.31-ben, hogy hit által történt mindez Ráhábbal, és fogadta el mindezt Ráháb. Hit által viszont mi is Jézus Krisztus rokonaivá lehetünk. Az Ő testvéreivé, az Atya fogadott gyermekeivé, egy nagycsalád tagjaivá, amely családból az elsőszülött a Krisztus, így olvassuk. És az Ő testvéreikén élhetünk. Az idős János apostollal együtt mondhatjuk hát fiacskáim milyen nagy szeretetet adott nekünk az Atya hogy Isten fiainak neveztetünk."

RÁHÁB Józsué könyve 2:1-24
Cseri Kálmán 1983.06.09/

_________________
„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Nők a Bibliából; Isten és az Asszonyok
HozzászólásElküldve: 2011. máj. 20., péntek 11:22 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2009. jún. 13., szombat 13:49
Hozzászólások: 440
AKSZA KÁLÉB LÁNYA
Horváth Géza
2. KÁLEB LELKI ARCA című igehirdetés
ből részlet
Pasarét, 2011. március 17.

Alapige:Józs 15,13-19

"Kálébnak, Jefunne fiának is Júda fiai között adtak osztályrészt, ahogyan az Úr megmondta Józsuénak: az anákok fővárosát, Kírjat-Arbát, azaz Hebront.

Káléb kiűzte onnan Anák három fiát: Sésajt, Ahimant és Talmajt, Anák ivadékait. Innen felvonult Debir lakói ellen. Debir neve azelőtt Kirjat-Széfer volt.

Akkor ezt mondta Káléb: Aki megveri és elfoglalja Kirjat-Széfert, annak adom a lányomat, Akszát feleségül. Otniél, Káléb öccsének, Kenaznak a fia foglalta el azt, és így neki adta a lányát, Akszát feleségül. Amikor az asszony hozzáment, a férje rábeszélte, hogy kérjen mezőt az apjától. Amikor leszállt a szamárról, Káléb megkérdezte tőle: Mi járatban vagy?

Az asszony ezt felelte neki: Ajándékozz meg engem! Ha a délvidékre adtál férjhez, akkor adj nekem forrásokat is! És neki adta Káléb a Felső-forrásokat meg az Alsó-forrásokat."


"...A harmadik lelki arca, amit a mai felolvasott igében látunk: Kálébnek van egy lánya, Akszának hívják. Ezt a lányát, Akszát, annak adja feleségül, aki elfoglalja ezt a várost. Meg is szerzik. Odaadja a lányát feleségül. Egyszer csak a lánya jelentkezik: apám, adj nekem forrásokat is ahhoz a területhez, amit adtál.

Az ige szerint Aksza férje mást kér. A férj azt mondja: menj apádhoz és kérjél tőle mezőt. Aksza odamegy, és amire odaér - azt nem olvassuk, hogyan történt - már nem mezőt kér, hanem forrásokat.

Néhány üzenete van ennek az igének. Káléb, aki Istentől kapott gazdag kincseket, az tovább is tudja ezt adni. Nem azt mondja: enyém. Hanem azt mondja: itt van, annak adom, aki ezt elfoglalja. Aki velem van a harcban, aki szintén harcolni fog.

Aki tudja, hogy mindent, amim van, Istentől kaptam, minden, amim van, az Isten ígéreteiből fakadt, az Ő gazdagságából, tovább is tudja ezt adni másoknak, és nem sajnálja.

A másik üzenet talán az: Aksza tud valamit. Mit ér a mező, ha nincs forrás? A férje mezőt kér, még nagyobb földet. Valamikor ez még nálunk is így volt, hogy nagy érték volt a föld. Ma már teljesen megfordult az egész: falun aki házat akar venni, az a kitétele: kicsi kertje legyen. Valamikor meg az volt a lényeg: minél nagyobb föld, minél nagyobb birtok. Tudjuk, hogy a házasságok is sokszor így köttettek: neki van öt holdja, neki is öt, akkor az már tíz hold... Az úrasztalánál elmondták: szeretem, szeretetből veszem el őt Isten törvénye szerint feleségül. De azért a föld volt a meghatározó.

Aksza tud valamit. Mit ér a föld, ha nincs forrás? Mit ér a mező, ha nincs, ami táplálja azt? Mindannyiunk számára így mondanám ma: mit ér a földi, ha nincs mennyei, lelki kincs? Mit ér a vagyon, mit ér a szerelem, mit ér a család, mit ér a munka, mit ér a siker, ha nincs forrás, ha nem fakadnak fel a források? Ha nem fakad fel az élő víz. A Bibliában a forrás a táplálásnak, az életnek a jelképe. Az mondja Isten igéje: a folyóvíz mellé ültetett fa nem szárad el, az meghozza a gyümölcsét.

Amikor az űrből, vagy magasról, repülőgépről készítenek képeket, látni lehet, hogy ott vannak zöld ligetek, ahol folyó van. Aksza tud valamit: mit ér mindaz, ha nincs forrás? Odaáll az apja elé és azt mondja: adj nekem forrásokat. Az apja adja neki a forrásokat. Látjuk az igéből: ez lenne az apáknak a dolga. Ez lenne a szülőknek a kötelessége, hogy ne mezőt adjanak a gyermekeiknek, hanem forrásokat. Ne csak földet, hanem forrásokat."

_________________
„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Nők a Bibliából; Isten és az Asszonyok
HozzászólásElküldve: 2011. máj. 20., péntek 13:19 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 08:52
Hozzászólások: 4464
köszönjük

_________________
/mT


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Nők a Bibliából; Isten és az Asszonyok
HozzászólásElküldve: 2011. máj. 21., szombat 09:22 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2009. jún. 13., szombat 13:49
Hozzászólások: 440
"Sokszor dicsekedtek nekem szülők, nagyszülők: mit adtunk a gyereknek? Lakást, kocsit vettünk neki. Ezt, azt ígértünk neki, ha levizsgázik, ha diplomát szerez. Nem az a kérdés mit ad a szülő, hanem az: forrást adott-e? Az Alsó- és Felső-forrást adta-e?

