Időzóna: UTC + 1 óra




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 166 hozzászólás ]  Oldal Előző  1 ... 7, 8, 9, 10, 11, 12  Következő
 

Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2008. szept. 20., szombat 14:10 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 05., csütörtök 20:20
Hozzászólások: 3994
A nők jól tudják, hogy az ő nagymosásuk van olyan fontos, mint a német császárság megalapítása.

Renoir


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. dec. 12., péntek 16:17 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6063
Az elmúlt hetekben készült egy riport Dr.Pálhegyi Ferenccel a családról, párkapcsolatokról, a házasságról. A Civil Rádió sugározta a református félóra keretében.

Idekattintva :

http://www.parokia.hu/ext/palhegyi.mp3

meghallgathatjátok. A beszélgetés előtt egy gospel szám is van a felvételen, úgyhogy egy kis türelem is szükséges...

Az interjú második - keményebb - része januárban várható.

forrás: www.reformatus30perc.zsoltar.hu


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. dec. 21., vasárnap 19:00 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6063
--


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2009. feb. 07., szombat 18:35 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6063
sziasztok!

A Pálhegyi Ferenccel készült interjú második része február 8-án vasárnap 8:30 és 22:30 órakor meghallgatható a Civil Rádióban (Fm 98 MHz vagy www.civilradio.hu)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Házasságápolás
HozzászólásElküldve: 2009. nov. 17., kedd 14:32 
Aktív tag
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 17:12
Hozzászólások: 775
Tartózkodási hely: Budapest
A BOLDOG CSALÁDOK MIND EGYFORMÁK?
(részlet)
"Egy biztos: Isten segítsége nélkül semmi sem megy. Emberi erővel kimondani azt, hogy életem végéig hűséges leszek hozzád, szeretni foglak, bármi történjék is veled vagy velem... - reménytelen vállalkozás. Csak a kegyelem tehet képessé minket erre.
Nem véletlenül választottuk az esküvőnk alapIgéjéül a kánai menyegzőről szóló részt. Ott az új házaspár élete első krízisét éli át: elfogyott a lakodalmon a bor. És már akkor, a legelső nehéz pillanatban melléjük áll Jézus, hogy segítsen.
Mi is sokszor érezzük azt, hogy fogytán van a borunk - a türelmünk, a jó szándékunk, a szeretetünk, az akaratunk -, és marad a fogadalmunk, elhatározásunk, hitmaradékunk, vagyis a vizünk. S hisszük, hogy Jézus olyat tud tenni, amire álmunkban sem gondolunk: Ő az egyetlen, aki képes borrá változtatni ezt a vizet."
Süveges Gergő (Family magazin 2008/IV-V)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Házasságápolás
HozzászólásElküldve: 2010. márc. 11., csütörtök 15:08 
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 07., csütörtök 06:47
Hozzászólások: 143
Tartózkodási hely: Dunaújváros
Sziasztok!

Nyakunkon a nyár! De legalább is a nyári szabadságolási időpontok kiválasztása, nyaralóhelyek foglalása....
Tehát időszerű megtervezni és szervezni kezdeni nyaralásunkat, ahol jut idő csak kettőnkre!

Ha valakinek van ajánlható jó ötlete ne kímélje vele a többieket!

Nosza!

Üdv Anti


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Házasságápolás
HozzászólásElküldve: 2010. dec. 24., péntek 13:22 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 01., péntek 19:22
Hozzászólások: 4328
Ez a videó a Klub rádió rendezvényén készülhetett, mégis szívesen ajánlom a házasságukat ápolni kész párok kedves figyelmébe:

http://www.youtube.com/watch?v=Y2RwDiad ... re=related


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Házasságápolás
HozzászólásElküldve: 2011. jan. 18., kedd 13:36 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2009. jún. 13., szombat 13:49
Hozzászólások: 440
Szeretettel a házasság ápolásához és gondozásához
Cseri Kálmán: 1. KETTEN - HÁRMASBAN című igehirdetéséből egy nagyobb részlet.
/Pasarét, 2003. február 23./

Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad és én
őbenne, az terem sok gyümölcsöt: mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni./Jn 15,5/

Olvasandó még: Mt.14,15-33

"Mostanában sok jó könyv jelenik meg a házassággal kapcsolatos kérdésekről. Sok itt a mi iratterjesztésünkben is kapható. Ajánlom a testvérek figyelmébe ezeket. Én ezeken a vasárnapokon kevéssé fogok támaszkodni ezekre a könyvekre. Szeretnék elsősorban arra szorítkozni, hogy Isten igéje mit tanít nekünk ezekről a fontos kérdésekről. Szeretném mindezt szemléltetni majd azzal, amit a gyakorlati lelkigondozás során tapasztalunk. A leggyakoribb hibákkal és azoknak az igei megoldásával.

Ma bevezetésképpen négy egyszerű, gyakorlati kérést szeretnék tisztelettel a gyülekezet elé terjeszteni.

1. Az első kérés így hangzik: aki még vagy már nem házasságban él, az is figyeljen mindarra, amit Isten igéje erről a kérdésről mond nekünk. Egyrészt azért, mert sosem lehet tudni..., másrészt azért, mert az egyedül élők sokat segíthetnek és sokat árthatnak a körülöttük levő házasságoknak. Hadd mondjak erre egy szép példát.

Egy magányos hölgy keresztmama volt egy családban. Utóbbi látogatásai során feltűnt neki, hogy valami nincs rendben a házasfelek között. Mivel hívő ember volt, elkezdett imádkozni ezért. Az egyik látogatása alkalmával a férj kicsit furcsán viselkedett és egy kis hóvirágcsokrot akart neki adni. Ő kedvesen megkérdezte: vettél a feleségednek is? Hát, neki most nem. Akkor add ezt neki, bizonyosan örülni fog - mondta ő. Azután gondolkozott tovább ezen a jeleneten is, meg mindazon, amit ott látott és hallott, és Isten egy különös gondolatot adott neki.
A legközelebbi látogatásnál felajánlotta a házaspárnak, hogy egy hétvégére elvállalja a gyerekeket - a gyerekek szerették őt, jó kapcsolatban voltak pici koruk óta -, a házaspár pedig költözzön át az ő lakásába. Tekintsék azt szállodának, aludjanak, sétáljanak, beszélgessenek. Meglepődtek rajta, de elfogadták.
Ő mindent szépen elkészített, tudta, mi a kedvenc ételük, az benn volt a hűtőben. Péntek este helyet cseréltek. Egy levelet talált a házaspár az asztalon: csak azt kérem tőletek, hogy beszéljetek sokat magatokról egymásnak, és maradjatok egészen vasárnap estig. Gondom lesz arra, hogy minden gyerek a hétfői leckéjével is kiválóan elkészüljön.
Így történt. Vasárnap este úgy tért haza ez a házaspár, mint egy szerelmespár. Sokat beszélgettek, sok minden napvilágra jött. Sok mindenért bocsánatot kértek, sok mindent megbocsátottak egymásnak, és új erőre kapott a házasságuk.

Megtehette volna ez a magányos hölgy, hogy elfogadja ennek a férfinek az óvatos érzelmi közeledését. Átveszi a hóvirágot, és végighallgatja, ahogy elmondja neki a feleségével szembeni panaszait. Aztán elkezdi vigasztalni. Ezt sokan így csinálják, sőt még ígyebbül. Ő azonban megmaradt annak, aki volt: a gyerekek keresztanyjának. De észrevette a bajt. Mivel hívő ember volt, Isten elé vitte azt. Törte a fejét, nem mondott le arról, hogy segíteni kellene, nem törődött bele abba, hogy a szeme láttára romlik egyre jobban egy házasság. De nem ő akart belépni harmadiknak, hogy majd segít, hanem Jézust hívta be segítségnek. Amikor kapott egy ilyen gondolatot, akkor habozás nélkül engedelmeskedett. Ez áldozat volt a részéről. Feláldozta egy hétvégéjét. Be kellett vásárolni, megfőzni a finom ebédet. Mindent elkészíteni. Azon a hétvégén le kellett mondania a pihenésről, de megújulhatott egy házasság. Megérte.

Ez nem recept. Azonban olyan jó példa, amihez hasonlót többen követhetnénk, ha engedjük, hogy Isten irányítson. És nemcsak magányosok tehetnek ilyen ajánlatot, hanem egy baráti házaspár is felajánlhat ilyet másoknak.

Az első kérés tehát az: senki ne kapcsoljon ki, aki nem házasságban él, hogy most nem rólam lesz szó néhány hétig, és nem nekem szól az ige. Mindnyájunknak szól az ige.

2. A másik kérés ilyen egyszerű : akarj változni! Ne hidd magadról azt, hogy tökéletes vagy és nem kell változnod, fejlődnöd, tisztulnod. Ne hidd azt sem, hogy reménytelen eset vagy, reménytelen eset a házasságotok, és azon már nem lehet változtatni, javítani, tisztítani. Isten igéje azt ígéri nekünk, hogy a benne bízókat haláluk pillanatáig formálja, tisztogatja, gazdagítja. De neked kell elkezdened. Ne a másiktól várd, ne amiatt keseregj, hogy nem tud, nem akar változni. Te akarj változni.

Mi kell ehhez?

Kell ehhez bizonyos hibaérzék. Érzékelje valaki, hogy baj van, és keresse meg benne mi a baj. Ő mennyiben járul hozzá ahhoz, hogy baj van a házasságukban.

Kell hozzá reménység, hogy ezen lehet segíteni. Holnap jobb lehet, mint ma. Holnapután még jobb lehet, mint holnap. Erre nézve is van sok ígéretünk a Szentírásban.

Kell hozzá bátorság, hogy legyen valakinek mersze odaállni Isten igéjének a világosságába, és legyen kész felismerni, elismerni, beismerni a hibáit - bibliai szóval: a bűneit. Legyen kész a bűnbánatra, a bűnvallásra és a bűn elhagyására. Aki ettől fél, annak valóban reménytelenné válhat a jövője.

Kell hozzá alázat. Annak a józan, becsületes beismerése, hogy nekem is vannak hibáim. Én sem vagyok tökéletes, akármilyen meglepő ez a megállapítás. Aki minderre nem kész, aki mindig csak a másik hibáit tartja számon és sorolja neki meg a kívülvalóknak, az módszeresen tönkreteszi a saját házasságát, és ne másokat vádoljon. Aki erre kész, az meg fogja tapasztalni, hogy milyen az, amikor a bűneinket megbocsátó Isten belép két ember kapcsolatába, és az megújulhat újra és újra.

Akarj változni - ez a második kérés.

3. A harmadik:
segíts a párodnak, hogy tudjon változni. Mert vannak hibák, amiket nem lehet egyedül kijavítani. Mivel a házasságban a legtöbb hibát együtt követjük el akkor is, ha az arányok eltérőek lehetnek, a legtöbbet csak együtt lehet helyrehozni. Segíts a másiknak, hogy változhasson. Nem lehet egymás háta mögött megjavítani egy elromlott házasságot. Azt csak együtt lehet. Vannak feladatok, amiket egyedül lehetetlen megoldani.

Bocsánatot kérek, ha most egy egyszerű, régi emlékemet mondom el, de mélyen belém vésődött, hogy ott állok egyedül, és kellene még egy ember, mert így nem tudom megoldani. Segédlelkész koromban a főnököm azt mondta egy készülő nagy gyűlés előtt, hogy az irodából az egyik nagy asztalt vigyem át a gyülekezeti terembe. Ehhez azt az asztalt néhány olyan ajtón kellett keresztülvinni, amely ajtók keskenyebbek voltak, mint amilyen széles volt az asztal. Ettől nem kell megijedni, ilyenkor az ember az asztalt oldalra fordítja, két lábával beügyeskedik, azután utána fordítja az egészet, lehetőleg úgy, hogy a festék az ajtótokon maradjon. Ezt azonban nem tudtam egyedül lebonyolítani. Megemelni is nehéz lett volna egyedül, és ezt a mozdulatot csak két ember tudja megcsinálni úgy, hogy ott épségben maradjon minden.

Sehol nem volt senki, akinek kérhettem volna a segítségét. A főnök pedig ott állt és nézte, hogy milyen tehetetlen vagyok. Még azt is emlegette, hogy diplomám is van, és még sem tudom megcsinálni. Bennem pedig ott volt a jó szándék, meg az ötlet, hogy ezt hogy kell, de kellett volna valaki, aki a másik végét megfogja az asztalnak. Kínomban kimentem az utcára, ami meg néptelen volt, végre jött egy áldozat és elmagyaráztam, hogy bocsánatot kérek, de ez a helyzet, tessék már segíteni.

Mert vannak dolgok, amiket egyedül nem lehet megoldani. Nem nagy dolgok, könnyű a másiknak segíteni, de kell egy másik. És ez a házasságban majdnem mindig így van.

