Kavics, ez így szép, illatos csokor..persze szálanként is megjárja.

Igen, nehéz választani, a kertben ha már valamelyik gyomnak szép cakkos levele van, az nekem már virág.

a sok szép közül azért talán legjobban a kövirózsát szeretem..

Üdv!

Bizony, bizony! A hölgyek is lehetnek kedveskedők...
Bátran lepjétek meg férjeteket valamivel, amit nagyon szeret és már rég volt benne része... Egy különösen szépen terített vacsoraasztal, egy finom puding, egy ölbeülés, egy kis + kényeztetés... Ti ismeritek férjeteket.

Üdvözlettel: Anti

Kedves Mindenki!

Csak egy hétvége telt el, de alig győzöm behozni a lemaradást. Mennyi új üzenet és vélemény!

Erika, megpróbálok valamit idézni a könyvből, mert könyvtári. Kizárólag a humorra fogékony a fejem, úgyhogy menni fog. A komoly dolgokat mindig el kell nekem magyarázni.

Ez a virágos dolog pedig tényleg klassz ötlet. Nekem szerencsém van, mert van virágoskertünk, így nem nehéz tavasztól őszig beszerezni őket. (Főleg akkor jön jól, ha valami saram van ) Sajnos jön a tél és ilyenkor maximum jégvirág terem a kertben. Muszály lesz jól viselkedni

Az csak szoba ablakon terem, ha laknak benne, de a fűtés nagyon gyér.
Na lám nekem volt ilyenem is.

Kedves FM!

Meg sem merem kérdezni, hogy Neked mid nem volt még. Egyébként a hideget kifelejtetted. Nulla fok felett hőgutát kap ez a növény

ötösöm a lotton

Mit tegyen az ember, ha koros is meg kóros is.

No, ezt nem én mondtam, csak akartam.

nem akartam tudatosítani a lányokban- asszonyokban, h. akkor is kaphat virágot az ember, ha a másik sáros./könnyebb megbocsátani?/

Kedves FM!

Ne haragudj, de eszembe jutott egy vicc arról, amit írtál.

A szegény ember fohászkodik: "Édes Istenem, én olyan szerencsétlen vagyok. Sosincs még egy találatom se a lottón, mit tegyek?"
Egy hang az égből: "Tehetek én bármit, ha sose veszel lottószelvényt!"

Ennyi a poén és remélem nem írtam semmi kísértőt. Csak azt szerettem volna szemléltetni, hogy a dolgok csak akkor fordulnak jóra, ha magunk is teszünk értük valamit.

Ahogy ismerlek, már fogalmazhatom a következő üzit.

Zsolt te ismersz

Sziasztok!

Én is idemerészkedtem, mint háromgyerekes családapa. és a félresikeredett "viráguzletes-fekete szalagos történethez" hasonlóan a következő történetetmesélném el:
A helyszin egy orvosi rendelő, ahol a kérdések közepette kiderült, hogy háromgyermekes családapa vagyok, akkor az orvos szájából a következő felkiáltás esett ki, hogy: "-Úristen!"
Erre hirtelen őszintén, csak annyit tudtam kérdezni tőle, hogy: "-Elnézést, történt valami?" Annyira jól sikerüt a visszakérdezés, hogy azonnal felmérte, a helyzetet. Pedig, akkor még nem is említettem, hogy eddig..., természetesen, feleségemmel nyitottak vagyunk a további gyermekáldás ajándék fogadására. Isten akarja szerint.
Akkor engem nagyon elszomorított ez a fajta gondolkodás, és sajnos azóta is, ez csak egyre jobban erősődik a magyar társadalomban.
Azért ez a szomorúságom nem erősebb az Úrban megtapasztalt és közösen átélt családi örömeiknél.
Hála legyen az ő kimondhatatlan ajándékaiért.
/ II Kor. 9,15/

Szia Dezi!


Nagyszerű,h. idetaláltál. Én is azt mondom, csak hálát adhatunk, h. szülők lehetünk. Az viszont helyes, ha a következő gyermek előtt felvértezitek magatokat a "kulturális sokk"ellen. /vagy valahogy így nevezte Humpa még a régi fórumon azt a reakciót, ami éri az életben a jámbor többgyermekes szülőt: mi van nálatok, óvoda? nincs tv-tek?stb./
Ha ezt az ember mosolyogva /vagy sírva, mikor hogy esik/eltűri, sokszor nyílik alkalom elmondani, miért is van bátorsága az embernek a mai világban szülni...

Szia Erika!

Köszönöm a meleg fogadást.
Hát igen, ami a „kulturális sokkot” illeti, az a tapasztalatunk, hogy ellene csak addig lehet intenzíven védeni a gyerekeket, amíg ki nem kerülnek egy általunk kevésbé ellenőrzött környezetbe. Pl. óvoda, iskola, és sajnos sokszor ilyen környezetnek számít a nagyszülők otthona is. De az is igaz, hogyha a gyerekeket az Ige közelébe neveljük már kezdet - kezdetén, akkor direkt, egyszerű őszinteségükkel - éppen az ilyen külső környezetekben tudnak bizonyságot tenni, sokszor ott, ahol már-már minden eszközt kimerülni látunk, és éppen tolakodva akarunk gyomorba evangélizálni valakit.
Akkor jön egy őszinte kérdés, hogy: „- Nagymama, te miért nem jársz velünk templomba?”

Meg vagyok lepődve, hogy három gyereken feljajdul egy orvos, mintha az olyan rettentő sok(k) lenne. (Amikor én voltam gyerek, ez a szám még elég átlagos volt, persze, ma már más időket élünk.)