Egy asszony bejött a lelkészi hivatalba, és vett két Bibliát. Kérdeztem: miért vett két Bibliát, kinek akarja adni? Elmondta: a két gyermekemnek. Megláttam, hogy mindent megadtam nekik, mindenben kíméltem őket, mindenben a kedvükre akartam járni, csak egyet nem adtam nekik: Isten igéjét. Most elmondom nekik. Odamegyek és elmondom nekik: hogy mindent megadtam nektek: mezőt, földet, de a forrásokat nem. Az Isten élő igéjének a forrását nem adtam.

Igen, Kálébnek lelki arca ez: tudja, mire van szüksége Akszának. És odaadja az Alsó- és Felső-forrást: vigyed, leányom. A tieid legyenek. Locsoljatok, öntözzetek, gyümölcsöt termesszetek. Káléb ezt mondja nekünk: mit ér az egész, mit ér az élet, mit ér a vagyon, mit ér minden, ha nincs Alsó- és Felső-forrás. Boldog ember az, aki el tudja mondani: a forrásaim benned vannak, te sötétben fénylő sugár. Minden forrásom belőled fakad, Uram. Az Alsó- és a Felső-forrást birtoklod-e?

Azt mondja Péter apostol: az Ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és a kegyességre való. Minden Alsó- és minden Felső-forrás felfakadt. Ezért boldog Péter apostol, mert Jézusban boldog, nagy üdvre lelt, mert megkapta a forrásokat. Megkapta a bűnt eltörlő drága vérnek a kincsét, az áldást, ami ahhoz szükséges, hogy a hívő ember a hit útján menjen előre és növekedjék, a szent életben gyarapodjék."

AKSZA KÁLÉB LÁNYA /Horváth Géza 2. KÁLEB LELKI ARCA című igehirdetésből részlet
Pasarét, 2011. március 17./

_________________
„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Nők a Bibliából; Isten és az Asszonyok
HozzászólásElküldve: 2011. máj. 26., csütörtök 12:34 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2009. jún. 13., szombat 13:49
Hozzászólások: 440
Debóra
BÍR.4.1-16
/Cseri Kálmán 1983.08.11. Igehirdetése/


"Isten igéjét a Bírák könyve 4.1-16 verséből hallgassuk meg:
"De az Izráel fiai azután is gonoszul cselekedének az Úrnak szemei elõtt, mikor Ehud meghalt.
Azért adá õket az Úr Jábinnak, a Kanaán királyának kezébe, a ki Hásorban uralkodott; seregének vezére pedig Sisera volt. Ez a pogányok városában, Harósethben lakott.
És kiáltának az Izráel fiai az Úrhoz, mert kilenczszáz vas-szekere volt, és húsz esztendeig zsarnokoskodott az Izráel fiai felett erõszakkal.
Ebben az idõben Debora, a prófétanõ, a Lappidoth felesége volt biró Izráelben.
És õ a Debora-pálmája alatt lakott Ráma és Béthel között, az Efraim hegyén, és ide jöttek fel hozzá az Izráel fiai törvényre.
És elkülde és hivatá Bárákot, az Abinoám fiát, Kedes-Nafthaliból, és monda néki: Avagy nem parancsolta-é meg az Úr, Izráelnek Istene: Menj és vonulj fel a Thábor hegyére, és végy magadhoz tízezer embert a Nafthali és a Zebulon fiai közül?
És te ellened kihozom a Kison patakjához Siserát, Jábin hadvezérét, az õ szekereit és seregét, és kezedbe adom õt.
És monda néki Bárák: Ha velem jösz, elmegyek; de ha nem jösz el velem, én sem megyek.
Ki felele: Elmenvén elmegyek te veled, csakhogy nem a tied lesz a dicsõség az útban, a melyre mégy, mert asszony kezébe adja az Úr Siserát. És felkele Debora, és elméne Bárákkal Kedes felé.
Összegyûjté annakokáért Bárák Zebulont és Nafthalit Kedesbe, és elvive magával tízezer embert, és elméne vele Debora is.
A Keneus Héber pedig elvált a Keneusoktól, Hobábnak, a Mózes ipának fiaitól, és sátorát a Saanaim tölgyesénél vonta fel, mely Kedes mellett van.
Hírül vivék pedig Siserának, hogy Bárák, az Abinoám fia felvonult a Thábor hegyére.
Egybegyûjté azért Sisera minden szekereit, a kilenczszáz vas-szekeret, és egész népét, mely vele volt, a pogányok városából, Harósethbõl, a Kison patakjához.
És monda Debora Báráknak: Kelj fel, mert ez a nap az, a melyen kezedbe adja az Úr Siserát! hisz maga az Úr vezet téged! És alájöve Bárák a Thábor hegyérõl, és a tízezer ember õ utána.
És megrettenté az Úr Siserát minden szekereivel és egész táborával fegyvernek élivel Bárák elõtt, anynyira, hogy Sisera leugrott szekerérõl, és gyalog futott.
Bárák pedig a szekereket és a tábort egész Harósethig, a pogányok városáig ûzé, és Siserának egész tábora elhulla fegyvernek éle miatt, még csak egyetlen egy sem maradt meg."