Mit jelent az, hogy segíts a másiknak változni? Azt jelenti, hogy hidd el, hogy ő valóban változni akar, mert megígérte. Hidd el neki. Aztán azt jelenti, hogy vedd komolyan, hogy egyedül nem fog tudni, vagy nagyon nehéz lesz neki. Aztán örülj annak, hogy együtt dolgozhattok a közös boldogságotokon, ami biztos, hogy megjön, ha ezt együtt megoldjátok. Vedd észre, ha már változott. Egy kicsit is. A bátorítás, biztatás mindannyiunknak kell, és megsokszorozza az erőnket és elszántságunkat. És ha mégis visszaesett, nem kell azonnal szidni. Teremts olyan körülményeket, hogy könnyebb legyen neki megváltoznia. Egyszóval: számíthasson rád. Számíthassunk egymásra. Ha senki másra nem számíthatunk, házaspárok egymásra minden helyzetben számíthassanak.

Ha valaki kajánul nézi, hogy na, hogyan sikerül neki, azzal belenyomja szegényt a maga erőtlenségébe. De ha nagy megértéssel, gyöngédséggel segít neki, akkor néha egészen különös változások következnek be. Ez tehát a harmadik.

Az első az volt, hogy mindenkire érvényes az, amit az ige erről mond, az egyedül levőkre is.

A második, hogy akarj változni.

A harmadik, hogy segíts a párodnak, hogy változzék.

_________________
„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Házasságápolás
HozzászólásElküldve: 2011. jan. 18., kedd 13:45 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2009. jún. 13., szombat 13:49
Hozzászólások: 440
4. És itt érkezünk meg a felolvasott igéhez. A negyedik kérés így hangzik: engedjétek be Jézust a házasságotokba, vagy a magányodba. Vagy az ige alapján még inkább így mondom: hívjátok be Jézust a házasságotokba. Mert van, amiről nyilvánvaló, hogy egyedül kevés vagyok a megoldásához. De a legtöbb házassággal kapcsolatos kérdés olyan, hogy ketten is kevesen vagyunk a megoldásához. Kell egy hatalmas harmadik, aki viszont ott van készen és tud, s akar segíteni.

A legtöbb bajnak, ami bekövetkezik egy házasságban, az az oka, hogy Jézus nélkül tettünk valamit. Amit viszont nélküle csináltunk, azt nem lehet nélküle helyrehozni. Ahhoz feltétlenül szükség van Őreá. Aki Őt behívja, az megtapasztalja, hogy Ő ma is valóságosan cselekszik. Ugyanazzal a hatalommal és szeretettel, amivel ezekben a bibliai történetekben cselekedett.

Az elmúlt héten többen olvastuk bibliaolvasó kalauzunk szerint Máté evangéliumából ezeket a jól ismert történeteket. Tipikus helyzetek, amik újra és újra ismétlődnek a házasságokban is. Támad valami nagy szükség. Ott van közel tízezer ember, mert csak a férfi ötezer, éhesek, nincs mit enniük, és valamit kellene csinálni. Mit tegyünk? Azt mondja az egyik tanítvány: küldd el őket, hogy gondoskodjanak magukról. Azt mondja Jézus: nem, adjatok nekik ti enni. Fülöp elkezd számolni: egy dénár, két dénár... kétszáz dénár kellene, de se ennyi dénár, se ennyi kenyér nincs, amennyit vegyünk. Megoldhatatlan. Mit tegyünk? Akkor mondja Jézus: hozzátok ide azt, ami van. Öt kis lángosforma kenyérke, meg két szárított, füstölt hal. Mondja az egyik tanítvány: de mi az ennyinek?! Aztán Jézus elkezdi osztani, és elég lesz ennyinek. Még gondot okoz, hogy a maradékot miben gyűjtsék össze. Több lesz a maradék, mint a kiindulási mennyiség. Mert behívták a szükségbe Jézust.

Vagy: ott van a vihar . Mennek a tanítványok gyanútlanul. Fáradtak, este van. Érjünk át a túlsó partra minél előbb. Egyszer csak vihar támad a tengeren. Részint elkeseredetten küzdenek az elemekkel, másrészt, amikor Jézust meglátják, kísértetnek vélik, elkezdenek értelmetlenül jajveszékelni felnőtt férfiemberek. Csuromvizes már mindenki. Akkor Jézus belép a hajóba, és ott van egy egyszerűségében is gyönyörű mondat: elállt a szél és nagy csend lett. Csak attól, hogy Ő belépett.

A másik történetben úgy olvassuk, hogy felébresztik álmából, Ő megdorgálja a vihart, eláll a szél, és nagy csend lesz. Péter felkiált: Uram, ments meg, mert elveszünk! Jézus megmenti őket, hogy ne vesszenek el.

Az első esetben a nagy szükség be hívják be Jézust, és ad eleget. A másik esetben életveszélyben kiáltanak hozzá, és az Ő szavára elcsendesedik a vihar.
A Biblia ezt nevezi hitnek, amikor valaki így kinyújtja a kezét Jézus felé. Uram, van itt egy kevéske, de mi az ennyinek? Adjátok ide nekem. Odaadják, Jézus visszaadja, és viszik azoknak, akiknek kell, és elég.

Vagy amikor Péter kinyújtja a kezét: ments meg, mert elveszünk! És nem vesznek el, mert megmenti őket.
A hitnek a bátorsága ez, hogy akármilyen nagy a nyomorúság, Jézushoz akkor is nyújtom segítségért a kezemet. Ha a házasságra gondolunk, már a másik felé is hiába nyúlok ki, mert legutóbb ráütött. Jézus nem fog ráütni, hanem segíteni fog. Olyan sok szükség támad a házasságokban is, meg az egyedül élők életében is. Valóban úgy van, hogy "éhe a kenyérnek, éhe a szónak, éhe a szépnek", éhe a jó szónak, az elismerésnek, a bátorításnak, a megértésnek, a megbocsátásnak, éhe az értelmes, tartalmas szexnek, éhe a biztatásnak, a reménységnek... Olyan sokszor azt kell mondanunk: Uram, van itt valamicske, de mi az ennyinek? Az öreg szülők is akarnak valamit, a gyerekeimnek sincs anyjuk, apjuk, mert nem érek rá csak velük foglalkozni. Egymást is elhanyagoljuk, mindenki éhes körülöttem, és van nekem néhány gondolatom, meg egy kicsi türelmem, de mi az ennyinek ...? Behívni Jézust ebbe a szükségbe, és fog adni annyit, hogy elég lesz.

És behívni a viharok közé. Néha olyan félelemvihar dúl emberek szívében. Elbocsátások idejét éljük, háborúra készülődik a fél világ. Tele van sok megnevezhetetlen meg nagyon is konkrét félelemmel a szívünk. Ebben a viharban felébreszteni Őt.

Vagy sokszor betegségvihar vonul végig egy családon. Az egyiknek még vége sincs, már a másik kezdődik. A múltkor mondta valaki: három kórházba kellene elmennem most munka után, de a kicsik meg otthon várnak este.

Vagy indulatviharok dúlnak otthon úgy, hogy még az ajtót is csapkodják. Nem a huzat vágta be, hanem mondjuk a családfő. És azzal nem oldott meg semmit.

Uram, ments meg, mert elveszünk! Behívni Jézust.

Vegyétek komolyan testvérek, hogy sok probléma megoldásához egyedül kevesen vagyunk. Meg kell keresni a társunkat, és hagyjuk egymást megkeresni. De sok gond megoldásához ketten is kevesen vagyunk, és akkor sem kell kétségbe esni, mert lehet ketten - hármasban élni. Ezzel a nagy harmadikkal, akit úgy hívnak: Jézus. Nála nélkül semmit sem cselekedhetünk.
Sokszor tapasztaljuk mi is, hogy a szél szembe fúj. Sokszor tapasztaljuk, hogy az éjszaka közepén vagyunk - mint ahogy itt olvastuk. Sokszor megijedünk, ha arra gondolunk, micsoda mélység lehet a kis csónakunk alatt, vagy milyen magasak azok a hullámok, amelyek éppen most csapnak össze a fejünk felett, és milyen gyengék vagyunk mi. El ne felejtsük azonban ilyenkor, hogy milyen erős Ő! És Ő maga bíztat: hívj segítségül engem a nyomorúság idején, és én megszabadítalak, akármilyen az a nyomorúság, és te dicsőítesz engem. (Zsolt 50,15)

Milyen hatalmas Ő? Az az ige, amit újév napján kaptam itt, az Ézsaiás könyvéből volt. "Hívják nevét csodálatos tanácsosnak, erős Istennek, örökkévaló Atyának, békesség fejedelmének." Őnélküle akarjuk megoldani azt, amit összekuszáltunk? Mikor ott van készen, és Ő ma is tud cselekedni.
Most már a házasság mindenféle problémájától függetlenül a megterített úrasztala körül erre a kérdésre adjunk őszinte választ: akarok-e változni? Kész vagyok-e megkérdezni az én Uramat: most miben kell változnom, mi az, ami neked utálatos? Mi az, ami miatt szenved a környezetem, meg néha már én is? Készek vagyunk-e ezzel a bűnbánattal jönni hozzá, abban a bizonyos tudatban, hogy Ő bővölködik a kegyelemben és gazdag a megbocsátásban.

Készülés közben újra és újra bennem muzsikált az egyik ének, amit az ádventi énekkari délutánunkon itt a kórusunk énekelt:

Hogyha jársz útadon egymagad,
S elfog a fájdalom, hogy egyedül vagy,
Jézus így szól: veled vagyok.
(A házasságban is lehet egyedül valaki, az még rosszabb.)

Hogyha már azt hiszed, nincs irgalom,
Mert azt ütötted meg, ki szeret nagyon,
Jézus adhat bocsánatot.

Ő el nem küldi azt, ki keresi.
Ad néki új erőt, ad néki örömöt,
Ad néki életet, örök életet.

Próbáljátok ki!

Imádkozzunk!

Dicsőséges Urunk, Jézus Krisztus, hálásan köszönjük, hogy ennyire valóságosan számíthatunk rád. Köszönjük, hogy te ma is élsz és uralkodsz. Néked adatott minden hatalom mennyen is földön. Köszönjük, hogy nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja az ő barátaiért, és te ezt tetted. Áldunk téged ezért.

Köszönjük, hogy nem nézed közömbösen a mi sokféle szükségünket. Nem engedted, hogy tanítványaidat elborítsák a hullámok, hanem idejében léptél be a bárkájukba, és ajándékoztad meg őket csenddel és biztonsággal.

Ezzel a bizalommal hozzuk eléd most szükségeinket. Bátoríts meg minket, hogy merjük hinni, hogy nálad van szabadítás, megoldás, kiút, bocsánat minden nyomorúságunkra és bűnünkre.

Bátoríts minket, hogy tudjunk hittel kiáltani: Uram, ments meg, mert elveszünk!

Így hívunk be most mindnyájan az életünkbe, a házasságunkba. Így szeretnénk reád bízni az igazi megoldást. Elfogadni először téged és utána ajándékaidat, amiket kínálsz.

Ajándékozz meg most a bűnbocsánat bizonyosságával is. Ajándékozz meg bűnlátással és konkrét bűnbánattal. Segíts, hogy megkapaszkodjunk ígéreteidben, és tapasztalhassuk azoknak valóra válását.

Könyörgünk hozzád azokért, akik most különösen is nehéz helyzetben vannak. Kérünk, adj igazi vigasztalást azoknak, akik az elmúlt napokban álltak meg ravatal mellett. Hadd lássanak téged, aki legyőzted, mint utolsó ellenségünket, a halált is.
Könyörgünk egy kicsi gyermekért, akit alighogy megszületett, már a halál erői támadtak meg. Te tartsd meg őt, és dicsőítsd meg magadat annak a családnak az életében.
Könyörgünk azokért, akik különösen nagy felelősséget kell, hogy hordozzanak. Így könyörgünk hozzád egyházkerületünk új püspökéért is. Adj neki felülről való bölcsességet. Engedd megtapasztalnia, hogy mindenre van ereje a Krisztusban. Legyen a te igéd az ő lábainak szövétneke és ösvényének világossága.

Segíts minket is, hogy igédhez igazítsuk mindig a gyakorlatunkat. Vezess és bátoríts minket azzal ezen a héten is. Segíts most ebben a csendben őszintén beszélnünk veled.
Ámen."

/Cseri Kálmán 1. KETTEN - HÁRMASBAN (Jn 15,5)
Pasarét, 2003. február 23./

_________________
„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Házasságápolás
HozzászólásElküldve: 2011. jan. 29., szombat 14:52 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2009. jún. 13., szombat 13:49
Hozzászólások: 440
Szeretettel: Házasság ápoláshoz és gondozáshoz építő gondolatok
Cseri Kálmán
2. ALKOTOK SEGÍTŐTÁRSAT
című igehirdetése 1Móz 2,18-23 alapján
Pasarét, 2003. március 2.

Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.
Formált tehát az Úristen a földből mindenféle mezei állatot, mindenféle égi madarat, és odavitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi; mert miden élőlénynek az a neve, aminek az ember nevezi. Így adott az ember nevet minden állatnak, az égi madaraknak és minden mezei élőlénynek, de az emberhez illő segítőtársat nem talált.
Mély álmot bocsátott azért az Úristen az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére. Az emberből kivett oldalbordát asszonnyá formálta az Úristen, és odavitte az emberhez. Akkor ezt mondta az ember:
Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett./1Móz 2,18-23/


"Múlt vasárnap az a jó hír csendült ki az igéből, hogy Isten azt akarja, hogy minden házasság tartalmas, harmonikus, boldog legyen. Nincs olyan jó házasság, ami ne lehetne még jobb, és nincs olyan elrontott kapcsolat, amit Jézus Krisztus ne tudna egészen újjáteremteni. Erről nem szabad lemondanunk. Ebben makacsul bizakodnunk kell, mert Isten igéjében van erre ígéret. Ő a langyos, megszürkült, unottá vált, kiüresedett házasságokat is újra fel tudja melegíteni, áttüzesíteni, és tartalommal megtölteni. Sok szép példát lehet erre látni.

Négy kérés hangzott el múlt vasárnap: az első azokhoz, akik nem házasságban élnek, hogy ők is figyeljenek ezekre az igékre, mert sokat segíthetnek, vagy sokat árthatnak a házasságoknak. Azután elhangzott, hogy akarj változni. Utána, hogy segítsd a párodat, hogy megváltozzék. Végül a legfontosabb: hívjátok be Jézust a házasságotokba, mert Ő ma is ki tud elégíteni minden szükséget, mint annak idején az ötezernek az éhségét, és ma is le tud csendesíteni minden vihart. Ahol Ő megjelenik, ott eláll a szél és lesz nagy csendesség.

Erről volt szó a múltkor, ma pedig a házasság alapjait vizsgáljuk meg. Mit tanít a Szentírás mindjárt az elején arról, hogy mi Isten gondolata a házassággal?

Ma világszerte hálát adnak a keresztyének a Szentírásért, bibliavasárnap van. Fontos, hogy azt nézzük meg ebben a sorozatban, hogy a Biblia hogyan alapozza meg egy férfinek és egy nőnek egész életre szóló kapcsolatát, mi volt Isten gondolata?

Ha egy házasság is ahhoz hasonlóan épül, ahogy egy ház, akkor az alapokkal kell kezdeni, és akkor ugyanolyan fontos az alapozás. Egyebek közt azért is van olyan sok rossz házasság, mert az alapozást sokan kihagyják. Az nem látványos, nem tetszetős, ott a mélyben kell ásni, oda sok követ meg betont kell beépíteni. Dolgozunk már hetek óta és még semmi nem látszik.

Ezt megspórolják sokan, és ennek megvan a következménye. Mintha a fűre kezdené el rakni valaki a falakat, s azután az történik, amit Jézus a Hegyi beszédben mond: Fújnak a szelek, jön az árvíz, beleütköznek a házba és nagy lesz annak a romlása. Amelyik pedig biztos alapokra épült, viharálló és teherbíró. Lehetséges viharálló és teherbíró házasságokat felépíteni, azokat folyamatosan karbantartani, de megvannak ennek a feltételei.

Ma két bibliai gondolatot szeretnék kiemelni a felolvasott igéből.

1. Isten mit cselekszik, mit cselekedett a házasságunkért?

Így olvastuk a 18. versben: "Ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat."

Ez azért meglepő, mert néhány mondattal előbb azt olvassuk, hogy Isten megállapítja: minden igen jó. Ez után következik, hogy egy valami mégsem jó. És ezt, ami nem jó, ezt Ő kijavítja. Nem azt mondja az embernek: indulj el, szerezz magadnak segítőtársat, hozzád illőt. Ma sem ezt mondja, hiszen több, mint hárommilliárd másnemű szaladgál ezen a földön. Ki az, aki hozzám illő, és aki segítőtárs lesz, és nem kolonc a nyakamon?

Isten ezt magára vállalja. Azt mondja: én szerzek neki, mert annak valóban segítőtársnak és hozzá illőnek kell lennie. Az, aki teremtette az embert, magára vállalja azt, hogy szerez neki segítőtársat. Ezzel kezdődik minden jó házasság, hogy valaki ezt elhiszi. Még sehol sincs a másik, még fogalma sincs, hogy mi lesz, hogy lesz, mikor lesz, de az Istent ismerő, benne bízó ember szívében ott van ezt a bizonyosság, hogy rábízom az életemnek ezt a nagyon nagy, talán legnagyobb - mondjuk így: egyik legnagyobb - döntését, lépését is, és kivárom azt, amíg Ő szerez nekem hozzám illő társat. Közben pedig figyelek. Ez a bibliai magatartás.

Ennek a bizalomnak az alapja az, hogy bizonyos vagyok abban, hogy a legjobban Isten ismer engem, mert Ő alkotott. Ő ismeri azt is, aki majd hozzám illő segítőtárs lesz. Egyedül Ő tud megajándékozni minket egymással, mert minden jó adomány és tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá. És úgy fog vezetni minket, hogy egyszer majd rácsodálkozunk egymásra. Hisszük-e ezt?

Egyre inkább látom, hogy milyen kimondhatatlan hátrány, ha valaki e nélkül a hit nélkül, vagyis hitetlenül indul el a párját keresni. Milyen óriási előny az, amikor egy házasságban jönnek a gondok, a nehézségek - említsem megint az előbb idézett jézusi képet: fújnak a szelek és jön az árvíz, - s úgy nézhetek a páromra, hogy őt az Isten adta nekem. Akkor biztosan éppen ilyen társ kellett nekem, és akármi történik, ez a bizonyosság nem rendül meg. Vagy úgy nézek rá, hogy a véletlen összesodort bennünket, tulajdonképpen jobb lett volna egy másikkal összekötni az életemet.

Ugyanakkor tudnunk kell, hogy ez nem tétlenséget jelent. Ádám itt keresi a párját. Ezt onnan tudjuk, hogy van egy ilyen kifejezés, hogy nem találja. Keresi, és nem találja. Amikor azonban felismeri a hozzá illőt, akkor mindjárt nevet ad neki. Vagyis: megszólítja. Kapcsolatot létesít vele, és utána létrejön egy egészen egyedülálló közösség, amely közösségért minden egyebet elhagy. Apját, anyját is elhagyja - itt olvassuk a következő mondatban -, és egészen egygyé válik azzal, aki segítőtárs és hozzáillő.

Sokféle téves elképzelés él az emberekben, keresztyén fiatalokban is a párkereséssel, párválasztással kapcsolatban, pedig a Biblia világosan elénk adja az alapvető szempontokat. Az egész imádságba van ágyazva - pontosan úgy, ahogy Izsáknak kerestek feleséget, olvassák el ennek a könyvnek a 24. fejezetét, ott részletesen le van írva -, még azt sem tudom, hogy lesz-e párom vagy nem lesz. Ha lesz, ki lesz, mikor lesz, hogy találom meg, de már imádkozom érte. Vagyis: az egész ügy ott van Isten előtt. Engedem, hogy Ő szerezzen, tőle kérem, tőle várom, de közben nyitva van a szemem, és megakad a szemem egy-egy lányon, vagy egy-egy fiún, és átfut rajtam a gondolat: el tudnám-e képzelni, hogy egy életet vele éljek le. Aztán még nem történik semmi, de keres az ember, mégpedig az Istenbe vetett bizalommal és imádkozva keresi. Amikor pedig felismeri, akkor lép. Megszólítja, nevet ad neki. Egy idő múlva ebből lesz a házasság. Egy idő múlva ... Ezt szeretném ma hangsúlyozni.

Nem azonnal fekszenek le egymással. Nem azzal kezdődik, az majd a végén jön. Legközelebb látni fogjuk, hogy mi a menetrendje Istennek ahhoz, hogy tartósan boldog házassághoz vezessen az út. Mert mihelyt lefekszenek, kényszerpályára kerül a kapcsolatuk. Attól kezdve minden kétesélyes, minden bizonytalanná válik. Le lehet szakítani egy gyümölcsöt, ami két hónap múlva érett, ízes, zamatos lenne, korábban is. Meg lehet enni zölden is a barackot. Aztán lesz belőle gyomorrontás, és soha nem tudja meg az ember, milyen lett volna az éretten.

Ilyen gyomorrontásos fiatalok rohangálnak itt körülöttünk. Sose tudják meg, milyen az igazi szexualitás beleágyazva egy megalapozott szeretetkapcsolatba, egy egész életre szóló, visszavonhatatlanul vállalt közösségbe. Egészen más. Legalább olyan a különbség, mint az érett gyümölcs, meg az apró, ízetlen zöld barack között. Isten ettől a lelki gyomorrontástól akar minket megőrizni. Attól, hogy a fűre rakjuk a falakat és azután az első vihar összedönti a házat. Isten megtanít minket alapozni.

Mit jelent alapozni? Megismerni egymást. Beszélgetni minél többet. Megismerni a másik gondolatait, ízlését, múltját, hitét - ha van. Ha meg nincs, akkor megint egyértelmű, hogyan tovább. Elolvasni közösen egy könyvet, és elcsodálkozni, mennyire mást vett észre benne. Hát hogyne! Ő nő, én meg férfi vagyok. Másra áll rá a szemünk. Így lehet majd jól kiegészíteni egymást. Ez nem azt jelenti, hogy az egyik vagy a másik buta, hanem azt jelenti: van valami sajátossága. Pontosan az hiányzik belőlem, ami neki egyszerű és természetes, és fordítva. Így ajándékoz meg Isten egymással két embert.

Látni a másikat mérgesnek, elkeseredettnek, vidámnak. Hogyan éli át a sikereket és kudarcokat. Ezeket előre meg kell tanulni. És közben is figyelni Istenre, mert ez még nem házasság, ez csak az alapozás. Ez az ismerkedés. És lehet, hogy tévedtünk, mert a hívő is tévedhet. És akkor szép csendesen abba lehet hagyni, és ez nem tragédia. Az, hogy megszólított, nem azt jelenti, hogy megkérte a kezemet. Meg akar ismerni. Vannak elkötelezettség nélküli szakaszai a kapcsolatnak, de nem felelősség nélküliek. Ne szórakozzunk egymással, mert a másikban könnyen tövist hagyhat az, amin az egyik könnyedén túlteszi magát. Ez, hogy abbamaradhat az ismerkedés, nem azt jelenti, hogy havonta váltogatom a partnert, hanem azt jelenti, hogy tévedtem. És még mindig jobb idejében abbahagyni, mint bizonytalanul, vagy a rossz bizonyosságával továbbmenni.

A jegyesség sem házasság. Jobb egy felbontott jegyesség, mint egy rosszul megkötött, boldogtalanná váló házasság. A hívő ember itt is mindig Istenre figyel. Ehhez kell az alapozás időszaka. Ehhez idő kell. Ez időigényes, munkaigényes dolog. Sok türelem kell hozzá, de olyan befektetés, ami azután később kamatozik.

Itt szeretném megjegyezni, hogy sokkal nagyobb vállalkozás a házasság, mint ahogyan azt sokan gondolják. Hála Istennek, viszonylag még mindig sok fiatal pár jön ide és kéri Isten áldását a házasságára egy-egy esküvő alkalmával. Előtte többször beszélgetünk, és rémülten látom azt, hogy sokan egyáltalán nincsenek tisztában azzal, hogy mire vállalkoznak. Milyen komoly és gondos előkészületek kellenek ahhoz, hogy aztán majd évtizedeken át jól üzemeljen valami.

Ha csak egy lakáscserébe belekezd valaki, megnéz több lakást, mert vannak szempontjai. Azután egyet kiválaszt. Ott sem mindjárt az adásvételi szerződést fogalmazzák, hanem elmegy, és nem az a döntő szempont, hogy milyen kilátás van az ablakból. Egyszer fültanúja voltam annak, hogy egy család lakást nézett, és a család egyik tagja elkezdett lelkesedni. ezt vegyük meg, mert gyönyörű rézkilincsek vannak. Aztán láttam a családfő megbocsátó mosolyán, hogy őt kevéssé érdeklik most a kilincsek, hanem megkérdezte miből épült a ház. Meg is nézte. Kívülről hámlott le a vakolat, lehetett látni. Megkérdezte volt-e csőcsere, a vezetékek hány évtizedesek, csőben vannak-e. Azután mikor volt utoljára tatarozva. Egy kicsit érdeklődött a szomszédok felől. Milyen messze van ilyen-olyan megálló. Van-e láthatáron belül üzlet. Meg nézzük csak azt a tulajdoni lapot. Milyen kilincsek? Milyen haja van? Ez a kilincs. De mi van ott belül? Nemcsak a fejben, hanem a szívben is. Van-e szíve, van-e érző szíve? Megesik-e a szíve a másik nyomorúságán, a vadidegenén? És így tovább ...

