32ezüst írta:
A kőművesünk mesélte, hogy amikor rakta a téglát, akkor dolgozta ki a következő üzleti terveit, és mindenféle filozófiai dolgokon rágódott közben. Amikor találkozom vele az utcán, boldog, mosolygós, mindenkihez van egy-két kedves szava. Szemben pl. a párommal, aki hazajön 12 óra szellemi munka után, annyira használható agyilag, mint egy 20 éves mosogatórongy...
Nem várom el, hogy nyelveket tanuljon, vagy Ulyssest olvasson, de legalább arra a kérdésre tudjon válaszolni, hogy mit kér enni... De még arra se jut. Sőt, még a vacsorázás és fürdés is komoly szellemi erőfeszítésnek tűnik neki, ahogy elnézem...
*simi* (Én azért vagyok olyan gonosz és rosszindulatú, hogy azt mondjam...hm...az egy dolog, hogy egy pasi mit mesél magáról (sokan elég nagy Háry Jánosok tudnak lenni, főleg, ha nőkkel beszélgetnek, de ez csak egyéni vélemény), ill. hogy milyennek látjuk kívülről...azért lakni kéne vele, szvsz, mert akkor jönnek ki neki is a negatívumai, amik hót sicher, hogy vannak.)
A férjed teljesen olyan, mint Apukám.
Ő abszolút így viselkedik(és mindig is így viselkedett) a családjával(bár ő akkor is, ha nem fáradt). De ő világéletében fizikai munkát végzett...szóval akkor azt hiszem, az a tanulság, hogy akkor nem lehet általánosítani.
Szerintem a kőműves, akiről írtál, ő egyszerűen ilyen ember. Jó a természete. De attól még más kőművesek nem bizti, hogy ilyenek. Szóval ez lehet, hogy egyénfüggő(mint a legtöbb dolog, sztem).