Kedves testvérek az Ószövetség jeles asszonyai közül ma Debóra arcképét nézzük meg.
Mit mond őróla Isten igéje és mi az ami ebből a régi történetből nagyon mai és személyes üzenet lehet a számunkra? Izráel följegyzett 12 bírája közül ő volt az egyetlen nő. Egy gyenge teremtés akin keresztül Isten hatalmas szabadítást végzett el. Pedig fegyvert se fogott a kezébe. Nem is szervezkedett. Harci riadót sem fújt. De három olyan jellemvonását hangsúlyozza az ige, amik miatt alkalmas lett arra hogy Isten végezze el szabadítást általa. Az egyik az volt hogy egészen megnyitott a magát Isten lelke előtt és az Ő Szentlelkével beteljesedett. A másik az volt hogy mindenben engedelmeskedett Istennek. És a harmadik jellemvonása az volt hogy mindenért Istennek adott dicsőséget és hálát. "

_________________
„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Nők a Bibliából; Isten és az Asszonyok
HozzászólásElküldve: 2011. jún. 23., csütörtök 06:52 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2009. jún. 13., szombat 13:49
Hozzászólások: 440
"Nagyon nehéz időben élt. Olvastuk, hogy húsz év óta tartott már az Izráeltől északra fekvő kánaáni pogány város királyságok szövetségének a rémuralma, Izráel népe fölött. Ennek a pogány népszövetségnek az elnöke ez a Jábin nevű város király volt, akinek volt egy rettegett, hírhedt hadvezére ez a bizonyos Sisera. És Siserának volt akkor, a legmodernebb korszerűbben felszerelt hadserege, mert vas harci szekerekkel harcoltak, ráadásul kilencszáz ráadásul nagyon sok, vas harci szekere volt. Ehhez képest és ahhoz képest, hogy lovatokkal is harcolt, ő Izráel népének a gyalogjai, a maguk szerény hagyományos, sőt nagyon idejét múlt fegyverzetével, egészen nevetséges ellenfélnek bizonyultak. Húsz éve tartott tehát a rémuralom. És Debóra énekéből, ami a következő fejezetben van. Megtudjuk, hogy milyen következményei voltak ennek. Az állandó zaklatás miatt az emberek nem mertek kimenni a földjeikre, mert akit kint elcsíptek, azt elvitték. Megszűnt a földművelés, egy olyan országban, ami abból élt ahol ki-ki magának teremtette meg a kenyeret. Egyszerűen lehetetlenné vált, hogy dolgozzanak, és elő teremtsék a betevő falatot. Ennek következtében szörnyű éhínség pusztított. A félelem annyira urrá lett az embereken, hogy nem mertek kimozdulni otthonról. Azt olvassuk itt a Bárák énekében, hogy az úton járók tekervényes ösvényekre tértek, és ebben az időben pihentek az utak. Megszűntek a kerítetlen helyek Izráelben, megszűntek végképpen. Új Isteneket választott a nép. Ez volt a legszönyűbb. A gazdasági lezűlés után, az erkölcsi is bekövetkezett, és az erkölcsi után a hitbeli lezüllés.

Amikor Isten népe hátat fordított az ő Istenének, magára maradt, így kiszolgáltatva ennek a szörnyű, rettenetes ellenségnek. Isten azonban nem ejtette el az ő népét, ekkor sem, és ha kevesen voltak is azok, akik figyeltek rá, néhányan voltak. És ezek közül kiválasztott egy asszonyt, akin keresztül az Ő szabadítását el akarta végezni. Valaki megkérdezte egyszer, mikor erről a történetről beszélgettünk, hogy hol voltak a férfiak Izráelben, hogy asszonyt választott az Úr? Nem tudjuk, hogy hol voltak, de ezt a kérdést többször fel lehet tenni. Hol vannak a férfiak innen most? Azok akik nincsenek itt, de itt lehetnének. Hol vannak a férfiak, amikor áldozatot kellene vállalni? Amikor csendesen és alázatosan várni kellene, az Úr szabadítására? Mindkét nemnek megvannak a sajátos kísértései, és rá jellemző bűnei. A férfi népre jellemző bűn és kísértés igen gyakran az, hogy felfuvalkodnak az ő okoskodásukban, amint Pál apostol mondja, hogy a maguk nagynak vélt eszére hagyatkoznak, és ezért nem tudnak olyanokká lenni, mint a kisgyermekek. Hogy képtelenek koldulni, már pedig Isten elé csak így lehet járulni. Hogy ők akarnak rendezkedni irányítani, és ezért nem lehet őket elrendezni, és irányítani az Istennek. Nos ebben a zűrzavaros időben, amelyikben Debóra élt, mindez együtt meglehetett. Mindenesetre nem volt olyan férfi, aki által Isten a szabadulást elvégezte volna. De volt egy nő, különös hogy próféta nő, nem sok próféta nőről tudunk a Bibliából, de tudunk néhányról.

Az, hogy Debóra próféta nő volt, azt jelentette, hogy az Istentől való általános elfordulás idején is hűségesen ragaszkodott az ő Istenéhez. Azt jelentette, hogy amikor mindenki másra figyelt, az ellenségre, az események alakulására, valamiféle kiútra, ő akkor is az Úrra figyelt. Azt jelenti, hogy meg is értette mit üzen az Úr az ő népének. Azt jelenti, hogy tovább is mondta, ezt csinálták a próféták. Volt Izráelben egy pálmafa, amit a Debóra pálmájának hívtak, így olvastuk az igében. És ez alatt a pálmafa alatt folyamatosan hangzott Isten igéje. Volt egy hely, ahol egy ember, aki mindent vállalt az Úrért, nem volt néma, hanem Isten kijelentett akaratát, tovább adta a népnek, azzal a hittel, hogy csak Isten igéje segíthet a népen.

