kira írta:
Felemás iga? Erre azt szoktam mondani:
Testvérek, ha egyszer én belemegyek egy felemásba, lőjjetek le, mert jobb nekem odaát...
Ez viccesen hangzik, de nem vicc.
Nem lehet két irányba "teljesíteni", mert vagy az Istent szeretem vagy az "Istentelen" társamat. Huzamosabb ideig nem megy együtt a kettő.
Az totál biztos, hogy a szolgálat, amit Isten nekem szánt sérülne, mert nemhogy társat nem lelnék hozzá a hitetlen páromban, de még akadálya is lenne.
Abban bizakodni, hogy megtér? Hát vannak rá példák, de nagyon kiszámíthatatlan a dolog.
Részben egyetértek veled. Egyszer egy lekész egy példával illusztrálta nekünk az illyen házasságot. A hitetlen férj a földön van, a feleség pedig egy széken áll. Mi az egyszerűbb? A hívő feleségnek a hitetlen férjét felhúzni aszékre, vagy a hitetlen férjnek lerántania a felelségét? Nyilvánvaló, hogy a második varriáció! Nehéz kérdés ez bár a Biblia nyiltan beszél a felemás igáról.[/quote]
Kedves Kira!
Csak akkor egyszerűbb a második variáció, ha nincs egy a gravitációnál erőteljesebb vonzás.
Dosztojevszkij jegyezte fel a következő orosz népmesét.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy gonosz, nagyon gonosz asszony, és meghalt. És egyetlenegy jótett sem maradt utána. Megragadták az ördögök, és bedobták egy tüzes tóba. Az őrangyala meg ott áll, és azon gondolkozik: milyen jó cselekedetét említhetné meg az Istennek? Eszébe is jutott valami, és azt mondja az Istennek: „A veteményeskertben egyszer kirántott egy szál hagymát, és odaadta egy koldusasszonynak”. Azt feleli erre az Isten:”Hár fogd azt a hagymát, és nyújtsd be neki a tóba, kapaszkodjon belé, és húzassa magát, és ha kihúzod abból a tóból, ám menjen a mennyországba; de ha elszakad a hagymaszár, akkor csak maradjon ott az az asszony, ahol van.” Máris futott az angyal az asszonyhoz, és odanyújtotta neki a hagymát: „Nesze, asszony – mondta -, kapaszkodj belé, és húzódzkodj.” És óvatosan húzni kezdte, és már majdnem kihúzta, de a tóban bűnhődő többi kárhozott, mihelyt meglátta, hogy húzzák ki, mind őbelé kapaszkodott, hogy vele együtt őket is húzzák ki. De az asszony nagyon-nagyon gonosz volt, és rugdosni kezdte őket mind a két lábával: „Engem húznak, nem titeket, enyém a hagyma, nem a tiétek.” Mihelyt ezt kimondta, elszakadt a hagymaszár. És az asszony visszaesett a tóba, és ott ég a mai napig is. És az angyal sírva fakadt, és elment.
Ui. Nem a cselekedetek üdvszerző szerepéről szerettem volna itt beszélni.
Üdv. Nemosinex