|
K I T V E G Y E K E L ? /2/
„Én temérdekszer hallgattam prédikációt, lefeleltem vallásból jelesre, megkonfirmáltam s mégis mindez nem ért semmit. Nem azért, mintha mindaz amit igehirdetésekben, vallásórán, ágendákon tanítottak, nem lett volna igaz. Igaz volt, csak számomra nem mondott semmi érdemlegest. De Isten kegyelméből egyszer rájöttem, hogy amit tanítanak meg prédikálnak, az úgy is van. Abban a pillanatban megéreztem, hogy nekem kell meghalnom, mert Krisztus meghalt én érettem is. Attól kezdtem újra élni.
Ez a változás azonban nem állott be hamarabb, csak mikor már egyszer a vonatból akartam kilépni és öngyilkos akartam lenni. Mert amikor rájön az ember, hogy nincs semmi értelme az életnek és semmi célja, akkor már úgy sincs hátra, mint az öngyilkosság. Kilépni a gyorsvonatból. De ekkor ért utol az, hogy ne lépj ki a vonatból. Nincs erre semmi szükség. A te életed úgy is véget érhet, ha ezt az eddigi életed nem viszed tovább, hanem új életed lesz.. S akkor újra kezdtem az életet. Addig nagyon tudtam, hogy mit kell csinálnom, de akkortól kezdve jó darabig úgy éreztem magamat, mint a kis gyermek, aki most kezd járni tanulni. Irigyeltem is nagyon azokat, akik továbbra is úgy élték világukat, mintha mindent nagyon biztosan tudnának.
Isten felel, hogy megházasodjam-e?
Mikor ennyire vagyok, akkor már érdemes megkérdezni, hogy Isten engem egészen óhajt-e? vagy megengedi nekem a paráznaság miatt, hogy megházasodjam. Ha ekkor teszem fel a kérdést, Jézus felel. Nagyon egyszerűen. Például: egyik ifjú embertársam el akart menni misszionáriusnak. Én azt mondtam neki ,ülj le fiam és légy békében, belőled soha nem lesz misszionárius, mert más gondod is van, téged más is érdekel.. Nem is lett belőle misszionárius.. Ismertem egy másik fiatal embert, akitől Isten elvette azt az érzést, amit más érez, amikor egy csinos valakivel, vagy egy suhogó szoknyával találkozik. De amellett normális ember, nem beteg. Nála már nem kalandvágy, hogy misszióba akar menni, hanem Isten rendelésének világos felismerése és engedelmesség.
Megmondja Isten a vérmérsékletemmel, ideáljaimmal, gondolkozásommal, testi indulataimmal, hogy megházasodjam-e vagy nem ?
Van, akinek Isten azt mondja, légy egészen az enyém Azért teremtettelek, hogy nékem szolgálj .Neked csak kérésed lehet, az, hogy elfogadjam a szolgálatodat, s egy kérdésed, mikor hova állítsalak.
Kit vegyek el?
Hogy kit vegyek el, arra is megfelel Isten: az o l d a l b o r d á m a t vegyem el. Nem véletlen dolog az, hogy Isten az asszonyt a férfi oldalbordájából teremtette. Teremthette volna pünkösdi rózsából…vagy semmiből is .Megtehette volna Isten ezt is, azt is. Annak okának kellett lenni, hogy miért teremtette az asszonyt a férfi oldalbordájából.
Ez a világ Isten világa. Nem a Sátán világa. Amint a János evangéliuma mondja: KEZDETBEN VALA AZ IGE…nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Mindenek általa teremtettek. Az Ige által. A Krisztus által.
A Bibliának egyik leghumorosabb jelenete, amikor a Sátán azt mondja a megkisértésnél Jézusnak: „amit látsz, azt mind neked adom…” Jézus jóízűt nevethetett volna a Sátán szeme közé: Igazán? Amit én teremtettem, te azt akarod nekem adni?
Vannak emberek, akik a házasságról úgy gondolkoznak, hogy az valami csúnya dolog, a Sátántól jött. Pedig nincs igazuk, mert a házasság Isten akarata, Krisztustól jött.
Mit akart Isten azzal, hogy a férfi oldalbordájából teremtette a nőt? Kettőt akart. Először azt, hogy a férfi ne érezze magát egésznek nő nélkül.. Másodszor, hogy a nő gyöngének érezze magát egyedül. Arra a kérdésre, hogy kit vegyek el, más szóval azt is felelhetjük, azt kell elvennünk, aki hiányzik belőlünk:. azt, aki belőlünk személy szerint hiányzik s nem , ami az emberekből általában hiányzik. Pistának azt kell elvennie, aki Pistából hiányzik s nem azt aki Gáborból hiányzik. S addig amig meg nem találja, nem érzi magát egésznek sem. Pista sem Gábor. Ha nem jól választott, úgy jár, mint aki sötétben húzta fel a cipőjét s a fekete mellé sárga cipőt húzott. Külön- külön mind a kettő szép ,de nem párja egyik a másiknak…
Hátha Istennek az az akarata, hogy a házasság által hajtsa meg az én akaratomat.? Ne mechanikusan gondoljuk ezt az összepárosítást. Nem lehet 33 pontban összefoglalható házassági tanácsadót, törvényt adni. Aki így gondolkozik az a törvény alatt van. Mi pedig Krisztusban felszabadultunk a törvény nyűge alól, s házasságunk kérdésében is szabadok vagyunk. A törvény erejénél fogva rám van ugyan kényszerítve, hogy meg kell keresnem az oldalbordámat és feleségül kell vennem, de oda jutok, hogy sem megkeresni, sem elvenni nem tudom. A törvény Krisztusra vezérlő mester. A törvény érvényénél fogva kell megtudnom, hogy Krisztus nélkül nem bírom elintézni a házasságom sem. Pl.-úl egyik KIE tag úgy gondolta, hogy majd kinézi, hogy melyik lány a legvallásosabb, legbuzgóbb a leányegyesületben, melyik tud a legszebben imádkozni, s azt vette el. Pokol lett vele az élete. Nem intézhetem tehát el a kérdést azzal a válasszal, hogy keresztyén ifjú, vegyen el keresztyén leányt.
Itt is tudomásul kell vennem teljes tehetetlenségemet. Nem tudom ,hogy kit vegyek el. Nekem szükségem van Isten kegyelmére. Lépten nyomon szükségem van rá, újra meg újra, minduntalan, naponként, ötpercenként. Amikor életem minden vonatkozásában szükségem van Rá, hogyne lenne szükségem ebben a vonatkozásában. Itt is érvényes , hogy „keressétek először Isten országát…”
Ha Krisztus minden vétkemtől megmentett, ebből a nagy bajomból is ki tud menteni, hogy kit vegyek el. Megment attól is, hogy csak a testem, húsom, és vérem mondja meg, hogy kit vegyek el. Van úgy, hogy valaki elvesz egy költői lelkű, ájtatos leányt s nem ér vele semmit, mert a választásnál csak a teste szavazott és az adta a jó tanácsot .De ilyen esetekben is azt kaptam, amit kerestem…
A szív megdobban,
Azért íratta velem ezt a néhány sort Isten, hogy azt a kis biztonságot is elvegyem , amivel olvasóim eddig rendelkeztek ebben a kérdésben. Kézzel fogható tanácsot csak a házassági tanácsadó tud adni. Szeretném ha mindnyájan alábbadnók egy kicsit s azt mondanók: most még kevésbé tudom, hogy kit vegyek el. Mert csak ha ideáig elérkeztem kezdem sejteni, hogy kit vegyek el.
Ha egészen Istené vagyok, azt mondom: Uram megengedted nekem paráznaság miatt, hogy megházasodjam, hogy ne legyek parázna. Uram én rád bízom a dolgot . Én tudom, Te szeretsz engem s egyszer megdobban majd a szívem valaki láttára s akkor fogom tudni, hogy most nem a vérem nyargalászik, hanem ezt Te küldted. .Hallani fogom akkor a Te nekem szóló üzenetedet: Én, fiam , nem mondom, hogy ezzel boldog leszel, hogy majd úgy fogsz élni, mint egy turbékoló galambpár, de ezt vedd el! Azt mondod: Uram, a múltkor olyan mélyen és olyan nagyot dobbant a szívem. Mit tegyek? És Isten azt feleli: ne nézd, hogy szegény, hogy nem nagyon szép, vedd el. Csak azt nézd, hogy ez a te oldalbordád. Mert mikor a házasságban egymás mellé kerül két ember, kezdetben fészkelődik mindkettő, mint este az ágyban lefekvés után mocorogni szoktunk, míg el nem helyezkedünk Össze- összezördűlnek, lesznek súrlódásaik , míg összeszoknak, de mindig kevesebb. Aztán rájönnek, hogy igen, mi ketten teszünk egyet. Rájön a férfiú, ez nekem csakugyan a f e l e s é g e m .Rádöbben a nő: valóban ez az én u r a m. Krisztusban, Istenért, Lélek által: a feleségedet vedd el. Akivel ketten tesztek egyet.” Ha tudom , folytatom! Pista.
.
_________________
Jónás próféta jele..
|