Nos, ez volt Debóra, és Isten így használta őt, hatalmas szabadításra, mert azt olvassuk róla, hogy először is Isten Lelke előtt megnyitotta magát, és telve volt Isten Lelkével. Honnan tudjuk ezt? Onnan tudjuk, hogy próféta volt. Próféta csak az lehet, akinek Isten az Ő Szentlelkét adja. Mert csak az képes rezonálni Isten mozdulására, csak az képes felfogni venni az Isten adását és torzítás nélkül tovább adni. Debóra kapta Isten Szentlelkét. De ha nem tudnánk, hogy próféta volt akkor is fölismernénk benne Isten Lelkének a munkáját, ha elolvassuk a hálaadó énekét az 5. fejezetből. Ajánlom, hogy mindenki olvassa el otthon. Nem lehet Istent így magasztalni, és az Ő terveibe így belelátni ,és ennyire eggyé válni az ő akaratával, csak az Ő Szentlelke által. De van még egy utalás arra, hogy Debóra Isten Lelkét kapta. Ez pedig ez az idegen szó amivel a férjét nevezi meg az ige. Valószínű, hogy a férje ekkor már meghalt egy - két adatból lehet erre következtetni, de ez nem biztos, úgyhogy nem fontos adat. Azt olvassuk, hogy ebben az időben Debóra, a prófétanő a Lappidoth felesége volt bíró Izráelben. Azt tudjuk, hogy az ókori Izráelben minden névnek volt jelentése, tehát minden név egy értelmes szó volt. És egyáltalán nem volt véletlen, hogy kinek mi a neve. Ha az illetőnek a jelleme személyisége megváltozott, a nevét is megváltoztatták. Sok névváltoztatásról tudunk az igéből. Gondoljunk csak arra, hogy Jákóbból, ami azt jelenti, hogy csaló, hazug Izráel lett, és maga Isten változtatta meg a nevét. Miután megváltozott Jákóbnak az Istenhez való viszonya. Miután már nem volt csaló és nem úgy akarta elérni a céljait, azt mondta Isten, hogy ne hívjanak téged többé csalónak, Jákóbnak. Hanem legyél Izráel, mert küzdöttél Istennel és győztél. Nos, ez sem véletlen, hogy- hogy hívták ezt az embert. A Lappidoth az jelenti tüzes lelkű, sőt még pontosabban vissza adva, azt jelenti, tele tüzes lélekkel, Isten lelkével. Ezért tudott prófétálni, vagyis Isten megértett akaratát hitelesen tovább mondani a népnek. Ezért maradt hű az Úrhoz, ezért vállalt minden áldozatot, hogy az Ő akaratának képviselője legyen és ezért vált használhatóvá Isten számára.
"

_________________
„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Nők a Bibliából; Isten és az Asszonyok
HozzászólásElküldve: 2011. szept. 01., csütörtök 15:17 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2009. jún. 13., szombat 13:49
Hozzászólások: 440
"Azt mi tudjuk hogy abban az időben Isten csak egyeseknek adta az Ő Szentlelkét bizonyos meghatározott feladatra. Pünkösdkor történt meg az hogy kitöltötte az Ő Lelkét minden testre és azóta prófétálnak az Ő fiai és leányai akik az Ő Szentlelkét vették. Jézus Krisztus tette hozzáférhetővé mindannyiunk számára Isten Szentlelkét. Jézus óta Pünkösd óta mindenki kaphatja Isten Lelkét aki kész befogadni őt. Aki Jézus Krisztust befogadja az kapja az Ő Szentlelkét is. Vagyis kapja azt a képességet, hogy értse Isten akaratát. Igent mondjon arra. És képviselje azt. Mondja másoknak is.

Akiben viszont nincs a Krisztus lelke az nem az övé. Írja Pál ezt a komoly figyelmeztetést a Róma 8;9 -ben :” Akiben nincs a Krisztus lelke, az nem az övé. Lehet, hogy templomba járó ember lehet hogy ha nem jár oda akkor is nagyon derék becsületes jó szándékú ember, lehet hogy valami szolgálatot is végez , de ha nincs benne a Krisztus lelke, nem a Krisztusé. Tehát ez az ige azt kérdezi először is tőlünk, hogy benned van e a Krisztus lelke? Erre nagyon gyakran azt mondják az emberek, hogy remélem. Honnan lehet az tudni? Nem szabad azzal dicsekedni. Majd az örök életben, az örökkévalóságban kapjuk azt.Nem, az nekünk Jézus Krisztus azt itt kínálja és éppen erre a földi életre ígérte és nem kerülünk az üdvösségben ha nem vagyunk az övéi. És akiben nincs a Krisztus lelke az nem az övé. Nem akarom most ismételni mert az utóbbi hónapokban többször volt erről szó hogy Isten mindenkinek adja az ő Szentlelkét aki azután komolyan vágyakozik.Akit nyomaszt a maga erőtlensége. Aki beengedi az életébe Isten lelkét ami azzal jár hogy meghal a maga akarata. Nincs többé önmegvalósítás saját elképzelések külön utak engedelmesség van, majd erről is lesz szó. Aki erre kész és így boldogan hittel befogadja Isten lelkét az kapja. Megvan e bennünk Isten lelke? Tudunk e így engedelmeskedni neki? Használhat e minket? Értjük e az ő akaratát? Tovább mondjuk e másoknak? Különös az hogy kiderül ebből a történetből hogy Báráknak nem volt ilyen közössége Istennel ezért ijed meg a feladattól. Debóra kapja Isten parancsát tovább adja Báráknak hogy szedd össze a sereget és indulj az ellenség ellen. Mert az Úr a kezedbe adja és Bárák az mondja én nem megyek. Ha te is velem jössz elmegyek, ha nem egy lépést sem teszek. Kiderül hogy csak közvetve van kapcsolata Istennel . Elhiszi Debórának, hogy ez az Úr parancsa. De ő közvetlenül nem is tudta megérteni. A próféta nélkül nem hajlandó teljesíteni. A felelősséget sem vállalja. Nem bízik a győzelemben. Lehet hogy igaz Isten ígérete lehet hogy nem az is lehet hogy nem az Úr ígérete. Egy férfi ember akire a szabadítást bízza az Úr és teljesen bizonytalan. Azt mondja az asszonynak hogyha velem jössz, akkor igen. Ha nem jössz velem én sem megyek el. Megtudjuk ebből azt is hogy Isten akinek az Lelkét Ő adja annak feladatot is ad előbb utóbb. Mert az Ő Szentlelkét nem magánhasználatra adja hanem szolgálatra adja mindenkinek minden esetben. És aki nem érti meg hogy mi a feladata és nem használja a kapott ajándékot a szolgálatban attól visszaveszi Isten. Haszonra szolgálatra adatik a lélek. Debóra kapta Isten lelkét megértette az ő akaratát aztán kapta a parancsot hogy menjen.

