Sziasztok!
Csak leírom, ami foglalkoztat, de nem muszáj rá válaszolni, reagálni, mert valszeg bántó lesz, ezért előre is bocsánatot szeretnék kérni(bár, igaz, akkor meg be se kéne írnom, lehet
).
Szóval az a helyzet, hogy a városi-nagyvárosi gyülekezetek egy részében felütötte a fejét az a tendencia, ami a világban már egy ideje megvan, tudniilik, hogy veszettül későn akarnak házasodni a férfiak(ha egyáltalán akrnak). 35 éves férfi nekem ne mondjon ilyen hülyeségeket, hogy "én még úgy gondolom, éretlen vagyok a házasságra...", vagy:"szerintem én még hitben nem vagyok elég erős ilyesmihez..."stb.
Ilyeneket a világ fiai mondanak, csak ők inkább így fogalmazzák meg:"fiatal vagyok még a házassághoz"(30-on felül?!!Ne röhögtessen már!!
). "Nem találtam még meg az igazit"(nem is akarta eddig, valószínűleg). "Még "élni" szeretnék egy kicsit."(*
).
Szóval, a hívő férfiak ugyanolyan önzők és gyávák a házassághoz, mint a nem hívők. Ennyi.
Nincsenek tisztában azzal a felelősséggel, hogy ha nem házasodnak meg, azzal nem csak magukat teszik boldogtalanná(erre persze már csak későn, 50 éves agglegény koruk körül fognak rájönni), hanem minimum még egy embert: azt a nőt, akit elvehettek volna feleségül, de nem tették meg....
.
De Isten nem fogja rájuk erőltetni a házasságot, ha ők nem kérnek társat, nem keresnek, nem küzdenek érte. Nem kötelező átvenni Isten áldását, ajándékát... És akkor mindig övék lehet a távirányító, és soha nem kell kompromisszumot kötniük senkivel. Csuhajja, de jó dolog ám agglegénynek lenni!
