|
"Nos Rebeka lánykori lelkületében megtalálható a csöndes Istenre hagyatkozás várom a jövendőbelimet, fogalmam sincs mikor érkezik meg, hogyan kicsoda, egyáltalán lesz e? Közben jókedvűen végzem a napi munkámat a kötelesen túl is, szívesen megitatom még a tevéket is. A segítőkészség, áldozatkészség, szolgálatkészség, a munka öröme, ragyog ennek a leánynak az arcán. És közben Isten már készíti az ő jövőjét, és ő tudja, hogy Isten készíti a jövőjét, amikor még nem tudja, hogy mi az a jövő akkor is. És csak így lehet ilyen bátran megindulni az ismeretlen jövendőnek nem ismerte az öreg szolgát nem ismerte Izsákot, aki az ő férje lesz. Nem ismerte azt a helyet ahova őt viszik most minden ismeretlen volt. Egy ismerőse volt csak az egész ügyben a mindenható Isten, aki Isten volt otthon, aki Istene lett ott is akivel közeli jó kapcsolatban beszédes viszonyban volt otthon meg útközben is meg majd ott is. És hogy ha Istentől nem szakad el, akkor védettségben van, akkor a legjobb társaságban van, akkor semmi nincs veszve, ha próbák jönnek, akkor sem.
Nos ennek az első képnek ez a kérdése hozzánk, hogy: Jellemez e minket ez, hogy szeretnék valamit, de nem ezt akarom kierőszakolni Istentől, hanem kész vagyok elfogadni, amit ő készített? És ha ezt, amit ő készített egyáltalán nem adná meg, az sem zavarja kettőnknek a közösségét, mert ott van az a teljes ráhagyatkozás az a teljes bizalom ez az újra és újra megerősödő hit. És akkor jut el az ember oda, ahova ép Lábánék a beszélgetés közben eljutottak „az Úrtól van ez a dolog”. Nem mondhatunk neked sem jót, sem rosszat. Ne rontsuk el az Isten jó ajándékait, ne siessük el az Isten időzített alkalmait.
A második kép az, amikor már férj feleség, azt olvassuk, hogy már megszerették egymást, különös volt az, hogy ismeretlenként kerültek össze, és fontos volt, ha előbb nem, akkor ezek után, megszeressék egymást. És akkor kezdődtek a gondok, nem született gyermek. Ez szégyen is volt abban az időben, nagy csapás is volt, sok gyakorlati hátránnyal is járt. Szóbeszéd tárgyává lettek, valami nagy bűnt szimatolt a közszáj e mögött. 20 éven át nem született gyermekük. Nem kicsi próba ez Rebekának tovább tanulnia kell várni, ebben a helyzetben azonban, hogy lenne igaz az, hogy „Jó várni és megadással lenni az Úr szabadítására”. Nem jó. Hát, az a jó, ha minél előbb születik. Na de ki állapítja meg azt, hogy mi jó és mi nem jó? Kiderül az igéből, hogy ezt az ügyet is egészen Istenre bízták, nem türelmetlenkedtek, nem fordítottak hátat az Úrnak, aki nem ad nekik gyermeket. Nem keseredtek el, nem hidegültek el egymástól emiatt, hanem együtt imádkoztak, így bízták rá magukat. A jövőjük továbbra is Isten kezében volt.
Azt olvassuk itt, az előbb hallott igében, hogy imádkoztak továbbra is Istenhez, ezért a dologért. És egyszer csak terhes lett Rebeka, 20 évi várakozás után, nagy esemény, mit kell most csinálni ? Azt olvassuk, hogy elmegy, megkérdezi az Urat, hogy most akkor mi legyen, miért is vagyok én így? Ugyan az a szent tanácstalanság, mint Manoah és a felesége esetében, akit mikor hosszú várakozás és imádkozás után az első gyermeküket várták, szintén ezt kérdezték Istentől: hogy mit cselekedjünk majd ezzel a gyerekkel, aki nekünk születik? És ő mit cselekedjen?
Van e nekünk bátorságunk ehhez az alázatossághoz, hogy nem tudom, hogy most ebben a helyzetben most mit kell tenni? Megkérdezem az Urat. Hogyan kérdezhette meg vajon Rebeka az Urat? Abban az időben még nem volt főpap, aki megmondta volna az Úr akaratát. Minden bizonnyal imádság által. Úgy, mint ahogy ma is mindnyájan kérdezhetjük. Nem jó módszer az, hogy felüti valaki a Bibliát, és ami igét ott talál az-az Isten válasza. A folyamatosan állandóan imádkozó és mindig Istenre figyelő ember értheti meg, adott konkrét esetben is, hogy itt most mi az Úr akarat. Akinek a füle hozzá szokik ahhoz, hogy Isten beszél. Akinek napi kérdése az, hogy Uram mit akarsz, mit csináljak ? Kis és nagy dolgokban egyaránt. És aki akkor is kérdez, ha egy ideig nem ért semmit. Aki képes, hogy rájöjjön arra, hogy mi az akadálya annak, hogy nem érti az Úr akaratát.
Olyan kedves epizód az is, hogy Rebeka gyermekeit várva elmegy megkérdezni az Urat, hogy miért is vagyok én így? És akkor különös kijelentést kap. Isten elmondja neki, hogy ikrei lesznek. Elmondja, hogy a kisebbik lesz az erősebb, és az idősebbik szolgál majd a kisebbiknek. Az egész szokatlan volt, mert az elsőszülött volt a nagyúr, a gyerekek között. És ők is ezt várhatták volna, ezért hangsúlyozza Isten, hogy itt valami kivétel van. Szabad Isteni akarat így döntött, hogy ketten születnek és a fiatalabbik lesz a nagyobbik majd. Itt is volt erejük várni, imádkozni. Áldást kapnak, az áldással is, az Úrhoz mennek. Amit tőle kapnak, tőle kérdezik, hogy mit kezdjenek vele? Kedves szép kép példa lehet mindannyiunkat."
_________________
„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33)
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Golgotavirág 2010. dec. 13., hétfő 06:52-kor.
|
De, ami egyik helyen igei viselkedés, az a másikon családellenes szektásság. Ja, hogy a két mérce használata is igeellenes? Az már egy másik történet. 