Másodszor azt tudjuk meg róla hogy mit csinált ezzel a paranccsal? Teljesíti.Korábban is Istennek minden parancsát teljesítette . Láttuk hogy amikor már nagyon sokan elfordultak az Úrtól ő ott maradt Isten előtt. Amikor nem Istenre figyeltek hanem új isteneket kerestek maguknak mint ahogy ma az emberiség nagy része ő akkor is megmaradt kitartott a régi Istennél az egyedül igaz Istennél. Amikor az emberek látható hatalmasságokhoz kötődtek neki elég volt a láthatatlan Isten. A Menny és Föld Teremtője. Amikor veszélyes volt Isten akaratát hirdetni ő akkor is az hirdette. Ezért tudja teljesíteni ezt az új és furcsa parancsot, amikor Isten azt mondja neki hogy menj ki te is a csatába. Ez nem asszony feladata volt és nem a prófétanő hivatásához tartozott. De ha egyszer a kiválasztott hadvezér azt mondja hogy ő nem megy el, ha nincs ott vele a próféta akkor nem szabad kockáztatni a szabadulást akkor megy vele. Engedelmes abban is ami pedig nem az ő dolga lett volna. Testvérek a hit életformája mindig az engedelmesség. Ne beszéljen hitről az akinek az élete nem Isten akaratának engedelmeskedő élet. Nincs annak üdvözítő hite. Lehet hogy van valamiféle Isten fogalma Isten hite a Jakab levelében olvassuk ezt a kemény mondatot amin sokan meg is sértődhetnek amikor azt mondja Jakab hogy Te azt mondod te hiszed hogy az Isten egy jól teszed az ördögök is hiszik és rettegnek tőle, de az ördögök nem engedelmeskednek Istennek . Van ilyen hit is hogy hiszem azt hogy az Isten egy. Hiszem azt hogy az Istennek lennie kell. Vagy hiszem azt hogy Isten van. És ebből mi következik? Ebből az következik hogy ő az én Istenem is és amit ő mond azt kell tennem. Ja azt már nem. Vagy nem mindenben. Vagy hogyan tudhatom én azt meg? A hit életformája az engedelmesség. És amelyik hit nem engedelmességben Istennek való engedelmességben valósul meg az nem igaz hit. Az nem üdvözítő hit.

Isten azt mondja Ábrahámnak eredj ki és menj el arra földre amit én mutatok neked és ő kimegy. Jézus azt mondja Péternek ha egész éjszaka hiába halásztatok is most vessétek ki a hálót. És Péter azt mondja nem értem ugyan ezt a parancsot Uram de a te szavadra még is teljesítem. Kálvin János csöndes tudományos munkát akart folytatni ,és egy olyan helyzetbe került, ahol egy Isten szolgálja azt mondja neki hogy átkozott lesz a te nyugodt munkád, itt van szükség igehirdető szolgálatra .Ott maradt Genfben . És Isten ott áldotta meg az egész terveit jövőjét föladta és az oltárra tette. A hit mindig engedelmességben valósul meg.

Nem könnyű engedelmeskedni mert egész Sisera hadat lát maga előtt az ember. Debóra és Bárák látták egész Sisera seregét 900 vas szekérrel ők meg 10000 ezer alig felfegyverzett katonával közeledtek nem könnyű így engedelmeskedni. De hogy szólt a parancs aminek engedelmeskedni kellett? Úgy hogy menj ellenük mert az Úr kezedbe adja őket. Nem nekik kell ott megnyerni a csatát a csata sorsa már eldőlt. Azért küldi őket az Úr mert már megverte azt az ellenséget . Mert annak az ellenségnek nem csak Isten népével volt baja hanem Isten ellen támadt. Istennel szemben pedig senki nem győzhet. Se vasszekerekkel se másokkal. Aki ezt hiszi, az lesz képes engedelmeskedni. Aki ennek a parancsnak kész engedelmeskedni annak megerősödik menet közben a hite. Annak Isten még nagyobb ajándékokat is tud kínálni és még nagyobb győzelmeket élhet át.

Ez nem elmélet ez gyakorlat. Ez annyira gyakorlat testvérek hogy addig amíg valaki nem engedelmeskedik Istennek a szavának nem is juthat hitre. Olyan amilyen hite lehet valamiféle hite de nincs üdvössége nincs bizonyossága. Ez annyira gyakorlat hogy sor hívő ember azért vesztegel és pang az élete és gyümölcstelen és használhatatlan mert amit Isten tőle vár és neki mondott azt nem teljesíti. Van egy kedvenc bűne és hiába inti az Úr ő azzal a bűnnel nem hajlandó szakítani. A hitben való növekedés az úgy történik hogy engedelmeskedem. Annak amit éppen Isten mond. Azt mondja Jézus jöjjetek énhozzám mindnyájan akik megfáradtatok . Akkor hozzá menjek a fáradtságommal és nem máshoz. Azt mondja hogy ez meg ez meg ez bűn. Azt mondja hogy hazugok, paráznák, gyávák, babonásak, nem örökölhetik az Isten országát. Ha valamelyik talált szakítsak vele. Ezt jelenti az engedelmeskedni. Azt mondja hogy lehetetlen növekedni a hitben komoly igetanulmányozás és imaélet nélkül. Akkor szorítsak valahol a napirendbe helyet a komoly igetanulmányozásnak és imaéletnek. Ő egész konkrét parancsokat szokott nekünk mondani. Ilyeneket szokott mondani hogy ezt a barátságot meg kell szakítanod de hátha éppen rajtam keresztül tér majd meg. De minden jel arra mutat hogy nem tér meg rajtad keresztül hanem téged is magával ránt. Elszakít az Úrtól és ezt mondja az Úr azt a nehéz termetű természetű embert testvérednek fogadd el. Na de és jönnek a kifogásaim, mondhatjuk a kifogásaink de addig maradunk ott ahol vagyunk. Mihelyt engedelmeskedem növekszik a hitem. Betölt az ő öröme és békessége. Egész konkrét engedelmességet vár tőlünk a mi Urunk. Lehet hogy évek óta kér már tőled valamit és te ezt nagyon jól tudod. Amíg nem teljesíted használhatatlan vagy és nincs győzelem az életedben. Debóra mindenben engedelmeskedett Istennek. És hogyha azt nézzük hogy ki engedelmeskedett a legteljesebben akkor Jézus arca ragyog föl előttünk akiről azt mondja az írás hogy engedelmes volt halálig, még pedig a keresztfának haláláig . Ezért dicsőítette meg őt az Atya. Aki őt követi annak az útja ezeken az állomásokon vezet keresztül. Engedelmesség még teljesebb engedelmesség, egészen teljes engedelmesség, halálosan komoly engedelmesség úgy hogy belehal az ó-emberem mindenestül . Élek többé nem én hanem él bennem a Krisztus. És a Krisztus dicsősége az enyém.

Az elmúlt héten a konfirmandusok számára az egyik legmegdöbbentőbb igei tanítás ez volt amit egyikük nagyon aranyosan eredeti egyszerűséggel fogalmazott meg hogy ebbe a dologba bele kell halnom. Bele bizony. Aki én utánam akar jönni mondja Jézus tagadja meg magát vegye fel az ő keresztjét és kövessen engem. Csak akkor élhet ő bennem ha én meghaltam előzőleg. Csak akkor valósul meg az ő akarata általam ha az én akaratom meghalt. Nincsenek elképzeléseim akaratom vágyaim nélküle azt akarom amit ő akar.

És a harmadik amit Debórától megtanulhatunk hogy mindent amit Isten tett az Istennek tulajdonított és minden Istentől kapott szabadításért Őt magát dicsőítette. Kezdettől fogva azt mondja hogy az Úr ezt parancsolja az Úr a kezünkbe adja az ellenséget . Az Úr megzavarta az ellenség vezérét és a szekereit az Úr legyőzte őket. És ez folytatódik úgy hogy az Úré legyen a dicsőség és az ötödik fejezetben verseken keresztül sorolja hogy mi mindent köszön meg az Úrnak egész konkrét módon. Magasztalja és dicsőíti őt és csak őt.
Nem olvasom föl ezt a hosszú fejezetet remélem hogy néhányan el fogják olvasni otthon a Bírák könyve ötödik részét de az első mondat már jellemző hogy a vezérek vezettek Izráelben hogy a nép önként kelt föl áldjátok az Urat. Nem azt mondja hogy dicsérjétek meg a derék vezéreket. Még csak nem is azt mondja hogy milyen jó hogy hívő vezérek vezettek ezért tudtak győzni és megverni az ellenséget. Nem azt mondja hogy becsületére váljék ennek az Istentől elfordult népnek, hogy mégis jöttek a harcba. Hanem azt mondja hogy egyáltalán képesek voltunk engedelmeskedni hogy akadtak vezérek hogy voltak akik önként hozták a bőrüket vásárra a hazáért áldjátok az Urat. Hogy egyáltalán élünk hogy van olyan amennyire épp eszünk hogy egészen egyet tudunk érteni valamiben hogy egyáltalán van valami értelme eredménye gyümölcse az életünknek dicsőség érte az Úrnak. Én nem tudom testvérek hogy komolyan valljuk e azt és hisszük azt hogy mi semmit nem érdemlünk Istentől . Hogy mindenünk ami van az tőle kapott ajándék. Komolyan hisszük vagy túlzásnak tartjuk azt hogy mi semmi jóra nem vagyunk képesek Őnélküle. És ami jó és szép és megvalósul bennünk és általunk az mind az Ő munkája. És ezért egyedül az Övé a dicsőség.

Hisszük e mi azt amit az Efézus 2;10 így mond hogy a jó cselekedeteket is Isten készíti el nekünk hogy azokba járjuk. Hogy én nem húzhatom ki magamat hogy most jót tettem. Hanem megköszönhetem neki hogy elkészített valami jó cselekedetet azt én észre vettem és képes voltam élni ezzel a lehetőséggel. Hogy most csináljak valami jót. És ezért áldjátok az Urat. Nekem semmi érdemem nincs. Az az igazság hogy nagyon sok hívő ember is ezt túlzásnak tartja ezért bízzuk el magunkat ezért bízunk magunkban ezért nem bízunk az Úrban ezért van tele vereséggel az életünk. Hogy a vezérek vezettek , hogy a nép jött és harcolt ez mind az Úr ajándéka ezért övé legyen a dicsőség nem a vezéreké nem a népé. Hogy egyáltalán beengedett minket az Ő harcába. Dicsőség legyen neki. Ha egy picit helyt tudtam állni dicsőség legyen neki. Egyedül őneki és minden dicsőség az övé. És az hogy ilyen hömpölygő gazdagsággal hálát adni. Mi nagyon sokszor azt sem tudjuk miért adhatnánk hálát. Nem csak azért mert nem láttuk amit kaptunk az Úrtól csak azt látjuk amit még nem kaptunk vagy amit elvett . Ez egyfajta látási zavar hanem azért is mert nem vagyunk engedelmesek az igének az ige azt mondja hogy Hívj segítségül engem a nyomorúság idején ez sokszor megvan Én megszabadítalak téged ezt örömmel tudomásul vesszük és te dicsőítesz engem. Ez elmarad . Már pedig nem az mutatja valakinek a hitét hogy a bajban kihez kiált. Hanem az hogy a szabadulás után kit dicsőít. És ha nem dicsőíti az Urat semmi köze nincs az Úrhoz. Mert a hála forraszt össze eggyé igazán vele. Mert még egymással is akkor kerülünk igazán közel egymáshoz amikor megköszönjük amikor észreveszem hogy ő tett valamit értem és ezt szóvá teszem megköszönöm neki. És az Urral ugyan ez a helyzet nem véletlenül mondja az apostol hogy bővőlködjetek a hálaadásban.

Aki Isten Szentlelkét nyitottan hittel befogadja aki Isten parancsainak minden körülmények között engedelmeskedik aki mindig mindenért Istent kész magasztalni az lesz használható az Ő kezében. Akkor is ha alkalmatlan? Akkor is. Akkor is ha egy gyenge asszony? Akkor is. A tízezer vitéz együtt véve sem tudott volna semmit csinálni ha nincs ott valaki aki figyel az Urra, aki tudja hogy most mit kell tenni. Aki azt mondja hogy ma van az a nap amikor engedelmeskedni kell és nem késő. Aki velük együtt hajlandó odamenni a harcba és aki utána elsőnek kezdi magasztalni az Urat. És leállítja az egész csapatot amely még az üldözésből visszatért és kezdi osztani a zsákmányt és azt mondja hogy csönd legyen most pedig áldjuk az Urat. Mert ez a legfontosabb. Készek vagyunk e mi erre? Isten az Ő Lelkét kiárasztotta Jézus az Ő Lelkét kínálja . Azt mondja hogy aki szomjúhozik jöjjön én hozzám és igyék ezt pedig a Lélekről mondta amit veendők voltak a benne hívők . Lehetséges nekünk is engedelmeskedni még abban is amiben mostanig nem engedelmeskedtünk és elkezdhetjük a hálaadást és a dicséretmondást már most. Akkor is ha tán homályos a szemünk , akkor is ha nagyon fáj valami, akkor is ha éppen összeroppanni készülünk valamely teher alatt, a hálaadás visz egészen közel ahhoz akiben aztán mindenre lesz erőnk a Krisztushoz.
Debóra BÍR.4.1-16 /Cseri Kálmán 1983.08.11. Igehirdetése/
"

_________________
„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Nők a Bibliából; Isten és az Asszonyok
HozzászólásElküldve: 2012. szept. 09., vasárnap 19:28 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2009. jún. 13., szombat 13:49
Hozzászólások: 440
Jefte lánya
Bír 11,28-40
Cseri Kálmán 1983.08.18 igehirdetése


„De az Ammón fiainak királya nem hallgatott Jefte szavaira, amelyeket izent néki.
Jeftén pedig lőn az Úrnak lelke, és általméne Gileádon és Manassén, és általméne Gileád Mispén, és Gileád Mispéből felvonult az Ammón fiai ellen. És fogadást tőn Jefte az Úrnak, és monda: Ha mindenestől kezembe adod az Ammón fiait: Akkor valami kijövénd az én házamnak ajtaján előmbe, mikor békével visszatérek az Ammon fiaitól, legyen az Úré, és megáldozom azt egészen égőáldozatul. És kivonult Jefte az Ammón fiai ellen, hogy hadakozzék velök, és kezébe adá néki azokat az Úr. És veré őket Aróertől fogva mindaddig, míg mennél Minnithbe, húsz városon át, és egész Abel-Keraminig nagy vérontással, és az Ammón fiai megaláztattak az Izráel fiai előtt.
Mikor pedig méne Jefte Mispába az ő házához: ímé az ő leánya jött ki eleibe dobokkal és táncoló sereggel; ez volt az ő egyetlenegyje, mert nem volt néki kivülötte sem fia, sem leánya. És mikor meglátta őt, megszaggatá ruháit, és monda: Óh leányom, de megszomorítottál és megháborítottál engem! Mert én fogadást tettem az Úrnak, és nem vonhatom vissza. Az pedig monda néki: Atyám, ha fogadást tettél az Úrnak, úgy cselekedjél velem, amint fogadtad, miután az Úr megadta az ellenségiden: az Ammon fiain való bosszút. És monda az ő atyjának: Csak azt az egyet tedd meg nékem; eressz el engem két hónapra, hadd menjek el és vonulhassak félre a hegyekre, hogy sírjak szűzességemen leánybarátaimmal.És ő monda: Menj el. És elbocsátá őt két hónapra. Az pedig elment és az ő leánybarátai, és siratta az ő szűzességét a hegyeken. És a két hónap elteltével visszatért atyjához, és betöltötte az ő felőle való fogadást, amelyet tett, és ő soha nem ismert férfiút. És szokássá lett Izráelben, Hogy esztendőnként elmentek az Izráel leányai, hogy dicsőítsék a gileádbeli Jefte leányát esztendőnként négy napon át. ” /Bír 11,28-40/


