pauler írta:
...
Ezért utáltam meg ezt a fórumot...
Lám, még egy ilyen asszonyos topic is ide jutott.
...
oda jut, ahova JUTTATJUK!
akárhogy igyekszem, nem sikerül közösséget vállalnom azzal, aki Teréz Anyát simán a pokolba küldené, de gondolom nincs értelme ezen tovább rugózni, szerintem hagyjuk, a "helyesen keresztelkedés" kérdésével együtt...
én határozottan úgy látom, hogy HALADUNK előre, és nem látom, hogy ezt most fel kéne adnunk amiatt, hogy végre kicsit rugdoshassuk egymást...
úgyhogy javasolnám: folytassuk az "Istenkép-vonalon" tovább!
gondolom az azért nem kétséges, hogy férfi vagyok (ha az üdvösségem meg is kérdőjeleződött
)
úgyhogy mint férfi, szívesen elmesélem, hogy NÁLAM hogy van ez a "miért járok templomba"-kérdés
nincs mit tagadni: egyfajta konformizmus, megfelelés IS szerepet játszott abban, hogy saját döntésem alapján, mindenféle kényszer nélkül (helyesen, nyilván) alámerítkeztem 13 évesen.
EzUTÁN következett a kamaszodásom...
úgyhogy ha én egyáltalán elindulok a "bizonyságtétel" nevű sportágban, csak valami ilyesmifélét tudok mondani: "amíg meg nem tértem, egészen jó gyerek voltam, hanem aztán... hajjaj..."
nem ANNYIRA hajjaj, mint a fiam egy negyedszázaddal később, de azért ... hajjaj volt az...
a végén odáig jutottunk, hogy anyám azt mondta: "fiam, még egy félévig járj gyülekezetbe, aztán azt csinálsz, amit akarsz!"
távol legyen, hogy "szentté avassam", de elég prófétikus volt a kijelentés: a félév VÉGÉN volt egy (református!!) nyári tábor, ahol "találkoztam Istennel" (ex kedvéért: a Szent Szellem (helyesen) alámerített)
innentől kezdve viszont soha nem volt kérdés, hogy "kényszernek engedve, vagy önként" járok-e gyülekezetbe
de tagadhatatlan, hogy szerepe volt a "projektnek" is a dologban: mint nemhivatalos ifivezető, aztán mint zenei szolgálatban álló, házicsoportvezető, stb.... "valamit mindig csináltam"
szerintem ha "be kell ülnöm a padba, és jól viselkednem": minden "helyes alámerítés" ellenére már SEHOL SE LENNÉK...