Ezt mind előtte gondosan megvizsgálja az, aki tudja, mire készül. Alapozni mindenképpen kell. Viszont ha azután felismeri a másikban, vagy felismerni véli azt, akit Isten vezet hozzá, akkor lépni kell. Ettől a lépéstől félnek a fiúk. Olyan sok rossz példát látnak maguk körül, hogy ez bénítja őket. Szeretném bátorítani a hívő fiúkat, hogy ha az az egész nagy vállalkozás, amit házasodásnak neveznek, imádságba van ágyazva, ha ez ott van Isten előtt, és benne bíztok, akkor amikor elétek hozza Évát, akkor merjétek megszólítani. Valahogy el kell kezdeni. Ádám nevet adott neki. Megszólította. És közben is, meg utána is Istenre figyelni. Ezt az első lépést mindig hittel kell megtenni.

Van egy jó barátom, aki még évtizedekkel ezelőtt, abban az időben kapott ösztöndíjat, amikor nagyon kevesen kaptak. Amikor itthon még kevésbé fejlett technikánk volt. Első este telefonálni akart a kollégium előtti fülkéből. Belépett oda és kereste a villanykapcsolót - gondolván, hogy itthon ugyan sötétek a fülkék, de a fejlett nyugaton biztos van villanykapcsoló. Nem találta, de egyszer csak magától felgyulladt a villany. Ilyet még nem látott. Látta ezt az egyik tanára, aki hívő ember volt. Megvárta, s amikor kilépett a fülkéből azt mondta: ja, fiatalember, az első lépést mindig sötétben kell megtenni, hittel.

Ez valahogy így van a párkeresésnél is. Egy ideig várok, kérem, s amikor Isten valami módon elém hozza az én Évámat (nem egy nőt, hanem a nekem szánt ajándékot), akkor viszont lépni kell. Az első lépést sötétben, de Istenbe vetett hittel megtenni. Aztán majd világos lesz. Egyre inkább megismerjük egymást, és hálás lesz az ember egy életen át.

Az alapozást tehát ne spóroljuk meg, és hadd mondjam azt idősödő vagy öreg házasoknak is, hogy törekedjetek egymást megismerni. Elképesztő, hogy mennyire nem ismerik egymást sokszor olyanok sem, akik évek, évtizedek óta együtt éltek. Ennek az oka sok keserűség, fásultság, beletörődés, legyintés. Meg kell ismerni, hogy ő minek örül, neki mi fáj, és miért fáj az. Milyen emlékeket juttat eszébe. És ami fájdalmas emlékeket juttat eszébe, és amiben nekem nem volt részem, nem értem ennek a jelentőségét, azzal nem okozok neki fájdalmat. Megjegyzem, hogy mi szerez neki örömöt, és mi okoz neki fájdalmat. Én pedig örömöt akarok szerezni neki. Mert szeretem.

Néha olyan pici dolgokkal boldoggá tudnánk tenni egymást, ha ismernénk igazán egymást és megtanulnák egymást megismerni. Megjegyeznénk, hogy mi vezetett odáig, hogy ő ilyen. És ott lenne a boldog érzés, hogy a párom legalább megért engem. Lehet ezt pótolni később is, ne legyünk restek.

Ez tehát az egyik, hogy Isten azt mondja: én szerzek neki ... De akinek szerzett, annak lépnie kellett adott esetben, és azután az egészet Isten áldása kísérte tovább."

_________________
„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Házasságápolás
HozzászólásElküldve: 2011. jan. 29., szombat 14:59 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2009. jún. 13., szombat 13:49
Hozzászólások: 440
"2. Hogyan szerezte Isten a férfinek az asszonyt? Hogyan történt ez?

Ezt olvastuk: "Mély álmot bocsátott azért az Úristen az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját (...), asszonnyá formálta és odavitte az emberhez. Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett." Nagyon jó ez a fordítás, mert az eredeti héber szövegben a férfi azt jelenti: "ís", az asszony pedig ugyanez a szó, csak hozzá van téve egy nőnemű képző: "issá". Lényegileg ugyanaz, csak az egyik férfi, a másik nő.

Isten tehát munkához lát és ennek a csodálatosan szép jelképes leírásnak minden mozzanata sokat mond. Isten teremtette, alkotta Ádámot is. Ott olvassuk előtte: formálta őt a föld porából és aztán a saját lelkét lehelte bele, így lett élőlénnyé. És Ő alkotja a párját is. Ez mindig Isten műve. Azt már belőle alkotja. Kivesz egyet a bordái közül.

Ezzel buta tréfálkozásokat szoktak űzni, mert nem értik az emberek, miről van szó. Nem a fejéből vesz ki egy darab csontot, hogy az asszony a fejére nőjön. Nem a lábából vesz ki, hogy megalázza és taposson rajta, hanem egy bordáját veszi ki. A szíve közeléből vesz ki valamit. Az oldalából, mert nem fölé és nem alá rendelte, hanem mellé. Egymás mellé. Egymáson nem szabad uralkodniuk. A felelőssége a férfinek nagyobb. (Pál apostol így magyarázza: mert őt teremtette Isten elsőnek.) De ez nem azt jelenti, hogy uralkodhat az asszonyon, hanem azt, hogy gondoskodnia kell róla, védenie. A mindenkori Éváknak meg úgy kell élniük, hogy örömmel gondoskodjék róla, és könnyű legyen róla gondoskodni. És ha ez a kölcsönösség megvan, akkor van mindenki a helyén.

A Bibliában nincs értékkülönbség férfi és nő között. De hangsúlyozza a Biblia a funkcionális különbséget. Nem több az egyik, mint a másik, de más a feladata, és ehhez a más feladathoz kaptak sajátos adottságokat. És ha mindenki tudja, hogy mi az ő feladata, és azt végzi, nem cserélik fel, akkor nem lesz baj a házasságban. Ha nem tudja (és ma nagyon sok ilyen férfiatlan férfi és nőietlen nő van), nem vállalja, nem végzi, vagy felcserélődik, abból mindig súlyos bajok származnak.

Világosan és szépen benne van ebben a tömör leírásban, hogy mi volt Isten eredeti gondolata. Valami hiányzik mindnyájunkból, és ezt a valamit éppen az a másik egészítheti ki. Ha nem tartjuk rangon alulinak, hogy rászorulunk egymásra, és nem tagadjuk büszkén, mintha nem hiányoznék belőlünk valami, akkor illeszkednek a házastársak.

Ha egy házasságban a szív szerepét az asszony tölti be, a fej szerepét a férfi, akkor szeretném, ha valaki megmondaná, melyik hiányozhat ahhoz, hogy az egész még jól működjék. Nincs értékkülönbség, butaság ezen vitatkozni, de sajátos feladatok vannak.

Egészen egyszerű, profán képpel hadd szemléltessem: szombat van, takarít a házaspár. A házaspár, nem az asszony. A férfi kirázza a szőnyegeket, mert az az ő funkciója. A nagy szőnyeghez is van ereje. A helyét felmossa, feltörli, attól függ hogyan szokás, kiporszívózza. De azt lehetőleg ne kívánják tőle, hogy utána a polcon a mütyürkéket ő kezdje el törölgetni, meg a kis terítőcskéket, vázácskákat idébb-odébb rakosgatni. Ehhez sokkal több készsége van a feleségének, aki közben meglátja azt is, hogy ezt ki kell cserélni, mosásba küldi. Amikor minden kész, mind a ketten gyönyörködnek abban, hogy egy kicsit más lett. Változatosabb, hangulatosabb, otthonosabb.

Aztán jönnek a váratlan feladatok: délután el kell menni még a nagyszülőkhöz, de az autó elromlott. Az a férfi feladata. De mielőtt könyékig olajos lesz, eszébe jut, hogy a feleségének közben ebédet is kell főzni, ráadásul most két napra. Akkor ne ő menjen már a boltba. Vagy valamelyik gyerekkel megbeszéli, vagy ő még elszalad oda. Mindez úgy magától megy, mert mindenki a helyén van. Akinek erősebb a fizikuma, a nehezebbet végzi, akinek könnyebb a kezecskéje a könnyebbet végzi, de tudnak egymásról, hogy ki mit csinál, és mindez az egészért, meg egymásért történik jó esetben. Mindenféle külön szervezés nélkül, szeretetbe ágyazva. Ha a funkcióját mindenki érti.

Ha meg traktorra ültetik a nőket, meg mozdonyra, mint az én gyermekkoromban, a nagy emancipáció jegyében, akkor utána százával lesznek meddő asszonyok, sérülten született gyerekek, mint ahogyan ez gyerekkoromban elkezdődött. Lehet így is, hogy nem veszem tudomásul Isten kit, mire teremtett. Majd mi megoldjuk! Emancipáció, feminizmus, kibontani a zászlót. Lehet, - aztán oda jutunk, ahol vagyunk. Vagy pedig lehet elfogadni magunkat meg a másikat, és helytállni ott, ahova Isten állított.

Olyan szép ebben a leírásban az is, hogy amíg Isten Évát megalkotja, addig Ádám alszik. Elaltatja. Mély narkózisban van. Készen kapja a feleségét. Semmit nem tett érte. Mint ahogy mindnyájan készen kapjuk egymást. Emlékszem, évekig meg voltam hatódva, hogy készen kaptam Istentől egy asszonyt, akit nehéz körülmények között a szülei felneveltek, kitaníttattak, aki fiatal leánykora óta egyedül főzött, mosott három férfira, mert az édesanyja korán meghalt, akit felkészített Isten egy nehéz szolgálatra, és én ezért semmit nem tettem. Itt van előttem készen. Jaj, de meg kell becsülni! Jaj, de hálásnak kell lennem annak az Istennek, aki ekkora ajándékot készített. Nem szabad elfelejteni, hogy el kell számolnom vele. Kivé lesz mellettem, és kivé lesz miattam?

Jó lenne, ha ma ezt a kérdést, akik házasságban élünk, mindnyájan feltennénk: kivé lett a párom mellettem, vagy miattam? És meg lehet ezt bánni és bocsánatot kérni, ha kell. Vagy kivé lettem én mellette? És sokkal jobban kell vigyáznunk egymásra, mert el kell ezzel mindnyájunknak számolnunk.

Azt olvastuk: Isten magára vállalja azt, hogy Ő szerez nekünk segítőtársat, de adott esetben nekünk kell lépnünk és meg kell szólítani. Ő maga viszi oda Évát Ádámhoz és nem bízza a véletlenre, hogy majd esetleg találkoznak, és nekünk hívő embereknek ebben bizakodnunk kell. Egymás mellé rendelt minket, és nem alá vagy fölé. Segítőtársként adja egyiket a másiknak, de őrizőként adta a férfit az ő segítőtársának. És ha esetleg nem így indult valakinek a házassága, mert sokan vannak itt, akiknek nem így indult, csak menet közben ismerték meg Istent, akkor utólag is Istentől kell elfogadni a párunkat.

Egy házasságkötés után már nincs spekulálás azon, hogy hátha mégsem ő lett volna. Ő az. Ez adottság. Őt fogadom el Istentől, és a házasságban egyébként is érvényes az, amit Jézus így mondott: új parancsot adok nektek, hogy egymást szeressétek. Akármilyen furcsa. Itt parancsra kell szeretni. Előzőleg nem, amikor bontakozik a szerelem, ott ne szóljon közbe érdek, számítás, parancs, rokonság ajánlása, semmi. Ott az legyen a döntő, amiről itt szó volt. Ha azonban már összekötöttük az életünket, attól kezdve ez érvényes: ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. És Ő úgy szeretett minket, ahogy voltunk, elfogadott, és áldozatot hozott és hoz azért, mert szeret minket. Mindehhez egyedül Ő adhat erőt és képességet. Ő csak olyan parancsokat ad a benne bízóknak, amikhez megadja a képességet is, hogy azokat teljesítsük.

Olvassuk el ezt a szakaszt otthon szép nyugodtan, az 1Mózes 2. fejezetét, kiegészítve a 24. résszel, hogyan működött ez a gyakorlatban Izsák esetében. És engedjük, hogy Isten alkalmazza ezt mindannyiunk életére."

/Cseri Kálmán 2. ALKOTOK SEGÍTŐTÁRSAT című igehirdetése 1Móz 2,18-23 alapján;
Pasarét, 2003. március 2./

_________________
„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Házasságápolás
HozzászólásElküldve: 2011. jan. 30., vasárnap 14:06 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2009. jún. 13., szombat 13:49
Hozzászólások: 440
Cseri Kálmán 3. ELHAGYJA ... című igehirdetése 1Móz 2,24 alapján
Pasarét, 2003. március 16.


Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté. /1Móz 2,24 /



"Két héttel ezelőtt arról volt szó, hogy mit tanít a Szentírás a házasság alapjairól. Láttuk egyrészt azt, hogy Isten készített hozzá illő segítőtársat Ádámnak, de Ádámnak kellett megszólítania és néven neveznie Évát. Másrészt láttuk, hogy Isten egymás mellé rendelte a házastársakat. Nem uralkodhat egyik sem a másikon, de Istentől kapott sajátos férfi, illetve női adottságaikkal sajátos funkciókat, feladatokat kell betölteniük, elvégezniük.

Az alapozza meg tehát jól a házasságát, aki Istentől kéri és fogadja el a társát, és utána Istentől kapott hivatása magaslatán állva, a tőle kapott sajátos adottságokkal a tőle kapott sajátos feladatokat végzi el. A múltkori képpel élve, hogyha a férfi valóban feje a házasságnak és a családnak, az asszony pedig igazán szíve. Nincs értékkülönbség a kettő és a kétféle szolgálat között, de jó, ha nem egymás helyett akarják elvégezni, és ha nem marad ki egyik sem a közösségből.

Ha az alapok megvannak, akkor rakni kell a falakat, és előbb-utóbb tető alá kell hozni az épületet. Ma a falakról lesz szó. Ebben az igében, amit olvastunk, három egymást követő, sorrendben fel nem cserélhető lépést említ Isten. "A férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez és lesznek egy testté." Olyan fontos isteni rendelkezés ez, hogy háromszor is előfordul a Bibliában . Jézus is idézi ezt a mondatot, amikor a házasságról tanít (Mt 19), és Pál apostol is említi így szó szerint, amikor a házasság titkát próbálja megvilágítani (Ef 5).

Ma csak az elsővel foglalkozzunk: Mit jelent az, hogy a "férfi elhagyja apját és anyját"?

Abban az időben úgy történt a házasságkötés, hogy a menyasszony minden ingóságával átköltözött a vőlegény, vagyis a férje házába és családja közé. Attól kezdve nem az apjának, hanem a férjének a fennhatósága és egyben a védelme, gondoskodása alatt állott. És ez az átköltözés az egész nagy közösség szeme láttára történt. Tanúi voltak annak, hogy két ember attól a naptól kezdve összetartozott, és hogy pontosan az a két ember tartozik össze mindaddig, amíg mind a ketten élnek.

Több fontos igazság is kiábrázolódik ebben az egyszerű tényben. Először is az, hogy a házasság soha nem volt magánügy, hanem a közösségre tartozó nagy esemény. Az egész nagy család, vagy a települések kialakulásával az egész falu szeme láttára történt ez az átköltözés. Olyan mértékű változás a házasságkötés, ami mindkét ember életében messze ható következményekkel jár, és ami mindkettőjükre nagy felelősséget ró. És ha ennek a felelősségnek nem tesznek eleget, akkor ez az egész közösségre nézve káros lehet - lásd, hogyan mérgezi meg az egész társadalmat ma az az összevisszaság és sokféle hűtlenség, ami a házasságokban van -, és éppen ezért a közösség is felelősségre vonhatja azokat, akik nem felelősen kötöttek házasságot.

Ennek a bizonyos átköltözésnek a mai megfelelője a polgári házasságkötés. Mert nemcsak a szerelmesének fülébe súgva kell valakinek közölnie, hogy együtt szeretné eltölteni vele az életét, és nemcsak a szüleitől kell kellő tisztelettel megkérni a kezét, hanem a hatóság előtt is ki kell jelentenie felelősségének teljes tudatában, hogy a világon élő több mint hatmilliárd ember közül ez az egy az, akivel attól az órától kezdve ők összetartoznak. Ennek sokféle jogi, gazdasági, emberi következménye van. Ezért hat ki az egész közösségre, ezért kell ennek a közösség tudtával és tanúskodása mellett végbemennie. Ebből is látszik, hogy sokkal komolyabb és felelősségteljesebb vállalkozás a házasság és a házasságkötés, mint ahogy azt sokan gondolják.

A másik, ami kitűnik ebből az egyszerű képből, amiről itt szó volt, hogy a házasság minden korábbi kapcsolatot átminősít. Az esküvőjétől kezdve másként viszonyul az ember a barátaihoz, kollegáihoz, az édestestvéreihez, és - amint olvastuk - a szüleihez is. Egy új egység jött létre, és ez az egység csak akkor működik jól, ha totális és kizárólagos. Totális - vagyis az élet minden területén érvényesülnie kell, kizárólagos - mert olyan közösségre senki mással nem léphet az ember, mint a házastársával. Ez lett a legfontosabb kapcsolat az életében. A házastársa a hozzá legközelebb álló másik ember. A házastársa pedig jó esetben barátja is, bajtársa is, - ha hívő emberek: lelki testvére is.

Ez nem azt jelenti, hogy attól kezdve nem ápolja a barátságot, nem törődik a kollegákkal, közömbös lesz a testvérei vagy a szüleivel szemben. Egyáltalán nem. De az biztos, hogy a legbensőbb dolgait egy fiatalasszony nem a barátnőjével fogja megbeszélni. Ha pedig igen, és vele olyanokat is megbeszél, amiről a férje nem tud, az a Biblia szerint már házasságtörés. Ez hajszálrepedés ezen a közösségen, aminek pedig totálisnak és kizárólagosnak kell lennie.

Azért kell annak lennie, mert az élő Isten és az Ő szövetséges népe közti szövetséget, közösséget tükrözi, és ez a szövetség Isten részéről mindig totális és kizárólagos.

Itt érkezünk meg a harmadik megfigyeléshez , amiről részletesebben szeretnék szólni, hogy külön kiemeli Isten, milyen mélyrehatóan megváltozik a házas ember kapcsolata a szüleivel. Elhagyja ... ilyen radikális kifejezést olvasunk itt. Elhagyja a férfi apját és anyját. Ebben az a meglepő, hogy a férfinek, a férjnek mondja ezt Isten. Nem a menyasszonynak, aki szegény kénytelen volt elhagyni apját és anyját, mert át kellett költöznie az akkori szokások szerint a férjének a családjához, hanem aki otthon marad, annak parancsolja, hogy el kell hagynod apádat és anyádat, ragaszkodnod a feleségedhez, és csak így lesznek igazán ketten egy testté.

Olyan fontos bibliai szempont ez, hogy akkor is nagyító alá kell tennünk, ha esetleg vannak közöttünk, akiket ez közvetlenül most nem érint. (Majd meglátjuk, hogy közvetve érint mindnyájunkat.)

Sok házaspár szenved amiatt, és igen sok házasság megy tönkre amiatt, hogy Istennek ezt a világos rendelkezését nem veszik komolyan sem a szülők, sem a fiatal házasok. Különösen a fiús anyákat fenyegeti a veszély, kivált, ha egyetlen fiúk nősült meg, hogy nem akarják elengedni. De a leányos anyák is arra törekszenek, hogy mintha nem történt volna házasságkötés, továbbra is úgy igazgassák a lányuk háztartását, gazdálkodását, egész életét, mint az esküvő előtt. Még a hálószobai eseményekről is szeretnének pontosan értesülni, és kényesen vigyáznak arra, hogy az uralmuk ne szenvedjen csorbát, és változatlanul ők uralkodjanak a házasságban s majd a kis családban, és ne a vejük, akinek Isten ezt a feladatot adta.

Márpedig Istennek e világos rendelkezése ellen vétkezni, még ha a szeretetre hivatkozik is valaki, bűn, és ennek a bűnnek sajnos megvannak a szomorú következményei. Meg kell tanulnunk Isten igéjének engedelmeskedve elengedni a szüleinket, a szülőknek pedig teljesen szabadon engedni a gyermekeiket. S megint mondom, ez nem azt jelenti, hogy nem szeretjük többé egymást, hanem azt jelenti, hogy másként szeretjük egymást. Egyszerűen azért, mert a szülő-gyerek kapcsolat elé került egy olyan új kapcsolat, amit a Biblia a legfontosabb emberi közösségnek nevez, és ez a házasság. A szülő-gyerek kapcsolat ideiglenes, a házasság halálig szóló. Isten külön kiemeli az összes emberi kapcsolat közül a házasságot, mert ebben tükröződik az Ő szövetsége a benne hívőkkel. Ezért másként szeretjük egymást a házasságkötés után. Mást jelent tisztelni a szüleinket (tisztelni kell), és más jelent szeretni a gyermekeket.

Hadd mondjak erre néhány szép példát és néhány elrettentőt.

Az egyik szép példát egy idős, bölcs lelkipásztortól hallottam. Nevezzük most őt Nagy Jánosnak. Szerette az özvegy édesanyját. Annyira szerette, hogy az esküvője napján is bement a mama szobájába és megkérdezte tőle: ugye tudja édesanyám, hogy mennyire szeretem. Tudom, édes fiam. Akkor szeretnék ma mondani valamit. Én továbbra is szeretni fogom, de mától kezdve ebben a házban két Nagy Jánosné fog élni, és én mindig az ifjabbik mellett fogok állni. Akkor is, ha nem neki lesz igaza.
Anyuka sírdogált egy darabig, elgyászolta egyetlen fiát, akit íme ilyen kegyetlenül elrabolt egy jöttment fehérnép, de aztán tapasztalnia kellett, hogy igaz, amit mondott a gyerek. Valóban szereti. Nem töltött ugyan annyi időt nála, mint korábban, és nem számolt be neki mindenről, de sok mindenről beszámolt, és sokféleképpen éreztették, hogy fontos nekik, hálásak neki, tisztelik és szeretik. Az ifjú feleség is megpróbálta a nénit anyjaként szeretni. S egyszer az anya egy látogatónak ezt mondta: tudod milyen jól jártam, hogy megnősült a fiam: azóta ketten szeretnek.
Így is lehet ezt tenni, de ehhez egyszer kellett egy kemény mondat. Az, hogy mától kezdve a feleségem is itt lesz, és én vele tartozom össze és nem anyukával. Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretjük, azt jelenti, hogy ketten szeretjük. Esetleg azt, hogy kétszeresen szeretjük.
Létrejött egy új egység, és ez az egység funkcionál a továbbiakban. Ezt egyszer keményen meg kellett mondani. Ez a fiatalember nem őrlődött két malomkő között, mint ahogy sok, kevésbé bátor fiatalember, és amikor az anyukánál ül, az szidja az ifjú feleséget, amikor otthon van, a feleség panaszkodik az illető anyukájára, és ebben tönkre lehet menni. Egyszer meg kellett mondani, hogy minden megváltozott, csak az nem, hogy szeretjük anyukát, de másként.
Ezt neki ki kellett mondani, a néninek pedig szintén el kellett őt engednie, hogy könnyű legyen szeretni. Meg lehet könnyíteni azt, hogy valakit szeressenek, és lehet folyamatosan nehezíteni.

Most nem sorolom el, milyen sok tragédiának vagyok tehetetlen szemlélője amiatt, hogy ezt a határozott isteni parancsot nem veszik idejében komolyan az emberek. Nem kell, hogy a szülőknek kulcsuk legyen a fiatalok lakásához, ha csak ők nem kérik tisztelettel és nem adnak. Nem kell, hogy ott üljenek, hogyha nem hívták őket oda. Nem kell a fiatalok távollétében terepszemlét tartaniuk. Másik egység, más vállalat, más vállalatvezetője van, a férfi, akit Isten ezzel bízott meg. Ebbe nem szabad belerontani, mert ezzel valóban Isten ellen való bűnt követ el az ember.

Az ifjú férj ne az anyukához menjen először, amikor munkából hazajön. Ne az ő főztjével lakjék jól, amikor a felesége várja otthon. Ennek egészen evidensnek kell lennie. Valamint annak is, hogy az iskolából hazatérő unokák ne a nagymamához menjenek először, hacsak nem így szól a családi egyezség, és nem ez a nagy segítség a nagyszülők részéről. Ne ott tömjék meg őket édességekkel, hogy aztán főzeléket soha életükben ne egyenek otthon. Ne ott lehessen nézni akármit a tv-ben és mérgezni a kicsi lelküket mindenféle kontroll és ellensúlyozás nélkül, mert ezzel sokat ártanak a kicsiknek is, a szüleiknek is, meg keresztben-kasul mindannyiuk kapcsolatának.

Hallottam egyszer egy borzasztó mondatot. Isten őrizzen meg ennek még a közelétől is bennünket. Azt mondta valaki: Értek hozzá, hogyan kell megvennem az unokáim szeretetét, hogy jobban szeressenek engem, mint az anyjukat. Milyen gondolkozás ez? Egyáltalán miféle üzletelés ez családon belül? Tisztában van, aki így gondolkozik, hogy milyen nagy árat kell ezért a többieknek fizetniük? Elhagyja ... - azt mondja a Szentírás, a szülő meg elengedi, akármilyen nehezére is esik, ha Isten igéje szerint akar élni.

Egyébként is rendkívül egyenlőtlen harc - egyáltalán ha van ilyen harc, az már borzasztó. Egyenlőtlen küzdelemben maradnak felül így a nagyszülők, mert minden hálátlan feladatot viszont a szülőnek kell elvégeznie. Nagymamánál mindent szabad, de a leckét otthon kell megírni, a tv elől otthon kell felállni, a fürdést otthon ellenőrzik, ágyba otthon parancsolják, a testvérek közti viszályban a szülőnek kell igazságot tennie. Minden hálátlan feladatot nem a nagyszülők, hanem a szülők kell, hogy elvégezzenek, és ez így is van rendjén. Csak akkor ebben támogassák őket, ha tudják az idősebbek, és ne nehezítsék ezt a feladatot.

Nagyon sokszor rászorulnak a fiatal szülők a nagyszülők segítségére. Ilyen nyomorult lakáskörülmények között, amiben élünk, ilyen szerény fizetésekkel, meg ha összejönnek a betegségek, ó, de nagy ajándék, ha van egy szeretetteljes, kedves nagymama, nagypapa, aki segít, és úgy segít, ahogy senki más nem tudna. Csakhogy éppen ilyenkor kell tudni azt, hogy neki már úgy kell segítenie, mint aki komolyan vette, hogy elhagyta őt a gyermeke, és a házastársához kapcsolódik. Nem szabad ezért a segítségért benyújtani a számlát.

Tehát ha hazavitte a kicsiket az óvodából, akkor ne telepedjen rá a családra, hanem csendesen hagyja őket magukra akkor is, ha esetleg egyedül kell már hazamennie, és nem várja otthon az idős párja. Akkor is örüljön annak, hogy legalább azt a rövid esti időt együtt töltse a kis család, és mindenki a maga szerepében a maga feladatát tudja végezni, és ne telepedjen rájuk egy ellenőr, aki akarata ellenére is úgy van ott jelen sokszor. Mert ha arra vágyik valaki, hogy a segítség fejében benyújtja a számlát, és uralkodni is akar azokon, akiknek segített, akkor nem tudja, milyen nagy árat követel, és ez szinte mindig a házasság lassú megromlásához vezet.

Ezért kell világosan látnunk, mik a cselekedeteink indítékai. Mi a motiváció. Szeretetből segít valaki, vagy számításból. Lásd az előbb idézett szörnyű mondatot: tudom, hogyan kell megvenni az unokák szeretetét. Szolgálni akar, vagy uralkodni? Adni akar valóban, vagy kapni? Azt akarja, hogy boldogok legyenek a fiatalok, vagy ő akar boldog lenni és kiélni bizonyos ambíciókat? Ezekre a kérdésekre kíméletlenül válaszolnunk kell.

Röviden szólva: aki azt akarja, hogy boldogok legyenek a fiatalok, az hagyja magukra őket. Akkor is, ha több mindent el fognak rontani, akkor is, ha sok mindent másként csinálnak, mint ahogy a szüleik csinálnák. Lehet, hogy jobban fogják csinálni. Még ez is előfordulhat. Ha meg nem, akkor a maguk kárán majd tanulnak. Segíteni azt jelenti, hogy ameddig szükség van rám, ott vagyok, s utána csendesen elmegyek. Mint az irgalmas samaritánus. Ő megállt a bajba jutott ember mellett úgy is, hogy nem kérték. Áldozatot hozott érte, mert a bor és olaj a legdrágább áru volt abban az időben. Még a fogadósnak is fizetett, hogy legyen gondja rá, de nem akaszkodott a nyakába. Nem nyújtott be neki semmiféle számlát. Amiben segíthetett, elvégezte, s utána eltűnt.

Ismerek egy ilyen nagymamát, biztos, hogy van több is, legyen áldott ezért Isten. Ő mindig megjelenik, különösen finom érzékkel, ha baj van, vagy ha szükség van rá. Mosolyogva elvégzi, amit tud, s utána olyan csendesen, ahogy jött, eltűnik. Lánya, veje, unokái rajongnak érte. És sokszor meghívják olyankor is, amikor nincs baj és nincs szükség rá, mert örülnek, hogy együtt lehetnek vele. Más nagyszülők meg keserű szemrehányást tesznek azért, hogy nem kapják meg, amire vágynak.

Ezt kell komolyan vennünk, amit a Szentírás tanít, hogy a házasság az új egység. És olyan egység, ami sérülékeny. Különösen egy ilyen bolond világban, amiben mi élünk. Naponta támadások érik, éppen ezért naponta erősíteni, mélyíteni, tisztítani, ápolni kell, és nem rombolni, akár még családon belülről is.

Tudom, hogy ezek kemény szavak, de a Biblia nekünk azt tanítja, hogy a szeretet sokszor kemény, főleg a saját önzésünkkel szemben kemény. Mert a szülői önzés és értetlenség, vagy a gyermeki gyengeség és határozatlanság sok kárt tehet a házasságokban. Az igazi szeretet mindig a másikat az ő szabadságában szereti. Aki magához akarja láncolni a másikat, az nem szeret, hanem önző.

Legyen áldott Isten, hogy nemcsak olyan nagyszülők, család idős tagjai vannak, akik nem veszik figyelembe az igének ezt a mondanivalóját, és sok rosszat okoznak. Vannak hűséges, valóban másokat szerető, csendesen szolgáló, áldott öregek is. Legyen áldott Isten értük! Nem szabad visszaélni a szeretetükkel és sokszor erejükön felül vállalt szolgálatukkal, hanem szeretni, tisztelni kell őket, nekik hálásnak lenni, és róluk gondoskodni.

Most a végén, teljesen félretéve a házassággal kapcsolatos gondolatokat, azt kérdezzük meg magunktól, hogy kinek könnyű elengedni bármit és bárkit. Mikor könnyű az, hogy engedjem el azt, ami addig az enyém volt és nekem fontos volt? Ebben az esetben szülőknek a gyerekeiket, gyerekeknek a szülőket."

_________________
„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Házasságápolás
HozzászólásElküldve: 2011. jan. 30., vasárnap 14:12 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2009. jún. 13., szombat 13:49
Hozzászólások: 440
" Kinek könnyű elengedni? A Biblia azt tanítja és a tapasztalat ezt bizonyítja, hogy annak könnyű, aki komolyan veszi azt, hogy semmi nem a mienk, hanem ezen a világon mindennek a tulajdonosa a teremtő Isten, aki reánk bíz egy időre értékeket, személyeket, hogy legyünk az Ő munkatársai. És ha úgy mutatja is be valaki a szüleit, a feleségét, a gyermekeit, hogy az édesanyám, a feleségem, a gyerekeink - ott van a birtokos személyrag a végén, de tudnia kell azt, hogy nem pontos ez a megjelölés, mert nem a tulajdonom. Tehát nem birtokolhatom. Én mint sáfár, feladatként kaptam a szüleimet, a gyermekeimet, a házastársamat is. Isten a tulajdonos.

Tehát ha történetesen el kell engedni, vagy esetleg végleg visszaveszi tőlem, akkor nem az enyémet veszi el, hanem a sajátját veszi vissza. És ez nagy különbség. Nekem gyakran kell szenvedő, gyászoló, beteg, veszteséget szenvedett emberekkel találkoznom. Látom, hogy ég és föld az a különbség, ahogyan azok élik meg ezeket a nehéz élményeket, akik ezt komolyan veszik - még a hívők közt is kevesen vannak, akik ezt konzekvensen komolyan veszik -, hogy semmi nem az enyém, még én sem a magamé vagyok. Áron vétettetek meg, nem a magatoké vagytok - ez bibliai idézet. Jézus Krisztus fizette ki az árat értem. Nem az enyém az időm, amit kapok, mert nem is tudom, mennyit kapok. Ajándék. Életem ideje is kezedben van - mondja Dávid. Minden lehetőség, minden találkozás, mindenki, akiért felelőssé tesz Isten egy időre, az Övé. Nagy felelősség, hogy kikké lesznek mellettem azok az emberek, akik nem az én birtokom, hanem Isten drága tulajdonai, de megajándékozott engem egy időre azzal, hogy tehetek értük valamit. Megtettem-e, amit kellett? Nem miattam mennek-e tönkre? Nagy felelősség, miközben nagy öröm. Szabad élvezni egymást, az egymással való közösséget. De tudni kell, hogy Isten a tulajdonos. És ha egyszer el kell engedni, akkor nekem semmi alapom nincs arra, hogy okoskodjam, meg haladékot kérjek, meg csak a felét engedjem. Engedjem el, mert az Övé. Adjak hálát, hogy eddig úgy élvezhettem, hogy reám bízta, most pedig elengedem. Sokkal könnyebben megy azoknak az élet mindenféle területén - mert ezt sokféle formában kell próbálgatnunk -, ha ezt komolyan vesszük.

Jó lenne, ha ma megkérdeznénk magunktól, mi az, vagy ki az, akit nagyon szorongatunk, akihez tíz körömmel ragaszkodunk, és nem adjuk Istennek sem ... Ezzel ártunk neki is, megkeserítjük magunkat is, és szembe kerülünk Istennel, mert azt hisszük, hogy Ő ellenség, aki meg akar fosztani valamitől. Pedig sokszor, amikor kivesz valamit a kezünkből, valami mást, néha még értékesebbet ad a helyére. Csak ehhez bízni kellene Őbenne. Ehhez komolyan kellene vennünk azt, hogy "jól tudja a mi Atyánk, mire van szükségünk." Szent kíváncsisággal kellene várnunk: mi lesz. Most ezt elengedtem, mert elkérte, de mit ad a helyébe?

Megint csak azt mondom, hogy akik ezt is komolyan veszik és gyakorolják, soha nem válik üressé az életük. Soha nem magányosodnak el. Soha nem lesz céltalan és értelmetlen a jövő. Más feladatot kapnak attól az Istentől, aki kimondhatatlanul szeret minket.

Egyébként a mindenható Istenre ez jellemző. A szeretet azt jelenti, hogy elenged és ad. A szeretet azt jelenti, hogy a másik fontosabb, mint ő. Úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő legdrágábbját, egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isteni vonás az a szeretet, amiről olvastunk az imént az 1Kor 13-ból. Egy valakihez kell nekünk ragaszkodnunk, és ez a mi mennyei Atyánk. Akkor minden körülmények között gazdag marad az életünk.

E földön, ha elvesztem szerelmem tárgyait,
Maradjon meg mellettem szerelmed és a hit.
Csak azt el ne veszítsem, mi benned, ó Úr Isten
Remélni megtanít.

Akinek ott van a szívében ez az imádság, az nem lesz szegényebb, amikor el kell engednie valakit, aki neki drága volt, vagy valamit, ami sokat jelentett. De el kell döntenünk, hogy mit akarunk: valóban szeretetből, vagy számításból teszünk dolgokat? Csakugyan szolgálni akarunk-e, vagy be nem vallottan, uralkodni? Szívesen megteszünk szolgálatokat, ha uralkodhatunk. A bűnbe esett ember uralkodni akar, birtokolni akar, és maga akar boldog lenni a másik boldogtalansága árán is. Ebből akar kisegíteni a mi Urunk, és felszabadítani arra, amit Ő tett, amíg itt volt a földön. Ő valóban szolgálni akart, az életét adta oda másokért. Ő mindenről lemondott az érdekünkben. Ő azt akarta, hogy boldogok legyünk. Még ha ezért nagy árat kellett is fizetnie.

Isten segítsen minket abban, hogy felszabaduljunk erre a boldog szemléletre és gyakorlatra, és meg tudjuk ragadni, amit Ő ad a kezünkbe, - de el is tudjuk engedni, amit Ő elkér!"

/Cseri Kálmán 3. ELHAGYJA ... igehirdetése 1Móz 2,24 alapján
Pasarét, 2003. március 16./

_________________
„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Házasságápolás
HozzászólásElküldve: 2011. jan. 31., hétfő 18:09 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2009. jún. 13., szombat 13:49
Hozzászólások: 440
Szeretettel: Házasság ápolásához és gondozásához építő gondolatok

Cseri Kálmán 4. KINEK TELIK ELENGEDNI? igehirdetés Mt 18,32-33 alapján
Pasarét, 2003. március 30.

"Akkor magához hívta őt ura és így szólt: Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad? "/Mt 18,32-33/


Böjti úrvacsorára készülünk, és közben a Bibliának a házasságról és a családról szóló tanításait tanulmányozzuk. Mi sem lehet időszerűbb ma, mint arról szólni, milyen fontos éltetője a házasságnak és mellette minden egyéb emberi kapcsolatnak is az, ha a házasfelek folyamatosan készek felismerni és beismerni hibáikat, bűneiket. Tudnak őszintén bocsánatot kérni egymástól, s úgy, ahogy itt Jézus szavaival olvastuk: tudnak szívből megbocsátani egymásnak. Közben pedig tudatosan törekednek arra, hogy a reájuk jellemző hibáktól és bűnöktől meg is szabaduljanak, és azok lehetőleg ne ismétlődjenek.

Ez a fontos tehát, hogy ki-ki a saját hibáit, bűneit lássa és lássa be. Legyen kész a folyamatos bűnbánatra, tudjon bocsánatot kérni, és tudjon szívből megbocsátani. A házasságban egymást is segíteni kell ebben a változásban.

A lelkigondozói tapasztalat mutatja, hogy mérhetetlen sok nyomorúság származik abból, ha ez hiányzik az emberekből. Mutatja azt is, hogy Jézus Krisztussal igazi kapcsolatban élő, élő hitű keresztyéneknek sokkal könnyebb bocsánatot kérni, és bocsánatot adni.

Mi lehet ennek az oka, és egyáltalán mit tanít erről nekünk Isten igéje?

Ha van ellensége a harmonikus, boldog házasságnak, akkor az a harag, haragtartás, sértettség, keserűség. Hiszen minden bűn, amit Isten és egymás ellen elkövetünk, elválaszt minket Istentől és egymástól. Sokszor észre sem vesszük, hogy mennyire elszigetelődünk bűneink miatt, sőt milyen könnyen szembe kerülünk egymással emiatt. Sokszor apróságokkal kezdődik.


Fáradtan mond valami olyat az ember, ami a másiknak bántó. Ha nem tisztázzák azonnal , vagy minél előbb, akkor nő a keserűség, mint a hólabda. Lehet, hogy a másik éppen olyan állapotban volt, hogy túlságosan érzékeny , igazán nem kellett volna a szívére venni. Sokszor meg az az oka, hogy évek, évtizedek után sem ismerik egymást igazán a házastársak . Még mindig nem tanulták meg, vagy nem jegyezték meg, hogy mi szerez örömet a másiknak, és mi okoz fájdalmat neki. Néha pedig nagyon is durvák, komiszak, önzők, szeretetlenek vagyunk még azokhoz is, akiket pedig állítólag a legjobban szeretünk ezen a világon. Olyan könnyen megalázza egyik társ a másikat. Kibeszéli titkait, megszégyeníti mások előtt. Sokszor meg egyszerűen közömbösek vagyunk egymással szemben.

Sok bajnak a forrása az is, amikor felborul az Istentől rendelt rend a családban, a gyermek kerül az első helyre, a házastárs meg ki tudja hányadikra. Vagy a pénz kerül első helyre, vagy a munka. Ráadásul szép ideológiával: tiérettetek teszem, - csak közben amiatt megy tönkre házasság és család. Fajulhat ez egészen odáig, hogy ténylegesen is megcsalja egyik ember a másikat.

Mi ennek a következménye?
Az, hogy fáj minden ilyen sérelem. Azután feszültség támad, egyre magányosabbnak érzi magát az ember a házasságban. Becsapottnak, elhagyottnak, kiszolgáltatottnak, hiszen abban csalódott, aki egyszer megígérte neki, hogy holtodig hűséges gondviselőd vagy segítőtársad leszek. Mindenképpen úgy érzi az ember, hogy elvettek tőle valamit, vagy nem kapott meg valamit, ami neki járna. Mindenképpen tartozik a másik, adósa lett, és az adósságot mi kíméletlenül be szoktuk hajtani.

Azzal kezdődik, hogy büntetjük adósainkat. Nem szólok hozzá, vagy nem teszem meg azt, amiről tudom, hogy örülne neki. A büntetés minden formája Bibliaellenes. Az is, amikor a nemi közösséget tagadja meg valaki házastársától.

És hova vezet ez? Mindenképpen repedés keletkezett a házasság épületén, és ezek a repedések egyre nőni szoktak, aztán egyre nagyobb kárt okoznak maguk körül a többiekben is. Ezért szükséges - mint ahogy egy házat folyamatosan tatarozni, karbantartani, felújítani kell -, minden házasságot is folyamatosan tatarozni, karbantartani, felújítani. Ellenkező esetben hamarosan úgy járunk, hogy a padlásról néz be az ég, és a szél egy darab födéllel már ki tudja hol szalad.

Az a nagy baj, hogy sokan úgy tesznek, mintha nem lenne baj. Vagy ténylegesen nem is érzékelik, mégpedig a maguk által okozott bajokat nem érzékelik, mert bűnvakok, nincs látásuk arra, hogy mivel ártottak, vagy úgy gondolják, kényelmesebb, ha nem beszélnek róla. Aztán megmerevednek a frontok, és észre sem veszik, hogy frontok keletkeztek ott, ahol békességnek és szeretetnek kellene uralkodni. Vagy hidegháborús légkör telepedik a családra és teszi tönkre a gyerekeket is (sok szomorú példát tudnék erre mondani), vagy nagyon is melegháború van, és lőnek állandóan egymásra apróságok miatt is.

Mit tanácsol a Szentírás ebben az esetben? Azt, hogy tanuljuk meg elengedni az adósságokat. Nem kell mindent feljegyezni. Nem kell minden tartozást számon tartani és végrehajtani. Van egy ilyen lehetőség is, hogy elengedjük az adósságot. Vagyis meg kell tanulnia kinek-kinek a saját hibáit és bűneit néven nevezni. Nem védőbeszédeket tartani, és nem szakadatlanul egymást vádolni. Nem mesét mondani, hogy mi miatt jutott ő oda, hanem leleplezni.

Amikor valaki leleplezi, néven nevezi bűnét, akkor elvált tőle. Akkor mintegy benyúlt a kabát alá és kitette az asztalra. Ebben vétkeztem. Ettől a pillanattól kezdve már nem tartozik össze. Amíg rejtegeti a zakója alatt, meg a szíve mélyén, addig fojtogatja őt a bűn. Addig összetartozik vele, addig szolidaritást vállal a bűnével. Amikor megvallotta, azzal megtagadta. Ez az én ellenségem, és nem vállalok vele többé közösséget. Ezért van nagy jelentősége a bűnvallásnak a Biblia tanítása szerint. Bűntudatra sok ember eljut. Aztán gyötri, és megpróbálja elhallgattatni a lelkiismeretét. Rendkívül fejlett technikáink vannak ezen a téren. A bűnvalláshoz kell bátorság, és megoldást csak ez ad.

Ez tehát a Biblia tanítása: meg kell tanulnunk elengedni egymás adósságát, és ahogy itt Jézus mondta, szívetekből megbocsátani egymásnak. Mert a megbocsátott bűn nem választ el többé a másiktól. Ha eszünkbe jut is olykor, már nem szerez keserűséget a szívünkben. Nem él, nem érvényes. Elveszítette az erejét.

Igen ám, csak az a nagy baj, hogy igen nehezünkre esik ez az elengedés. Miért olyan nehéz elengednünk, megbocsátanunk? Mert szegények vagyunk. Nem telik elengedni. A szegény ember ragaszkodik minden fillérhez és igyekszik behajtani minden kölcsönt és minden tartozást. Mi szegények vagyunk lelkileg. Nem telik. Számon tartjuk évekre, évtizedekre visszamenőleg is a tartozásokat, és alig várjuk, hogy azt végrehajthassuk.

Mi segít ebben a nyomorúságban rajtunk? Az, hogy ha gazdagok leszünk. Hogy lehet gazdag valaki lelkileg? Úgy, ha Istentől minél több megbocsátást fogad el. Ide hogy juthat el? Úgy, hogy ha minél több bűnét viszi Isten elé, hogy az ellensége neki, megvallja és elhagyja. Átéli, hogy mennyire igaz, amit a Szentírás Istenről mond, hogy Ő gazdag a kegyelemben és bővölködik a megbocsátásban. Aki sok bocsánatot kap, annak lesz könnyű sok bocsánatot adni.

Péter itt azt kérdezte: hányszor lehet vétkeznie ellenem az én atyámfiának úgy, hogy megbocsássak neki? Még hétszer is? Péter itt nagy számot mondott, mert a korabeli írástudók háromszori megbocsátást tartottak illendőnek. Péter itt felemeli a normát több mint a duplájára. Még hétszer is? Azt mondja Jézus: nem, hetvenszer hétszer is. Ami azt jelenti: végtelen sokszor. Ahányszor csak szükség van rá annyiszor, ha telik. Ha meg nem telik, akkor először magunkba kellene nézni és odaborulni Isten elé, és tőle kérni minél több bocsánatot.

Jézus ebben a példázatban rendkívüli módon kiélezi ezt a kérdést, amikor azt mondja, hogy ennek a királynak ez az adósa tízezer talentummal volt adós. Ez leírhatatlanul nagy összeg. Heródes király évi jövedelme kilencszáz talentum volt. Tehát egy király tizenegy évi jövedelmét jelöli itt meg. Egy jó rabszolga ára azt mondják, 0,l talentum volt. Tehát a tízezer talentumért százezer rabszolgát lehet vásárolni. Jézus szándékosan mond ilyen nagy összeget. Százezer rabszolga ára az akkori ember számára teljesen elképzelhetetlen, felfoghatatlan és megfoghatatlan volt.

Nem tud fizetni ez az ember. De nem is kell. Miért hívja akkor maga elé a király? Nem azért, hogy fizessen, hanem számot kezdett vetni az adósaival. Számba vette, hogyan állnak a pénzügyek. Jön ez az adós is, és kiderül: nem tud fizetni. Akkor meglebbent előtte a király egy ilyen megoldást, hogy eladják az egész családot rabszolgának, meg minden ingó és ingatlan vagyonát is. Egy töredékét ennek a nagy összegnek abból lehet törleszteni. Erre leborul előtte, és kegyelemért könyörög.

Jézus azt mondja: látjátok, ilyen az Isten. Aki kegyelmet kér, annak kegyelmet ad. És itt van ez a csodálatos súlyú mondat: minden tartozását elengedte. Minden további nélkül, minden feltétel nélkül.

Nem tudom, ha számba vennénk, hogy mi mindennel tartozunk Istennek, akkor eljutnánk-e oda, hogy körvonalazódik, hogy az is ilyen tízezer talentum körüli törleszthetetlen összeg. Hiszen mindnyájan tartozunk Istennek a tisztelettel, az imádattal, amit nem adunk meg folyamatosan, az Ő dicsőítésével, ami helyett magunk dicsekszünk. Tartoznánk neki, ha csak egyetlen parancsolatra gondolunk: minden vasárnap megszentelésével. Hány vasárnapot loptunk el Istentől, töltöttük és töltjük egészen mással, mint amire azt adta, mint ahogyan Ő az igéjében rendelkezett. Tartozunk neki a teljes jövedelmünkkel. Még a tizedet is kevesen adják meg. Tartozunk neki önmagunkkal, hiszen Jézus Krisztus megvásárolt minket testestől-lelkestől. Az ige azt mondja: "Nem a magatokéi vagytok. Dicsőítsétek azért az Istent testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi." (1Kor 6,20)

Nem tudok fizetni. Kezdődik ez a folyamat a számvetéssel, folytatódik a kétségbeeséssel, hogy nem tudok fizetni, és beletorkollik a kegyelembe. Minden adósságomat elengedi.

Akkor mit csinál ez a szolga? Kimegy az utcára, ott szembe jön egy adósa, aki száz dénárral tartozik neki, és elkezdi fojtogatni. Az ember nem érti. Mindjárt itt kell kezdeni, fojtogatni, hogy add meg, amivel tartozol? A tízezer talentumnak a száz dénár egy milliomod része. Körülbelül ilyenek az arányok. Amivel én Istennek tartoztam és elengedte, és amivel nekem a párom, a szomszédom, a főnököm, a beosztottam, az ellenségem tartozik, mert azt mondta, azt csinálta, mert elvette, mert ő miatta... Ez az egy milliomod része legfeljebb annak, amit nekem Isten elengedett.

Tudatos ez bennünk? Elhisszük-e ezt egyáltalán? Jézus nem véletlenül mond a példázatban ilyen számokat. Nem véletlenül mondta egyáltalán ezeket a példázatokat, hogy világos legyen előttünk, miről van szó. Mit jelent és mennyire nem magától értetődő az, hogy Isten kegyelmes, és kész minden adósságunkat elengedni. Milyen égbekiáltó gazemberség ezek után, ha mi egymásnak nem vagyunk hajlandóak megbocsátani. Ha nem is akarunk megbocsátani. Vagy ha szeretnénk, de nem tudunk, az meg a hihetetlen lelki szegénységünkről bizonyítvány. Akkor meg azon kell segíteni, mert Ő azt akarja, hogy gazdagok legyünk, és teljék nekünk is megbocsátani egymásnak.