Kedves testvérek, még a nevét sem tudjuk ennek a leánynak, akinek az arcképén most az Ószövetség nőalakjai sorában megnézzük és máig világító példa az élete. És az a rövid néhány adat, amit a Szentírásban róla találunk életünk legfontosabb kérdéseit hanem a legfontosabbat hozza ma esete elénk. Vessünk először egy pillantást az apjára. Jeftéről magáról sem tudunk túl sokat, annyit a fejezet elejéről megtudunk hogy egy nemes ember házasságon kívül született gyermeke volt. És amikor ennek a nemes embernek a feleségeitől is születtek aztán gyermekei azok a gyerekek elkergették a házasságon kívülit, hogy ne örököljön velük együtt. Így Jefte otthontalanná vált, családtalanul, biztos egzisztencia nélkül kóborolt a pusztában. Aztán hozzá csapódtak még hasonló sorsú fiatal emberek. Afféle szabad csapatot alkottak aminek Jefte volt a vezére. Alkalmi portyázásból életek illetve alkalmi hadi akciókkal védték népüket és a hazájukat. Így ment híre annak hogy Jefte tapasztalt és megbízható katona. Amikor egyszer veszedelmes ellenség támadta meg Izráelt az ammón népe, akkor üzentek Jeftéért hogy jöjjön haza nem bántják sőt rábízzák a sereget, ő vezesse az ammóniták ellen. Jefte szelíden megkérdezte hogy bízhat e ebben, mert ő szívesen vállalja a feladatot, különösen ha az Úrtól is kap elhívást erre . De nincs kedve ahhoz hogy még egyszer elkergessék aztán mint senkiházit előre tisztázni akarta a feltételeket. Elmentek a szent helyre Mispába és ott az Úr előtt egyeztek meg. Jefte úgy érezte hogy az Úr is hívja őt erre a feladatra, elvállalta a seregnek a vezetését. De nem ugrott fejest azonnal a csatába. És itt derült ki az hogy Jefte istenfélő, hívő ember volt nem véletlenül került be neve a Zsid.11. Részében a hit hőseinek a névsorába sem. Csak két adatot had említsek arra hogy mennyire szemlélhető az ő életén hogy Istenre hagyatkozó hívő ember volt. Az egyik az hogy két alkalommal is béketárgyalásokat kezdeményezett az ammónitákkal miután azok már hadat üzentek Izráelnek. Szerette volna elkerülni a fölösleges vérontást. Mindenestől hazugságnak találta a hadüzenet indoklását, értelmesen higgadtan szerette volna tisztázni a helyzetet, hát ha elkerülhető az összeütközés. Nem ütni vagy visszaütni hanem értelmesen megbeszélni a dolgokat. Talán inkább engedni ha egy mód van rá vér ne folyjon. Ne a fegyvereknek kelljen dönteniük mert a fegyverek soha nem döntenek igazságosan. Ezt szerette volna, nem rajta múlott hogy még sem így lett. Érdemes egy pillantást magunkra vetnünk hányszor van az hogy piti sérelemre nagy ütéssel ütünk vissza. Hányszor van az hogy a gyerek szobából sírást vagy veszekedést hallunk és földúltan megérkezünk igazságot tenni és feldúltan senki nem tud igazságot tenni. Mert akinek az indulatai uralkodnak annak fogalma sincs arról micsoda az igazság. Az legfeljebb a maga igazát próbálja érvényesíteni s ezzel újabb háborúságok magvait veti el. Kicsiben és nagyban egyaránt. Az istenfélő Jeftére az volt jellemző, hogy mondjatok amit akartok üzenjetek hadat ahogy akartok, gyűjtsetek seregeket. A ti érdeketekben meg a miénkben is. Én a békességnek és az értelemnek az egyezkedésnek az útját vállalom. Ez az egyik adat amit tudunk róla. A másik az hogy Jefte nagyon alaposan ismerte Isten népének a történetét, Isten tetteit, nyugodtan mondhatjuk így hogy nagyon alaposan ismerte a Bibliát. Mindazt amit tudni lehetett arról, mit cselekedett addig Isten az ő népével. Ő mind ezt szem előtt tartotta amikor döntött tárgyalt, tervezett és a végső érvei mindig azok voltak amiket a Szentírásból merített. Csak azért nem olvastam el a megelőző huszonnégy verset mert kicsit hosszadalmasan írja le azt amit az ammón fiai vádolták Izráelt, meg amit a két küldöttséggel Jefte üzent nekik. Röviden a summája az hogy ammóniták azt mondták hogy ti egy olyan területet bitoroltok, ami a miénk volt . Azt adjátok vissza vagy pedig kiűzünk onnan titeket ezért indítunk háborút. Erre Jefte kapásból a dolgok pontos ismerete birtokában megüzeni, hogy az a terület sose volt a tietek, amiről ti most beszéltek. Az az emóreusoké volt, meg szíhoné meg a hesbóneus királyé. Az úgy került mihozzánk, hogy amikor annak idején amikor Izráel engedélyt kért, hogy átvonulhasson, nem nyúl semmihez, csak engedjék meg hogy átvonulhasson nem engedték meg ezek a királyok. Akkor mivel nem tudott más felé menni Izráel népe még is csak átment és az a terület az ő országához került. Azt elhódította legyőzte ezeket a királyokat és azt megtartotta magának. Háromszáz év óta ott lakik Izráel. Sose tartozott ammónhoz, nyilván csak valami terület rablás ürügyéül szolgál most ez a hazugság hogy az övéké volt, meg adják vissza.Ez a való igaz, és miközben ezt Jefte elmondja mindig az Urra mutat. Az Úr adta azt a mi kezünkbe amikor az Úr az ő népét vezette, amikor az Úr arra indított minket hogy engedélyt kérjenek a mi atyáink az akkori uralkodóktól. Mindig az Urra mutat, és ő maga is az Urra néz és azt figyeli hogy most ebben a helyzetben mit kell neki csinálni. Amikor akkora hazugságokat hall az ember hogy azokra nem is tud mit mondani. Megsemmisül."

_________________
„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Nők a Bibliából; Isten és az Asszonyok
HozzászólásElküldve: 2012. szept. 09., vasárnap 21:30 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 01., péntek 19:22
Hozzászólások: 4328
Nálunk az elkövetkező hetekben a Bírák könyvének fejezetein megyünk végig az Istentiszteleteken. Kíváncsi vagyok, hogy a lelkészünk miként fog prédikálni erről a részről. Ez a teljes igehirdetés Jefte lányáról?


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 230 hozzászólás ]  Oldal Előző  1 ... 12, 13, 14, 15, 16  Következő

Időzóna: UTC + 1 óra


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 5 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Style by phpBB3 styles, zdrowe serce ziola
Powered by phpBB © 2000, 2002, 2005, 2007 phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség