JennyT írta:
Szerintetek szertheti-e valaki a vallásos/hitetlen/kereső párjában azt VALAKIT, akivé majd jó reménység szerint Isten oldalán, Isten által válhat?
Mert ha igen, akkor semmi oka annak, hogy egy hívő belemenjen egy ilyen házasságba.
Ha viszont nem, akkor az egész missziói lelkület megkérdőjeleződik, nem?
Kedves JennyT és a többiek!
Ritkán szólok hozzá, főleg ilyen témában, mert egyedülálló vagyok, mégis..
Bármilyen Ige idézése nélkül nagyon egyszerű oka van annak, hogy miért nem helyes, ha egy hivő és egy nem hivő (akár kereső, akár teljesen ellenséges) összeköti az életét a házasságban: nincsenek meg a közös alapok, nem egy irányba mennek! Ha valaki valóban megtért, akkor az életét, a döntéseit Isten akarata határozza meg, míg aki nem, az a világi szempontok, a saját ereje és lehetőségei alapján dönt. A kettő között egy világ van! Mennyi feszültséget és problémát okozhat ez egy házasságban, nem beszélve arról, hogy lelki közösségük sohasem lesz! Egy valóban hivő lelki életét ugyanis átjárja Isten igéje, a Rá való figyelés. Ezt nem lehet megosztani egy nem hívővel, ergo nem válnak eggyé, legfeljebb testileg! Milyen házasság lehet az ilyen?
Ami pedig azt illeti, hogy belemenjünk a házasságba arra várva, hogy a társunk majd a házasságban megtér, vagy azt hinni, hogy a misszió terepe a házasság lehet, bolondság (már bocsánat)! Ahhoz, hogy az ember megtérjen, szükség van egyedüllétre, Isten előtt való csendességre anélkül, hogy az határozná meg a gondolataimat, hogy a másik fél mit vár el tőlem! A legjobb tanács, amit adhatok (emberi!), hogy ajánlatos ilyenkor egy kis időt (fél-1 évet) kihagyni, időt adni a másiknak, hogy kényszer nélkül dönthessen Isten mellett (vagy ellene)!
A társ megtalálása valóban fontos dolog, de távolról sem a legfontosabb kérdése az életünknek! Nem állíthatjuk Isten helyére, nem bálványozhatjuk! Aki nem tudja azt elfogadni, hogy talán Isten nem szánt neki társat (ami nagyon ritka), és nem tud csak Istennel boldog lenni, az még nem érett egy komoly kapcsolatra! Egyedül Isten tehet ugyanis boldoggá! Ember erre képtelen! Ki olvasta azt a Bibliában, hogy "boldogok a házasok"? Na ugye!
Ami pedig egy katolikus és református közötti házasságot illeti nem tartom lehetetlennek, csak nagyon nehéznek és problémásnak. Valakinek a hite sérülni fog! A családom katolikus és vannak katolikus barátaim, mégis református templomba járok -nem véletlenül.
Szeretettel,
Borzak