Továbbadni azt a bocsánatot, amit mi is úgy kapunk. Két kicsi szóban össze tudnám foglalni ennek a példázatnak a mondanivalóját. Ez a két szó így hangzik: vedd és add. Boruljunk le végre Isten előtt úgy, mint ez a szolga. Annak a tudatában, hogy reménytelen eset vagyok.

Nem tudom törleszteni, nem tudom megadni már neki - most maradjunk csak a vasárnapoknál - azokat a vasárnapokat, amiket évtizedek alatt beszennyeztem. Nincs megoldás. Reménytelen. Így viszont jön a halálos ítélet. De Ő minden adósságomat elengedte. És akkor most jövök és fojtogatom... Talán még a páromat is a szó átvitt, de néha még szoros értelmében is? Milyen ember vagyok? Tízezer talentumot elenged, és száz dénárért filléreskedem? Követelem, mégpedig most, azonnal, haladék nélkül. Még kegyetlen is vagyok.

_________________
„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Házasságápolás
HozzászólásElküldve: 2011. jan. 31., hétfő 18:12 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2009. jún. 13., szombat 13:49
Hozzászólások: 440
Vedd és add! Aki abból él naponta, hogy Isten elé járulva néven nevezi a bűneit és újra és újra hálát ad, hogy erre is bocsánatot kaptam Jézus érdeméért, annak sokkal könnyebb lesz megbocsátani. Annak telik. Az lelkiekben gazdag lesz.

Azt szeretném kérni, hogy akik ma úrvacsoráznak, azok őszintén válaszoljanak az ezzel kapcsolatos kérdésekre. Mi fáj neked most e tekintetben? Ki bántott meg? Kinek a neve hallatán szorul össze azonnal a gyomrod, vagy ugrik ökölbe a kezed? Mi az, ami miatt keseregsz, hogy nem kapod meg tőle? Akár házastárstól, akár mástól. Mi az, amit annyira számon tartunk, hogy tartozik vele? Mi az, amit szakadatlanul egymás szemére vetünk, és ezzel is csak mérgezzük az otthoni légkört? Mi az, amit takargatunk, amit nem akarunk kitenni az asztalra, és néven nevezni: ez az én bűnöm, amitől most elválok, hanem bedugjuk a belső zsebbe, a szívünk mélyére, hogy tovább mérgezzen minket és elválasszon Istentől is meg egymástól is. Mi az, amit nem tudunk elengedni? Amit nem tudunk szívből megbocsátani?

/Cseri Kálmán 4. KINEK TELIK ELENGEDNI? igehirdetés Mt 18,32-33 alapján
Pasarét, 2003. március 30./

Többször tapasztalom, hogy egy-egy régi, gyerekkori emlék hogyan kíséri végig egy ember életét, mint tartozás, amivel tartoznak neki. Ha a szülők elkövették azt a bűnt, hogy különbséget tettek gyerekeik között és volt egy bezzeg gyerek, meg egy másik, vagy a többi, hihetetlen károkat tudnak vele okozni. Öregségében is arra emlékezik, hogy amazt mindig jobban szerették, úgy érzi, hogy tartoznak neki. Valahol ezt le kell perelni, ha előbb nem, az örökösödésnél. Azért van oly sok kegyetlenség olyankor.

Egyáltalán nem könnyű nekünk a nemzeti sérelmeinket, a nemzeti keserűséget és haragot sem így elengedni, szívünkből megbocsátani. És lehetne sorolni ezt hosszú, hosszú listában. De akármi az, Isten ma azt mondja nekünk: van egy ilyen lehetőség, ahogy az Isten elengedte nektek, úgy elengedhetitek egymásnak. Nemcsak a házasságban, de ott is. És akkor valami egészen új dolog kezdődne. Hadd mondjak erre most két történetet a szereplők engedelmével. Két házasságnak a története. Nevezzük a házasfeleket most mindkét esetben Jánosnak és Juliskának.

Az első János és Juliska hosszú ideig békességben élt, azután egyre gyakrabban veszekedtek. A gyerekek már féltek az estétől, amikor mindenki hazajött, mert apróságokon is összezördültek. Különösen Juliska hangját lehetett hallani, mert ha valamit elkezdett, azt elmondta háromszor-négyszer, és emiatt már mindenki szenvedett. A férje egyre hallgatagabb lett. Semmi nem volt jó, amit a férje tett. Mindenben hibát talált, akár a gyerekek, akár a férje csinálta.

A férje ezt általában hosszú ideig hallgatagon tűrte, aztán amikor nem bírta tovább, rá egyáltalán nem jellemző módon ordítozott. A gyerekek ettől is szenvedtek. Az asszony azt mondta: így már templomba járni sem érdemes, ha ennyire nem változol meg. Ő maga többször otthon is maradt.

Így történt ez azon a vasárnapon is, amikor a férfi megint egyedül indult el a gyerekekkel. Már szombaton elhatározta, hogy a buszon jókedvű lesz, cseverészni fog velük, ne szenvedjenek szegények ennyit, de nem sikerült. Ráült a bánat, a keserűség, mint őszi tájra a köd.

Az az istentisztelet azonban mély nyomot hagyott benne. Érdekes volt számára, hogy amikor még csak közeledtek a templomhoz, nagy vágyakozás ébred a szívében. Ő itt most Istentől szeretne kapni valamit. Amikor felolvasták a Bibliából az igét, már az mélyen érintette. Az igehirdetés közben pedig, mintha egy listát tartottak volna elé, nyilvánvalóvá váltak számára a bűnei. Mindaz, amivel hozzájárult ahhoz, hogy elromoljék a házasságuk meg az otthoni légkör. Elhatározta, hogy még ma ezekért bocsánatot kér a feleségétől.

Hazamentek, megebédeltek, és ebéd után János átölelte Juliska vállát és azt mondta: Szeretnék mondani valamit neked. Juliska csípőre tette a kezét s így válaszolt: halljuk, mi kifogása van ellenünk a ház urának? Mire János csendesen azt mondta: nem ellenetek, hanem magam ellen. De nem lehetne leülnünk egy kicsit? Leültek - ilyen már régen volt. S akkor minden kertelés nélkül a férfi elkezdte mondani, hogy ma délelőtt meglátta, milyen türelmetlen itthon, ezzel milyen sok kárt okoz. Mennyire szeretetlen, és így tovább, sorolta minden szépítés nélkül a bűneit. Mire a felesége: végre, látod, hogy mindennek te vagy az oka, ami itthon baj. Kíváncsi vagyok, hogyan sikerül majd megváltoznod, de lehet, hogy ezt az egészet csak számításból tetted. - Azzal belemélyedt a műsorújságba és azt tanulmányozta.

A gyerekek csak annyit láttak, hogy amikor az apjuk késő este feljött a műhelyből, a szeme nagyon piros volt, és egész este nem szólt megint egy szót sem.

Egy másik János és Juliska szintén ide jutott. Ők nem ordítoztak, ők finom kultúremberek voltak, és kultúremberek módjára magukban fortyogott a keserűség, és kialakult a családban az, hogy mindenki éli a maga életét egyedül, egymástól függetlenül. Így kevesebb az összeütközés. Ők ritkán jártak templomba. Főleg korábban fordultak elő ott néha, az utóbbi időben nem. Most azonban egy ismerős baráti házaspár hívta őket egy evangélizációs hétre. Már az elnevezéstől is megijedtek: egy hétig, munkanapokon, minden este ők templomban üljenek? Ez elképzelhetetlen.

Illendőségből elmentek az első este, aztán utólag mondták el, hogy nem tudják miért, de minden este szépen ott ültek egymás mellett. A hét elején már jelezték, hogy a hét végén úrvacsora lesz, - azt elhatározták, hogy nem úrvacsoráznak. Ki tudja, mikor vettek utoljára úrvacsorát. Meg nincs arra idejük, hogy még egy órával később menjenek haza.

Aztán szombat este történt, hogy ez a János is átölelte Juliskájának a vállát, és azt mondta: szeretnék mondani neked valamit. Gyere - mondta. Ők is régen ültek már egymással szemben. Akkor a férfi elkezdte mondani: ezen a héten rájöttem, hogy tulajdonképpen hosszú ideje már egyáltalán nem érdekelsz engem. Teljesen magadra hagytalak a gyerekekkel. Sokszor gondoltam arra, hogy jobb lett volna, ha nem te vagy a feleségem. Még azzal a gondolattal is eljátszottam, ki lett volna náladnál jobb. Most tudom, hogy ez ugyanolyan paráznaság, házasságtörés volt, mintha lefeküdtem volna valakivel, bár eddig nem jutottam el. Szeretnék bocsánatot kérni, és újat kezdeni. Tulajdonképpen én még mindig nagyon szeretlek.

Az asszony szeme megtelt könnyel és ezt mondta: én meg úgy látom most így a hét végén, hogy miattam jutottál olyan állapotba, amiben vagy. Mert sosem érdekelt őszintén a munkád. Sokszor megszégyenítettelek a gyerekek előtt is. Néha még így is kedves és figyelmes voltál hozzám. Úgy emlékszem, soha semmi kedves gesztust vagy szót nem adtam neked. Ha beszélgetni akartál, nem értem rá. Ha szeretted volna, hogy együtt legyünk az ágyban, mindig fáradt voltam. Szeretnék én is bocsánatot kérni. Próbáljunk meg együtt újat kezdeni.

Másnap mind a ketten úrvacsoráztak. A lelkész csak jóval később tudta meg, hogy miért volt könnyes az arcuk. Hogy ezek az örömnek és hálának a könnyei voltak. Az úrvacsora után az ebédnél hosszú idő elteltével ismét imádkozott apuka, és vidám beszélgetés folyt az asztal körül.

Fel is tűnt a gyerekeknek és megkérdezték: mi történt veletek? Olyan mások vagytok. Mire az apjuk csak ennyit mondott: Isten megbocsátotta bűneinket, és mi is megbocsátottunk egymásnak. És újra beleszerettem anyátokba. - Előbb is megtehettétek volna - summázták a kamaszok.

Ez így működik a gyakorlatban. Amíg valaki a saját bűneiről nem tud beszélni, addig nem lehet segíteni rajta. Addig még a másik is csak nehezen, vagy egyáltalán nem tud segíteni a házasságon. Mert amit ketten rontottunk el - és mindent ketten rontunk el, ha az arányok változnak is, azt csak ketten tudjuk helyrehozni.

Sőt, láttuk néhány héttel ezelőtt, hogy ketten is kevesen vagyunk. Kell hozzá egy hatalmas harmadik, az a Jézus Krisztus, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön. Vele azonban mindent helyre lehet hozni, akármit romboltunk is magunk körül. Mert Ővele nemcsak újra kezdeni lehet, hanem újat lehet kezdeni, és erről nem szabad lemondanunk. Ez viszont azzal kezdődik, hogy nevén nevezem a saját bűneimet, és nem a másikét sorolom, és nem arra várok csípőre tett kézzel, hogy ő majd hogyan változik meg. És azzal folytatódik, hogy kijön a számon az: bocsánatot kérek, és azzal fejeződik be, amit Jézus itt így mondott, hogy "szívetekből megbocsátotok egymásnak."

Vagyis, csak az a megoldása mindennek, ha megtanulunk elengedni. Elengedni minden tartozást. Erre viszont csak az képes, aki átéli egyszer a szíve mélyéig, mi is történt akkor, amikor valaki minden adósságunkat megfizette. Valaki, aki semmivel nem tartozott az Atyának. Az egyetlen, aki semmilyen bűnt nem követett el ezen a földön. Ő odaállt az adósok helyére, a mi helyünkre, és kifizette minden tartozásunkat. Péter apostol így írja: nem arannyal vagy ezüsttel, hanem az Ő drága vérével. (1Pét 1,19)

Aki egyszer hittel átéli, mit jelent azt, amit Pál apostol a Kolosséi gyülekezetnek ír boldogan, hogy az ellenünk szóló adóslevelet Jézus odaszegezte a keresztre, eltörölvén ezzel minden bűnünket. Aki ezt átéli, mit kaptam én az irgalmas Istentől, az fog tudni elengedni és szívéből megbocsátani. Ezen a két szón gondolkozzunk: vedd és add. Aki nem tud elengedni, az nem fogadta még el hittel a kegyelmet. Az nem tudja elmondani, mire kapott kegyelmet.


Boldog ember az, aki Dáviddal együtt vallja: "boldog, akinek bűne megbocsáttatott és vétke elfedeztetett. Boldog ember, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít."

_________________
„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 166 hozzászólás ]  Oldal Előző  1 ... 7, 8, 9, 10, 11, 12  Következő

Időzóna: UTC + 1 óra


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Style by phpBB3 styles, zdrowe serce ziola
Powered by phpBB © 2000, 2002, 2005, 2007 phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség